Code 3 – Érték vagy átverés?

Még 1977-ben volt, hogy a brit Matchboxnál egy Ray Bush nevű úr bevezetett egy belső jelölési rendszert, ami nem csak az 1-75 sorozatra, hanem a teljes termékskálára vonatkozott. A jelölési rendszer változott az idővel és nem is minden gyűjtő ért egyet az értelmezésében. Szóval elég nagy a káosz de én tartom magam a Charlie Mack könyvében olvasható meghatározásokhoz ezzel kapcsolatban – lásd alább.

Code 1: Minden olyan Matchbox modell, amit a cég gyártott, tett dobozba és az üzletekben meg lehetett vásárolni.

Code 2: Minden olyan Matchbox modell, amit a cég gyártott, de egy másik cég festett, matricázott – vagy mindkettő – át, részben vagy egészében, de mindenképp a Matchbox engedélyével. Ebbe beletartoznak azok az általában hófehér darabok is, amit a Matchbox azért gyártott és adott el például reklámajándékokat készítő cégeknek, hogy aztán azok módosítsák őket az ügyfeleik igényei szerint, de végül azok valamiért úgy maradtak hófehéren. (Példák: Code 2 DAF Convoy szerelvény és egy érintetlenül maradt, hófehér Code 2 Dodge Delivery Truck.)

Code 3: Minden olyan Matchbox által gyártott, de átfestett, átmatricázott, vagy másként módosított modell, melynél a módosításokhoz a cégnek a világon semmi köze.

Code 4: Minden olyan különleges, egyedi, a Matchbox gyártotta modell, amit például olyan alkalmakra készítettek, mint egy jótékonysági aukció, vagy különleges díj.

Több oka van, hogy miért citáltam ezt a kódrendszert. Mielőtt belevágnék a fejtegetésbe, szeretném előrebocsátani, hogy egyetlen dolog van, ami a gyűjtésben motivál: tetszik egy darab, vagy sem. Nem fogok csak azért megvenni egy darabot, mert az ritka és drága, ha nem tetszik. Ugyanakkor hajlandó vagyok olyasmiért pénzt adni, amit mások azért tartanak értéktelen szemétnek, mert valaki átfestette, esztétikusan módosította, ha az a darab elnyeri a tetszésemet. A fentiekből világos, hogy a Code 3 a merengésem tárgya.

A Matchbox gyűjtők általában értéktelennek tartanak minden módosított darabot. Példának okáért egy megviselt, lepattogzott festésű, de épp regular wheel modellért hajlandóak mondjuk 5-10 fontot adni, míg ugyanazt a darabot értéktelennek tekintik, ha valaki fémtisztára pucolja és újrafesti, restaurálja. Mi több, egyenesen odáig mennek, hogy egyszerűen hamisítványnak tekintik az ilyeneket. Egyszerűen azért, mert azt már nem a Lesney tette olyanná amilyen, hanem X.Y. Tulajdonképpen látom benne a logikát, de nem tudok vele azonosulni. Én úgy gondolom, hogy ezek értékek, mindaddig míg nem próbálják őket tökéletes állapotú eredetiként elsózni. A kérdés az, hogy mi teszi a Code 3-at. Az világos, hogy például amit Rauscher Tomi tett ezzel az egyébként már végletekig leharcolt Corvette-el, az értéket képvisel – az én szememben nem is kicsit, hiszen én egyszerűen nem rendelkezem a szükséges kézügyességgel. Gyakorlatilag szemétnek tekinthető állapotú valamiből hozott létre újat. (Na, nem mintha nekem lenne lelkem kidobni olyasmit, ami már olyan állapotban van, hogy a gyűjteménybe nem találom elég jónak. Erre a célra van a roncstelep cipősdoboz.) Az is világos, hogy egy percig sem tette kétségessé, hogy ő festette át. Azt hiszem pont ez a Code 3 esszenciája, az én szótáramban egy ilyen beavatkozás teszi a Code 3-at.

Viszont nem tudom értékelni azokat a Code 3-akat, amivel amúgy tele van az eBay. A színes nyomtatók és a már-már szinte maguktól dolgozó grafikai programok korában nem vagyok hajlandó meghatódni attól, hogyha valaki rábiggyeszt egy céglogós öntapadós matricát egy kutyaközönséges 1-75 sorozatú darab oldalára. Ennek ékes példája az alább látható MB-7 Scion xB, melyet az eBay-en árul egy egyértelműen ilyen műveletekre szakosodott ausztrál iparos. Ezt én is értéktelennek tekintem még úgy is, hogy az eladó őszintén hirdeti, ez biza Code 3. Bevallom egyszer elcsábultam egy Code 3 Convoy szerelvényre, de ennek pusztán az volt az oka, hogy az egyik legritkább Convoy vontatót, a Mercedes Benz Actrost párosította egy újfajta tartálykocsival az elkövetője. (A képet lásd alább.)

Viszont a napokban találtam egy Code 3-nak kikiáltott Convoy szerelvényt, ami alaposan elgondolkodtatott. Az Code 3 lenne, hogy valaki fog egy csőrös Kenworth vontatót, utána akaszt egy Low Boy trailert, amire felpakol két hatalmas kábeldobot, ami jócskán nagyobb, mint az 1:100 közeli Convoy szerelvény? Mert ilyet én is tudok! A roncsok közül kivettem egy repülőgép szállító vontatmányt, aminek el volt törve a műanyag felső része, ami eredetileg a repülőt tartotta, letörtem róla a csonka műanyagdarabokat. Mögé fogtam egy az 1-75 sorozatban szereplő, 2005-ös MB-71 Mercedes Actros vontatónak, majd turkáltam egy kicsit, hogy mi az, ami felfér a Low Boy-ra, de abban a formában sohasem párosította össze a Matchbox. Az 1979/1980-as MB-47 Pannier Tank Loco pont kapóra jött, de az 1973-as MB-21 Rod Roller is tökéletesen illeszkedik ide. Akkor ez a nagy katyvasz most egy Code 3 lenne?

A kommentjeiteken kívül, most először várom a szavazataitokat is! (Több válasz is megjelölhető!)

Na, ezt totál pofátlanságnak tartom! Egy céglogós matrica, nesze, kész a Code 3, fuss vele messzire! Ne már! (Kép az eBay-ről.)

Az egyetlen Code 3 amiért valaha pénzt adtam, a viszonylag ritka Mercedes Actros vontató okán. A készítője vette a fáradtságot és átfestette a vontatót, fel is matricázta. A vontatmányon is matricát cserélt, igaz elszúrta a méretet, kisebb lett mint kéne. Azzal együtt szeretem ezt a szerelvényt. Mondjuk ha fehér lenne a tartály és nem szürke, akkor lenne igazán szép.Ezt a csőrös Kenworth szerelvényt egyenesen gyártás előtti mintának (pre-production) árulta valaki, elképesztő pénzért az eBayen. A kábeldobok egy Yat Ming Road Champs kamionról valók. A vontató és félpót Matchbox Convoy. Ésszerű áron, Code 3-nak oké lenne, de így nagyon szemét dolog.

Saját gyártmányú "Code 3"! MB-71 Mercedes Actros 1857 vontató, Low Boy Trailer és egy 1973-as MB-21 Rod Roller.

Vagy itt egy másik: MB-71 Mercedes Actros 1857 vontató, Low Boy Trailer és egy 1979-es MB-47 Pannier Tank Locomotive. Nem néz ki rosszul, de nem neveznék egy ilyen mixet Code 3 valaminek.