Ez a gép egy rali
ikon, ez kétségtelen, még kis hazánkban is, ezért teljesen jogos és kívánatos a megjelentetése kicsiben. Legyen meg minden rali kedvelő kicsinek
és nagynak a polcán. A Realtoy neki is ugrott és elkészítette a
kicsinyített változatát.
A
ralipályák üdvöskéje
A
Mitsubishi Lancert sokan ismerik, hiszen szalonban kapható modell.
Az EVO verziót már kevesebben, leginkább csak a rali rajongók.
Azonban közülük is csak kevesen ismerik az autó EVOlúciójának
részleteit vagyis a típusfejlődést. Nem ma kezdték el reszelni a
vasat, ezért soknak tűnhet, de éppen a tizedik verziónál
tartanak a fejlesztők. A japán gyár - Galant VR-4 hajtásláncát öröklő - Lancer Evolution raliautóját
1992-ben mutatták be a rali világában. Azóta komoly rangot
vívott ki magának, ha nem is volt mindig a csúcson. Minden újabb
verzió egy kicsit jobb, kicsit szebb, kicsit többet tud. És
amellett, hogy a csúcstechnikát építik be az újabb és újabb
verziókba., természetesen az adott versenykategória folyamatosan
változó előírásainak is mindig meg kell felelni.
A műhelyudvarban vár az új, karcsúbb hátsó légterelő szárnyra a következő versenyhez
Az
elénk guruló kisautó az EVO nyolcadik verziója. 2003-tól 2005-ig
gyártották.. Kétliteres turbós motorja 280 lóerős volt.
Alapesetben ötfokozatú kézi váltóval szerelték. Érdekesség,
hogy az alapváltozaton túl jó néhány erősebb motorú (305-405
lóerő) verzióval is kiadták az idők során. Háromféle
változatban gyártották, a „kezdő”GSR verziót elsősorban
Japán belpiacra szánták, a következő fokozatú SSL inkább a
polgári, jobb fölszreltségéről ismerhető fel, míg a
nagykerekú, hatsebességes MR verzióból születtek aztán a
versenyautók. Az MR sorozat tagjainál a tetőlemez alumíniumból
készült a súlykönnyítés miatt. Speciális versenyekhez
fejlesztett ABS rendszere volt az elektronikusan vezérelt
összkerékhajtás (ACD
5 + Super AYC 6) mellett. Nagyobb turbót,
komolyabb olajhűtőt, hatsebességes váltót (elsőként a sorozatban) és számos egyéb apróbbnak tűnő, de a cél
szempontjából fontos kis fejlesztéseket építettek bele.
A
gyári, nem gyenge példányokat számos tuningcég vette kézbe és
faragott belőlük valódi versenykész autókat, további
súlycsökkentések, elem-megerősítések, motor- és futóműtuningok - a Group A és Group N osztályokban kötelező szabályok adta lehetőségeken belül - révén. A karosszéria eleje, a
spoilerek, szénszál erősítésű műanyagból készültek. A
versenykész példányok gyorsulása százra, hat másodperc körül
volt.
Megemlítendő
még, hogy ez volt a Mitsubishi első olyan versenyautója amit
hivatalosan is exportált az Egyesült Államokba, az akkor már igencsak virító Subaruk ellen. Ezek némileg
módosított technikájú és küllemű példányok voltak. Készült természetesen utcai verzióban is.
Számos
hazai versenyző vitte sikerre ezt a modellt is elsősorban a hazai
versenypályákon. Nagyrészt anyagi okok miatt, de gyakorlati
előnyökkel is bír a raliversenyek világában is, hogy egy-egy
csapat csak bérli a versenyautót az arra szakosodott tuningcégektől.
Ebben a kategóriában már csak elvétve találunk házilag kendácsolt versenygépeket, itt már a profizmusra való törekedésről szól a történet. Ennek az az előnye is megvan, hogy a kocsit a tulajdonos cég szakemberei javítják, így biztosan mindig a
legjobb törődést kapják, ami a sikerhez elengedhetetlen. A többi
a versenyzőn múlik.
A
vitrines verzió valósága
Nagy
múltú, neves versenyautó modellje, szembetűnő dekorációval. Ami némi koppintás utánérzésű, de ez nem válik hátrányára. Bár más színekben is kiadták, ezzel a dekorral azonnal a rali emlékek ugranak be róla. Nem tudtam otthagyni a
pulton. Aztán elkezdtem vizsgálgatni. A kép meg csak árnyalódott
az első benyomásomhoz képest. A Realtoy elég precízen kezeli
mostanában már a kisautói részleteit így én is erre
számítottam. Ám az aprólékokat kielemezve, mintha ezt a kocsit a
péntek délutáni hajrában rakták volna össze. A grafikus és
a tamponnyomó fickó biztosan már a hétvégén volt lelkileg. A többiek még a hét közepén
elkészítették az alapokat. Vagyis a kocsi formára teljesen jó,
arányos és jól fölismerhető. Domborítások, beszívók helyükön vannak és jó méretűek. Jó kerekei vannak, bár én inkább
fehérre festettem volna a felniket, ha már versenyautóról van
szó. Talán a hűtőrácsnál lehet némi kis aránytalanságokat
felfedezni, de összhatásában nem zavaró. A lámpájának a
formája az öntvénynél még megvolt, de a tamponnyomat optikailag
módosította, ezért tűnik keskenyebbnek a valóságnál. A hátsó légterelő szárnyról nem lehet közvetlen véleményem, hiszen az én példányomról az hiányzik, de utánakeresve kiderül, hogy az sem ekkora volt, nem ilyen alakú volt nem volt ilyen durván odarittyentve a csomagtartóra. A szép vékony és enyhén kékes árnyalatú ablakokon jól látszik a belső tér. A beltere egy jobbkormányos utcai verziót formál, ami egyébként a szokásos pontos és szép kialakítású. De utcai!
A valóság sötét oldala
És
ekkor vagyunk ott annál a pontnál ami a vízválasztó ennél a
kiskocsinál: a festés és a dekoráció. Összhatásában egy remek
a színválasztás, ami akár élőben, teljes méretben is ütős
lenne. Ám megint csak kitüremkednek azok az apró, de fránya
részletek, amik a figyelmes szemlélő (és szerintem minden gyűjtő
ilyen fajta!) vizsgálódása nyomán az összértékelést lefelé
kerekítik. A kancsalul
és pontatlanul feltampozott lámpák elöl és hátul,
ordítanak, a helytelen grafikájukról nem is beszélve. Tilos jobban megnézni a szögletes tanksapkafedélre csálén rányomott kerek tuningtanksapka dekort. Ugorjunk!
A
fő dekorációs elemek grafikai megoldásai jók, azokkal nincs baj,
de az első spoiler alján mintha kicsit esetlegesen alakították
volna ki a színváltást, ezért van olyan festékmegfolyásos érzése a szemlélőnek. Ismerek olyan véleményt is amely szerint
a festés egy dekorálási folyamat közbeni állapotra utal, amikor
még nincs fönn a teljes matricaarzenál, a konkrét csapatspecifikus matricák még csak ezután jönnek rá. Háát.... tegyük föl
ezt a verziót és ugorjuk át a hiányzó(nak tűnő)
tamponnyomatokat.
Nézzük mink van eddig: jó alapszín, szép minta
és egy néhány fekete fölirat. Értelmes vagy értelmetlen. Ezeket döntse
el mindenki maga. Csak fölsorolásszerűen néhány, ami szabad
fordításban a következőket jelent(het)i: RACING – versenyzést
jelent a szó vagy ha nincs péntek késő este és kiegészítik egy
– akár kamu névvel – a szót máris a versenyzőcsapat nevét
jelenthette volna. TREND – ami magyarul is ugyanazt jelenti, ebben
az esetben talán cégnevet takarhat? Értékelhetetlen mindenesetre. LITTER – szponzorcég névnek
elég bizarr, mivel a szó jelentése szemét. És így tovább... Az ilyen dekorok azt
feltételezik számomra, hogy játékszerként gyereknek készül a
modell és lemondva a nem kis számú gyűjtők komolyabb odafigyeléséről, a
színvonalat az olvasni nem tudó/nyelvet nem értő gyerekek
nívójára viszik le. Pedig a korrekt változatot elkészíteni is
ugyanannyiba kerülne...
Mindazonáltal
a kocsi egy jól játszható darab, összességében (távolabbról)
még jól is néz ki, a kekec(kedő) gyűjtők pedig akár még az
erroros vagy ennek egy új alkategóriáját nyitva „az elméletben (is) elcseszett grafikájú modellek” vitrinébe is eltehetik. Talán kritikusabb voltam a kelleténél ezúttal, de nagyon bosszantanak az olyan megoldások, amit ugyanannyi energiával, pénzzel meg lehet csinálni jól is és mégsem teszik. Vagy csak az én példányom egy überselejt. Összefoglalva
ez a kocsi többet érdemelt volna ennél, kár hogy így
elnagyolták.
Jó színek, jó dizájn, pontatlan kivitelezés
Kancsal vagy, nem kicsit!
A hátsó lámpák is félrenyomva, a tanksapkát meg se nézd!
Valójában nem áll ilyen féloldalasan
A dekorosra vár, aki majd jön és felteszi végre a hiányzó matricákat a leendő versenyautóra
4 megjegyzés:
Nekem más a lámpája, és a festése is utcai: http://szirszarjaim.blog.hu/2009/04/02/kiegeszulesek_2
De a tiéden vasalódeszka is van!
Wmormo: Teljesen véletlenül a kezembe vetette magát az én példányom és most jöttem rá: A te példányod hiányos! Hiányzik róla a vasalódeszka a hátuljáról! A helye ott van, az a félhold alakú mélyedés a csomagtartófedélen...
Mint az első kép aláírása utal is rá: átmeneti vasalódeszka hiánnyal küszködik a gép a műhelyudvaron.
Megjegyzés küldése