Shou Chang Jia – 1:64 Scale Transparent Acrylic Car Model Display Case with Dust Cover – (úgy is ismert mint) a „Temus Kisautó-bemutatóterem”

Higgyetek nekem, van annak haszna, ha az ember nem használ reklámblokkolót! Ha használnék, akkor soha az életben nem tudom meg, hogy létezik ez a cucc, nem vásárlok belőle és nem születik meg ez a post, amiből megtudhatjátok, hogy jó vétel volt-e!

Már hagyománya van nálunk a kisautók látványos tárolására szolgáló holmik bemutatásának amúgy közszolgálati jelleggel. Tehát a LIDL Livarno – azóta se került be újra a kínálatukba, sajnos – és a Hot Wheels Multibrick Car Case kombó, IKEA Detolf vitrin barkácsbővítés, illetve a Homcom függő vitrin után következzék a fenti, hosszú nevű holmi, ami kivételesen nem bútor!

Megjegyzés: Az alábbi NEM szponzorált tartalom – mint ahogy semelyik másik bejegyzés sem az a blogon.

A Temus Kisautó-bemutatóterem
Talán még a tavasszal botlottam bele a hirdetésbe és kattintottam is egyből. A képek, és a videó, no meg a kizárólag pozitív – ez azért kicsit gyanús is volt – visszajelzések alapján rögtön felhorgadt bennem a birtoklási vágy. Ezt gyorsan elfojtottam, mert a pénztárcám határozottan azt mondta, hogy nem. Ez szerencsére az év végére változott és ezért próbából beszereztem egy példányt a sokszor megénekelt, gyűlölt-szeretett Temuról. Hamar megjött, pofás narancssárga dobozban, szépen becsomagolva.

A gyártó videója annyira jól megmutatja, hogy mi ez, hogyan kell összeállítani és mire való, hogy annál jobbat én sem tudok készíteni, ezért arcátlanul lenyúltam a Temu-tól.

(Videó: Temu.com)

Anyagok és összeállítás

Az összeállítás pofonegyszerű, legózás – abból is az alapszint, a duplózás – szintű képességeket feltételez. Az alkotóelemek pontosan vannak kialakítva és az összeállításhoz előkészítve. Az egész legnehezebb része az átlátszó plexi darabok védőfóliájának eltávolítása. Nem vicc, nehéz felkapargatni valamelyik sarokban, aztán már könnyen lejön. Csak egész közelről látszik, hogy a fehér részek nem fából vannak, hanem valamiféle műanyagból. De hogy pontosan miből, annak meghatározásánál megáll a tudományom. A leírás akrilt említ, de azt hiszem, hogy az a kirakatokra vonatkozhat. Én teljesen fogalmatlan vagyok a kérdésben, ezért maradnék azon a biztonságos platformon, hogy „valamiféle műanyag”.

Az összerakás legnehezebb része, a védőfólia leszedése a plexiről!

Mint fentebb látható, háromféle motívummal, egészen pontosan falfestéssel rendelhető – a padló mindegyiknél szürke. A minőség kifogástalan, a falakra valamiféle nyomtatási technikával került a minta, nem matrica – én az utóbbit vártam. Mindegyiket merem ajánlani, nekem mind tetszik. Egyedül a fekete hátterűnél került itt-ott az oldalfalra is vékony csík a feketéből. Nem a legszebb, de nem is tragikus, de a többinél ilyet nem tapasztaltam.

Az összeállítás után a szerkezetet csak és kizárólag a gravitáció tartja egyben – azért ez mégsem LEGO –, ezért ne nagyon tervezzetek a pakolgatással. Nem is annyira az fenyeget, hogy széthullik – azért erre az ember számít amikor megfogja – de a hosszú kirakat, az amit ki lehet húzni oldalra és így feltölteni tartalommal a termet nagyon könnyen jár, semmi nem rögzíti a helyén!

Ugyan a leírása megemlíti, hogy „egymásra halmozhatóak”, de az olyan emeletes elrendezést, mint amilyenben nálam is állnak, semmi nem segíti a gravitáción kívül, hogy együtt maradjon – ismét: ez nem LEGO.

Csendben bíztam benne, de sajnos nem lehet „balosra”, meg „jobbosra” összerakni, a rövid fal az – szemből nézve – rendezői jobbra, a rövid „üvegportál” pedig rendezői balra fog esni. Én még csak annyira sem vagyok barkácsszaki, hogy megítéljem, hogy át lehet-e őket alakítani.

Ez a padló, ami mindhárom változatnál egyforma. Az is látszik, hogy miért nem lehet - sajnos - felcserélni a bal oldali falat, a jobb oldali "portállal".

Arra készüljetek fel, hogy a plexi nagyon vonzza a port és minden érintés – nyilván – meglátszik rajta. A csomagolásban a falak anyagából finom por található. Nincs kétségem afelől, hogy ez a csomagoláskor került oda és nem hinném, hogy azt jelenti, hogy a falak mállani fognak – legalábbis ebben reménykedem. De amikor azt gondoltad, hogy makulátlan minden, akkor biztosan fogod nézni olyan szögből, hogy azt lásd, hogy koszos az egész! Ami viszont pozitívum, hogy karccal nem találkoztam – azért kilenc darab már szerintem jó merítés ahhoz, hogy az általános minőségről tegyünk kijelentéseket.

Amit nem említettem még, az a méret. 15 cm széles, 10,5 cm magas és 26,5 cm hosszú. Jelzem ahol én vettem, ott összekutyulták a szélességi és magassági adatokat.

Világítás
A legnagyobb attrakciója a plafonba süllyesztett világítás, ettől néznek ki elképesztően jól. Határozottan igényes a megoldás, „tejüveg” műanyagból készült „burát” süllyesztettek a plafonba, ami mögött minden bizonnyal egy egyszerű LED szalag rejtőzik. Az elektromos csatlakozó a plafon hátsó fal felé néző oldalába van süllyesztve.

A világítás csatlakozóaljzatai a hátlap felőli oldalon. Sajnos a kábelen a csatlakozó nem L-alakú, így még több helyet foglal, nagyobb lesz a rés hátrafelé.

A videóban láthatóhoz képest ilyen kábelt mellékelnek, USB-csatlakozóval és kapcsolóval.
(Kép: Temu.com)

Cirka 70 cm hosszú lehet. Érdemes rá vigyázni, mert nem szabványos, ezért nehéz, ha nem lehetetlen pótolni, ha megsérül! Az USB csatlakozónak több darabomon is érintkezési problémái voltak.

A videóhoz képest fontos eltérés, hogy a mellékelt kábelt teljesen lecserélték. Ott egy tápegység lengőaljzattal szerelt kivitelű látszik, melyet hozzá még sorba is lehet kötni, hogy egy tápegységről több bemutatóterem világítását is meg lehessen hajtani. Nos, ezt egy cirka 70 centi hosszú, kapcsolós kábelre cserélték le, ami USB-A aljzatban végződik. Nyilván ez manapság sokkal praktikusabb, az áramforrás egy USB töltő, vagy akár powerbank is lehet – nyilván egyik sem tartozék. Viszont ha valaki olyan tornyot épít mint én, annak a négyportos töltő(k), illetve az USB hub-ok jelenthetik a megoldást. Nekem volt a ládafiában két ősrégi, de teljesen működőképes – egyszerűen képtelen vagyok kikukázni bármiféle elektronikus kütyüt, ami működik még akkor is, ha elavult – talán még 1.1-es szabványú USB hubom. Egy négyportos töltőbe dugva őket megvolt a kilenc bemutatótermet kiszolgáló „erőmű”. A LED-ek annyira csekély fogyasztásúak, hogy nem kell tartani attól, hogy „Pokoli Tornyot” építek, amúgy sem szándékszom folyamatosan bekapcsolva tartani őket és a töltő sincs áram alatt amikor nincs rá szükség. (Kapcsolós konnektorba van dugva.)

Két öreg USB hubon keresztül látom el az egész telepet árammal egyetlen tápegységről.

A kábel minőségét, egészen pontosan az USB csatlakozó kialakítását azonban szapulnom kell kicsit. Nem illeszkednek elég szorosan, megszenvedtem némileg azzal, míg megtaláltam, hogy a rendelkezésemre álló, összesen 12 USB aljzatból melyik kábel, melyikkel hajlandó érintkezni. Az USB szabvány elterjedése, évtizedek óta használok univerzális soros buszos eszközöket és soha nem találkoztam hasonló minőségi elégtelenséggel. Sajnos a kábel speciális, nem valamiféle szabványos, kisebb USB csatlakozóban végződik, hanem megtartották a tápegység csatlakozót. Ezért nagyon körülményes lehet – már ha egyáltalán lehetséges – pótolni! Sajnos a szóban forgó csatlakozó nem L-kialakítású, hanem egyenes. Ez azért nem a legjobb megoldás, mert így sokkal nagyobb rés fog maradni a kisautó-bemutatóterem hátsó fala és a bútorlap, vagy fal közt – attól függően, hogy hová akarjuk elhelyezni. Apró, de felettébb bosszantó baki.

Ilyen a "csillár" a plafonban amikor világít. Nyilván egy LED-szalag van mögötte. Nagyon látványos! Igen, ez az a szög, amikor azt látod, hogy a tisztának gondolt kirakat koszos.

Ilyen a "csillár" a plafonban amikor még nem világít. Sőt! Amikor még a plafon nem is plafon.

Szállítás és ár
Az első „próbadarab” légipostával érkezett hozzám pár nap alatt, szépen becsomagolva. A második adagot, a maradék nyolcat azonban csak egy nylon zsákba tették be. Persze a dobozok hánykolódtak, nyilván dobálták is a zsákot. A dobozok némelyikén voltak sérülések, de a tartalmuk szerencsére makulátlan volt. A cirka nyolc kilós zsák már nem légi, hanem szárazföldi úton érkezett majdnem egy hónap alatt.

A "próbadarabot" szépen becsomagolták, a második szállítmányt már csak beszórták egy zsákba. Több doboz is megsérült, átszúrta őket valami, de szerencsére a tartalomnak nem lett baja, csak a fóliának, amibe csomagolták.

Nos, ami az árat illeti, a Temu nem tréfál. Ők mindenféle olyan praktikát alkalmaznak az árképzésnél és a vásárlásra ösztökélésnél, amit az öreg kontinens fogyasztóvédői nem díjaznak különösebben. Az első darabot 4600 forintért sikerült megvennem. Mikor megérkezett és „leteszteltem”, majd további nyolcat szerettem volna rendelni, akkor 10 250 (!) forintért akarta rám melegíteni darabját, azzal nyomasztva, hogy ezek már az utolsó darabok. Nyilván győzött a józan eszem és töröltem a kosarat. Nem is keveset kellett várnom, hogy hajlandó legyen nekem eladni ezeket ésszerű áron. Heteken keresztül puhított e-mailekkel, hogy most már „csak” ennyi meg annyi. A fentebb említett szintet nem sikerült kivárnom, de végül 5200 forint darabárban kiegyeztünk. Nekem így sikerült, de ti legyetek ügyesebbek nálam!

Én még vámmentesen jutottam hozzá mindkét „adaghoz”, de mikor e sorokat írom nem sokkal 2025 karácsonya előtt, az a hír járja, hogy egységes vámot fogunk fizetni 2026-ban minden Kínából érkező kiscsomag után, tehát ez változhat. Persze az is igaz, hogy magasabb darabárú tételekkel is megoldották már a kínai online áruházak a vámmentességet.

Hasonló termékek vannak a Temun, más stílusban, zömében nem teljesen zártak. Szerintem messze ezek a legklasszabbak, de nyilván ízlések és pofonok különböznek. Ha ilyesmire kerestek, akkor a „Model Display Case” a megfelelő varázsige.

Verdikt
Ez a hosszú nevű cucc igazán jópofa férfibarlang kiegészítő egy polcra. Relatíve helypocsékoló, ezért én a legkedvesebb darabok kiállításához javaslom – nekem az 1957-es Chevy kollekció fog beléjük költözni. Én azzal számoltam, hogy négy 1:64 körüli méretarányú kisautó fér el bennük majd látványosan, de végül ötöt helyeztem el bennük. A kialakításuk olyan, hogy személyautók, pickupok, talán még van-ek mutatnak bennük jól. Sajnos nem lehet balos-jobbos kivitelben összerakni őket és ez hátrány. Óriási előnyük, hogy teljesen zártak, arra számítok, hogy sokáig pormentes marad a belső terük.

Mindenképpen „állandó tárlathoz” gondolom őket jónak, már csak a szuperlátványos belső világításuk vezetékezése miatt is. Ha nem molesztáljátok a tartalmukat sokat, akkor fontoljátok meg, hogy méretarányos figurákkal és bútorzattal dobjátok fel a látványt! Ez utóbbiakból vettem párat próbaként szintén a Temuról. 3D nyomtatottak és a korábbi műhelybútor beszerzéseimhez viszonyítva gombokért mérik őket. Mikor e sorokat írom még nem döntöttem el véglegesen, hogy egy darabot nem vetek-e be fotóháttérként.

A fentiek alapján én javaslom őket, a pozitív visszajelzések a Temun nem kamuk. Könnyen összerakható és mutatós cuccok, de csak és kizárólag gyűjtőknek kiállítási kelléknek! Vegyétek komolyan, hogy ezek nem játékszerek, nem gyerekek kezébe valók, mind a kialakításuk, mind a felhasznált anyagok okán!

Már a helyén, de még feltöltés előtt. Látszik, hogy a csatlakozó kialakítása miatt mennyire lehet csak őket hátratolni.

Négy kisautóval számoltam, hogy annyi fog benne jól mutatni, de végül öt kerül majd beléjük. Figurákkal meg bútorral fel lehet még dobni - igény szerint.