2009/06/30

Matchbox 2008 USA Superfast MB-07 Desert Thunder V16

Vannak modellek, amiket nem szeretek és ezért nem fogom megvenni őket, akárhányszor is adják ki őket újra az 1-75 szériában. Kimaradnak, kész, nem fogok rosszul aludni attól, hogy mondjuk a 2008-as szériából nincs meg a hupilila földgyalu a zöldeskék kerekekkel, mint ahogy azért sem ejtek könnyeket, mert mondjuk az 1974-esből nincs meg az MB-49 béna chopper.

A Desert Thunder V16 pont ilyen. Nem adok érte többé pénzt, mert nem tetszik. Ez úgy csúszott be, hogy megvettem a teljes 2008-as amerikai Superfast sort. Benne volt, kikukázni már nyilvánvalóan nem fogom. Annyiban azért kicsit jobb, mint az előbb linkelt narancssárga tesója, hogy ezen már legalább van valódi céglogó. Amúgy? Azóta sem szerettem meg.

2008 amerikai Superfast, MB-07 Desert Thunder V16, NRFB.
Van rajta némi extra festés, tettek rá pár valódi céghez tartozó logót...
...de még mindig nem tudom szeretni.

2009/06/29

Matchbox 2008 Best of Muscle - MB-06 Ford SVT F-150 Lightning

Már az is több mint egy éve volt, hogy a 2006-os kiadású, 1-75 szériából való Ford SVT F-150 Lightningról írtam, szóval legfőbb ideje a tavalyi kiadású, „Best of Muscle” szériában szereplő darabot végre elővennem.

A típusismertetőt már akkor – link fent – letudtam, úgyhogy rögvest rávethetem magam kedvenc gumicsontomra, miszerint megéri-e a BoM az extra árat. Szinte már annak is örülök, hogy nem mondhatom ki egyértelműen, hogy „nem”, hajlok afelé, hogy jobbára igen – bár vannak hiányosságai.

Az 1-75 szériás verziók viszonylag ritkábbnak tekinthetőek, hiszen a felpaprikázott Ford pickup „kétnyári” modell Európában. 2005-ben ezüstöskék színben és átlátszatlan ablakokkal, különösebb kifestett részletek nélkül, de túlságosan is hangsúlyos krómfelnikkel MB-19. 2006-ban volt MB-06 – ami összesen két, fehér verziót eredményezett egy ronda (ami nekem van) és egy szép kerékkel. Ezeken kívül 2008-ban felbukkant az USA-ban mint MB-16, de olyan festéssel – piros alapon sárga-fekete csíkokkal, az orron a hűtőrács, a Ford ovális és a fényszórók nincsenek kifestve – hogy bármelyik vándorcirkusz azonnal lecsapna rá a bohóc lakókocsijának vontatásához.

Ezen kívül volt még amerikai Superfast 2004-ben – kályhaezüst, átlátszatlan ablakok, ritka rút, krómozott bling-bling felnik –, 2005-ben – rondasárga, még rondább kerekekkel –, ROW Superfast ugyanakkor – fekete színben, a 2004-es változat ronda kerekeivel. 2006-ban is felbukkan Superfastként, de a vicces az, hogy szinte teljesen ugyanolyan, mint az 1-75-ben szereplő változata. Sőt! Az 1-75 valamelyest többet is nyújt, mint a Superfast. Mindkettő fehér, de a Superfastnak nincs SVT Lightning felirat és fekete festés a platót takaró ponyváján, de a már bevállt ronda felni van rajta és a hátulján kifestették a világítótesteket, illetve megkapta az „SVT Lightning” feliratot is. Bár szerény véleményem szerint a fehér, 1-75 változat a szép kerekekkel a legjobb mind közül, a 2008-as BoM megérdemli az előkelő második helyet a dobogón. A tíz duplaküllős kerék jól áll neki, a speedsárga festés ízlés kérdése – szerintem muslicacsapda, de ez szubjektív –, festett platótakarója nincs neki, viszont a hátulján kifestették a világítótesteket és van „SVT Lightning” felirat – igaz pont a másik oldalon, mint ahol a Superfaston volt. Ha megkapta volna a kifestett platótakarót is, akkor egy szavam nem lenne, de már majdnem úgy érzem, hogy megéri az árát. (A különböző verziókon eltérő rendszámok találhatóak hátul, de hogy melyiken mi van, arról – példányok híján – nem tudok beszámolni.)
Best of Muscle Ford SVT F-150 Lightning, NRFB.
Már majdnem megéri a BoM extra árát. A bal első ajtón a koszfolt gyári extra.
A két fehér pötty a ködlámpákon is BoM extra!
Meg a felirat is a fenekén. A platótakaró kifestésére azonban már nem futotta.
Egy Ford F-150 - igaz dupla fülkés és Harley-Davidson Edition - Budapest belvárosában.
A Suzuki Swift csak a méret összehasonlítás végett került mellé. Mondtam, hogy a 1xx sorozat a legkisebb a Ford pickupok között a tengerentúlon?

2009/06/27

Matchbox 2008 USA Superfast MB-02 Porsche 911 GT3

Porsche ügyekben lustán hátradőlhetek, hiszen e blog másik szerzője a típus lelkes rajongója, így a 911 GT3-ról már bővebben is olvashattatok e lapokon. Sőt! Szűkebben is. (OK, ez gáz volt, bocs.) Tavaly amerikai barátaink a helyi Superfast sorba is integrálták a kitűnő modellt. A hétköznapi 1-75 változathoz képest igazán lényegi eltérés nincs. Más a hátsó rendszámtábla felirata, a nagyon szép árnyalatú kék fényezés és a spéci felnik. Ami 911 GT3-at én láttam a Matchboxtól, azokon minden alkalmazott felni jól mutatott, szerintem ezek is nagyon jól állnak neki. A „megéri-e az extra árat” kérdést most ne feszegessük, több mint elégszer átrágtuk ezt és a helyzet nem sokat változott azóta sem.

2008-as amerikai Superfast MB-02, Porsche 911 GT3.
Szép a fényezés árnyalata...
...és a felniké is. Egyébiránt csak a hátsó rendszám tér el az 1-75-től.

2009/06/24

Matchbox felújítási tapasztalatok

Régen volt már szó a felújításaimról. Egészen pontosan a Supervan volt az utolsó ilyen bejegyzés. Sajnos azóta egyáltalán nem foglalkoztam felújítással, azonban egyszerre több projekt futott egy időben, így bár nincsen kész mindegyik elkezdett modell, azért van miről írni. Főként a tapasztalataimat, hibáimat szeretném veletek megosztani. A legutolsó post kapcsán is rengeteg segítséget, ötletet kaptam, remélem erre most is számíthatok. Próbálok sorban haladni a felújítás lépéseivel, a végén pedig kitérek a konkrét darabokra.

Első lépés ugye a szétfúrás. Itt a szegecs nagyságától függően változik a használt fúró átmérője. Mindegyik szegecset óvatosan, három különböző átmérőjű fúróval távolítom el, figyelve, hogy maradjon egy kis pereme, amin már le lehet feszíteni az alvázat. Ez fém alváznál picit nehezebb - többnyire nem is sikerül -, műanyagnál könnyebb abszolválni. Jelentősége ennek az összerakáskor van, mivel így vissza lehet pattintani a műanyagot a szegecsre. Például a Supervan szélvédőjét nem kellett ragasztanom, olyan erősen megfogta az így lefúrt szegecs.

Most, hogy már szétszedhető a modellünk, jöhet a fém elemek kromofágozása. Itt sok fortély nincs, csak a maró anyaggal kell vigyázni. Én azt tapasztaltam, hogy a régebbi Matchboxok festése már a kromofágos üveg láttán is leugrik, a mostaniaknak pedig könyörögni kell. A Lila pick-up-ról vagy egy órás sikálás árán tudtam rendesen leszedni minden kis zugból a festéket. Megfigyeltem, hogy ha csiszolok/reszelek valamit egy modellen, a kromofágozás egész szépen kisimítja a felületet.

Festéssel még mindig kicsit gondban vagyok. Az ecsetelés és modellfesték kombinációt kizártam, az csak dekorálás céljából jöhet szóba, illetve ha előtte lefújnám alapozóval. Akkor bizonyára jobban tapadna, meg nem is jönne le olyan könnyen, de festékszóróval - spray - szebb eredményt lehet elérni. Jelenleg ezt a megoldást preferálom, bár egy airbrush szettről még nem tettem le teljesen. Sötétebb színnel - szürke - már egy réteg után is megfelelő takarást lehet elérni, azonban a világosabbak több odafigyelést kívánnak. Gondolok itt a fehérre, ahol a Tranzit esetében jó pár réteggel sikerült elérnem a tökéletes fedést, az éleken is. Ez azonban szintén sérülékeny, és az illesztéseknél gondot okozhat a festék vastagsága, nem is beszélve a részletek eltűnéséről. A sárga meg egyenesen rémálom, viszont sikerült úgy megoldanom, hogy aláfújtam fehéret, majd arra került rá a sárga. Gyönyörű szép napsárga lett, azonban pár óra után iszonyúan beráncosodott a sima felületeken. Az okában nem vagyok biztos, a festék márkája azonos, talán nem vártam eleget a fehér megszáradásával, vagy korán kezdtem el tapizni, és az okozta a ráncokat, legközelebb kiderül. Teszteltem a kitakarásos fújást is, elsőre szerintem elég jól sikerült. A kitakarás szélénél nagyon kell vigyázni, hogy ne legyen vastag az átmenet. Konklúzióként levontam, hogy alapozó festékre mindenképpen szükség van a világos színeknél. Megemlíteném még, hogy vettem egy króm effekt "színű" festéket is, na az nagyon tuti cucc. Elsőre igen jól fed, látványra is jól visszaadja a krómhatást vagy akár a polírozott alumíniumét, bár tény, hogy mattabb, mint a gyári Matchbox krómozás. Lakkozásával még nem próbálkoztam, de tervezem, hátha előcsalogat egy kis fényességet, hátránya viszont, hogy - állítólag - a sok tapizásra még jobban bemattul. Minden festés előtt ügye zsírtalanítunk, én ezt gyógyszertári alkohollal oldom meg.

Az előbbiek többnyire a karosszériára vonatkoznak - belső teret még nem festettem -, de mivel nem csak abból áll a dolog így egyben kitérnék a többire is A futóművel kezdeném, ami festés terén kemény dió, én modellfestéket használtam, melyet fogpiszkálóval vittem fel. Az esetleges hibajavítót és körömlakkot tűvel kapartam le, vigyázva, hogy nehogy nagyon összekaristoljam a felületet. Alkoholos filcet a fent említett alkohollal lehet jól eltávolítani műanyag felületekről - szélvédőről is. A tengelyek egyenesítését két darab hegyes orrú - műszerész - fogóval és kitartó munkával lehet megoldani. Szélvédőt még nem újítottam fel, de Ikarus256 kolléga küldött egy módszert, illetve megosztotta tapasztalatait, már csak a szükséges kellékek hiányoznak. Két szélvédőm is vár felújításra, így ezt majd később részletezem, ha elkészültem velük. Nagyjából ennyi, most egy kis ráadás, hogy miként állnak a korábban beharangozott modellek.

A Mack elkészült, kapott egy szürke színt, így egy kicsit fapados fílingje lett. Az alváz szürke műanyagját krómfestékkel fújtam le, bár lehet, hogy a matt fekete jobban passzolna ehhez a színhez, talán majd meg is kapja. A kipufogó menthetetlen volt, festeni kellett azt is, hát kapott az is új krómot, a belső tér alapos maszkolása után. A felnik/alváz hibátlan volt, csak a szélvédőt kellett lemosni alkohollal. Előtte izopropillal próbáltam, attól egy kicsit be homályos lett. A rákapcsolt lowboy is új színben tündököl, a felnijeivel együtt. Utóbbinál matt szürkét használtam, így erősítve az említett fílinget.

A Chevy pick-up sokadik teszt fényét kapta meg, a dekorcsíkot is ezen próbáltam ki. Maradna is ez a felállás, azonban a maszkolás nem sikerült hibátlanul, illetve a motorházon lett egy festékhiba, így kezdhetem megint elölről. Fogpiszkálóból eszkábáltam rá egy kis magasítót, már csak a szalmabálák hiányoznak. Ezt agyonhígitott vízfestékkel gondoltam átfesteni.

A Chevy Van szélvédője szerepel a felújítandók között, a kasztnin van egy-két repedés, melyet ónozással próbáltam meg kitölteni, azonban ledobta magáról. Marad tehát a kittelés, melyből egy kis tégely két komponensűt már be is szereztem. Az alváza viszont kész, az is krómárban úszik.

A BMW-m el van átkozva. Először felni nem volt hozzá, amit szerencsére Joe orvosolt volna, azonban egyenlőre nincsen rá szükség. A korábbi postjában írtam, hogy átfestettem pirosra, illetve, hogy a hátsó lámpasor külön piros műanyag. A két szín elég jól összepasszolt, így rajta is felejtettem kromofágozáskor. Elég makacs az a piros, gondoltam magamban, mikor nem akart lejönni a lámpáról. Igen, ekkor ért a felismerés, hogy itt bizony baj van, az a lámpa külön van - pár csúnya szó elhagyta ekkor a számat. A baj megtörtént, a kromofág totálisan szétmarta. Nagyon nem bosszankodtam, gyorsan néztem donort Vaterán, ahol volt is három jelentkező, príma mondom, addig is mehet a fényezőbe. Erre szántam a sárga festéket, de sehogyan sem fedett, újra kromofág, majd fehéret aláfújtam. Ekkor vettem észre a szállítási sérülést, mindkét A oszlop elrepedt - ismét a magyar nyelv szépségei jöttek ki belőlem. Gyakorlásképpen mondom, már azért is lefújom. A kegyelemdöfést a ráncosodás elintézte. Mondanom sem kell, nem vettem hozzá donort.

Itt a kipufogó még nincs lefújva
Jelenlegi, kész állapotban
A dekorcsík eleje és sarkai túl szögletesek lettek
A kerítés is kap valami barna színt
Már felni is van hozzá, a régi kuka
Unikornis

2009/06/23

Matchbox MB-56 Mercedes-Benz 450 SEL átfestés

Remek átfestés ötletet láttam egy a Vaterán árult Matchboxon. Az idea eredeti és zseniális, a megvalósítás bőven fejleszthető, ezért gondoltam megosztom veletek!

A kiindulási alap az MB-56 Mercedes-Benz 450 SEL, abból is az először az 1983-as katalógusban szereplő rendőrségi változat. (Rendelkezem egy komolyabb kontingenssel ennek a járműnek a legális Matchboxnak tekinthető verzióiból, úgyhogy mindenképp lesz róla rendes post majd valamikor, ezért most nem nagyon pazarolnám rá a karaktereket. Nem, Rájen nem szólsz be! 8-p)

Amit az ismeretlen mester készített, az egy magyar rendőrségi változat, aminek az a szépsége, hogy létezett hasonló. A kitűnő Policecars.hu oldalon megcsodálható egy régi, újságból szkányolt kép arról a rendőrségi járműről, amit arra használtak, hogy a VIP konvojokat vezessék fel vele. Világosan emlékszem rá, merthogy gyerekkoromban én ezt látva nyálcsíkot húztam magam után a gyönyörűségtől, nagyjából mint a csiga az akácerdőben áthaladtában. Persze a csiga nem ezért húzza a csíkot, de ebbe ne menjünk most bele, részletkérdés. Nem vagyok Merci tudor, de amennyire én elnézem a képet, ez bizony ugyanaz az S-Klasse mint amit a Matchbox is megmintázott. Még az is stimmel, hogy én erre kisgyerek koromból emlékszem, merthogy a W116-ost 1972-1980 között gyártotta a Daimler-Benz. Szóval az ötlet telitalálat, a megvalósítás annyiban hibádzik, hogy az eredeti modellen lévő sziréna erről a darabról hiányzik – gondolom már az átfestés előtt elveszhetett – és a készítő ide egy antenna szerű dolgot helyezett el. Persze ha lennének még képek az eredeti autóról – itt most kicsit reménykedem, hogy a Policecars.hu szerkesztői ismét ellátogatnak ide, látván hogy innen megy oda forgalom, abban pedig még jobban, hogy esetleg van még valamiféle képük a gép hátsó feléről is – akkor még igényesebb Matchbox átalakítás lenne készíthető, de én a már fentebb linkelt fotónak is nagyon-nagyon örülök.

Nos, itt jön a csavar! Mivel drága látogatóim közt bőven akadnak nálam SOKKAL jobb kézügyességgel megáldott, tehetséges alkotók, szeretném bejelenteni az igényem egy ilyen módon átalakított darabra! Nyilvánvalóan azért nem mozdulok rá a Vaterán árult darabra, mert zavarja a szépérzékem a sziréna hiánya. A kiindulási alap nem ritka modell, kopott festésű, de hiánytalan változatai könnyűszerrel beszerezhetőek, ésszerű áron.

Természetesen egy így átalakított, igényes darabnak akkor is szívesen biztosítok megjelenést, ha a készítője nem akarja azt nekem eladni, vagy elcserélni. Nos, uraim?

A legszebb benne, hogy létezett a valóságban is hasonló! Az ötlet kitűnő.
Csak az az antenna ne volna!
Nem elég jó a kép, de mintha a villogók is túl mélyen lennének.

2009/06/22

Matchbox MB-31 Caravan

Vonóhorgot Matchboxokon még most is látni, azonban az 1-75-ös szériában jó ideje nincs semmi, amit rá lehetne akasztani. Mára utánfutó csak a Hitch ’n Haul szettekben érhető el, mely szettek többsége elég komolytalan, főleg a melléjük csomagolt figurákat nézve - igaz, nem is nagy gyerekeknek készülnek. Talán ezek elődjének tekinthetőek a Twin Pack-ek, melyekből ezen a blogon is szerepelt néhány. A TP-ket én két fajtára osztanám, van ahol két autót tartalmaz és van ahol autó és utánfutó a csomag része - a Convoy széria előfutárát most nem szeretném belekevrni, bár erre is az utóbbi igaz. Az utánfutós részt további két részre lehet osztani, van ahol az utánfutó kizárólag csak a TP sorozat részeként látható - az egészen igényestől az összecsapottig -, és van olyan, ami megvásárolható volt az 1-75-ös sorozatban is. Postom tárgya is egy ilyen modell, mely mindkét sorozatban megtalálható volt. A TP sorozat néha egész bizarr kombinációkat adott ki, mely erre a Caravan-ra is igaz, ahogyan én is egy Porsche-t - mi mást - fogtam be elé. Utóbbit két dologgal tudom magyarázni, az egyik, hogy pont ilyen festésű Turboval is volt párosítva TP-113 néven - igaz a matrica más volt a lakókocsin -, illetve a kép készítésekor nem volt más vonóhorgos modellem. Sajnos az autó állapota a leharcolt bontószökevény szintjét üti meg, de ahogyan ezen blog gazdája mondta: "elvégre csak egy szakadt porschés visz magával lakókocsit".

Rátérve a lényegre, erre a kicsit kopottas, 1977-es dátumot az alján viselő MB-31-es Caravanra. 1978-tól szerepelt az 1-75-ös katalógusokban, egészen 1982-ig. Kinézetre a régi idők tipikus lakókocsi formáját adja vissza, jól sikerült megvalósítással. Sok lehetőség ugyan nem rejlik benne, de azért sikerült feldobni egy kis matricával, vagy tamponnyomással, melyet a különböző kiadásokban cserélgettek, és az ajtó színét is ahhoz igazították. Egyszerűségét tekintve sok mindent ugyan el sem lehet rontani rajta, így minden lényeges dolgot megtalálunk rajta. A vonószem műanyag, alatta ott található a leakadást megakadályozó kitüremkedés az alvázból. Az alvázon helyet kapott egy támasztó is, így nem bukik teljesen előre. A hátsó lámpák szintén az alváz részét képezik - így elég volt csak egy szegecs az elején -, köztük található egy jelképes rendszámtábla. Ablak az rengeteg van rajta, a tetőre is jutott két darab, így egy világos belsőt kapunk, ahova egy nyitható ajtón keresztül juthatunk be. Sajnos az ajtó becsukását segítő bügyök le van törve, így elég nagy bűvészmutatvány kell a becsukásához. A belseje picit elnagyolt, de azért találunk benne szekrénysort, egy L alakú kanapét, mosogatót csappal és csepegtetővel, valamint egy hat helyes tűzhelyet. Talán egy zuhany és WC fülkét belecsempészhettek volna, igaz az ablakok miatt – melyből talán kevesebb is elég lett volna – nehezen megvalósítható az elhelyezése. Összességében egy egyszerű, ám jó kis modell, amelyik jól mutat a vonóhorog végén. Egy feldolgozása abszolút beleillene a mostani sorozatba - ráadásul még csak licencelni sem kellene -, esélyt sajnos nem sokat látok rá, hogy megszűnik ez a hiány.


L típusú Superfast doboz (Sam. Joe példánya)
Majdnem TP-113
Biztosan tart
Angol modell, ezért van az ajtó baloldalt

2009/06/21

Matchbox 2008 Best of British: MB-05 '61 Jaguar E-Type

Szeretem az E-Type Jaguárt! Nem kicsit, nagyon! Amióta láttam élőben, egy fedél alatt többet belőle, azóta meg még jobban. Amikor 1961-ben piacra dobták, akkor Enzo Ferrari azt mondta róla, hogy a „Legszebb autó, amit valaha készítettek.” Azért ez tőle nem akármilyen kijelentés. Szóval kéne. Leginkább az 1967-ig gyártott első generáció kéne, a többi már nem tetszik. Még akkor is, ha társul hozzá a British Leyland minőség(mentesség). Ez a jó a Matchbox gyűjtésben! A papírtörlőbe csavaráson kívül nem igazán kell költeni az állagmegőrzésre és alapvetően nem nagyon tudnak elromlani.

A 2008-as Best of British E-Type-pal kapcsolatban csak ismételni tudom magam. Az „újkori”, 1-75 sorozatú Matchbox feldolgozáshoz képest semmi extrát nem kínál a BoB csomagoláson kívül, egyértelműen nem éri meg a lényegesen magasabb árat.


Matchbox 2008 Best of British, 1961 Jaguar E-Type, NRFB.
A sima 1-75-szériához képest a világon semmi extrát nem kínál - a dobozt leszámítva.
Tulajdonképpen ez a racsingfestés nekem nem is tetszik. Olyan, mintha egy boyracer szabadult volna rá.
Semmi extra, de tényleg.

2009/06/20

Matchbox MB-04 Stake Truck

A mára hirtelen beköszöntött ősz áthúzta a fotózási terveimet, ezért elővettem a fotókészletből egy újabb „konzervet”. Ha ez a regular wheel modell ismerősnek tűnik, akkor az egyáltalán nem véletlen, ugyanis az 1966 és 1969 között gyártott MB-04 az édes apukája a Superfast MB-71-nek – és így köze van a TP-19-hez és TP-103-hoz is. Az MB-04 Stake Truckot egészen 1971-ig gyártják, ami azt jelenti, hogy Superfast kerékkel is készül.


Ikarus 256 kolléga kitúrta az eredetit, amiről mintázták a Matchboxot – a link fentebb – ezért én ezt teljes lelki nyugalommal ellustálkodhatom. Viszont átnyálaztam Charlie Mack frissítésre már igazán megérett művét! A mester az RW változatból kettőt ismer, azt ami nekem is van és egy kékeszöld rácsokkal szereltet. Ez utóbbit tízszer többre értékeli az enyémnél, úgy 150-200 dollárra. Meglepő módon a Superfastot többre taksálja az RW-nél úgy öt dollárral, de abból is ismer egy olyan verziót ami megér 100 amerikai bankót. A négy Superfast változat igazándiból csak a kerekeiben tér el. A leszármazottaival ellentétben az MB-04-nek nincsenek utasai, plasztikszarvasmarhák csak a fentebb már citált utódaiban utaznak.


MB-04 Stake Truck. Nagyjából bármennyit letagadhatna a korából, nem?
Az utódjaival ellentétben ehhez sohasem tartozott plasztikhaszonállat rakomány.

2009/06/17

Elcserélném - UPDATE

Van egy felesleges példányom egy TP-07-ből való sárga Jeep-ből. A képek picit ütött-kopottabnak mutatják, mint amilyen, átalakítani kicsit talán így túl jó állapotban is van. A matricája tökéletes, a szélvédőkerete azonban kicsit meg van hajolva - alig észrevehető. Hiánytalan utánfutót szerezni hozzá reménytelen, de szerintem szólóban is klassz.

Matchboxon kívüliek: Hot Wheels 1969 Dodge Charger

A Muscle Car fogalmával most már mindenki tisztában van, aki elolvasta Joe ide vonatkozó postját. Gondolom, még mindenkiben friss az élmény, ezt kihasználva mutatom be nektek a számomra legkedvesebbet az izomautók közül. Ez pedig nem más, mint a 69-es Dodge Charger. Európai szemmel nézve ez egy hatalmas járgány - közel 5 méter-, hozzá illő hatalmas motorral - akár 440 köbinches (7,2 literes) 375 lóerővel- , amivel a végtelen országutakon élmény lehet száguldozni. Ahogy a Duke fivérektől láthattuk, földúton is, ami a szokatlanul magas hasmagasságnak is köszönhető. Valahogy a kanyarokat nem szeretik ezek a nagy dögök, de azért erőből befordulnak (igaz ez 68-as, de a szűrőm 68-70-ig van beállítva). Sajnos a Matchbox kínálatában nem szerepel(t) - illetve egy dragster formájában igen -, azonban a Hot Wheels kínálatában jelen van, amire már régen fentem a fogamat. Ugyan korábban beszereztem a 74-es verziót, ami számomra elképesztő csalódás volt de akkor említettem, hogy adok még egy esélyt a Hot Wheels-nek. Mint láthatjátok megtettem, és úgy érzem ezt többször nem fogom megtenni.

Eredetileg ugyan a zöld verziót szúrtam ki magamnak - ami azért jobban tetszik-, de mikor ez a darab elém került, nem haboztam, rácsaptam. Most is csak azt tudom mondani, hogy a blister ápol és eltakar, becsomagolva szebbnek látszott, vagy inkább nem látszottak annyira a hibái. Előre bocsátom, nincsenek előítéleteim, mert nem Matchbox, de ennél azért picivel nagyobb odafigyelést vártam volna (vagy csak kifogtam egy "selejtes" példányt, ki tudja). Ha ez meglett volna, akkor most csak egy nagy ömlengést olvashatnátok. Ehelyett inkább azt kell, hogy mondjam, vannak pozitívumai is - a felnin kívül. A forma nagyon jól sikerült, a stílusjegyek, arányok rendben, azonban ha már egyszer a nagyobb hátsó kerékkel enyhe dragsteres fílinget sugároz, legalább az elejét vihették volna kicsit lejjebb. A kidolgozása részletes, ám jócskán hagy némi kívánnivalót maga után. A két első sárvédő felső vízszintes része eltérő szélességű, de legalább nyitható a köztük elterülő gépházfedél. Illetve nyitható lenne, ha nem kéne izomból feltépni-lecsukni az első 5 milliméter után. Ha sikerül kinyitni, akkor viszont egy példásan kidolgozott motorteret vehetünk szemügyre. Persze a blokk vényolc, rajta a kerek levegőszűrő ház, előtte egy tekintélyes méretű hűtő található, melyet egyik oldalról a kiegyenlítő tartály, a másikról pedig az akkumulátor fog közre. Az alváza műanyag, krómozott, ebből alakították ki az első és a hátsó lámpákat, amit önmagában jó megoldásnak vélek. Bibi persze itt is van, a karosszéria találkozásánál óriási rések tátonganak, nálam ez húzza le az egész modellt, sajnos jó mélyre. A fényezés ízlés dolga, nálam a határeset kategória - tény, hogy gyakrabban vettek az emberek ilyen "Rally" csíkokat, mint első tárcsaféket -, megvalósítása azonban jó minőségű, mind az alap, mind a dekor metálos (apró szemcsés), és a helyzetjelzőkről sem feledkeztek el. A motorháztetőn jól látszik, hogy rajta volt a festéskor, mert az alján ott van a fényezetlen csík, amit a zárhíd kitakart, ami ügye szintén festetlen. A szélvédő kékes beütése jól passzol a színvilághoz, oldalsó ablakok leengedve, az elefántfül azonban ott van - piros pötty. A beltere szintén igényes, az ülések roppant élethűek, van kardánbox és műszerfal egy "olcsó" kormánnyal. Tulajdonképpen egy kitűnő kis modell lehetne belőle, ha az illesztések rendben lennének, illetve ha az első tengely előtt nem lenne egy hókotró.


NRFB volt mikor hozzám került
A legrondább oldala
Ebből a szögből minden rendben
Randa hézagok
Még a géptető is ferde, orra az egekben
Ég és föld a különbség
A motor nagyon jó lett, a kép meg picit sötét

Matchbox TP-07 Jeep and Glider Trailer

Amikor kissrác voltam, ez a Twin Pack megvolt az egyik barátomnak. Nekik Németország Honeckermentes felén éltek rokonaik, ezért folyamatosan tele volt veszedelmesen klassz játékokkal, amiről én még csak nem is álmodhattam. Talán ez az oka, de mind a mai napig ez a szívemnek legkedvesebb Twin Pack.

Élt 1977-1980

Ha szigorúan vettem volna, hogy követem a kronológiai sorrendet, akkor az MB-38 Armoured Jeep után kellett volna megírnom ezt a Twin Pack-et, mert gyakorlatilag azzal egy időben gyártotta a cég. Nem tettem, mert tartottam magam a „tartogasd a legjobbat a végére” stratégiához. A szerelvény Jeep végéről a korábbi Jeep témájú postok fényében sok újat nem tudok elmondani, tán azt leszámítva, hogy ez az első és egyetlen, csonkítatlan, furcsa részletektől mentes – leszámítva a jobb oldalon lévő kormányt – Willys Jeep a cég kínálatában. Már csak ezért is óriási kedvencem. Nem tudom, hogy minden TP-07-ben így van-e, de a nekem meglévő példányok alvázán kivétel nélkül „No. II Sleet-N-Snow” szerepel. Teljesen képes vagyok elhinni, hogy a kivénhedt háborús veteránt egy kis, füves reptér arra használja, hogy a vitorlázógépek utánfutóit húzgálja. Éppen ezért a feltűnő, citromsárga – Ne szállj le rám, hé! – fényezését is beveszem, különösen, hogy a berlini légihíd idején a Tempelhof-on biztosan – meg számtalan más helyen is –, egészen hasonló színezésű, „Follow Me” Jeep-ek rohangáltak.

Glider Transporter

A szerelvény második fele azonban új e lapokon. Az 1978-as keltezésű Glider Transporter (Vitorlázó/repülőgép/ Szállító) nevű utánfutó csak Twin Pack-ekbe kerül – ezen kívül ha minden igaz kettőbe, de erre nem mernék mérget venni, a TP-k iszonyúan alul dokumentáltak, mint arról Ikarus 256 kolléga tudna bővebben mesélni –, de az 1-75 szériába sohasem. A jellegzetessége, hogy hibátlan és hiánytalan darabot szinte lehetetlen úgy találni belőle, ha bontatlan TP-n kívül keresel ilyesmit. (Be kell valljam, hogy a fenti képeken szereplő szett is bontatlan volt, amikor megvettem. Aztán vettem belőle egy másikat is, amit bontatlanul hagytam.) Nem csoda, a sárga műanyag „búra” – ugyanaz az anyag mint a Matchboxok szélvédői – a két szárnyból és géptörzsből álló vitorlázógépet iszonyú könnyű elhagyni, főleg úgy hogy az utóbbiakat semmi sem rögzíti az utánfutóhoz, a fedél meg csak egy apró, hamar kikopó füllel kapaszkodik az utánfutóhoz. Ha gyermek rendeltetésszerűen használja, akkor másodpercek kérdése, hogy a tartozékok arra a bolygóra költözzenek, ahol az elhagyott golyóstollak és fél pár zoknik élnek. Bár repülésügyi szakértőnk mindig kéznél van, nem birizgáltam abban az ügyben, hogy a hófehér, puha és hajlékony műanyagból készült vitorlázógépnek van-e köze bármiféle valódi légijárműhöz. Mivel egy kiegészítő kiegészítője, talán megleszünk enélkül a kevéssé releváns információ nélkül is.


A teljes TP-07 szerelvény. Azért néz ki olyan jól, mert én bontottam ki a blisteréből.
A "Gliding Club" felirat és embléma a Jeep motorháztetején.
Hajlamos vagyok elhinni, hogy ez egy kis, füves reptér olcsó igáslova.
Csak a "Follow Me" tábla hiányzik a hátuljáról, nem?
A Glider Trailer nem szerepelt az 1-75 sorozatban. Ritka látvány, tökéletes állapot és minden alkatrész megvan.
Csak a bepattanó fül hivatott a helyén tartani, nem csoda ha könnyen elvész.
A géptörzs, két oldalt a szárnyakkal.
A vitorlázó kényszerleszállt a kikötőben. A Jeep-hez képest szerintem túl kicsi.
Mondom én! Túl kicsi a Jeep-hez képest.
Matchbox TP-07 Jeep and Glider Trailer, NRFB.

2009/06/16

Matchbox MB-03 Porsche 911 GT3 - UPDATE

Porsche kolléga e remekbe szabott postban megénekelte már a 2007-es kibocsátású MB-03-at. Rendelkezem ilyennel, úgyhogy most pótlólag bemutatnám az NRFB példányt. Voilá!

Sokkal azután, hogy ezt a postot publikáltam, vettem csak észre, hogy az MB-03 hátsó rendszáma is más. Felül, nagyon apró betűkkel a 911 GT3 áll, alatta pedig az "R54 815 20 ", ami az "Ikarus 256 módszerrel" RED HOT-ra, azaz Vörös Forróra kódolódik ki.

Matchbox MB-03 Porsche 911 GT3, NRFB. Tegye fel a kezét, aki tud elcsépeltebb színt sportkocsinak, mint a piros!

2009/06/14

A Hot Rod és a Muscle Car

Vannak olyan autózással kapcsolatos fogalmak amikről már réges-régen úgy érzem, hogy rendbe kéne tennem, mert még az általam legnívósabbnak tartott internetes periodika sem foglalkozott velük kellő mélységben. Sőt! Olyan is előfordult már, hogy az illető periodikában olyat engedtek írni, akinek lövése sem volt róla, hogy mit jelent, de azért használta. (Akkor szoktam le arról, hogy a napkezdő kakaómat és pogácsámat az illető szaksajtó olvasása közben fogyasszam el.) Igyekszem tartózkodni a szájbarágástól és érdekesen mesélni azokról az időkről, amikorra szívesen visszamennék egy kis benzingőzt szagolni.


A teljesítmény elad

A történetnek az a része – gondolom – nagyjából mindenkinek megvan, hogy Amerikát a Ford Model T tette négy kerékre.


A Bádog Böske egyszerű mint a lábbal hajtós köszörű, úgy tervezték meg, hogy bármelyik falusi ezermester meg tudja javítani egy nagykalapáccsal és egy csavarkulccsal. Szívós és tartós. Több mint 15 milliót gyártanak – és ami fontosabb, hogy adnak el – belőle gyártásának 19 éve alatt. A T az első olyan autó, amit tényleg hétköznapi emberek számára terveztek és áraztak, nem pedig gazdag kiváltságosok drága játékszerének.


1926-ban a konkurensek már több luxust, fejlettebb autókat kínáltak hasonló pénzért. A Fordnak lépnie kellett. A finoman szólva is ősi T-hez képest az őt követő, 1927 végén debütáló Model A óriási lépés volt előre. A 2,9 literes, 20 lóerős soros négyeshez képest az A-ban a már 3,3 literes négyhengeres 40 sátáni lóerőt produkál. A gyártásának öt éve alatt 4,8 milliónál is több készül belőle.


Pusztán azért bombázlak benneteket az értékesítési adatokkal, hogy lássátok, mekkora sikert jelentett az 1932 és 1935 között gyártott Ford Model B. Három év alatt 4,3 milliónál is több fogy az autóból, ami alapvetően ugyanazzal a négyhengeres motorral kerül piacra, mint ami az A-ban is dolgozott, ezen kívül egy másikkal is, a világ első, nagy sorozatban gyártott, átlagos felhasználókat célzó személyautóba – tehát nem luxusautókba, sportkocsikba – szerelt V8-asával. (A történeti hűség kedvéért megjegyezném, hogy eredetileg a V8-as Fordot Model 18-nak hívták – 1, mert első, 8, mert V8 – de mivel az erőművet leszámítva teljesen megkülönböztethetetlen a B-től, ezért alapvetően az utókor egy kalap alá veszi a kettőt – ha éppen nem Ford V8-nak hívja.) Ez előtt soros négyes, soros hatos motorok dolgoztak a hétköznapi személygépjárművekben, a V8-asok – sőt, V16-osok – a luxus és a teljesítmény biztos jelei voltak. A 3,6 literes V-blokkból 65-, 75- és 85 lóerőt hoztak ki a gyáriak a B gyártásának évei alatt. Hogy miért kellett a V8? Nos, egyfelől mert a konkurencia addigra már kellőképpen megerősödött ahhoz, hogy versenyezni kelljen vele és a Fordnál tudták, hogy a teljesítmény elad. Ezen kívül a V8 simábban és halkabban járt mint a korabeli konkurens soros négyesek, a fogyasztás és káros anyag kibocsátás majd csak évtizedek múlva lesz szempont, de ami a legfontosabb: Átlagos Vásárló Béla hajlamos elájulni attól, hogy neki becsületes kétkezi melós létére vényolcasa van.

Hot Rod

Picit tekerjünk előre most képzeletünk történelmi VHS-ének szalagját. (Ilyen képzavart sem olvashattok ám minden nap!) 1939-ben kitör a második világháború. Akik 1945 után visszatérnek a frontról, azokat gyakorlatilag kölyökként vitték el otthonról harcolni és napjaik voltak csak felnőni. Egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy akik ahhoz szoktak hozzá, hogy golyók fütyülnek a fejük körül és közel sem lehetnek biztosak abban, hogy megérik a holnapot, valahogy nem lelik maradéktalanul örömüket abban, hogy pecázzanak, kertészkedjenek vagy egy jó kis makramé szakkör sem feltétlenül birizgálja meg az adrenalinszintjüket, viszont őrülten szeretnének kikapcsolódni és kiverni a fejükből a háborút. Van valamennyi pénz a zsebükben, sokan összeszedtek több-kevesebb tudást is a seregben a járművek javítása terén és heveny elvonásuk van a női nemből. Csajozni pedig már akkor is kocsival lehetett csak igazán. Mi volt akkoriban ami megfizethető volt nekik? Hát persze, hogy a Model T, -A, -B Fordok!


Nyilvánvalóan ezek a használt gépek alapállapotukban a legkevésbé sem voltak azok a kimondott csajmágnesek – meg mint az a fentebb sorolt teljesítményadatokból is kiderülhet – különösebben gyorsak sem, ezért a negyvenes évek végén, ötvenesek elején az autók teljesítményének megnövelését, megjelenésüket egyedivé tételét, könnyítését, úgy általában gyorsabbá változtatását célzó szubkultúra vad terjedésbe kezd. Ráadásul a megfizethető Fordok flathead V8-ában óriási teljesítmény tartalékok voltak, hogy feljavítsák őket, ráadásul az „egyik modell továbbfejlesztése a másik” tervezési mód elősegítette azt, hogy óriáslegóként cserélgessék az alkatrészeket az autók közt. Az egész dolog az 1930-as években kezdődik az amúgy is szabadosabb Kaliforniában, ahol a Los Angelestől északkeletre lévő kiszáradt tómedrek kitűnő terepet adnak a gyorsulási versenyeknek. (Nem tudok kellően elmerülni a Hot Rod kérdésben, hiszen erről komplett könyveket érdemes kiolvasni, ahol nálam sokkal rátermettebb emberek írják le a különböző stílusok és irányzatok mikéntjeit és hogyanjait.)


A lényeg: A hot rod az a dolog, amit kicsi, könnyű autókból építettek bazi nagy motorokkal, először az USA-ban, kevéssel azután, hogy piacra dobják az első, ehhez megfelelő alapot nyújtó, megfizethető ilyen járgányokat.


A hobbi terjed, az autók átbuherálása már az egész országban divat, de a „Hot Rodding” elnevezést csak később akasztják rá – úgy az 1950-es évek táján. Hogy a név honnan jön, azt senki sem tudja és természetesen több teória is létezik az eredetére. Nekem a kedvencem a „Hot Roadster”, mint „menő roadster” rövidülése úgy „GP” és „Jeep” módra.


A Hot Rodokat vezetőket sokáig afféle száguldozó őrülteknek, lázadó huligánoknak, piti bűnözőknek tekintették, amiben azért annyi volt is, hogy kevesen mondtak nemet az illegális utcai gyorsulásra. Közben a háború után feleslegessé vált, kis katonai repterek aszfaltcsíkjaiból szerte az országban gyorsulási versenypályák lettek a hobbi térhódításával és ahogy egyre többen foglalkoztak ezzel a dologgal, úgy foszlott szét az az előítélet, hogy aki egy ültetett, festett lángnyelves, vagy motorházfedél nélküli Ford A-ban, vagy egy chop-top 1949-es Mercury-ban ül, az automatikusan egy fiókgengszter.


A Muscle Car

A hot rod rövid történetének és miben létének tisztázása nélkül lehetetlen lenne elmesélni, hogy mi fán terem a Muscle Car. (Az izomautó fordítást iszonyú bénának találtam mindig is, úgyhogy kerülném.)


Vicces, de arról nem fogtok két, azonos definíciót találni, hogy mi is ez. Ameddig mindenki egyetért: nagy hengerűrtartalmú, nagy teljesítményű motorral szerelt, megfizethető, sorozatgyártású jármű, utcai és legális gyorsulási versenyzéshez. De hogy egy muscle car csak közepes lehet, vagy nagy, „full size” autó, hogy esetleg csak kétajtós kupé lehet, vagy belefér a ketegóriába egy négyajtós sedan – vagy akár pickup, esetleg kombi – na, abban megoszlanak a vélemények! Még abban sem ért egyet mindenki, hogy egy muscle car csak amerikai lehet. Abban pedig végképp senki nem ért egyet, hogy melyik az első muscle car.


Az egyik dolog, amitől muscle car egy autó: nagy teljesítményű, nagy hengerűrtartalmú motor. Jelen esetben egy 327-es V8-as egy 1967-es Chevy Chevelle-ben. További képek itt.

Eleve, egy percig se gondolja senki azt, hogy egyik reggel a Ford, a GM, vagy a Chrysler valamelyik vezetője bement az irodába és az aktuális értekezleten az igazgatósági tanács tagjainak bedobta, hogy „Béláim! Holnaptól muscle car-okat is fogunk gyártani!” (Eleve az elnevezés is később jött.) Engedjétek meg nekem, hogy kitérők nélkül azt írjam le, amit én a legvalószínűbbnek tartok, hogy történhetett muscle car ügyben!

Az Amerikai Egyesült Államok, fogyasztói társadalom. Ha divatba jön, hogy – teszem azt – az emberek zöldre fessék magukat és pucéran eregessenek papírsárkányokat teliholdas éjszakákon, akkor bizonyosan lesznek cégek, akik ráállnak a testbarát zöld festék, a papírsárkányok és a teliholdas éjszakákat piros betűkkel kiemelő naptárak gyártására. Valószínűleg a muscle car is így született. Az igazgatósági tanácsi Bélák látták, hogy az emberek számukra megfizethető használt autókból, mindenféle forrásból származó – a roncsteleptől kezdve, az ilyesmire szakosodott varázslók által tervezett, egyedi gyártású – alkatrészekkel feljavított autókat építenek, akkor nekiláttak hasonló recept alapján, gyárilag nagy motorú, megfizethető új kocsikat építeni.


Éppen ezért az én, külön bejáratú definícióm szerint a muscle car alapvetően amerikai tünemény, szükségszerűen hátsókerék hajtású, nagy hengerűrtartalmú és nagy teljesítményű motorja van, ugyanakkor Átlagos Vásárló Béla képes megfizetni, hiszen sorozatgyártású, utcai használatra is alkalmas jármű. (Attól most elegánsan tekintsünk el, hogy Detroit idővel gyárilag készített eleve versenyzésre szánt és felkészített muscle car-t, „Ez a jármű nem mindennapos utcai használatra készült” figyelmeztető matricával a motortérben és a dokumentációjában. Fogjuk rá, hogy ezek gyárilag készített dragsterek – mint ahogy azok is – még ha muscle car-ok adják az alapjaikat.) Évek óta járatok egy kitűnő amerikai muscle car újságot – Hemmings Muscle Machines – aminek a készítői muscle car-nak tekintenek minden született nagy motorú, nagy teljesítményű, a negyed mérföldet ijesztően gyorsan megtevő amerikai vasat, legyen az kupé, pickup, dög nagy négyajtós sedan, kabrió, vagy mint pont a legutolsó számban megjelent éjfekete, a Ford Ranchero elfajzásának tűnő háromajtós kombi. Ráadásul náluk el-elpattan egy-egy ausztrál szörnyeteg is – igaz, ezek az amerikai muscle car-ok emlőin nevelkedtek.