Matchbox MB-08 DeTomaso Pantera

Ha a hetvenes évek közepén, a nyolcvanasok elején voltál fiúgyerek, akkor vagy volt ilyen Matchboxod – vagy a hazai koppintása –, vagy nagyon szerettél volna.

Elvis kilyuggatta az övét

Annyira egyszerű dolgom van autótörténetileg, hogy linkelnem kell ezt a hétéves Origo cikket. Minden benne van, amit én komolyabb utánaolvasás nélkül tudok erről a gépről, beleértve az Elvis sztorit. (Pont most olvasok egy életrajzi könyvet a Királyról. Ez az affér akkoriban volt, amikor már altatókat szedett, hogy aludni tudjon és pörgetőket, hogy ébren tudjon maradni.) Némi mozgóképpel feldobva, teljes körűnek gondolom a szolgáltatást ez ügyben.

Eredeti és módosított Pantherek.

Nyolc éven át nyolcas

A Matchbox kínálatába 1975-ben kerül be a Pantera, mint MB-08. Az európai kínálatban ott is marad 1981-ig. 1982-ben innen eltűnik, de átköltözik az amerikaiba. Ekkor új festést kap, amit nem neveznék rossznak, de a premierváltozat matricázott megoldásához képest nekem szegényesebbnek tűnik.

Ami a modell utóéletét illeti a Matchboxnál: 1983-ban és 1984-ben, az amerikai piacon, változatlan számon követi ez a pusztulat. A képnek a „Jajj, de csúnya!” blogra kerülésének az a története, hogy amikor Kolee kiírta a pályázatot, én viccből beküldtem, ő meg komolyan vette. Szegény autóval iszonyúan elbántak, csak arra tudok gondolni, hogy pánikszerűen próbáltak valamit kreálni a Hot Wheelsekkel szemben és hát ez sikerült. Alaposan lebutítva aztán a Super G.T. sorozatba is bekerült.

Mi több, itthon másolták is. Igazság szerint volt nekem ilyen műanyag Panterám kölyökként és úgy emlékszem nem is volt igazándiból rossz, sőt.

Elfogult vagyok ezzel a kis gyösszel, mert gyerekként nagyon tetszett, nagyon szerettem volna ilyet – nem volt –, és ez nyilván felnőtt gyűjtőként is befolyásol.

Gyerekként nagyon vágytam egy ilyenre.

Talán elfogult vagyok vele szemben, de nem ismerek olyat, akinek ez ne tetszene.

Ez, a matricázott változat marad nekem az igazi.

Emlékszem, hogy késhegyig menő vitát folytattunk a Matchbox katalógus felett az isiben, hogy a hátulja nyitható-e. Persze egyikünknek sem volt.

Matchboxon kívüliek: Maisto Ford Sierra XR4i / Merkur XR4Ti

Ma olvastam egy kitűnő postot a Totalcaron, ami arra késztetett, hogy előtúrjam ezt a kisautót és széljegyzetet írjak Sípos úr értekezéséhez a Ford Sierra amerikai változatáról.

Merkur, nem Mercury

Tehát a típus történetét tessenek kedves lenni itt elolvasni, hogy én előállhassak a folytatással. Sípos úr tulajdonképpen nagyjából elintézi azzal a Sierra amerikai históriáját, hogy „lehetett kapni ott is”. Igazándiból nincs is sokkal több benne, bár ami van az – szerintem – érdekes.

 Amerikába jöttem...

 ...Merkur lettem! (Képek: Wikipédia)

A Ford a nyolcvanas években megpróbálkozott azzal, hogy az európai – közelebbről német – Fordokat meghonosítsa az Egyesült Államokban és Kanadában. Valamiért úgy döntöttek, hogy nem a Ford termékvonalba illesztik őket, hanem egy külön márkát kreálnak neki, ez lett a Merkur. Az első fecske a sorban e post tárgya, a Sierra XR4i volt, amit mire odaért a tengerentúlra, már XR4Ti-nek hívtak, ami a „eXperimental Racing, 4 series, Turbo, advanced Injection system” – azaz kísérleti versenyzés, negyedik széria, turbo, fejlett befecskendező rendszer – rövidítése. Nos, hát igen, hagyjuk. A második – és egyben utolsó – a Merkurok sorában a Ford Scorpio lett.

A tengerentúli márka mindössze 1985 és 1989 regnált. Gyors és fájdalmas kimúlásának oka a béna névválasztás, a gyenge marketing, az erősödő márkaárfolyam és a légzsáknak az Egyesült Államokban eladott új autókban történő kötelezővé tétele volt.

Szerintem belejátszott még a dologba az is, hogy a Sierra valóban egy design atombomba volt, a konzervatívnak tekinthető amerikai piacon bevetni nem kis rizikót jelentett. Végül az öt modellév alatt összesen 42 464 példányt értékesítettek a Merkur XR4Ti-ből.

Az amerikanizált Sierra

A Merkur XR4Ti csak és kizárólag a háromajtós hatchback kivitelben értékesítették, de míg a Sierra XR4i-ben egy 2,8 literes V6-os dolgozott, az XR4Ti-ben 2,3 literes, turbós, üzemanyag befecskendezős sornégyes. Az, hogy milyen teljesítményt adott le, attól függött, hogy hogy milyen váltóval szerelték. 145 lóerőt tudott, ha háromsebességes automatával dolgozott duóban, és 175-öt, ha az ötsebességes manuálissal. A különbséget eltérő turbónyomással érték el. Amúgy ugyanez a motor dolgozott a Ford Thunderbird Turbo Coupe-ban és a Ford Mustang SVO-ban is – amiket miért is ne említenék meg, ha léteznek kisautóként és ha már írtunk róluk, nemde?

Saab, BMW, Audi... Hát nem akarok gonosz lenni, de egy picit túltolták, nem? Miért nem lehetett ez az, ami? Egy becsületes, rendes Ford.

Az amerikai Top Gear foglalkozott is az autóval ebben az epizódban – nem merem beágyazni, mert az ilyesmi jellemzően nem örök életű a neten. Az egyik műsorvezető a forgatás végén meg is vette a gépet, kemény 600 dollárt, azaz úgy 165 000 forintot csengetett ki érte. Szerintem jól járt.

Maisto, már megint

Sokkal könnyebb egy kisautóról úgy írni, ha sok baja van, mintha nincs. Merthogy ennek – már megint – nincs sok baja, már ami a tervezést illeti. Teljesen rendben van a játékautó árfekvésben! A kivitelezése viszont nem sikerült úgy ahogy azt a cégtől megszoktuk. A jobb hátsó kerekére túl sok króm jutott és az összeszerelésnél valahogy lekonyult a kormány – talán a beltér műanyagdarabja nincs pontosan a helyén, ez okozhatja.

A karosszéria festése egyértelművé teszi, hogy mivel van dolgunk, de az alvázon a Ford Sierra XR4Ti felirat olvasható, ami nyilvánvalóan sajtóhiba.

A típust a Matchbox is megmintázta és az a kisautó... De ez már egy másik történet lesz!

 Az első lámpák a szélvédő anyagából...

Szendvicsszerű felépítés... Hmm... Hol is láttunk már ilyet?

 A beltér részletes, de nem tökéletes, ami szerintem ennél a darabnál elkövetett összerakási hiba. A dekor egyértelművé teszi, hogy ez egy amerikanizált Sierra.

A jellegzetes, dupla légterelő. Az eredetin ezt aztán szimplára cserélték.

Matchboxon kívüliek: Welly/Autotime - Lada (VAZ) 2110

A Samara bemutatójakor írtam, hogy két testvért is sikerült vele együtt megvásárolnom. Nos, itt az első, aki nem is igazán testvér, inkább gyermek, vagy legalábbis közvetlen leszármazott.

VAZ 2110
Mint az köztudomású, a 90-es évek elejére a Szovjetunió gazdaságilag és politikailag is összeomlott. Elvesztette a kelet-közép-európai államok felvevőpiacait és az EU-ba se engedték be a termékeit a minőségi előírások és az emissziós normák miatt. Ki kellett tehát fejleszteniük egy új, modern típust, amit már a 80-as évek elején elkezdtek, s 1985-ben már teszteltek is 2110 kód alatt egy típust, melyben már befecskendezős motor dolgozott, karburátoros helyett, de természetesen szovjet módi szerint ebből nem lett semmi, hiszen akkor már egy éve készült a Samara, illetve készültek annak nyugati bevezetésére.

2110 prototípus 1985-ből.

A további fejlesztések is ennek megfelelően lassan haladtak, így az új generációs Lada első működő prototípusát, a "Katran"-t csak 1991-ben mutatták be. Külsőre inkább hasonlít a későbbi 2112 Super1600-as kategóriájú rali verziójára.

A Katran

A 2110-es széria - mely végül nem kapott semmilyen keresztnevet, egész egyszerűen 110-es néven került piacra - sorozatgyártása és oroszországi forgalmazása végül 1995-ben indult be. Egyetlen motorral, a korábbi Samara 1499 köbcentis egységének korszerűsített változatával kezdődött típus karrierje. 1997-től az európai piacon is elérhető lett a típus, 2000-re pedig elkészült a 16 szelepes, dupla vezérműtengelyes motor is, mely 25 lóerővel erősebb az eredeti 8 szelepesnél. Ettől kezdve gyakorlatilag komolyabb modernizáció nem történt a típuson a gyártás 2008-as befejezéséig. A szedánon kívül kombi, és három-/ötajtós csapotthátú karosszériával készült, utódja a Priora.

És most kicsiben
A megvalósítás jobb lett, mint a Samara esetén. Természetesen ennek sem nyílik semmije, de a Welly kisautóitól ezt nem is szoktuk elvárni.

A motorháztető kialakítása az eredeti autón is nagyon wartburgos.

A hátsólámpa festése itt sem az igazi.

Valójában piros, nem ilyen rózsaszín,...

...csak a fényképezőgépem nem bírta feldolgozni.

A műszerfal alapformája egészen hasonlít.

Ő is cirillbetűs dobozban lakik.

Édesapám azt gondolta, hogy ugyanolyan jó lesz, mint a Samara.

Nem lett igaza.

Matchbox RoadBlasters: Motor Lords - Tow Nailer / Peterbilt Wreck Truck

A Matchbox Peterbilt Wreck Truck-ból nemrégiben sikerült egy újabb példányra szert tennem. Ez a darab az 1988-ban debütáló Roadblasters sorozat egyik ragja, jelen esetben a Motor Lords nevű valakikhez tartoztában a Tow Nailer kersztséget kapta. A Roadblasters név egy 1987-ben megjelenő autós-lövöldözős Atari játék nevét takarja, ebből a videóból lejön a lényege. A játék stílusához mérten kapott egy tekintélyes páncélzatot a fülke, amin különféle fegyvereket helyeztek el. Sajnos utóbbiakból már mindegyik elveszett, cserébe kárpótol a viszonylagosan jó állapota és a párszázas vételár kombinációja, ráadásul nem is egy gyakori darab, vagyis örülök neki, hogy belefutottam.

A fegyvereknek sajnos csak a helyük van meg a páncélzaton

Hátul semmi extra

A fülke tetején jópofa az áthúzott "kockás" zászló, bár a páncélzattal nem látszik

Sajnos jobb képet nem találtam a neten, ahol rendesen látható a fegyverzet, már ami megmaradt belőle

Részlet az 1988-as Matchbox katalógusból. A MadMaxModels.com oldalon megnézhetitek a többi oldalt is.

Egy szép kis Matchbox Roadblasters gyűjtemény, a végén a TV reklámmal.

Matchbox MB-40 / MB-29 Bedford Horse Box

Egy hónapokkal korábbi posthoz közvetlenül kapcsolódva vágnék bele ebbe a maiba, mert az ott bemutatott, meg az mostani jármű itt bizony testvérek, miközben abszolút különböznek egymástól.

A jó

Az eredeti járműről kimerítően értekeztem a fentebb már említett postban, így most itt ezt elhagyhatom.

A Bedford autószállítóval szemben – ami szerintem abszolút a béna játékszer kategóriában indul – ez maga a klassz játékszer, mivel funkcionális lószállító és igen, van rakománya is. A két paci ugyanaz, mint amit nagyjából az ős-Pony Trailertől kezdve használ a cég, például ezeket mellékelték a Convoy lószállítójához is. Szerintem amúgy ezek ketten a márka legtovább gyártott termékei, annyira sok mindenhez használták őke, annyira sokáig - csak a színük változott, hol fehérek, hol feketék.

Maga a Pony Trailer is nagyon sokáig volt a kínálatban és a lovakon kívül a lehajtható hátsó ajtaját is szolgáltatta donorként a Bedfordhoz. Ennek a kialakítása olyan, hogy szándékosan letörni természetesen lehet, de a rendeltetésszerű használatot – az úgynevezett játékot – évtizedekig állja, szemben pár újkori holmival.

A végtelenbe és tovább

Érdekes azonban, hogy bár nyilvánvalóan közös tőről fakadnak az autószállítóval, a szerkezetük teljesen más. Talán a vezetőfülke szélvédője az egyetlen közös alkatrészük – meg persze a kerekeik, azonban minden másuk eltér.

A testvére sem volt éppen rövid ideig az 1-75 sorban – aki a Matchboxokkal kapcsolatban azt a kifejezést, hogy „mainline” a szájára veszi, bátran tekinthetjük félműveltnek –, ez pedig méltó párja. 1978-ban debütál mint MB-40 és egészen 1984-ig marad is. 1999-re és 2000-re visszatér változatos számjelzéssel a különböző piacokra – erről bővebben majd kicsit alább. Ezen kívül sokszor szerepel tematikus csomagokban, így jön össze a 80-nál is többféle változata, ami az alkatrészeinek színeiből és gyártás helyéből jön össze. Az ember igazából akkor jön rá, hogy egy ilyen kis gyösz hány alkotóelemből tevődik össze, amikor felméri, hogy mik adják a színkülönbségeket: alváz – ami egyben az első lökhárítót és hűtőmaszkot is adja –, a fülke – ami a padlót és a hátsó kerékjárati íveket is képzi –, a szélvédő, a felépítmény, a lehajtható ajtó és a kerekek. Plusz még a lovak is lehetnek feketék, vagy fehérek.

Gyerekként nem volt ilyenem és mivel sokkal kisebb volt, mint a többi kisautóm, nem is vágytam rá – annál inkább a Convoy lószállítóra, amim nem volt. Azzal együtt nagyon klassz játékszer, mert a legfontosabb funkciója – a lovak szállítása – működik. Sajnos ilyet nem fogunk látni – valószínűleg soha többé – a „gyerekeket meg kell védeni saját maguktól” szabályok miatt.

 Balról MB-40, az 1978-as premiermodell, jobbról MB-29 2000-ből. Az utóbbi MB-49 lenne, ha amerikából származna, de valószínűleg nem onnan van.

 A legremekebb benne, hogy működik. A pacik bejárata lenyitva...

 ...illetve becsukva. Ráadásul ezt a rendeltetésszerű használatot simán bírja évtizedekig.

 Nyilván nem szimmetrikus.

 Az összes ilyenhez járna két paci, de jellemzően ezek szétszaladnak az évek során. A fiatalabbikhoz is csak az egyik ló van meg. Amúgy szerintem ezek a pacik túl nagyok ehhez az 1:92 méretarányú aprósághoz.

Matchboxon kívüliek: MC Toy – Jaguar XJ-S V12

Senki sem fogja elhinni nekem, hogy az 1:6x méretarányban ez a típus ritka úgy, hogy rövid időn belül már a második értelmezését mutatom be! Pedig...

Dávid és Góliát újratöltve

A közelmúltban szerepelt itt a Hot Wheels XJS-e, amit lényegesen jobbnak tartok, mint a sokkal ismertebb és gyakoribb Corgit. Erre most elém veti magát az MC Toy feldolgozás, ami a Hot Wheelst is megeszi reggelire.

A látványosan Matchboxra hajazó kerekű kisautó – ezt a „Matchbox Copy Toy” történetet feszegettük már itt korábban is – bizony remek. Jó a színe, szép és részletes kívül-belül. A vicces az, hogy Dávid, hát ha nem is győzi le Góliátot, látványosan fügét mutat neki. Nem tudom megmondani, hogy a ma már Maistoként ismert cég mikor készítette ezt a járgányt, de mindenképp valamikor akkor, amikor a Mattelhez képest nagyon kicsi cégnek számítottak.

 Ez a lámpáiból ítélve az európai verzió.

 A kerekei nem kicsit emlékeztetnek a 70-es, 80-as évek Matchboxaira, de a minősége is.

 Jó a színe, jók a részletek kívül-belül. A háttérben ácsorgó Hot Wheels értelmezést is megeszi reggelire.

 Hegyomlásnak szemlátomást tetszik - bár szerintem nehezen férne bele.

Matchbox MB-65 Vauxhall Frontera

Ez a bejegyzés is lehetne UPDATE, de szintén sorszámváltozással állunk szemben. A típus egyébként több, mint 6 éve szerepelt nálunk utoljára.

Ez a 2001-es brit sorból származó példány most tényleg Vauxhall, nem olyan, mint a Hitch 'n' Haul pack-beli.

Mint egy kiállítási tárgy.

Kapott hátsólámpa-festést.

Mondtam, hogy Vauxhall.

Katalógusok: 1966 Majorette RailRoute

Gyanítom, hogy egyáltalán nem közismert, hogy a francia gyártó, "tologatós" játékvonatokat is készített. Érdekes, hogy ilyesmivel a Matchbox is kísérletezett, igaz sokkal később. A britek próbálkozása amúgy nem volt sikeres, a franciákéról nem tudok nyilatkozni. Gyanítom a kudarc oka az lehetett, hogy a 70-es, 80-as években az elektromos "maguktól menős" modellvasutak már a szélesebb tömegek számára is megfizethető árba kerültek. Az is érdekes, hogy a Majorette termékrajzokkal operál. Az előzőleg bemutatott, 1959-es Matchbox katalógus ne tévesszen meg senkit, idővel ők is átnyergelnek a rajzokra.

Matchbox MB-03 1965 Shelby Cobra 427 S/C - UPDATE

Lassan 5 évvel ezelőtt szerepelt ez az autó az oldalon. Joe le is írt róla mindent, tessék átkattintani, ha még nem olvastátok.

A képeken következő kisautó a 2006-os "US Classics" ötös pakkból származik, alapszíne kék, dekorja fehér, kerekei aránytalanul nagyok.

Előre nem jutott lámpafestés,...

...ahogy hátra sem.

Matchbox MB-24 Vauxhall Astra GTE - Opel Kadett GSi

Akár "Update" bejegyzés is lehetne a mostani, mégsem az, mert a kisautó sorszáma 1998-ban megváltozott. 2011-ben szerepelt a címben említett típus utoljára az oldalunkon gyári formájában, hiszen wmormo két kiváló átalakítása 2013-ban készült.

A fentebb linkelt fehér rendőrhöz képest annyi a különbség, hogy ennek ezüst az alapszíne. Ez nem az a sok módosítás, amiről tartalmasabb bejegyzést lehetne írni.

Vissza a fényhidat minden Matchbox rendőrautóra!

Látszik az öntőformán, hogy elég régi már.

Klasszikus bliszter 1998-ból. Ez a példány azóta egy másik gyűjtő kollégához vándorolt.