Matchbox MB-34 2000 Chevy Corvette Convertible (C5)

Nagyon régen mondtam ilyet új kiadású Matchboxszal kapcsolatban, de most mondom: Menjetek el játékboltba, supermarketbe és vegyétek meg ezt a kisautót, mert ennyire szép – megkockáztatom hogy, elegáns – festést, ennyire jól kidolgozott kisautón jó ideje nem produkált a Mattel!

Az ötödik

A Corvette sztorival úgy vagyunk, mint a piranhák a kiszemelt áldozattal: Először csak bele-belekapnak, amikor már eléggé kifárasztották, akkor meg nekiesnek és kivégzik. Mi a bele-belekapás fázisában vagyunk. Letudtuk már az első generáció érdekes történetét, aminek az ad egy különleges aktualitást, hogy június 30-án volt 60 éve, hogy az első Corvette legördült a gyártósorról. Volt itt hatodik generáció (C6), is sokféle inkarnációban, meg még elvétve egy-két másik generáció is. (A teljes Corvette regény ömlesztve itt.) Az ötödik generációról ez az első anyag.

A Corvette filozófiája egyik generációnál sem változik egy kicsit sem: Minden más konkurenshez képest sokkal olcsóbban nyújt szuper-sportkocsis autózási élményt. A C5 sem más. 1997-től 2004-ig kínálják kupé, kabrió és keménytetős változatokban. Az alapmodell kupé és a kabrió, ha a hatsebességes kézi váltóval szerelték őket, akkor 0-ról 60 mérföldre óránként – sacc/kb. 0-100 km/h – nagyjából 4,7 másodperc alatt gyorsul fel, amit bizony olyan versenytársak tudnak, mint az Aston Martin DB7 Vantage, Ferrari 360, meg Porsche 911 Turbo. Az álló helyzetből negyedmérföld 13,2 másodperc alatt megy neki, a táv végén már 109 mérföldes óránkénti sebességgel (valamivel több, mint 175 km/h) szedi a lábait.

Kupé és kabrió. Bukólámpás, tehát csajozós. Mondjuk amúgy is az. (Kép: MotorTrend.com)

Az erőmű kínálat sokasága nem zavarta össze a vásárlókat, az alapverzióknál – most szándékosan nem akarok foglalkozni a spéci kiadásokkal, de ha valaki majd csinál mondjuk egy 1988-as Indy 500 Pace Car replikát kisautóban és lesz nekünk olyan, akkor majd kivesézzük, becsszó – egy 5,7 literes V8-as nagyblokk, nevesítve az LS1-es. Ugyanez a moci számos kortárs GM modellben teljesít még szolgálatot. Papírforma szerint 345 pacit szabadít a hátsó kerekekre, de a pletykák szerint ez is alulértékelt adat. 2001-ben váltja az LS6 kódú, hasonló hengerűrtartalmú motor ami a papírforma szerint 350 lovas ménest rejteget. A váltókat tekintve kétféléből lehet választani, a már említett hatsebességes Borg-Warner T-56-os manuálisból, amivel a 282 km/h-ás csúcssebességet tudja a C5-ös, illetve egy négysebességes automatából.

Nagyon tetszenek a Corvette-ek, boldogan ki is próbálnék egy ilyet, de sohasem kéne egy ilyen gép, mert biztos kinyírnám magam benne. A Corvette tipikusan az az autó, amit csak úgy engednék vezetni, hogy a sofőrnek le kelljen nyomni egy sportkocsi vezetési kurzust. Szóval lenne egy „Corvette” kategória a jogsiban, ha rajtam múlna, ami jó lenne Dodge Viperre is – azt még nagyobb öngyilkos mobilnak gondolom. Hogy miről is beszélek, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az alábbi videó, ahol – mit ad isten – egy C5-ös és C6-os versenyez(ne) pirostól-pirosig.

Reciclálva

Nem mondom, hogy példa nélkül álló az ilyesmi, de közel sem jellemző a Matchboxra annyira, hogy időnként elővesznek régebbi öntvényeket. Ez sokkal inkább a Hot Wheelsre volt jellemző eddig, mert mostanában – fogjátok majd látni későbbi postokban is – ezt a trükköt a Matchbox nevű márkájával is eljátssza a Mattel. Amúgy ez megér egy kis kitérőt! Nekem nem fáj a dolog, ha olyan modellekért nyúlnak a fiókban, amik klasszak és izgalmas, új festésekkel meg kerekekkel lehelnek beléjük új életet. A jelen helyzet pont ilyen.

A lenyitható tetejű C5 2001-ben debütál, mint MB-57. Egy évvel később már MB-11, 2003-ban meg MB-08. Nem mondom, hogy csúnyák, de inkább a „semmi extra” kategória nálam, még leginkább a metálbordós premiermodell az, ami tetszik. 2008-ig pihen az öntvény, hogy akkor MB-25 legyen és metálropi színű. Ez is inkább tetszik, mint nem, de lehet, hogy otthagynám az üzletben, pedig ezen ki vannak emelve a világítótestek – mint ahogy azt hiszem ott is hagytam. Persze a köztes időben el-elpattan egy-egy ötös, meg tízes csomag részeként, de azokra is inkább azt mondom, hogy semmi extra. A verziókat nézzétek meg a BAMCA-nál.

Ezzel megérkeztünk a jelenbe! A british racing green-re hajazó zöld festés, a vastag fekete csíkkal, melyet ezüsttel szegélyeztek telitalálat! Az arany szegélyű, fekete ötküllős kerekek nagyon jól mutatnak a zöld fényezés alatt, a barna beltérrel kifejezetten ízléses a végeredmény. Sajnálom, hogy a világítótestekre nem jutott festés, mert akkor hibátlan lenne – és előre nem is kellene, mert a bukólámpái csukva vannak. Esetleg az ezüst szegély is lehetne arany, de ez már csak tényleg a kákán a csomó keresése. Amúgy minden más is rendben van. Sok apró részletet alakítottak ki fémből – beleértve a tükröket is. A beltér is bővében van az apró részleteknek, ami egy kabriónál igencsak hektikus pont, és még a kormánya sem egy pizza!

Hallgassatok rám, ha a C5-ös Corvette megmozgatja a fantáziátokat, akkor ezt a Matchbox verziót ne hagyjátok ki, mert közel telitalálat!

 Bukólámpás, tehát csajozós! Corvette C5 kabrió reciclálva 2001-ből.

 Régen volt ennyire szép színezésű új Matchbox a kínálatban! A fényképezőgép valamiért nagyon felerősíti a metál festés szemcséit, a valóságban sokkal szebb.

 Szép, részletes a beltér is és a színe is jó.

 Ha ki lennének emelve a világítótestek, tökéletes lenne.