Börzére menni jó, mert kezdenek a reális szint irányába fordulni az árak a normális, hozzáértő eladóknál. Például megvettem életem két első Greenlight termékét, mindkettőt kb. 1500 forintos áron. Az eBay-en ezek 3-5 dollár között szaladnak, amihez ha hozzáveszem a szállítási költséget, akkor vagy ugyanennyiért, vagy drágábban tudom őket behozni, közben meg idegeskedhetek rajta, hogy a posta ne tegye tönkre, illetve ne lopják el. Nyilvánvalóan az eladó - aki cég - nem ebből épít majd székházat a Rózsadombon, teljesen tisztességes az árrésük, ezt mosolyogva és örömmel fizetem ki. Ha meg nem, akkor sem az árban van a hiba, hanem a pénztárcámban.
A turkálós dobozok növekvő száma azonban hűen tükrözi, hogy mennyi pénzük van nekünk mostanság a hobbinkra. Ugyanakkor remek dolgokat lehet előtúrni ezekből egy újkori Matchbox ára alatt - feltéve, hogy az ember nem makulátlan, regular wheel, meg Moko Lesney darabokat akar előszedni innen gombokért, izgalmas kisautókra izgul rá és nem ragaszkodik a pedigrés gyártókhoz. Persze most is voltam úgy, hogy rákérdeztem valaminek az árára és az eladó szemrebbenés nélkül bemondta az amúgy tisztességes állapotban lévő, pucér Majorette nyergesvontatóra - Ikarus Tomi lelkén száradok ezzel - a tökéletes, dobozos árát. Majd a következő alkalommal elhozom tőle egy értelmes áron - vagy ő belőle is egyszeri eladó lesz. (Lásd alább.)
Az édes tesóját hagytam ott az ára miatt. (A kép Ikarus256 kolléga munkája.)
Börzére menni jó, mert lehet találkozni a többiekkel és szépen-lassan arcok kerülnek a nicknevek mögé és az ember rájön, hogy akivel a szájbörszpészben jól kijön, azzal a való életben is.
Börzére menni jó, mert a "nem gyűjtöm ezt a méretarányt" kisautók között is lehet gyönyörűeket látni, ami egyszerűen csak esztétikai élmény. Például azok az Ikarus buszok - nem is tudom a méretarányukat, de szép nagyok -, amit az az úr készít kézzel... Jajj, azok nekem szívfájdítóan tetszenek! Remélem egyszer lesz olyan, hogy megengedhetem magamnak őket és lesz őket hová tenni.
Börzére menni jó, mert - legalábbis én így vagyok ezzel - remekül el lehet szórakozni az "egyszeri eladókon". Ők onnan ismerszenek meg, hogy egyszer látod őket ilyen helyen és aztán soha többé. Ez alkalommal a favoritom az az úriember volt, aki 5-6 homokozóból kiásott állapotú - nem túlzok -, nyolcvanas évekből való Matchboxot rátett egy A4-es lapra és ráírt ötletszerűen egy összeget a 3000-6000 forint közötti tartományban. Na, ilyenből volt ott neki 3-4 adag. Szegény szomorú arccal őrizte őket és szerintem zárásig úgy is maradt - a szomorú arca meg valószínűleg még tovább is.
Börzére menni jó, mert - legalábbis én így vagyok ezzel - remekül el lehet szórakozni a nagy hangú, "értek hozzá" arcokon. Ők onnan ismerszenek meg, hogy dollárezrekkel dobálódznak és "hallottam egyszer valami hasonlót" nyelven beszélnek. A mai nap aranyköpete a "wircsaftland múzeum". (Értsd: "landwirtschaftsmuseum" - mezőgazdasági múzeum.) Neki onnan volt valami "Merklin" amiből x tíz darab készült, először 1200, aztán 1900, aztán 2000 dollárt ér, de neki eladták negyvenezerért a múzeumból. Gondolom később ment vízen járni a szökőkútra az irodaház előtt.
Börzére menni rossz - vagy jó, nem is tudom -, mert az ember látja, hogy a Mattel megkezdte a Matchbox, Hot Wheels-re alakítását és egyre csicsásabb, az erre fogékony kisgyerekeket célzó kisautókat készít - ez nyilvánvalóan rossz nekünk felnőtt gyűjtőknek. Cserébe viszont megjelentek a börzén a Greenlight-ok, M2-ők, Johnny Lightningok és elvétve Tomy/Tomica/etc. cuccok - ez nyilvánvalóan jó. Persze az áruk kb. 1:3 arányban viszonyul a Matchboxokhoz - mármint az új Matchboxok vs. új GL/M2/JL relációban -, de inkább drágábban veszek olyasmit, ami a kedvemre való, mint olcsóbban borzalmakat csak azért, mert Matchbox logó van rajtuk.
(A bevezető kép a börzét rendező és fentebb linkelt Norev.HU-ról származik és ha minden igaz, az előző börzén készült.)
4 megjegyzés:
az utolsó mondattal nagyon egyet tudok érteni.
Én azokat a figurákat nem kedvelem túlságosan, akik nagy arccal bemondják egy birtokukban lévő értékesebb darab eurós vagy dolláros árát.
Egy fickónak volt egy tényleg értékes és ritka Matchboxa, amire kérdésemre rögtön rávágta: 1200 dollár (ha jól emlékszem). Mire én, ok, megyek pénzt váltani. Erre már vette a lapot és mondta, hogy lehet forinttal is fizetni, ami így 250 rugó lenne. Persze elköszöntem és mentem tovább (odafele vettem egy plazmatévét, így erre sajna már nem futotta):).
Nem kedvelem az ilyenfajta nagyzolást (sem), akkor tessék külföldieknek árulni, nekik amúgy is inkább van pénzük ilyesmire. Nem lepődnék meg, ha úgy vitte volna haza, mint a másik a hatezres homokozósokat.:)
Ó, igen ismerős: (mind aukciós portálokról, mind a zsibiről) egyesek a korai visszavonulásukat kívánják megalapozni, mindenféle "gyűjteményi"* darab értékesítésével. Most is találni nem egy olyan aukciót a legnagyobb hazai portálon, hogy égnek áll az ember haja az összezúzott, festett/filcezett "ereklyék" láttán....Csak egy dolgot felejtenek el ezek az emberek: csak az adott téma iránt affinitással rendelkezők szívét dobogtatja meg, egy-egy jobb-rosszabb állapotú darab, mer' az áltag, - már ha szüksége van rá - vesz egyet a tes*o-ban. Aki pedig gyűjtőként viszonyul hozzá, az többnyire képben van az ár/érték arányokat illetően...
* homokozó, kuka, kutya szája, etc...
:D a szomorú arcú, homokozós fazont a vaterán Ernestnek hívják/hívták,mert egy ideje nem találom. Valószínű nevet változtatott. Alapjában véve régiség kererskedő, ezért vannak az eszetlen árak. Nem akarom védeni,de ha már ismered akkor jobbak az árak, igen sok, főleg ritka Corgi-t sikerült már nála találnom! Ja és szinte minden börzén kint van...amúgy meg teljesen igazad van!:D
Megjegyzés küldése