Matchbox MB-36 1999 Ford Mustang Convertible

Nagyon könnyű dolgom lesz, mert erről a Mustang generációról már írtunk itt elég részletesen, szóval elég csak linkelnem a régi postot. Mi több, a linkelt postban szereplő kisautó és a mostani közt is nagyon röviden összefoglalható a különbség: mínusz egy tető. A kettő ugyanaz, még a kerekük is. A kabrió részletes és szép színű beltérrel büszkélkedhet, az összhatás kitűnő. A világítótestek elviselnének némi kiemelést, de ne legyünk maximalisták, ez egyszerű 1-100 sorozat, nem valami spéci kiadás. Az igazi érdekesség, hogy ez egy 1999-es Mustang, ami az 1999-es Matchbox sorozatban látott napvilágot a tengerentúlon.

 A világítótestekre elfért volna még egy kis kiemelés festékből, de így is tetszik.

 Ez bizony így rendben van és a beltér is, szép részletes, ami a kabrióknál mindig hektikus pont.

 Hátul, mint elől. Pici festék még és tökély.

Átalakítás iskola lX. rész: Extrák, tippek, trükkök

Ebben a fejezetben inkább csak gondolatébresztések lesznek, mintsem szájbarágó és pontról-pontra követendő technikai utasítások. Nem irigységből nem adom át ezeket a részleteket, hanem mert mindenkinek a saját útját kell járni, a főbb irányelvek és szabályok figyelembevételével. Természetesen adott igények technikai megvalósításában szívesen állunk mindannyian rendelkezésre a meglévő tudásunk és tapasztalatunk erejéig, de ez a kérdés olyan sokszínű, hogy csak adott felvetésre lehet igazán értelmes és a lehetőségekhez képest mélyreható választ adni.. Szándékosan nincsen "hogyan csináld" fotó sem ebben a postban, hiszen itt egyrészt ötletek, gondolatébresztések sorolódnak, amik sokszor még meg sem valósultak, csak ötletként merültek fel bennem egy-egy autó nézegetésekor. A szavak alapján legyen mindenkinek agymenése és kezdjen el ihletet gyűjteni. Nagyon nehéz általánosságban beszélni írni egyedi dolgokról. Ez a fából vaskarika tipikus esete. Mégis néminemű tuning ötleteket szeretnék felvillantani. 

Átalakított kisautók Sam. Joe gyűjteményéből, Andrew0807, Porsche, Rájen és egy ismeretlen mester műhelyéből.

 
Fokról fokra

Ha egy kitalált, legyártott és megszokott Matchboxot bármilyen módon átalakítunk az már egy teljesen egyedi példány lesz, a tuningolójának a kézjegyével. Mindegy, hogy csak egy új festést kapott vagy a felismerhetetlenségig átgyúrta az illető, a kocsi már az ő jellemzése is egyben. Minden értelemben! A legegyszerűbben a kerékcserével lehet operálni. Akár Matchbox kereket teszünk fel a régi helyett, akár teljesen máshonnan valót, nagyban megváltoztatja az autóról megszokott képet. Talán innen indul a tuning. Továbblépés, amikor egy kicsit nagyobb kerék kerül alá. Ekkor már a kasznit is meg kell kicsit emelni, netán sárvédő szélesítést is illik tenni rá és a kerékív kivágást is nagyobbítani kell. Lehet rátenni kiegészítőket: szárnyakat, spoilereket, kipufogóvégeket, tetőcsomagtartókat, vonóhorgot, ködlámpát. Akár házilagosakat akár más autókról érkezetteket.

Az ablak egy különleges téma, amiről már volt szó korábban. Lehet felújítani de ki is lehet cserélni például különböző árnyalatú iratborítóra is. Az íveknél nagyon kell figyelni, az már komolyan abszolválandó feladat. Ha valaki nem akar vagy nem tud belebonyolódni a gyártásba de a régi már használhatatlan, felújíthatatlan, akkor „lefóliázhatja”, vagyis fényes feketével befestheti. Ablak „befalazása” vs. ablak kivágása.

A beltér átalakítása szintén jó falat, a kormánycserétől a sportülésekig sok minden belefér. Nemlétező belterek kialakítása. A motorok variálása, egyikből a másikba hekkelése szintén érdekes lehet, arról nem is beszélve, hogy magát a motort is adott esetben le lehet gyártani (például néhány sorhatosból V12-est előállítani). 

Esztétikai kérdés

A lámpák kiszínezése alapnak tűnik, de nem is olyan egyszerű mint hinnénk. Sok múlik a festéken például. És itt is befigyelhet a „Lexus lámpák” színvilága is akár. Ennek a látványnak a kifejlesztésére még nem láttam példát ilyen léptékben. Az első fényszórók tuningja (üvegstrassz implantátum) már komoly kihívást jelent. A karosszéria egyes darabjainak levágása egyszerű módszer, viszont ha egy-egy karosszériarészt új formában készít el valaki, azt meg lehet süvegelni egyből. Utcaiból hotrod kialakítás, nagyon népszerű lehet, minimális (szabály)kötöttséggel, nagy fantáziával, bőséges forrásanyaggal a háttérben.
 

Teherautók, kamionok átgyúrása, tengelyszámok növelése, csökkentése vagy akár a felépítmények átvariálása, cseréje, új gyártása, külön nagy kategória. Nagy pótkocsi felületekre egyedi dekorációk gyártása. Utánfutók átértelmezése más célra, más léptékre: már volt erre is példa. Kékfényes autóból polgári autó vs. polgári autóból kékfényes autó. A „weathering” azaz használat során beszennyeződött, elhasználódott külcsín megszobrászkodása. A karosszéria avulása, kopása, rozsdásodásának ábrázolása. Nem kis kihívás ezt jól elkészíteni ebben a léptékben. Az átalakítások kategóriában végtelen számú üres virtuális rekesz van még. Töltsük meg együtt őket!

l. rész: Szétszedés, összerakás, futómű

ll. rész: Festési előkészületek

lll. rész: Karosszéria-munkák

lV. rész. Mielőtt a festésnek nekiugrunk

V. rész. Festés

Vl. rész: Dekoráció

Vll. rész: Rozsda
VIII. rész: Futómű transzformálás 

lX. rész: Extrák, tippek, trükkök

Matchbox MB-49 2005 Ford GT

Nem mostanság volt, amikor ez a hosszabb, elbeszélő jellegű költemény post született a Ford GT40-ről, illetve GT-ről. Azóta is lelkesen halmozom a verziókat, mert mindig is tetszett ez a két autó és a GT még a Gran Turismo-ban is nagy kedvencem, a teljesítményéhez képest meglehetősen kezesnek tűnik. Legutolsó szerzeményem mutatom meg most, ez a 2005-ös premierváltozat. Egy ici-picit cicásnak találom ehhez a szörnyeteghez ezeket a kerekeket, de még így is azt mondom, hogy nagyon rendben van!

Nagyon szeretem a kis Ford oválist az orrán, az első világítótestek és a tanksapka kiemelését.

 A fényképezőgépem meg a pirosat szereti nagyon fotózni. Most megbocsátom a hátsó világítótestek kiemelésének a hiányát, merthogy a piroson ugye a piros...

Ici-picit cicás ez a kerék ennek a szörnynek, de állítom, hogy így is bitang.

Átalakítás: Welly BMW X5 (E53)

Elnézést kérek az elvi hibáért ami ezt az átalakítást övezi, de nem a típus és annak materiális jellemzői elsősorban a lényegesek ezúttal, hanem amit műveltem vele. Azon túl, ahogy az autó ebbe az elenyészett állapotba jutott, a lényeg az, hogy mivé lett.

Amit "hiányoztatni" akarunk majd, azt most kell kivágni. Egy idézettel élve:„… az országút királya eltiport béna vasmadár...” (KFT)

Jobb napok, rosszabb napok

A zene farvizén továbbhaladva a történet valahol ott kezdődött amikor a német autópályán egy nő totálkárosra törte a jópár éves X5-ét. Túlélte, de a roncs menthetetlen lett. De nem a magyar autóneppernek. Ő lazán megvette gombokért, mert tudta, hogy otthon még ennek is van piaca. Csak papírja és rendszáma legyen. A vérfoltokat letörölték a bőr kárpitról, a hasadásokat eltakarták, az elpukkant légzsákokat kivágták. A kocsit a vidéki városszéli kereskedésből egy bátor ámde kispénzű, viszont vállalkozó szellemű fiatalember vette meg, így a rom rövidesen egy falusi fészerben landolt. Ugyan nem szakmája a tulajdonosnak az autójavítás, de optimista barkácsember lévén hamarosan beindult a flex, a téesz hegesztőapparátja és megindult az újraélesztés. A lakatolgatás után legalább akkora volumenű gitt is rákerült a karosszériára, jó vastagon, hogy biztosan fedjen. A kocsi ismét BMW X5 formátumra kezdett hasonlítani, bár a helyben beszerzett különböző típusú kocsikról származó alkatrészek nagyban árnyalták ezt a képet, viszont olcsóért volt az anyag.

A haver segítségével még le is vizsgázott (szóban) a kocsi és így immár rendszámosan nekiindult a vidéki diszkók közönségét riogatni. Menőzésre jó volt, gurult, többnyire berregett, még csillogott is itt-ott talán a falusi por alatt. A Neolux-szal lefeketített hátsó lámpabúrák meg a (negatív) csúcsot képviselték az egész autón. Néhány hónapi falumenti vitézkedés után érkezett el a döntő nap a kocsi számára. Az éjszakai hepaj után elmentek a közeli rekettyésbe a fiuk és a lányok egy kis hajnali csapatásra. Terepjáró elvégre! Nos az ital és némi drog hatására a kocsi kissé rakoncátlan lett a sofőr kezeiben és egy kis bozótugrás, némi facsemete tiprás után a mezőszéli susnyás patakban landolt a gép és személyzete. A kocsi megnyekkent és soha többé nem indult be. A téesz traktora vontatta ki a mocsárból és egy IFA platón került a közeli kisváros autójavítójának udvarába, hogy majd lesz vele talán egyszer valami.

Ennek már tíz éve. Az autó azóta ott áll a prérin, a telep hátsó részén, időnként rájárnak (idegenek is) ha kell valami még hasznosítható belőle. Ahogy annak idején lecsusszant a platóról, úgy maradt ott a kéttonnás dög. Mivel a tulajt már nem érdekelte (mást se) a romból lett rom, és jogosítvány híján nem is vezethette volna, így ottragadt és az idő vasfoga munkához látott. Az iparvidék savas levegője katalizátor lett az elenyészés folyamatában. Elkezdődött a vasoxid termelés folyamata, beindult a lassú égés, romlás, rohadás minden sarkon, kívül-belül, alul-fölül. Az eredeti rozsdásodás elleni védelem a távoli múltba veszett, viszont előjött a fészerbeli gányolás szakszerűtlenségének minden időzített bombája. A természetes úton történő, gondatlanságból elkövetett géphalál. Mivel még az ablakokat sem tekerte föl senki, meg törött is volt köztük, a belső tér is állt a vízben, és alulról is kapta rendesen a nedvességet a már korábban is megroggyant gép. A vastag gitt alatt levő, oszlásnak indult totálkáros illetve ráhenkölt ilyen-olyan lemezek már egyszer elindultak az oxidáció hosszan tartó útján. A pataktúra meg még segített is ezen, hiszen ami legyűrődhetett az aljáról, az le is jött, és ismét csak csavarodott és repedt a már amúgy sem stabil kaszni.

Nos, mindezek a történések eredménye együttesen kiadta azt a látványt amit elkészítettem a Welly, egykoron szebb napokat látott SUV-jából.

A munkafolyamat kezdete a karosszéria eldeformálása

A véres rozsdás valóság

A fenti, nem kissé sztorisra sikeredett előhang után nézzük, hogy a folyamat miként is alakult a műtőasztalomon. A kocsi érdekessége, hogy a karosszéria három részből áll össze. A fém fölső alatt két rétegű alváz van, amik közé kerültek a kerekek. A fölső rész adja a belső teret, az alsó a tényleges padlólemezt. A rozsdásítási folyamat homogenitása érdekében ezeket együtt kellett kezelni, hiszen az effektek a fémről átmentek a műanyagokra és viszont. Jóllehet a két anyag másféle jellemzőkkel rendelkezik, másféle megmunkálás adja ki a hasonló végeredményt. Míg a műanyagnál a szike játszott be, addig a fémeknél a tűreszelő és a vasfűrész dolgozott. A kaszni rohadása – ahogy az lenni szokott – alulról indul, a kerékíveken folytatódik, de megjelenik a rozsda minden lemez szélén is. Meg olykor a közepén is. A rozsda lehet felületi, narancsos vörös színű, akár csak megfolyásként megjelenő de lehet igen komoly, a teljes fémet morzsásra – később semmivé – málasztó egészen sötétbarna színű is. A helytől és a mennyiségtől függ ezek kombinációja egymással és az eredeti színnel.

Persze, hogy a felni is rommá rohadva létezik ma már

A leeresztett kerék esete még a munkapadon

Ebből kiindulva a kerékíveket kirojtoztam, sőt az egyiknél teljesen le is bontottam a műanyagot belül, a teljesen eltűnt acél – helyét – imitálva. Ilyen kezelést kapott még néhány lemezszél és a küszöbök is. A festést néhol megcsiszoltam és úgy került rá a rozsdaimitáció, ezáltal is a korrózió felületi egyenetlenségét hangsúlyoztam.

Alul-fölül korrodál

A bal első kerék defektes, ezt a hatást a kerék forró lapra szorításával értem el. Ahhoz, hogy a kaszni is bólintson a magasságvesztés miatt ezen a sarkon, a tengelyen nyugvó kasznitartó rúdból is levágtam valamennyit. Viszont ha a bal eleje megsüllyedt, akkor a jobb hátulja megemelkedik. Mivel a kaszni merev, és nincs valódi rugózása a kerekeknek itt a kasznitartó rúdba betoldottam egy keveset, hogy ne billegjen az autó, hanem stabilan álljon. A rajta maradt vontatókötél cérnából készült. A lefegő díszcsík és a bozótjárásnál letépődött tetősín valamint a hátsó ablaktörlő sztirolból van. Könnyűfém felni nem is volt a kocsin amióta a sufniban feltámasztották, tehát az eredetileg fekete vasfelniken áll az autó, amiket – még szép – hogy a rozsda is bevont. A bal hátsó ablak betörését sűrű karcolással készítettem el, középen kitágítva a lukat. A félig letekert ablakokat iratborítóból alakítottam ki. A bal első lámpa felületét először megcsiszoltam, majd enyhe furatokat készítettem, így imitáltam a lámpafoncsorokat. A tuning hátsó lámpabúrákat nagyon híg festékkel festettem át.

A valóság rozsdája egy Matchboxos rúgólapon és a mesterséges rozsda bármilyen felületen

A kocsi így most már valóban azt az elhagyatott rozsdás roncs képét mutatja amin az enyészet dolgozik hosszú ideje. A korábban látott rozsdásításokkal ellentétben itt már kaszni (át)rohadásról is beszélhetünk, vagyis a vas oxidációjának teljes repertoárja jelen van. Ez az átalakítás egy másik fajta – talán természetesnek mondható - rozsdásítás, ellentétben a mostanában látható, bizonyos – mesterséges és csak felületi rozsdával operáló - irányvonalat követő autótunerek között.

Vesz még valaki ilyet egyáltalán?

Azért a rendszámot le kellett volna már adni

Megborult rendesen

Eggyé válik a színe lassan a környezetével

Ide már minek a széles gumi...

Rogyva itt is ott is

A német acél is elrohad egyszer

A hátsó ablak meg céltábla lehetett talán?

... és porrá leszel!

Matchbox MB-34 2000 Chevy Corvette Convertible (C5)

Nagyon régen mondtam ilyet új kiadású Matchboxszal kapcsolatban, de most mondom: Menjetek el játékboltba, supermarketbe és vegyétek meg ezt a kisautót, mert ennyire szép – megkockáztatom hogy, elegáns – festést, ennyire jól kidolgozott kisautón jó ideje nem produkált a Mattel!

Az ötödik

A Corvette sztorival úgy vagyunk, mint a piranhák a kiszemelt áldozattal: Először csak bele-belekapnak, amikor már eléggé kifárasztották, akkor meg nekiesnek és kivégzik. Mi a bele-belekapás fázisában vagyunk. Letudtuk már az első generáció érdekes történetét, aminek az ad egy különleges aktualitást, hogy június 30-án volt 60 éve, hogy az első Corvette legördült a gyártósorról. Volt itt hatodik generáció (C6), is sokféle inkarnációban, meg még elvétve egy-két másik generáció is. (A teljes Corvette regény ömlesztve itt.) Az ötödik generációról ez az első anyag.

A Corvette filozófiája egyik generációnál sem változik egy kicsit sem: Minden más konkurenshez képest sokkal olcsóbban nyújt szuper-sportkocsis autózási élményt. A C5 sem más. 1997-től 2004-ig kínálják kupé, kabrió és keménytetős változatokban. Az alapmodell kupé és a kabrió, ha a hatsebességes kézi váltóval szerelték őket, akkor 0-ról 60 mérföldre óránként – sacc/kb. 0-100 km/h – nagyjából 4,7 másodperc alatt gyorsul fel, amit bizony olyan versenytársak tudnak, mint az Aston Martin DB7 Vantage, Ferrari 360, meg Porsche 911 Turbo. Az álló helyzetből negyedmérföld 13,2 másodperc alatt megy neki, a táv végén már 109 mérföldes óránkénti sebességgel (valamivel több, mint 175 km/h) szedi a lábait.

Kupé és kabrió. Bukólámpás, tehát csajozós. Mondjuk amúgy is az. (Kép: MotorTrend.com)

Az erőmű kínálat sokasága nem zavarta össze a vásárlókat, az alapverzióknál – most szándékosan nem akarok foglalkozni a spéci kiadásokkal, de ha valaki majd csinál mondjuk egy 1988-as Indy 500 Pace Car replikát kisautóban és lesz nekünk olyan, akkor majd kivesézzük, becsszó – egy 5,7 literes V8-as nagyblokk, nevesítve az LS1-es. Ugyanez a moci számos kortárs GM modellben teljesít még szolgálatot. Papírforma szerint 345 pacit szabadít a hátsó kerekekre, de a pletykák szerint ez is alulértékelt adat. 2001-ben váltja az LS6 kódú, hasonló hengerűrtartalmú motor ami a papírforma szerint 350 lovas ménest rejteget. A váltókat tekintve kétféléből lehet választani, a már említett hatsebességes Borg-Warner T-56-os manuálisból, amivel a 282 km/h-ás csúcssebességet tudja a C5-ös, illetve egy négysebességes automatából.

Nagyon tetszenek a Corvette-ek, boldogan ki is próbálnék egy ilyet, de sohasem kéne egy ilyen gép, mert biztos kinyírnám magam benne. A Corvette tipikusan az az autó, amit csak úgy engednék vezetni, hogy a sofőrnek le kelljen nyomni egy sportkocsi vezetési kurzust. Szóval lenne egy „Corvette” kategória a jogsiban, ha rajtam múlna, ami jó lenne Dodge Viperre is – azt még nagyobb öngyilkos mobilnak gondolom. Hogy miről is beszélek, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az alábbi videó, ahol – mit ad isten – egy C5-ös és C6-os versenyez(ne) pirostól-pirosig.

Reciclálva

Nem mondom, hogy példa nélkül álló az ilyesmi, de közel sem jellemző a Matchboxra annyira, hogy időnként elővesznek régebbi öntvényeket. Ez sokkal inkább a Hot Wheelsre volt jellemző eddig, mert mostanában – fogjátok majd látni későbbi postokban is – ezt a trükköt a Matchbox nevű márkájával is eljátssza a Mattel. Amúgy ez megér egy kis kitérőt! Nekem nem fáj a dolog, ha olyan modellekért nyúlnak a fiókban, amik klasszak és izgalmas, új festésekkel meg kerekekkel lehelnek beléjük új életet. A jelen helyzet pont ilyen.

A lenyitható tetejű C5 2001-ben debütál, mint MB-57. Egy évvel később már MB-11, 2003-ban meg MB-08. Nem mondom, hogy csúnyák, de inkább a „semmi extra” kategória nálam, még leginkább a metálbordós premiermodell az, ami tetszik. 2008-ig pihen az öntvény, hogy akkor MB-25 legyen és metálropi színű. Ez is inkább tetszik, mint nem, de lehet, hogy otthagynám az üzletben, pedig ezen ki vannak emelve a világítótestek – mint ahogy azt hiszem ott is hagytam. Persze a köztes időben el-elpattan egy-egy ötös, meg tízes csomag részeként, de azokra is inkább azt mondom, hogy semmi extra. A verziókat nézzétek meg a BAMCA-nál.

Ezzel megérkeztünk a jelenbe! A british racing green-re hajazó zöld festés, a vastag fekete csíkkal, melyet ezüsttel szegélyeztek telitalálat! Az arany szegélyű, fekete ötküllős kerekek nagyon jól mutatnak a zöld fényezés alatt, a barna beltérrel kifejezetten ízléses a végeredmény. Sajnálom, hogy a világítótestekre nem jutott festés, mert akkor hibátlan lenne – és előre nem is kellene, mert a bukólámpái csukva vannak. Esetleg az ezüst szegély is lehetne arany, de ez már csak tényleg a kákán a csomó keresése. Amúgy minden más is rendben van. Sok apró részletet alakítottak ki fémből – beleértve a tükröket is. A beltér is bővében van az apró részleteknek, ami egy kabriónál igencsak hektikus pont, és még a kormánya sem egy pizza!

Hallgassatok rám, ha a C5-ös Corvette megmozgatja a fantáziátokat, akkor ezt a Matchbox verziót ne hagyjátok ki, mert közel telitalálat!

 Bukólámpás, tehát csajozós! Corvette C5 kabrió reciclálva 2001-ből.

 Régen volt ennyire szép színezésű új Matchbox a kínálatban! A fényképezőgép valamiért nagyon felerősíti a metál festés szemcséit, a valóságban sokkal szebb.

 Szép, részletes a beltér is és a színe is jó.

 Ha ki lennének emelve a világítótestek, tökéletes lenne.

Felújítás: Matchbox MB-16 Pontiac Firebird

Izomautó vagy póni, erre pontos választ itt kaphatunk. Tény, hogy – annak idején – kis hazánkból nézve még a leggyengébb amerikai sportosabb autók is nagyságrendileg erősebbek voltak, mint ami nálunk a legnagyobb géposztályt képviselte. A stílusról, megjelenésről és a hozzájuk kapcsolódód szabadságérzésről nem is beszélve. Ez ma már egy kornak az emléke nálunk is. Ezért is örülök, hogy megmentettem egy, az adott kort megidéző kisautót.

Rozsda ette felfüggesztés

A részletes típusismertetés már meg volt ezeken az oldalakon, mind az eredeti méretű, mind a Matchbox változat tekintetében, így következhet az én felújításom.

Elcsúfítva

No comment

A hozzám került darab alaposan el volt rohadva alulról így rugólemezt kellett cserélnem benne. Ugyanígy járt a szélvédőpanel is. De így még jobban jártam, hiszen a két oldalsó ablak "le van tekerve" ezért szellősebben és szerintem sportosabban néz ki a kocsi így. Hangsúlyosabb az egyetlen nagy lapos és keskeny ablakcsík. Az én verziómban a fehér szín lett az alap és erre került rá egy egész más léptékű, egész más fajtájú kocsi dekorációs csíkja. Viszont ez a matrica nagyon amerikai gyártmány, ilyet szerintem európai ízlésvilágú szemmel csak nagy odafigyelés árán lehetne kitalálni. Ide viszont tökéletesen illeszkedett, és jól rásegít visszaadni az adott kor (amerikai) életérzését. Különösebben nem is kell továbbragozni a kisautót és annak felújítását, sok érdekességet nem tud felmutatni az eset, következzenek a képek.

A négy mélyen ülő szem figyel kifelé

Elég magasra sikeredett hátsó rész

"Hiányzó" B-oszlop

Jó társaságba keveredett

Amerikai színekben

A kocsihoz illő ízlésvilágú dekorációval