Egy hónapokkal korábbi
posthoz közvetlenül kapcsolódva vágnék bele ebbe a maiba, mert
az ott bemutatott, meg az mostani jármű itt
bizony testvérek, miközben abszolút különböznek egymástól.
A jó
Az
eredeti járműről kimerítően értekeztem a
fentebb már említett postban, így most itt ezt elhagyhatom.
A
Bedford autószállítóval szemben – ami szerintem abszolút a
béna játékszer kategóriában indul – ez maga a klassz
játékszer, mivel funkcionális lószállító és igen, van
rakománya is. A két paci ugyanaz, mint amit nagyjából az
ős-Pony Trailertől kezdve használ a cég, például ezeket
mellékelték a
Convoy lószállítójához is. Szerintem amúgy ezek ketten a
márka legtovább gyártott termékei, annyira
sok mindenhez használták őke, annyira sokáig - csak a színük változott, hol fehérek, hol
feketék.
Maga
a Pony Trailer is nagyon sokáig volt a kínálatban és a lovakon
kívül a lehajtható hátsó ajtaját is szolgáltatta donorként a
Bedfordhoz. Ennek a kialakítása olyan, hogy szándékosan letörni
természetesen lehet, de a rendeltetésszerű használatot – az
úgynevezett játékot – évtizedekig állja, szemben
pár újkori holmival.
A végtelenbe és
tovább
Érdekes
azonban, hogy bár nyilvánvalóan közös tőről fakadnak az
autószállítóval, a szerkezetük teljesen más. Talán a
vezetőfülke szélvédője az egyetlen közös alkatrészük – meg
persze a kerekeik, azonban minden másuk eltér.
A
testvére sem volt éppen rövid ideig az 1-75 sorban – aki a
Matchboxokkal kapcsolatban azt a kifejezést, hogy „mainline”
a szájára veszi, bátran tekinthetjük félműveltnek –, ez pedig
méltó párja. 1978-ban debütál mint MB-40 és egészen 1984-ig
marad is. 1999-re és 2000-re visszatér változatos számjelzéssel
a különböző piacokra – erről bővebben majd kicsit alább.
Ezen kívül sokszor szerepel tematikus csomagokban, így jön össze
a 80-nál is többféle változata, ami az alkatrészeinek színeiből
és gyártás helyéből jön össze. Az ember igazából akkor jön
rá, hogy egy ilyen kis gyösz hány alkotóelemből tevődik össze,
amikor felméri, hogy mik adják a színkülönbségeket: alváz –
ami egyben az első lökhárítót és hűtőmaszkot is adja –, a
fülke – ami a padlót és a hátsó kerékjárati íveket is képzi
–, a szélvédő, a felépítmény, a lehajtható ajtó és a
kerekek. Plusz még a lovak is lehetnek feketék, vagy fehérek.
Gyerekként
nem volt ilyenem és mivel sokkal kisebb volt, mint a többi
kisautóm, nem is vágytam rá – annál inkább a Convoy
lószállítóra, amim nem volt. Azzal együtt nagyon klassz
játékszer, mert a legfontosabb funkciója – a lovak szállítása
– működik. Sajnos ilyet nem fogunk látni – valószínűleg
soha többé – a „gyerekeket meg kell védeni saját maguktól”
szabályok miatt.
Balról MB-40, az 1978-as premiermodell, jobbról MB-29 2000-ből. Az utóbbi MB-49 lenne, ha amerikából származna, de valószínűleg nem onnan van.
A legremekebb benne, hogy működik. A pacik bejárata lenyitva...
...illetve becsukva. Ráadásul ezt a rendeltetésszerű használatot simán bírja évtizedekig.
Nyilván nem szimmetrikus.
Az összes ilyenhez járna két paci, de jellemzően ezek szétszaladnak az évek során. A fiatalabbikhoz is csak az egyik ló van meg. Amúgy szerintem ezek a pacik túl nagyok ehhez az 1:92 méretarányú aprósághoz.
1 megjegyzés:
A pacik tényleg nem méretarányosak, de nem ők túl nagyok, hanem a Bedford lett túl kicsi, hogy beférjen a szabványhosszúságú Matchboxok közé (ahogy ezt már oly sokszor tapasztaltuk). Amúgy itt azért maradt meg évtizedekig az ajtó, mert külön alkatrész, ami a helyére van illesztve, szemben a hivatkozott újkori autószállítóval, ahol nyilván spórolásból egyazon műanyagból csináltak mindent, hogy aztán a kapcsolódó kis hártyaműanyag hamar ketté is törjön. Gáz!
Megjegyzés küldése