Matchbox Motorcity MC-12 Aerobatic Team Set

Szeretem a Matchbox készleteket a 70-es, 80-as évekből. Irtózatosan klassz játékszerek. Akkor a termékfejlesztési részlegükön olyanok dolgoztak, akiknek valahogy megmaradt a gyermeki fantáziája, emlékeztek arra, hogy egy gyerkőc számára hogyan lehet izgalmas szetteket rendezni egy téma köré. No, meg nem kötötte gúzsba őket az, hogy könnyen kiszaladhatnak abból a keretből, ami a vásárlók számára megfizethető. Az idők során a cég elég sokféleképp hívta ezeket a szetteket, tiszta véletlenség, hogy mind a kettő, ami most így hirtelen beugrik, hogy szerepelt már e lapokon, az Motorcity nevű. Ami viszont nem hirtelen ugrott be, hanem később, az bizony már Action Pack és a Convoy sorozatra jellemző (CY) kezdetű száma van.

Matchbox Flying Circus

A mai napra tartogatott Motorcity feliratot viselő dobozon 1987-es keltezés olvasható, de az első katalógus, amiben nyomát találtam, az bizony az 1988-as és ott a címben szereplő néven hívja a cég ezt a készletet. Pedig a Matchbox Repülő Cirkusza mennyivel jobb név lett volna, mint az Aeroakrobatikus Csapat Készlet! Ami a dobozban van, az javarészt szerepelt már e lapokon. De haladjunk az érdekességük növekvő sorrendjében!

MB-75 Helicopter (1982)

A bal felső sarokban az a helikopter helyezkedik el a dobozban, amit mint MB-75-öt ismerhetünk meg e lapokon. Akkor mindenre kitekintő, tudományos alaposságú kutatás után kijelentettem, hogy ez bizony fantázia szülte modell és ez a tézis azóta sem évült el.

MB-57 Mission Helicopter

A saját fabrikálású összeesküvés elméletem szerint, Kék Villámnak indult helikopter óriási kedvencem volt kölyökként. Még az sem tud érdemben elvenni az élvezeti értékéből semmit, hogy olyan valószínűtlen festésekben is létezik, mint például ez is.

MB-65 DAF 3300 Space Cab

Bár az 1-75 sorozatban is megjelent, ez igazából természetesen egy Convoy vontató. Rettentően sok mindent nem sikerült róla eddig sem kideríteni, de hát ez egy igásló, nem egy sportkocsi, nem jellemző, hogy valaki ilyesminek gyűjtse a katalógusait, meg érdemben foglalkozzon a történetével.

Na, de az összes többi!

Viszont minden más, ami a DAF traktor mögött található, az újdonság e helyütt. A vontatmány a jól ismert, low bed (low loader, low boy) trailer alapjain nyugszik. Kapott egy műanyag feltétet – ilyesmire láttunk már példát – ami a helyén tartja a szállítmányát és hipp-hopp, már kész is a repülőgép szállító.

Pont ez, a szállított repülőgép az, ami érdekes, a tyúk vagy a tojás elsőbbségét feszegető kérdéseket vet fel. Hangsúlyozni szeretném, hogy megint a saját, külön bejáratú összeesküvés elméletemet tárom elétek!

Még bőven arról az időszakról beszélünk, amikor a brit tulajdonban lévő márka jellemzően a hazai piacon néz körül amikor valamilyen témához hozzányúl. 1976-ban debütál a Matchbox Super Kings sorozatában a K-13 Aircraft Transporter. A jármű egyértelműen fantázia szülte, de a repülőgép, amit a hátán hord, egyértelműen nem. Illetve...

Charlie Mack – aki elvben minden enciklopédikus Matchbox tudás ura – összesen 8 verziót jegyez ebből, de nem különbözteti meg az általa hordozott repülőgép változatok szerint. Amit kezdetben használnak én szintén a fantázia szüleményének gondolom, mert irtózatosan sok mindenre hasonlít szubszonikus, kétüléses katonai kiképzőgép vonalon. Amik biztosan nem, de hasonlítanak, az a Folland / Hawker Siddeley Gnat T.1, BAE Hawk T1 trainer, vagy annak az amerikai változata a Boeing T-45 Goshawk, Dassault / Dornier Alpha Jet, ad abszurdum még az Areo L-39 Albatros is gyanúba keveredett nálam, de ezek a hajtóművek légbeömlőinek elhelyezkedése, a kabintető kialakítása, meg más hasonló részletek miatt bizonyosan nem stimmelnek. Igazság szerint a kérdést kiadtam tudományos alaposságú azonosításra repülőszexuális barátomnak, aki osztotta a véleményem, hogy ez bizony fantázia repülő. Szóval a verdiktem az, hogy ez valamelyik Matchbox tervező műve.

Viszont egy bizonyos időpillanatban, költséget nem kímélve a gépet lecserélik a fentebb már említett BAE Hawk T1-re. A műanyag modelltől minden makettező sikítva röhögne, mert azért – szerintem szándékosan –, játékszer szinten apróbbnak nevezhető pontatlanságok felfedezhetőek. De mi vezethette a kezüket ebben a költséges beavatkozásban?

Matchbox Super Kings K-13 Aircraft Transporter. A repülőgépet nem tudom azonosítani, de gyanús, hogy azt is a fantázia szülte, mint a hordozó járművet. (Kép: eBay.)

Sajnos nagyon kis felbontású a kép, de a lényeg talán kivehető: Ezeken a K-13-akon már más repülőgép csücsül, amit én Hawk-ként azonosítok. (Kép: eBay.)

Vörös Nyilak

A legtöbb fejlett ipari ország légi erejének van műrepülő csapata. E kötelékek nagyon sokat tesznek azért, hogy a fiatalok fejében már gyerekként elplántálják a katonai életpálya gondolatát, ami szerény, mérvadónak egyáltalán nem nevezhető véleményem szerint remek dolog! Bizonyára nektek sem cseng idegenül az Egyesült Államok haditengerészete Blue Angels csapatának, a Török Légierő, Turkish Stars-ának, az olaszok Frecce Tricolori-jának, vagy a franciák Patroulire de France-ának a neve. A brit, Királyi Légierő bemutató csapata a Red Arrows.

A Vörös Nyilak munkában. (Óvatosan a hangerővel! Én szóltam!)

Ők kezdetben a fentebb már linkelt Gnatokat, majd 1979-től a szintén linkelt, Hawk T1-eket repülték. Nagyon erős a gyanúm, hogy a Matchboxnál több okból is arra gyúrtak rá, hogy ők gyárthassák a csapat hivatalos ajándékait – már ami a játékszereket illeti. Ilyesmije természetesen ma is van a Red Arrowsnak, de mint az itt látszik, meglehetősen szegényes a kínálat a hajdani, Matchbox gyártotta holmikhoz képest.

Egyfelől nyilván ez nem rossz bolt, másfelől állati jó önreklám, hiszen az kétségkívül ad egy rangot egy játékgyártónak, hogyha egy ilyen lenyűgöző teljesítményt nyújtó csapat merchandiseingját ő állítja elő. Harmadrészt meg a nagy konkurensnek számító Corgi bizonyosan gyártott nekik Hawk miniatúrákat. Gondolom ez utóbbi tény vért kívánt – már ha az az időrend amit én feltételezek.

Szóval én arra gyanakszom, hogy egy nagy, átfogó offenzívát indítottak a Matchboxnál a Red Arrows megnyeréséért és így került a SuperKings K-13-ra Hawknak látszó tárgy (nem tudok Red Arrows festésű változatról), így került a SkyBusters sorozatba (lásd mellékelt kép), lett belőle modell kitt (lásd mellékelt kép, amúgy az üzletágat felvásárolta az amerikai AMT), illetve Convoy szériába Hawkot szállító szerelvény (ebből birtoklom a premierváltozatot is és ígérhetem, hogy egyszer lesz belőle post), de még egészen pofás játékszettek is, amely egyértelműen Red Arrows merchandise (lásd mellékelt képek).

Ismétlem, ezekre semmi bizonyítékom nincs, csak hát gyanús, ami gyanús!

Matchbox SkyBusters SB-37, Hawk T1, nem csak Red Arrows színekben, de Red Arrows csomagolásban is. Gyanítom ez officiális mörcsöndájz. (Kép: eBay)

Matchbox Hawk makett kitt. Ezt az üzletágat aztán felvásárolta az AMT. (Kép: eBay)

Matchbox Red Arrows szettek. A jobb alsó képen egyértelműen gyártóidegen dolgok is láthatóak, ami az eBay-en ezt árusító műve. (Képek: eBay)

Természetesen a Matchboxnál volt annyi eszük, hogy ne csak a Red Arrows cuccaihoz használják fel a szent cél érdekében bevetett, megtervezett és elkészített szerszámokat és persze a velük készült késztermékeket. Gyanítom, hogy a mai post tárgya, az MC-12 ennek egy folyománya.

Vörös Lázadók

Olyan nagyon sok fantáziát nem öltek bele ennek a szettnek a dekorálásába, de a csuda tudja, nekem tetszik! Az tulajdonképpen vicces, hogy annak függvényében „Rebels”, vagy „Red Rebels” a rajtuk olvasható felirat, hogy mennyi helyük volt. Az már csak érdekes összecsengés, hogy a Red Arrows beceneve egyszerűen csak „The Reds”, azaz „A Vörösök”.

 Matchbox Motorcity MC-12 szett a 80-as évek legvégéről. Szeretem ennek a korszaknak, meg a 70-es évekének a Matchbox készleteit, mert zseniális játékszer összeállítások. Az igényes grafikával feldobott dobozok még a 70-es évek hagyatéka, sajna ez után már nem sokkal ki is kopott ez a hagyomány.

MB-57 Mission Helicopter - született Kék Villám - balról, MB-75 Helicopter jobbról.

 Daf 3300-as vontató, ami ugyan szerepelt az 1-75 szériában is, mint MB-65, de tudjuk, hogy ez bizony Convoy!

Nyilván minden repülőgép makettező sikítva röhögne rajta, de a szétszedhető-összerakható, műanyag repülőgép - amit én BAE Hawk T1-nek gondolok - világbajnok. Gondoljunk bele, hogy ma már ilyen játékszer elképzelhetetlen lenne a "nehogy herpeszes Ödönke kárt tudjon tenni magában" szabályok miatt. Azért az sem kis teljesítmény, hogy egy közel 30 éves műanyag cucc még a ma is ennyire pontosan illeszkedjen, legyen összerakható, mutasson egyértelmű hajlandóságot az egyben maradásra, majd szét is lehessen szedni, hogy aztán ismételhető legyen a manőver ismét.

Menetkész szerelvény. Amúgy ha ez Convoy szerelvény lenne szólóban, akkor CY-21 lenne a száma.

Az összeállított Hawkot inkább homogén háttér előtt fotóztam le. Most őszintén! Hol van ma ilyen játékszer? És ha még tán' van is, van ilyen minőségű? Ennek fényében mennyire tűnik ócskának az a húsz évvel későbbi Matchbox, ami valószínűleg nem bír ki 5-6 rendeltetésszerű használatnál többet?

Matchbox MB-44 Škoda 130 LR

A Matchbox történetében mindössze két, a keleti blokkból származó járművet dolgozott fel. Az egyik egy Ikarus autóbusz, a másik pedig egy csehszlovák versenyautó.

Siker a keleti blokkból

Azt gondolom, hogy a 105-ös és 120-as Škodákat, amire a 130-as modell épül, nem kell bemutatni senkinek, hiszen még ma sem kapja fel rájuk senki a fejét, annyira részei voltak az utcaképnek a 70-es évek végétől a 90-es évek elejéig.

Az 1984 augusztusában bemutatott 130-ast nem forgalmazta nálunk a Merkur. Pedig az 1289 köbcentire hízlalt, 58 lóerőre szteroidozott motor, még ötsebességes váltót is kapott alapáras extraként, mely tulajdonságok bizonyára nagyon vonzóak lettek volna a nálunk forgalmazott 105-ösök és 120-asok különböző változatainak 1046/1174 köbcentis, kb. 44/49/54 lóerős erőműveihez és azok jellemzően 4-sebességes váltóihoz képest. A 130-as futóművén is javítottak, mint ahogy a fékjein is.

A nyugati piacok felé nem csak kacsingató, de azokon sikeresnek mondható Škoda remek lehetőséget látott abban, hogy ralisportban népszerűsítse termékeit. 1985-ben homologizálta a gyár a 130 LR-t. A B-csoport, maximum 1300 köbcentis erőműveket megengedő géposztályában a farmotoros, négyhengeres, nyolcszelepes szívómotorral szerelt autó meglepően sikeresnek bizonyult. A 850 kilós, a különböző források szerint 130-, vagy 135 lóerős versenygép 220 km/h-ás maximális sebességre volt képes. A 130-as típust 1988-ban küldte nyugdíjba a Škoda. 1987-ben követte az orrmotoros, fronthajtású Favorit. Ez természetesen a 130 LR végének közeledtét is jelentette.

 1987-es brit katalógus. Ugyanebben az évben mutatták be a Favoritot, de a farmotorosoknak 1990-ben jött el a vég.

 130 LR rendeltetésszerű használat közben, első rész.

Miért pont ezt?

Hogy vajon miért pont ezt az autót választották ki arra, hogy Matchbox váljék belőle? Nos, a briteknél nagyon népszerű volt az olcsó Škoda és hát... Szóval tizenhét (!), zavarba ejtően hosszú éven át nyerte meg zsinórban az RAC ralikat az 1300 köbcenti alatti géposztályában – legalábbis a Škoda Motorsport ezt állítja magáról, csak éppen az adatokat, ami ezt az állítást alátámasztaná, nem találtam meg sehol, de higgyünk nekik!

Azt hiszem bármiféle fejtegetése annak, hogy mennyire jó is a Škoda Matchbox, teljesen felesleges, hiszen annyira jól ismeri a típust mindenki. A motorháztető nyitható hátul, bár alig látszik ki alóla valami és inkább csak sejteni, mint látni, hogy ott a motorblokk a helyén.

Érdekes, hogy a Matchbox egyértelműen a brit versenyautók festését próbálja hozni – az árulkodó részlet a „Surprising Skoda” felirat, ami amúgy a szélvédőn kéne, hogy legyen, nem a tetőn – a kisautó nem jobbkormányos.

„Surprising Skoda” 130 LR rendeltetésszerű használat közben, második rész.

Ez a Matchbox mindössze három évig, 1987 és 1989 között regnál az 1-75 sorozatban és csak a „Rest of the World” régióban - természetesen az alvázon 1986-os keltezés látható. Szóval nem is gyártották sokáig, az egyetlen Škoda a Matchboxtól és amúgy sem sok Škodát mintázó versenytársa akad az 1:6x méretarány környékén – amúgy 1:57 a pontos léptéke. Nem csoda, hogy mindezek miatt alaposan felértékelődött a gyűjtők körében, ezért az árak már egészen messzire északra tévedtek az ésszerűség határaitól.

Az vérmérséklet szerint változó, hogy hány verzióját jegyzik, de a lényeg az, hogy a rajta található versenyfestés színárnyalatai szerint számolják ezeket, amik abszolút onnan jönnek, hogy festékkeverő Johnny 志堅 (Cse-csien) mennyi Guiness-t 青岛啤酒-t (Csingtaót) fogyasztott előző nap, amikor nekiállt bekeverni a festéket. Egyetlen olyan változata van, amit én inkább kevésbé, mint többé annak is tartok: Előfordul, hogy a hátsó ajtóról hiányzik a Duckhams felirat és az számít a ritkábbnak. E lapokon amúgy már szerepelt ez a kisautó egy átalakítás tárgyaként.

 Az én példányom alapos kiképzést kapott az előző tulajdonosától, ennél nem sokkal rosszabb állapotút alakított át Andrew0807 kolléga.

 „Surprising Skoda” a szélvédő helyett a tetőn. Szóval ez elvben egy brit versenyautó, de a kormánya a bal oldalon van.

 Olyan változata is van, amin nincs Duckhams felirat a hátsó ajtókon. A "nyolclyukú" kerék meg mindennek jól áll!

 A motorház teteje...

...nyitható, de csak sejteni lehet inkább, mint látni, hogy ott egy motorblokk figyel.

Matchboxon kívüliek: Yat Ming Road Signature – 1955 Ford Thunderbird

Tulajdonképpen szeretném letudni a Yat Ming Road Signature kvartettem összes tagjának a bemutatását, mert itt lábatlankodnak az asztalomon és várják, hogy a vitrinbe kerüljenek. A Ranchero már évekkel ezelőtt bemutatkozott – azóta úgy el is raktam valahová, hogy nem találom, ami baj –, a Bel Air pedig a közelmúltban. Mára ismét egy Ford kerül terítékre.

A Viharmadár

Az autó történetével egészen részletesen foglalkoztam két, elég viharvert – viharmadár aki viharvert, ééééééérteeeeed – Matchbox kapcsán. Mentségemre szóljon, hogy azóta sokkal megkíméltebb darabokat mutogattam én e lapokon. Tehát az eredeti történetével kapcsolatban letudottnak könyvelhetjük el azt a bizonyos csínyt.

 Az 1955-ös Thunderbird katalógus. Vajon miért volt divat akkoriban a katalógusokba rajzokat tenni fotók helyett?

Az 1:43-as méretarányú Thunderbird megtestesüléssel kapcsolatban nagyjából ugyanazokat tudom elmondani, mint a korábbi Yat Ming modellekkel kapcsolatban: Szép, pontos, eredeti színt kapott, sok apró részletet kidolgoztak rajta, de nem tud semmiféle kunsztot. Nem nyitható semmije és nem játékszer, hanem vitrinbe szánt nézegetni való, ami a mérete okán hely- és költségtakarékos is.

A fentebb már linkelt eredeti Thunderbird postot egy klippel vezettem fel, amiben a Beach Boys énekelte meg – szó szerint – a Thunderbirdöt. Ez alkalommal továbbmennék és egy méltán ismeretlen formáció, The Continentals, Thunderbird című művével próbálnám bizonyítani, hogy az ötvenes években nem sok minden volt csajozósabb, mint egy T-Bird. A zenei produkció félúton van a pusztító és a rettenetes közt, de a frontember, „chemotoxolt sáska” táncprodukciója minden visz, mint az autós kártyában a Lola-T!

The Continentals: Thunderbird. Chemotoxolt sáskatánccal! A dobos viszont jól nyomja!

 Részletek, részletek, részletek!

 Nézzétek csak meg a katalógust! Ott a visszapillantó tükör az ajtón!

"Thunderbird". Honnan ismerős nekem ez a fontkészlet?

 A kabrió kisautóknál mindig kritikus pont a beltér kialakítása.

Az elmaradhatatlan talpazat.

Matchboxon kívüliek: Dickie / Welly Porsche 356B Cabriolet

Kedves gyerekek! Ma a naaaaagy, titokzatos iparági összefonódásokról szeretnék mesélni nektek, meg az egyik legszebb Porschéról, pedig nem is én vagyok a kisautógyűjtő, akit porschénak hívnak!

A 356-os projekt

Magam sem hiszem el, hogy az évek során én voltam az és nem porsche kolléga, aki az ős Porsche történetéről írt e lapokon. Akkor még ki voltam akadva rajta, hogy a kisautót a Maisto gyártotta és nem egy pedigrésebb gyártó, mára viszont az ilyesmi már cseppet sem érdekel. Az autó történetéhez én érdemben nem tudok mit hozzátenni, mint azt a közel 40 perces kisfilmet itt alább, ami a karosszériaelemek préselésétől kezdve addig kíséri végig a 356-osok összeszerelését, míg kívül nem kerülnek a gyárkapunk. Be kell ismerjem, hogy velőtrázóan unalmas amúgy és számomra összesen három érdekes dolog derült csak ki belőle: A 356-os úgy kapta a nevét, hogy ez volt a projekt sorszáma Porsche – gondolom Ferry – asztalán és hogy bizony kézi munkával készültek ezek az autók, illetve hogy Ferry Porsche irtózatos akcentussal beszélt angolul – már ha ő van a filmecske elején.

Minek nevezzelek?

Bevallom, halvány lila gőzöm sincs már, hogy mikor és milyen körülmények közt vásároltam ezt a kisautót, de annál érdekesebb a dolog, hogy ki gyártotta. A dobozon a Dickie Diecast logó látható. A Dickie neve a Simba-Dickie Groupből lehet ismerős. A történetük igen röviden és felületesen: 1982-ben alapították a Simba Toyst Németországban. A sorozatos felvásárlásoknak köszönhető a fentebb említett, mai név. Ezekből az üzleti manőverekből nekünk a Dickie 1993-as, a Schuco 1999-es, és a Majorette 2010-es bekebelezése lehet érdekes. A legutóbbival együtt jött a Solido márkanév is. (Egy virtuális pajzson körbehordozásért: Aki jártas az RC-k világában, az legyen már olyan jó, hogy elmeséli, hogy mi közük van a Tamiyához, mert nekem nem sikerült kihámoznom – hiszen a japán cég családi tulajdonban van! Előre is köszi!)

Igen ám, de a dobozból kikerülő kisautó alvázán a Welly logója látható! Mi több, a doboz hátulján – és bocs, hogy csak ezt elmesélni tudom, mert annyira apró a kép – számos Welly modell látható, sok más mellett ilyen VW Microbus, Mercedes-Benz 190SL, BMW X5 és VW Lupo is.

Csak arra tudok gondolni, hogy a Dickie bevásárolt – pontosabban gyártatott egy széria kisautót a Wellyvel.

Magától megy!

Az 1:6x méretarány környékén meglehetősen szokatlan szolgáltatással bír amúgy a jármű: „hátrahúzós”! De az igazán meglepő mindehhez, hogy ez a featúra egyáltalán nem megy a részletei és úgy általában a megjelenése rovására. Szerintem a játékszer kategóriában az amúgy 1:52-es méretarányú kisautó igazán rendben van – na, nem mintha annyira sok versenytársa lenne ebben a kaliberben úgy általában. Ami bele lehet kötni az a kerekei: a modern felnik ízlés kérdése. Nyilván „kutyatál” dísztárcsákkal és ballonos kerekekkel lenne az igazi, de nekem tetszik ez a hatágú megoldás, amin valódi gumi abroncsok feszülnek.

Azt kell mondjam, hogy ez bizony szép, részletes!

Egy nap a kereskedésben: "- Na, Lajos! Szerinted miért hívtalak?

- Nem tudom, Főnök!"

 "- Hogy lehettél annyira ostoba, hogy negyediknek egy másik felnit tettél a 356B kabrióra!?"

Nem Lajos hibája, hogy a jobb első felniből nem sikerült kihagyni azokat a darabokat, amik nem kellenek oda.

Részletek hátul is, bár a világítótestek még felvennének egy kis festéket.

 A műszerfal és a beltér is részletes, ami egy tető nélküli kisautónál mindig érzékeny pont. A háttérben a Maisto 356B kupéja asszisztál.