Lone Star Impy Super Models Express Freight Truck

A mai postban egy nálunk kevéssé ismert gyártó, „jóárasított” sorozatából láthattok egy teherautót, mely a Matchbox és többi „pedigrés” márka történetének szempontjából is érdekes.

Én hajlamos voltam azt gondolni, hogy a Matchbox, de a Corgi és más brit gyártók koporsójába a Mattel 1969-ben a Hot Wheels-szel verte bele az első, legnagyobb és egyetlen szöget. Nos, a helyzet az, hogy közel sem ez volt az egyetlen koporsószeg – bár mindenképp a legnagyobb!

A Lone Star olcsó modelljei
Hogy egészen őszinte legyek, azt hogy egyáltalán létezett egy Lone Star nevű, brit játékgyártó én beczl 2009-es postjáig nem is tudtam. Hogy volt egy olcsó sorozata, azzal is a közelmúltban szembesültem.

Ahogy haladtak előre az 1970-es évek, a Lone Star „Commercials” és „Flyers” – beczl Corvette-je is ebből a szériából van – sorozatai egyre drágábbnak tűntek a piacra az olyan távol-keleti gyártóktól érkező modellekhez képest, mint a Playart, Yatming és Zylmex. Valahogy sohasem szembesültem azzal, hogy a játékautó-gyártás, minden túlzás nélkül fellegváraként említhető Angliában milyen súllyal voltak jelen és mennyire átrendezték a piacot az ázsiai olcsó márkák! A Lone Star már 1976-ban meglépni kényszerűlt ugyanazt, amit a Matchbox csak később, a nyolcvanas évek közepén a Super G.T.-vel, és piacra dobták az „Impy Super Models” nevű sorozatot. Nem csoda, hogy előbb megérezték a nyomást, piaci súlyában a Lone Star kishal, a Matchbox pedig bálna.

Először 12 teherautóból álló széria jelent meg; ezek sokkal egyszerűbb felépítésűek voltak, mint a „Commercials” Foden és Leyland teherautói amelyeket leváltottak. Négy új fülke-kialakítás létezett, amelyek többé-kevésbé létező teherautókra hasonlítottak – persze a költségkímélés érdekében nem licencelt modellek voltak. A Volvo N sorozat, a Scania LB egészen jól felismerhető. Jelen post tárgya a Mercedes-Benz L sorozatára emlékeztet – ködben, messziről és éjszaka leginkább. A negyedikre pedig egy futurisztikus megjelenésű fülke került, amire most ötven évvel később azt mondom, hogy a mai szemlélőt talán a Tesla Semi-ra emlékezteti.

Lone Star katalógus, valószínűleg 1978-ból. Ebben már a teljes Impy Super Models széria felsorakozik, a személyautók is. Beczl Flyers sorozatú Corvette-jéből is készül ilyen "jóárasított" verzió. A "Volvo 264" és a "Mercedes" öntvény azért elég spórolós megoldás. (Kép: lonestardcmt.co.uk)

Csak 3 fő alkatrész volt: fém alváz és fülke, műanyag felépítmény. A 12 modell mindegyikét általában egy meghatározott fülkével és standard színvilágban adták ki, de rengeteg variáció és „péntek délutáni speciál”, azaz a „mindjárt vége a műszaknak” szabvány alapján készült darab található közöttük.

Lone Star Impy Super Models teherautók, kétféle csomagolásban is!
(Képek: lonestardcmt.co.uk)

Körülbelül 2 évvel később személyautókkal bővítették a kínálatot. A 12 autóból 8 valójában régi „Flyers” öntvény volt, amelyeket úgy módosítottak, hogy ne legyenek nyitható alkatrészeik a fekete ablakok feleslegessé tették a belső teret, és új, olcsó, fekete műanyag alvázakat használtak – pont ahogy a Matchbox tette a Super G.T.-kkel. Négy új modell került a sorozatba: egy Mercedes, egy Volvo 262C és egy szép Range Rover, amelyet rendőrautóként is kiadtak. Szokatlan módon a Lone Star esetében, különösen a hosszú gyártási időt figyelembe véve, az autók általában csak egyetlen színben voltak megtalálhatóak. Itt is van néhány „pénteki speciál”, különösen leginkább piros színű karosszériákkal, ami talán a tartalék árnyalat volt, ha hiány volt a szokásos színből.

Valamivel később a Lone Star piacra dobja az Impy Majors sorozatot, amiben a fenti teherautók nyergesvontató változatait is megtaláljuk. A félpótkocsik erősen emlékeztetnek a Matchbox Twin Pack szériás nyergesvontatóknál bemutatkozókra, különösen a tartálykocsi!

A sorozat utoljára a Lone Star 1983/84-es kereskedelmi katalógusában jelent meg, amelyben egy új, „Soccer Champs” (Foci Bajnokok) nevű, az Impy Super Models-ben lévő autók voltak, de a tetejükre futballklub logókat nyomtattak.

Express Áruszállító
Az én Impy Super Models Express Freight Truck példányom az utolsó Autómániás beszerzésem során került hozzám. Pont ez az a változat, ami létező teherautót nézegetve került megmintázására, de az erős utalás – az orrán lévő körbe zárt csillag helyett egy kör – ellenére magamtól sohasem láttam volna bele egy L-sorozatú Mercedes-Benzt, mert annak sokkal gömbölydedebb a fülkéje és hangsúlyosabb orra is van.

Muszáj vagyok a gyakrabban poén, mint sem #regenmindenjobbvolt hashtag-et előrángatni megint és ez alkalommal teljesen „komolyból”. Az 1976-os, azaz ötven éves „olcsó sorozat” simán felveszi a versenyt nemhogy a jelen, de már a "húsz évvel ezelőtt" Matchbox teherautóival is! Azok is fantáziamoddellek, nincs belterük, műanyag a felépítményük, de még az alvázuk is műanyag.

Érdekes, ritka modell egy hazai berkekben talán kevésbé ismert gyártótól, annak is egy szűkebb és a többinél rövidebb ideig gyártott sorozatából!

A hűtőrácson lévő kör erős utalás, de magamtól soha nem jöttem volna rá, hogy a Mercedes-Benz L-szériából "inspirálódott" a tervező.

A minőség kifogástalan!

Ötven éve a "jóárasítás" annyi műanyag felhasználásában merült ki, mint amennyi a mai sztenderd minőségnél jócskán kevesebb.

A két oldala amúgy szimmetrikus.

Gyerekként valószínűleg leszereltem volna a "ponyvát" és azzal hosszú távon minden bizonnyal el is töröm a kis rögzítőfüleket.

Lehet, hogy egy egyszerűbb, "a gravitáció tartja csak a helyén" megoldás jobb játékszer lett volna.

Sajnos semmiféle információt nem sikerült találnom arról, hogy az Impy Super Models széria mennyivel volt olcsóbb a Flyersnél vagy a Commercialsnél!

Az a szép az Impy Super Models szériában, hogy bár az elődei masszívabbak, hiszen kevesebb műanyagból vannak, illetve valódi, licenszelt járműveket mintáznak, a minőséget tekintve nincs semmi hiányérzete az embernek, ha ránéz.

Igen, fém az alváz is!