E46-os, 3-as BMW
tekintetében igencsak jól ellátott terület vagyunk, de legnagyobb
megdöbbenésemre újabb és újabb változatok bukkannak fel, olyan
váratlanul, mintha David Attenborough ugrana ki a kenguru
erszényéből.
Úgy alakult, hogy nem
tudatosan felvállalt missziónkká vált, hogy a szénrögök közül
kitúrjuk a gyémántokat. Ismét olyan gyártóba botlottunk, akiken
érdemes lesz rajta tartani a szemünket és merem állítani, hogy a
múltban az ilyen típusú jóslataink beváltak.
Motormax
Hong
Kong és a Kínai Népköztársaság egyaránt az otthona annak a hat
cégből álló konzorciumnak, mely a Motormax nevű termékeket is
gyártja. Hogy milyen minőséget képviselő produktumok hagyják el
a gyáraikat, az a kedves megrendelő pénztárcájától függ és a
méretarány tekintetében is van mindenük, 1:64 és 1:12 – nem
elírás – közt. Bár a logójuk egyértelműen két szónak
mutatja a Motromaxot, folyószövegben mindenhol egybe írják a két
kifejezést, úgyhogy mi is ehhez tartjuk magunkat.
PT Cruiser
A
típusról már írtunk korábban, így a megmintázott autóról
szóló részt bátran elhagyhatom. Innen
érdemes kezdeni a visszaolvasást. A linkelt post arra is jó,
hogy láttassuk, a Motormax PT Cruiser értelmezése, simán
elfogyasztja reggelire a Maisto feldolgozást, holott azért mára a
Maisto lényegesen ismertebb és talán előkelőbb helyet is foglal
el a kisautógyártók mezőnyében.
Negyedórás, PT Cruiser reklám túladagolás.
Majdnem jó
Annyira
jó lenne tudni, hogy mi az ázsiai gyártók titka! Hogy oldják
meg, hogy az olcsó termékeiken is tökéletes a festés, nincs
elcsúszva semmi, valószínűtlenül apró feliratok, kézzel
épített makettekre jellemző pontossággal vannak ott ahol lenniük
kell? Közben meg van olyan Mattel termék, amiből egyszerűen nem
létezik olyan példány, amin
ne lenne elcsúszva a tamponnyomás, miközben már az
évtizedekkel korábban készített termékeik is tökéletesek
voltak ebből a szempontból. A Motormax PT Cruiser festés
szempontjából tökéletes. Ami pár, apró plezúr van rajta, az
annak a következménye, hogy ez a példány használt – ezért
csálé kicsit a hátsó tengelye is –, Játékdoki
piaci portyázásából származik. Ez a sötétbordó színárnyalat
szerintem nagyon szép, a fekete és ezüst színű kiemelések ott
vannak, ahol kellenek és persze pontosan.
A
kisautó a részleteit tekintve – különösen az olcsó
árfekvésben – teljesen rendben van. Még beltere is van, ugyan
jelentősen előrecsúszva az eredetihez képest, de egyáltalán nem
csak afféle jelzésértékű valami, a műszerfal részen látszik,
hogy igyekeztek a jellegzetes eredetit megmintázni.
Egyetlen
helyen tudok a részleteibe belekötni és azok a kerekei. Amerikai
autóról beszélünk, ezek a „felnik” ugyan hihetőek mint
tulajdonos felszerelte utólagos extrák, de szépnek egyáltalán
nem nevezném őket. Ráadásul túlságosan is „peresek” ezért
úgy tűnik, hogy túl kicsik az autó alá, holott nem, a méretük
jó, csak az „óriásfelnik” rontják el az arányokat. A
Motormax az olcsó előállítás okán használt, „minden alá
odatesszük” egyenfelniken hasal el. Volt már olyan a
történelemben, hogy egy jól megválasztott, szép kerék jól
mutatott ugyanannak a gyártónak az összes terméke alatt, legyen
az egy
négykerekű doboz, vagy éppen luxuslimuzin.
Nem
tudom eldönteni, hogy az összeszerelés minőségén volna mit
javítani, vagy az előző tulajdonos számlájára írható, hogy a
szélvédő nem fekszik fel tökéletesen a kisautó belsejére.
Amúgy
érdekes, hogy a kisautó alján nem tüntetik fel magukat mint
gyártót, egy egyszerű China felirat van ott, meg az, hogy Chrysler
PT Cruiser. Inkább képen nem mutatom meg, mert minimális méretű
olajteknő van az első tengely környékén, a hátsónál meg
valami akkora nemtudommi, ami ha differenciálmű – a PT Cruiser
fonthajtású –, akkor szovjet katonai teherautó is
elirigyelhetné. Nem szokásunk játékautók alját fotózni – a
legkevésbé érdekes részletük – úgyhogy ilyen aprósággal ne
romboljuk az imidzsét.
A
Motormax PT Cruisere a „majdnem jó” kategória és ez alapján
én azt gondolom, hogy egy feltörekvő gyártóval van dolgunk,
akitől számíthatunk majd remek dolgokra!
A részletek kifejezetten jók egy olcsó márkához képest.
Utolsó ladás bejegyzésem következik (egyelőre). A hárombeszerzett gyártmány közül, ez a legrégebben a LADA kínálatában lévő típus.
VAZ 2121
A tervezés már a gyár felhúzása után beindult, mivel a vezetés úgy gondolta, hogy a Zsiguli mellett szükség lenne egy terepjáróra is. Hiszen bármennyire is erősítették meg az első típust, rengeteg olyan út van Oroszországban, ahol csak összkerékhajtással lehet boldogulni. Az első koncepció 1972-re készen is volt. A "Krákágyil" fantázianevet viselő tanulmányautó kialakításában még közelebb állt a klasszikus Willys Jeephez, mint ahhoz a típushoz, amit mi Niva-ként ismerünk. 1973-ban már egészen közel jutottak ahhoz a Nivához, ami szériagyártásba került, de még mindig voltrajtafinomítani való. 1974-ben már abszolút szériaközeli volt a típus. Érdekes viszont, hogy elöl még nem volt meg az egybefüggő index-helyzetjelző a fényszórók felett, illetve hátul még a 2103 lámpái voltak, két nagy külön tolatólámpával. Végül 1977-re került gyártásba, megkapva a 2106 hátsó lámpáit és 1992-ig gyakorlatilag változatlan formában készült az első generációs Niva, amikor megtörtént a modellfrissítés. Ez összességében annyit tett ki, hogy a motor 1700 köbcentisre hízott - később injektort is kapott, a csomagtérfedél nyílása megnőtt és a hátsó lámpák megváltoztak. A Nivát a mai napig gyártja az AvtoVAZ konszern, készülnek az Euro 6-os környezetvédelmi normát is teljesítő változat elkészítésére és európai bevezetésére. Ugyanez kicsiben
Azt kell mondanom, hogy az eddig bemutatott Autotime Ladák közül ez sikerült a legjobban. Minden a helyén van, aminek a helyén kell lennie.
Ma valami olyasmit
szeretnék mutatni, ami annak ellenére kitűnő játékszer, hogy
van hol belekötni bőven.
A Mercedes-Benz T 1
kedvelt kisautó téma, hiszen szerepelt már e lapokon a
Matchbox értelmezésében is, kallasztok Realtoy által
gyártottat is – meglepetésemre nem szerepelt még – és persze
Welly
is volt már, ezért a „Update” a cím végén.
A mai napra egy
tűzoltószer értelmezést tartogattam. Ami jó: Remek a festése,
részletes a díszítése, vannak megkülönböztető jelzései és
létrája, amivel még akár játszani is lehet és igen, le lehet
nyelni, meg orrba lehet tüfködni, szóval ez sem olyasmi, amit
manapság látni játékszer fronton. Van neki beltere – legalábbis
a kapitányi híd környékén. A kerekek ízlés kérdése, nekem
annyira nem tetszenek, de ez szubjektív. Ami viszont ügyetlen: Jobb
oldalt van a kormánya, mégis amerikai vészhívószám van az
oldalán, ami abból a szempontból is rossz, hogy – amennyire én
tudom – az Egyesült Államokban pont nem forgalmazták.
Ha mi lennénk a
„Szirszarjaim” blog, akkor ennek a bejegyzésnek valami olyasmi
címe lenne, hogy „A kihasználatlan lehetőség”. A Matchbox
készített egy kitűnő alapot, hogy aztán ne aknázza ki a benne
rejlő lehetőségeket.
Igazság
szerint az a típus, amit ez a kisautó mintáz már szerepelt
nálunk, egy japán gyártó,
a Shinsei értelmezésében, mint nyergesvontató. Matchboxként
mint tűzoltószer inkarnálódott. Az alvázán „Auxilary Power
Truck” felirat olvasható, amit mint „generátorkocsi”
interpretálnék. A tetejét két forgatható reflektor ékíti, ami
egyfajta műanyag installációból kandikál ki. Nem állítanám,
hogy a legizgalmasabb játékszer a Matchbox történetében, de
legalább van rajta két bigyula, amit lehet tekergetni. A műanyag
bigyó cseréjével még lehetett volna kihozni belőle ezt-azt,
például
cseresznyeszedőt, de a Matchboxnál kihagyták ezt a ziccert.
Cserébe viszont van megkülönböztető jelzése, még a hátsó
fertályán is – igaz ott fémből.
A
Code 2-et is beleszámolva a Mackből egészen döbbenetes számú változat készült, majdnem
kilencven! 1991-ben debütál és egész 2002-ig regnál, egyetlen év
kihagyással – 2000-ben nincs. Ez idő alatt megkapja az 57-es,
50-es, 77-es, 67-es, 45-ös és 42-es számot is. 21 csak egy
egyetlen évben, 1998-ban.
Igazság
szerint soha nem becsültem szegényt sokra, de ma már ott tartunk,
hogy a kortárs Matchbox és Hot Wheels produktumok mellett elkezdett
tetszeni.
Beltere ugyan nincs, de van megkülönböztető jelzése, meg két úgynevezett bindzsula a tetején amit lehet tekergetni. Vagy reflektorok, vagy ipari gofrisütők.
Az oldalán nehezen fordítható szójáték azzal, hogy "Fékezzen a kedvünkért", ami egyúttal jelenti azt is, hogy "Hagyjon nekünk egy kis nyugtot". Esküszöm angolul ez egészen vicces.
A műanyag akszesszoár cseréjével egész sok mindent ki lehetett volna ebből hozni, például eszményi cseresznyeszedő autó is lehetett volna.
A kivétel mindig erősíti
a szabályt, volt már olyan, hogy bumfordi, semmire sem emlékeztető
Matchboxot szerettünk. A
Planet Scout valami megmagyarázhatatlan okból, a közös
tudatalattiban a tapasztalataim szerint úgy szerepel, hogy
zseniális. Azonban a
fantáziaautók zöme egy csapás. Mai szeánszunk tárgya, az
Atlas dömper azonban üdítő kivétel.
Bajban vagyok a névvel,
mert létezik egy
Atlas nevű cég, mely földmunkagépeket és mindenféle építőipari
gépezetet gyárt, de én mégis hajlamos vagyok azt gondolni,
hogy ez a dömper nem az ő valamiféle produktumukat mintázza.
Szerintem felettébb valószínűtlen, hogy a vezetőfülkében,
gyakorlatilag mindenféle zajcsillapítás nélkül, üveg mögött
dolgozzon egy hathengeres, soros motor, ami ráadásul olyan, hogy
inkább tűnik két, külön blokknak. Az külön árnyalja a
kérdést, hogy a Matchbox mintázott meg a
német cég gyártmányai közül egy exkavátort, igaz jóval
később, mint ezt a kisautót, 1981-ben. Szóval én azt gondolom,
hogy az Atlas dömper fantáziaautó, de aki tud valami konkrétumot,
legyen kedves és cáfoljon meg!
Édesek és mostohák
Az
Atlas Dump Truck 1975 és 1982 közt regnált, mint MB-23. Egészen
viccesen sok, 56 féle változata létezik amúgy, amit a különböző
kerékváltozatok, fülke és billenőplató színek, illetve
teljesítményfokozó ferdecsíkos matrica megléte, vagy nem léte
ad ki. Persze ebben benne vannak az „ez ugyanaz a szín akart
lenni, csak így sikerült az árnyalat” verziók is, amiket én
amúgy ki nem állhatok.