Mások gyűjteményei: Peti Matchbox Tanzara-ja / Midnight Magic-je

Kollégám gyűjteménye szépen elhalmoz minket érdekességekkel, lassan külön tag-et lehetne adni a bemutatott kisautóinak. Az MB-53-as Tanzara szerepelt itt Joe bemutató írásában, ahol megemlítette, hogy Bulgáriában is készült ebből a Matchbox modellből pár változat.

Hogy mennyi, szerintem azt még az sem tudja aki gyártotta őket, igazából ez az egyik főbb jellemzőjük az ott készül Matchbox-oknak. Többször volt már szó az ott készült kisautókról. Petié is onnan való és egész jó állapotban meg is maradt, ezért ezt is elkértem tőle egy alaposabb körbefotózáshoz.

Ami a képeken nem látszik az az érzés, hogy ha nem tudom, simán elhinném, hogy nem keleti verzió, hanem az anyacég fő gyárában készült volna, minőségileg teljesen rendben van, de például a motorháztetőt kinyitva már látszik egy kis turpisság: nem külön lett festve a karosszéria és a motorháztető, így csak a réseken jutott be festék a motortérbe. A metálkék szín nekem tetszetős, a színezetlen ablakon keresztül jól látszik a beltér, ami a motor miatt lett ilyen "színű". Szerintem még szebb is, mint a premier verzió.

Érdekesség, hogy a Tanzara utolsó verziójának a szerszámait adhatták át a bolgároknak, mert az alvázon a Midnight Magic név olvasható, ami - ahogy arról Joe említést tett a fentebb már linkelt postban - az amerikai változata és egyben hattyúdala volt az öntvénynek.

Jó ez a kék szín

A színezetlen ablak előnye, hogy jól láthatóvá válik a kisautó utastere

Egy közeli a V8-ról

Részletgazdagsága itt is megmaradt

A motortere nem lett telibe fújva

Made in Bulgaria

Matchbox MB-68 Mazda RX-500

A Matchbox történetében volt egy hosszú korszak, amikor előszeretettel készítettek sohasem létezett, fantázia szülte kisautókat, vagy mintáztak meg futurisztikus formájú tanulmányautókat. Mentségükre szolgáljon, hogy az utóbbiak akkoriban ultramenőségnek számítottak. Nekem alapvetően mindkettőtől lábrázásom van. Nem úgy ettől a Mazda tanulmánytól. Már gyerekként elcsavarta a fejem.

Azok a 70-es évek
Nem kétséges, hogy a koncepcióautók aranykora a korai hetvenes évek. Az autó showké szintúgy. Felettébb költséges kellékei ezeknek a tanulmányautók a nagy gyártók számára. A Mazda 1970-ben mutatja be az RX-500 tanulmányt Tokióban és el is lopja vele a showt. A tesztelők.hu részletesen ír a gépről és sorsáról, így javaslom, hogy folytassátok ott az olvasást róla és aztán térjetek vissza ide. A cikk megemlíti a többszínű hátsó lámpát – ez az egyetlen részlet ami amúgy hiányzik a Matchboxról, mert egyszerűen túl vékony a motortér fedele ahhoz, hogy kialakítsák. Egy közlekedésbiztonsági tanulmány formába öntésével kísérleteztek így. Ha az RX-500 gyorsított, akkor zölden világított, ha folyamatos sebességgel haladt, akkor narancssárgán, míg ha fékezett – sohasem fogjátok kitalálni – pirosan.

Ezt sejtem az eredeti, 1970-es Tokyo Motor Show megjelenésének - legalábbis a felnik stimmelnek a Tesztelők.hu-s, fekete-fehér standfotón látható verzióéval. Nem látszik, de ekkor még nincsenek első lámpái. Érdekes, hogy mindenhol narancssárgát említenek az eredeti színeként, de ez - nekem legalábbis - inkább citromsárga. Lehet, hogy csak kifakult a fotó az évek során, mire beszkennelték?

Később átfényezték ezüstre - nyilván ezt lehetetlen biztosra megmondani egy fekete-fehér fotóról - de valószínűleg ez már az az állapot - más felniken is gurul. (Képek: The Gentlemen Racer, Reddit)

Népszerű tévedés, hogy az RX-500-ból három példány is készült. Nos, ez nem igaz. Az első Matchbox inkarnációja (többé-kevésbé) pontos, az első megjelenésekor narancssárgában pompázott és nem volt első lámpája. Később ezüst színűre fényezték át – én láttam róla fotókat zöldben is, de az könnyedén lehet retusálás eredménye is. Már eleve az kisebb csoda, hogy az autó önerőből mozgásképes. Akkoriban nem volt ritka, hogy a tanulmányok csak négykerekű szobrok voltak és akár még csak funkcionális kormányművük sem volt. Gondoljátok el hogy mennyire lehetett jó meló mozgatni ezeket a kiállítóhelyre. Láttam egy videót erről, valami olasz tanulmány kerekeit úgynevezett rugdosás által próbálták a megfelelő irányba fordítani, miközben próbálták feltolni egy meredek rámpán. Nos, ezzel szemben az RX-500 150 mérföld per órás csúcssebességgel (kb. 240 km/h) képes repeszteni.

 

Így jön-megy 2009 júliusában. Nem akarok bálványokat döntögetni, de egyrészt nem működik a hátulján a karácsonyfa-világítás - már ha az működött valaha is -, illetve... Szóval nincs szép hangja na! A csodaszép testhez valami öblös mély hangot, esetleg végletekig húzott, versenymotor visítást vár az ember. Hogy a mindössze 982 köbcentis - a Tesztelőknél lévő adat téves -, kétrotoros Wankel motor ilyen, haldokló turmixgép hangot adjon, arra nem számítottam.

ピンプマイライド (Pinpumairaido)
Az RX-500 mint MB-68 debütál 1972-ben. Övvonal felett narancssárga, alatta fehér, a szélvédője lila, szóval a színezése inkább csak utal az eredetire, mint követi azt, de maga a járgány egészen meglepő részletességgel igyekszik visszaadni a valódi autót. Ez egyértelműen a leggyakoribb verzió, amit három évig készítenek ebben a formában. A zsanérok miatt a képek alapján azt gondolnánk, hogy az utaskabin fedele nyílik felfelé úgy, mint a fentebb már linkelt Dodge Charger Mk lll esetében. Nos, legalábbis én ezt gondoltam sokáig, mert soha nem volt ilyenem, aztán valamelyik osztálytársam tulajdonában lévő darab segítségével világosodtam meg, hogy az bizony a motorházfedélhez tartozik.

Az 1975-ös és 1976-os modellévekben bepirosodik az RX-500-as és rajtszámot, meg racsingcsíkokat kap, teljes a megőrülés a motortér és az azzal egy darabot képező beltér krómozásában és nem krómozásában is, de a legtöbb végeredmény olyan, mintha akkor esett volna le éppen a falunapos ringlispílről a táltos egyszarvú paripa és a repülő csészealj közül. Az én piros verzióm is ekkoriból származik, de óriási mázlimra semmi ilyesmi nincs rajta. Ezzel pont az egyik legritkább verzió ebből a két évből. (Ez úton is köszi Matchbox kollégának, hogy segített mindenféle adatbázisokból kitúrni, hogy egyáltalán ismert ez a változat.) Angliában aztán nem is készül belőle több.

1981-ben még egyszer visszatér, Hong Kong-ból. Sötétzöld alapszínben, éretlencitrom-zöld és sárga menjgyorsan-csíkkal és 66-os rajtszámmal aljasítva. Igazából ízlésesnek nem nevezném, de hogy őszinte legyek, a valóságban nem olyan veszélyes, mint ahogy elmondva hangzik, ugyanakkor kicsit sem vágyom rá.

1987-től pedig jönnek a teljesen az AS2-es (Ahogy Sikerül 2) szabvány szerint színezett bolgár verziók. Korábban már írtunk a kezdetben legitim Matchbox gyártásról Bulgáriában, ami később nagyon nem lett az. Itt aztán nagyjából követhetetlen színváltozatokban készülnek ki tudja meddig – az sincs kizárva, hogy még talán jelenleg is. Az én zöld alapszínű, citromsárga és bordó csíkos változatom is innen származik. Ezeknek az ára amúgy olyan esztelen magasságokba kezd emelkedni, hamarosan a gazdag ficsúrok nem Cristal pezsgőt fognak az óceánba locsolni papa jachtjának fedélzetéről, hanem bolgár Matchboxokat fognak parittyázni szupermodellek bikinibugyijainak gumijával. Amúgy én bevallom nem becsülöm őket sokra és becs' szó, hogy nem a szőlő savanyú. Van nekem is pár ilyen darabom, de alapvetően rém ízléstelennek találom a zömük színvilágát, a nyolcvanas évek óta tönkrehasznált öntőszerszámok pedig egyre gyengébb minőségű darabokat szülnek.

Az eredeti ízig-vérig klasszikus Matchbox, gyerekkorom egyik vágyott darabja.

Gyakori tévedés, hogy három példány is készült az eredetiből, de ez sajnos nem igaz, valószínű annak köszönhető, hogy az eredeti színéről átfényezték és a rajongók különböző példányoknak hiszik az új színt. A kisautók világában azonban minden lehetséges, még egy ilyen "Cars and Coffee" találkozó is. Balról-jobbra a megjelenésük fordított időrendi sorrendjében.

Meg nem tudom mondani, hogy a motortérben lévő dolog autentikus-e. De köszönhetően kedvenc kisautós blogotoknak most már azt is tudjátok, hogy az eredetin nem így nyílt a motorház fedele. Ismerek olyan gyűjtőt, aki arra is hajt, hogy egy ilyen alkatrész, mint a motorfedél, mely sorszámú szerszámmal készült és abból neki változata legyen. Ezúttal ez a négyes. (Nem, nem én vagyok az a gyűjtő.)

Pont a sebességfüggő karácsonyfa-világítás koncepció nem fért már el a motorházfedél peremén - ami az eredetin nem a motorházfedél pereme.

Figyeljétek csak meg a motorházfedél peremének vastagságát! A narancssárga a legkorábbi változat, a piros már 3-4 évvel a premier után készült verzió, míg a zöld a legkésőbbi, bolgár gyártmány. Gyanítom ez az öntőforma elhasználódásának (is) köszönhető. Bár pokoli áruk kezd lenni, a kétes eredetű bolgár Matchboxok minősége nem tükrözi azt.

Matchbox MB-59 Planet Scout

Alapvetően lábrázásom van azoktól a Matchboxoktól, melyek a leggyakoribbak a hetvenes évek 1-75 sorozataiban voltak és valamiféle fantázia szülte autót mintáztak meg. Volt már itt ilyen „nemszeretem” darab, amely egy gyűjtemény részeként érkezett hozzám és úgy döntöttem, ha már hozzám került, akkor a menedékjogot kap. Aztán volt olyan fantáziamobil, amit a fentebb írtakkal ellentétben meg gyerekként imádtam és bár – ahogy Tommi kolléga mondaná – „eljátszotam” az eredeti, kölyökkori példányt, pótoltam a hiányát. Jelen szeánszunk tárgya viszont sohasem volt nekem gyerekként, csak nagyon szerettem volna birtokolni.

Nem tudom, hogy veletek hogy volt, de nálunk a suliban nagy hagyománya volt a szünetek alatti Matchboxozásnak, bár a tanerők vadul tiltották a dolgot. Szóval, az egyik osztálytársamnak volt MB-59 Planet Scout-ja amit egyöntetűen áhítattal imádtunk, mi többiek, akiknek nem volt. Persze akkor még semmilyen idegen nyelvet nem tanultunk és halvány lila gőzünk sem volt arról, hogy mi lehet ez. Hogy egészen őszinte legyek, ez azóta sem változott sokat, mert annak, hogy „Bolygó Felderítő”, vagy „Bolygó Cserkész”, most sem látom több értelmét, hacsak nem valami sci-fi ihlette járgány ez, ami meg simán lehet, mert a hetvenes években szezonja volt az ilyesminek. Szóval akkor azt okoskodtuk ki, hogy ez katonai rendész autó. Hogy ezt honnan vettük, azt én már meg nem mondom, de gondolom azért találtuk ki ezt, mert zöld. Arra is emlékszem, hogy sokáig vitatkoztunk azon, hogy az a króm izé, mi lehet a tetején. A „radar” és a „reflektor” táborokra szakadtunk, bár mostani szememnek inkább sminktükör.

Akkor szembesültem azzal, hogy a Planet Scoutnak van más verziója is, mint a zöld, amikor Ikarus256 kolléga árúba bocsátotta az ő bordó-krémszínű verzióját. Ki is tehetném a pontot ide azután a mondat után, hogy „ezzel a két színnel teljesnek tekinthető a gyűjteményem ebből a verzióból”, de itt jön két „de”. Egyfelől Bulgáriában ebből is készült számos kalóznak tekinthető verzió. Areh elég pontosan dokumentálja a gyűjteményét, de én azt gyanítom, hogy a nála megtekinthető három Planet Scout verzióból a középső bolgár. Másfelől ebből a járgányból készült nálunk abszolút illegális, az eredetinél sokkal silányabb kalózverzió.

Matchbox MB-59 Planet Scout - jelentsen bármit is a neve.

Ajtónak például nyoma sincs rajtuk, de van bigyó a tetőn, meg izék a hátulján. Azzal együtt imádtuk.

Matchbox MB-51 Citroen SM

Sohasem vásárolnék magamnak francia autót, mert olyan horror történeteket lehet hallani a minőségükről – ráadásul ezeket rendre alátámasztják a megbízhatósági statisztikák. Ugyanakkor mindig megcsodálom azt, hogy van bennük valami ami egyedi, szép, különleges. Még az újkori modellek között is felbukkan egy-egy egyéniség, persze azért ők is tudnak fantáziátlan dobozokat tervezni, ha gúzsba köti őket a büdzsé. Szóval a fentiek miatt örültem neki, hogy a kínálatba bekerült az „Istennő” becenevű DS. Az pedig, hogy írtam a DS-ről, kissé megkönnyíti a dolgom abban, hogy érdemben mutassak be egy olyan darabot, ami különlegesség autónak is, Matchboxnak is.

1961-ben a Citroennél elkezdtek dolgozni a DS sportváltozatán. A fejlesztés a Projekt S kódnevet kapta. Az eredmény az eredeti DS-nél sokkal komplexebb és magasabb osztályt jelentő SM lett, mely a márka zászlóshajója is lett egyben. A cég zseniális hidropneumatikus felfüggesztése és az 1968-ban megvásárolt Maserati-tól származó, nagy teljesítményű V6-os motor egy egészen különleges Grand Turismo-t szült. A Genfi Motor Show-n 1970 márciusában debütált az akkor még Citroen S-nek nevezett autó. Most, 38 évvel később is olyan az autó formája, hogy bármilyen autó az úton mellette valami döbbenetes őskövületnek tűnik. Az autó légellenállási együtthatója – főleg az akkori többi autóhoz képest – kitűnő, 0,26. Jay Lano az egyik legismertebb amerikai showman híres autógyűjtő. Meglepő módon egészen fantasztikus weboldalt működtet a gyűjteményéről. (Csendben megjegyezném, hogy a hazai celebritások tanulhatnának tőle! Így kell beszélni egy sztárról, ez bulvár nem pedig az, hogy „vévé Ratyimatyinak majdnem lemerült mobiltelefonja”. Ráadásul Jayről üvölt, hogy nem póz a dolog, amit a sztájliszt-edző-idomár mondott neki, hogy jól állna neki, ha beleborítana egy kis pénz autókba, hanem ért és rajong is az autókért. Ráadásul fene jó ízlése van autó téren!) Arra biztatnék mindenkit, hogy időzzön el Jay Leno és Citroen SM-jének társaságában és nyelvtudástól függetlenül szánja rá azt a 11 percet a róla szóló videóra! Garantáltan megéri, mert például azt is bemutatja, hogy hogyan működik a legendás felfüggesztés. Az autó már SM-néven 1970 szeptemberében jelent meg Franciaországban. Külön érdekesség, hogy csak balkormányos verzióban készült, de utólagos átalakításokkal kerültek darabok Angliába és Ausztráliába.

Hogy az SM név honnan jön, nem világos. Az „S” nagy valószínűséggel a Projekt S-ből származhat, ami meg azért lett S, mert sportos DS-en dolgoznak. Az „M” meg talán a Maseratira utalhat. A kedvenc teóriám, hogy a két betű a „Sa Majesté” (/nőnemű/őfelsége franciául), rövidítése, ami meg a már említett DS becenévből „La déesse” (/az/ istennő) származik. A másik népszerű teóriát, hogy Sports Maserati elég valószínűtlennek tartom.

A névkérdést azért tartottam fontosnak tisztázni, mert az alján 1971-es keltezést viselő, de először az 1973-as (!) katalógusban szereplő MB-51 Citroen SM alvázán ezt sikerült nagyon viccesen elszúrni. Ott ugyanis „Citroen S.M.” szerepel. Így, pontokkal írva a két nagybetűt egymás mellé meg a szado-mazo összefüggésben szokták használni angolul. Az SM burgundi vörösben három évig marad a kínálatban, majd 1976-1978 között kék színezést, rajtszámot és versenycsíkokat kap. 1979-80 között Twin Pack-be kerül, ahol olyan kék marad, mint az 1-75 sorozatban, de a versenycsíkok helyett matricát kap a motorháztetőre és egy felpattintható műanyag tetőcsomagtartót, amin két pótkerék és egy ásó (?) van. Mögé, pedig egy három műanyag motort hordozó utánfutó kerül.

A Matchbox 1983-ban több modelljének a gyártását is engedélyezi egy bolgár cégnek, és lízingeli számukra a szükséges szerszámokat, de kizárólag a bolgár piacon történő értékesítésre. Az MB-51 is köztük van. Így ebből a darabból számos bolgár változat létezik, számos színben. Az nem teljesen világos, hogy a bolgár cég mely szerszámokat juttat vissza a Matchboxnak miután összerúgják a port és melyeket nem. Nekem úgy tűnik, hogy pont az MB-51-ét igen, de ez mit sem változtat azon, hogy úgy általánosságban kalózpéldánynak szokás tekinteni a bolgár Matchboxokat. Az én zöld példányom is Bulgáriában született, de hogy mennyire nem teljesült az, hogy csak belső piacon értékesítsék a modelleket jól példázza az, hogy ez a példány bizony Angliából származik. (Szép sokat utazott életében!)

Matchbox MB-51 Citroen SM. Elől a premierváltozat, hátul egy bolgár kiadás.

Ennyit arról, hogy a bolgár készítésű darabokat csak a belső piacra szánták. Szegény szemlátomást kapott rendesen kiképzést életében.

Az előző tulajdonos ici-picit megpimpelte a burgundi vörös SM-et, festett neki hátsó lámpabúrákat és rendszámot is ragasztott rá - viszont cirkumveniálta a vonóhorgot.

Made in Bulgaria – Made in Hungary

Már pedzegettem én régebben is, hogy kezdek kiábrándulni Charlie Mack-ből, mert bizonyos témákban nagyon felületes. Gyanítom, nem nagyon érdekli hogy mi volt Bulgáriában, meg Magyarországon a Matchbox modellekkel. Már a magyarázatát is tudom, hogy miért lehet így, ugyanis találtam egy nagyon érdekes oldalt, ami a Bulgáriában gyártott és talán még mindig gyártás alatt lévő Matchboxokról szól.

A Made in Bulgaria elég sok érdekességgel szolgál, ezért állandó linket is kap innentől, de a legfontosabb, hogy leleplezi az okot, hogy miért tekintik a Matchbox gyűjtők és a cég is gyakorlatilag kalózkiadásnak az ott készült modelleket. (A képen Bulgár MB-57 Mission Helicopter verzió, kerekekkel csúszótalpak helyett.)

A fenti oldal adta az ötletet, hogy tető alá kéne hozni egy olyan oldalt, ami a Magyarországon gyártott Matchboxokkal – engedéllyel, vagy anélkül készültekkel, vagy nyilvánvaló utánzatokkal, koppintásokkal – foglalkozik! Az első ilyen 5-6 modellel foglalkozó post már el is készült pár hete, de ez még édeskevés.

Ezért várok mindenféle információt tőletek, képeket, akár modelleket is, megvételre és cserére egyaránt! Első körben oda szeretnék eljutni, hogy legyen annyi információ amivel már lehet kezdeni valamit, amiből már postokat lehet készíteni és ha elegendő ilyen van, akkor lehet elgondolkodni azon, hogy hogyan tovább, hogy esetleg érdemes-e felállítani egy külön oldalt ennek a témának – esetleg nem csak édes anyanyelvünkön!