3.5-ös változat: A Bubba-Gump ráklista kisautókkal

Hivatalosan bejelentem a Matchbox Memories 3.5-ös változatát, ami annyit takar, hogy megszületett az első aloldalunk, a Bubba-Gump ráklista kisautókkal! Keressétek közvetlenül a fejléc alatt - de ha a fenti képre kattintotok, az is oda visz! (Fotó: 2003, San Francisco)

Tervezetlen üzemszünet...

...avagy: Betegen hallgatnak a múzsák.

Addig is, míg sikerül leküzdeni a kórt, következzék itt a "Tiny Worlds" című trilógia, melyet a brit, Rushes nevű ügynökség készített és maga a szemen szedett zsenialitás. Maradjatok vételen!

Játszószőnyeg: Autós filmek, avagy mit nézel szívesen?

A márciusi játszószőnyeg melletti összegyűlésünk témáját én szállítottam, így a posztot is én írom. Arról interjuvoltam meg társszezőinket, illetve a többi kisautós blog szerzőjét, hogy mi az a 3, autókhoz és/vagy motorokhoz köthető film, amit bármikor szívesen megnéznek, illetve ajánlanak másoknak. 

Íme, ezt nézzük mi:

Sam. Joe

MATCHBOX MEMORIES

Nem akartam olyan filmeket írni, amiket mindenki ismer, ezért inkább kevéssé, vagy egyáltalán nem ismert filmeket választottam, amikre nem merném azért ráfogni, hogy "mindenképp" érdemes megnézni őket. A sorrend csak azt jelzi, hogy hogyan jutottak eszembe:

• Christine: Mint minden Stephen King feldolgozásnál, ebből is SOKKAL jobb a könyv és nagyon más is, például van neki mondanivalója. Tiniként láttam és akkor nagyon tetszett, de talán leginkább a speciális effektusok miatt. Nekem pont ennyi az a borzongás, amit egészségesnek tartok és jól is esik.
• A kaliforniai kölyök (California Kid): Egy kevéssé ismert film, ami tulajdonképen tévéfilmnek készült. Ezt is még a VHS korszakban láttam és nagyon szerettem. Martin Sheen főszerepli, rengeteg 50-es évekbeli amerikai autó van benne, de persze a kedvencem a főszereplő, 1934-es, Ford V8 3 Window Coupe.

 

• Száguldó Bosszú (The Wraith): Ha már Sheen família, akkor Charlie Sheen-nel is egy film. Ez is még a VHS korszakból való, a csattanót azonnal lelövi a lefordított cím. Azt hiszem a főszereplő Dodge M4S koncepcióautó miatt szerettem, mert az szerintem mai szemmel is szép. Nem merném ráfogni, hogy jó film, de a VHS korszak az már csak ilyen volt.

wmormo

MATCHBOXPARK/MATCHBOX MEMORIES

Sorrend nélkül…

• Az Autóversenyzők című magyar film. Alapmű annak, aki egy kicsi affinitással is viseltetik az autók és az autósport irányába. Azonban igazán sokat csak a 40+ korosztály számára jelent igazán, hiszen ők azok akik, a filmen szereplőket láthatták menni a versenyeken, akikért élőben is szurkolhattak a pályák szélén, a szerencsésebbek találkozhattak, beszélgethettek velük. Innen tehát sokunk számára személyes élményeket is felidéz a film. Sok olyan, ma már nem létező autót is lehet benne látni ami hozzá tartozik a magyar (verseny)autó történelemhez is.
• Rush. Friss élmény, és igen pozitív. Némileg hasonló érzéseket is kivált mint az előzőekben említett magyar film, azonban ez az élmény inkább csak anno az Autó-Motor – rend szerint - utolsó oldalain megjelenő F1-es tudósítások olvasásában merült ki. Jó újra/igaziból látni a régi és sokszor gyenge fotókon szereplő autókat, helyszíneket. Kicsit jobban megérthetjük az F1 és alsóbb osztályainak versenykörülményeit/háttérdolgait. Ezekről nem sok szó esett anno az újságok hasábjain. Az meg külön bónusz, hogy a sztori is a valóságon alapul, nem ment el semmilyen giccses vonulat felé. talán még kissé szárazabb is lett. Vagy tényleg így történtek ott és akkor a dolgok? Amúgy a többi versenyző klasszis megszemélyesítését hiányoltam belőle.

• Ez egy megosztott hely, hiszen sok olyan film van, amiben van egy-két briliáns autó, autós jelenet, technikai dolog több-kevesebb sztoriba csomagolva. Lehetne beszélni a Konvojtól kezdve, a Gengszterek sofőrjén át a Száguldás a semmibe vagy akár némelyik kommerszebb német autós filmről is. De még ide tartozhat akár az annak idején látott és ma már megszerezhetetlen Autó című magyar film is amiben egy Renault R8 szerepel előbb roncsként később versenyautóvá újítva. Ezért amiben az autó egy kicsit is hangsúlyos már beletartozhat ebbe a kategóriába, pusztán a maga az autó miatt. Ha mégis egyet kellene kiemelni, akkor a Le Mans lenne az, amiben a legtöbb technikai részlet látszik, bár a sztori ott sem az erősségek közé tartozik.

Apáthi Gábor

MODELFREAKS

Egyszerűen csak lenyűgöztek ezek a filmek és a bennük szereplő autók gyerekként :-) Megragadtak a fejemben.

• Porschetolvajok (No man's land)
• Száguldó bosszú (The Wraith): Emlékszem, hogy gyerekkényt mennyire lenyűgözött a fekete autó, ahogy mindig megjelenik, versenyez és mindig nyer és bosszút áll :-) A valóságban egy Dodge M4S. Ezt is kiadhatná valamelyik gyártó modellben :-)

• Christine

Rájen
SZIRSZARJAIM
Mivel szerintem a válaszok között lesz egy csomó Halálos iramban, Tolvajtempó, Bullit, Vanishing Point (Száguldás a semmibe) és Gengszterek sofőrje, netán Ronin, én igyekszem árnyalni a képet. ;-)

• Herbie összes - ezeken nőttem fel, bugyuták, de aranyosak, és az újkoriak is tetszenek. Mert Bogaras vagyok ;-) A Johnny Lightning kiadott pár Herbie-t, ezek közül a fontosabbak már megvannak - nemrég a HW is hozott ki ilyet, de az más dimenzió...

• Verdák - a "szokásos" Pixar-jegyek mind benne vannak, mint a szerethető karakterek (mármint valódi karakterek), jópofa, de egyszerű (már-már klisés) sztori, über technikai megvalósítás, sok poénos kiszólás a felnőtteknek. A második egy fokkal kevésbé tetszett.
• Ötvös Csöpi-filmek - lásd Kicsi Kocsi összes kalandja, gyerekkorom részei voltak ezek a Bujtor-filmek, imádtam őket, nem kis részben a néha megmosolyogtató, de összességében jól koreografált üldözős jelenetek miatt, de már csak nézni is jó volt a sok klassz (mára jórészt retro) verdát a balatoni parkolókban...
• Bónusznak két, talán kevésbé ismert Charlie Sheen-filmet ajánlok:
  A hajsza - önhibáján kívül elköt egy BMW-t egy csajjal, Henry Rollins üldözi. Inkább poén, mint akció.
  A zöldfülű - Clint Eastwood mellett egy autótolvaj-bandát üldöznek, elég jó kis oldschool akció-krimi volt.

Farkas Sándor (Alecwolf)

MODELFREAKS

Égő, nem égő, nekem ők: 

• Christine: A szemüveges lúzer és a rettenetes nőstényautó Stephen Kingtől. Nem kihagyható.

• American graffiti: Ha valami, akkor ez a film gyönyörűen elmeséli az amerikai (autós) álmot.
• Halálos iramban: Namost itt magyarázkodni kellene. Nem fogok. Ez a film a maga nemében kiváló - már ha a maga neme alatt a kétezres évek elejének cica tuningverdáit, és cicáit, valamint a realitást itt még csak közepesen nélkülöző autóversenyeket értjük. Emiatt kezdtem Need for Speedezni, és vettem meg az NFS: U és NFS: U2 játékokat, elsőként, számlával igazolhatóan :-)

Andrew0807

MATCHBOX MEMORIES

Azt hiszem, most éppen kapóra jön, hogy külön gyűjtök filmes autókat és így csak a polcon kell végig néznem, hogy felidézzek pár dolgot. Sorrendbe azonban nem tudom tenni. Számomra mindhárom film ugyanolyan jó. Csak más szemszögből.

• The Blues Brothers: Bár a második rész már nem kapott olyan jó kritikát, mint az első, én azt ajánlom, hogy akinek tetszett az eredeti, annak a második rész sem fog csalódást okozni. Bár nem az autónak van a filmben húzó ereje, hanem a benne lévő zenéknek és előadóknak. Azok viszont mindent visznek! 

• A leggyorsabb Indian: Talán nincs még egy olyan film, ami ennyire jól mutatja meg ember és gép kapcsolatát. Hopkins pedig itt is jót alakít. 
• Olasz meló: Azért nem írtam bele, hogy a régi vagy az új, mert mindkettőt ugyanannyira jónak találom. Az elsőben rengeteg szép öreg autó van és megvan az egésznek a bája.. A második pedig szerintem egy jó akciófilm.

Dancergee

MATCHBOXADDIKT

A motoros filmekért nem rajongok, így hát maradnak az autósok. Nincs sorrend...

• Fast & Furious filmek: Nekem bejönnek, mondjuk tény, hogy a legelső a legjobb, ez a legutolsó már nem az autókról, hanem az akcióról szól.
• Száguldó bosszú (The Wraith): Gyerekkorom egyik kedvence (nagyon hiányzik a kisautók sorából az M4S).
• Tolvajtempó remake: Én bírom Cage-t is, szerintem klassz...

porsche

MATCHBOX MEMORIES

• Bullitt: Tudom, közhely, de ez van. Szerintem mindenkinek bejön ez a film. A Charger miatt számomra amúgy is kötelező darab, Greenlightban már be is szereztem. Tulajdonképpen már mindenhol kivesézték a filmet a maga kis hibáival együtt, így nincs mit róla elmondanom, csak letennem még egy voksot mellette. (Kíváncsi vagyok, hogy ki az aki nem írta oda.)

 A Bullitt-féle Charger a Greenlight értelmezésében.

• Gone in sixty seconds (1974): Sokáig nem tudtam, hogy a 2000-ben megjelent Nicholas Cage-es film csak remake, mondjuk köszönő viszonyban sincs a kettő egymáshoz. Persze az ezredfordulós is tetszik, láttam nem egyszer, de a 74-es sokkal jobb szerintem. Nem akarok nagyon spoilerezni, de a kedvencem, mikor a vontatón ott csüng a Challanger és úgy menekül a biztonsági szolgálat elöl a főhősünk, de a fő üldözés is közel negyven perces, ami nem túl gyakori dolog még autós filmeknél sem. Két jó poén is tartozik a Mach 1-es - nesze neked GT500 - Mustanghoz a rádiós műsorvezető kapcsán és a végén a slussz poén, de itt abba is hagyom a fecsegést róla, inkább nézzétek meg.
• The Fast and the Furious: Nagyon sokat gondolkodtam, hogy mi legyen a harmadik film, mert annyi minden van ami tetszik és ide írhatnám, de végül ez mellett döntöttem. Hosszú idő után kaptuk ezt az autós témájú filmet, ami a maga idejében nagyot ütött, mondhatni stílus teremtő volt. Egy igazi autós kultúra alakult ki miatta, fellendítette a tuning érát. Persze azt döntse el mindenki, hogy ez jó vagy rossz. Kritizálni persze lehet a filmet, tele van apró csalásokkal és bakikkal, de mindenképpen érdemesnek tartom arra, hogy az ember egyszer leüljön és megnézze, ha meg már megnézte, akkor tervezze be a sorozat többi részét is.

pittlaren

MATCHBOXADDIKT

Mindennemű komolyabb bevezetés nélkül:

• Faster - Rohanás: Dwayne "The Rock" Johnson és az 1971-es Chevy Malibu SS remek párost alkot. Klasszikus bosszúmozi, melyben a névtelen főhős a bosszú angyalaként vág rendet a rosszfiúk közt, és vesz elégtételt a saját megtiport életéért. Az autós jelenetek - sajnálatosan kevés van belőlük! - remekül megkomponáltak, közük sincs - szerencsére! - a F&F sorozat már-már komédiába hajló autós balettjeihez. Kőkemény, szikár akciómozi, amely tömérdek hatásvadász jelenettel operál, de pont ettől működik: ahol feltűnik a fekete Chevy, ott kő kövön - bűn megtorlatlanul - nem marad.

• Bullitt: Közel fél évszázada forogtak azok a kamerák, amelyek a filmtörténelem - szerintem - méltán leghíresebb autós üldözéses jeleneteit forgatták. És, noha már akkor sem voltak ismeretlenek a technika azon vívmányai, amelyek által egyes jelentek a valóságosnál sokkal veszélyesebbnek tűnnek mint valójában, izzadság, vér, verejték, - és persze benzin - szaga van  minden jelenetnek.
• Gran Torino: "Nem vagyok jó ember...". Ezzel a felütéssel indít Clint Eastwood mozija, és ezzel nem hazudik: Korea és Vietnam veteránja aztán tényleg nem vádolható túlzott szentimentalizmussal. Megözvegyült, saját családjától elidegenedett, egyetlen kapcsolatot az unokájával a címbéli autó jelenti. Clint Eastwood pályafutásának méltó összegzése: kicsit Piszkos Harry, kicsit western, kicsit zsaru-(hős)mozi.

Tommi

MATCHBOX MEMORIES

Bár én dobtam fel ezt a kérdést, elég nehezen találtam ki, melyik filmeket is vegyem bele ebbe az ajánlóba, de végül is rájöttem. Ami érdekes, hogy senkivel sincs átfedésben az én három kedvencem.

• Smokey és a Bandita: Burt Reynolds azon filmje, ami miatt nem vállalta el a Star Wars főszerepét. Adott egy fogadás, egy sportkocsi, egy kamion és persze egy bomba nő. Csupa klisé, de mégsem sok. A második rész már egy kicsit limonádé, de nézhető, a harmadik viszont borzalom.
• Taxi: Luc Besson zseniális alkotása egy szélvész sofőrről és egy béna rendőrről. Az első rész teljesen hihető történet, a többi kihagyható. És persze Marion Cotillard... ;-)

• Initial D: A harmadik egy kakukktojás, mivel nem egy film, hanem egy egész sorozat. Japán anime egy Corolla AE86-ot hajtó fiatal srácról, aki ismeretlen tofu-futárból ünnepelt illegális hegyi versenyzővé válik.
• +1: James Bond filmek: Bár itt nem az autók viszik a prímet, azért mindegyik részben sikerül felvonultatni szebbnél szebb és/vagy érdekesnél érdekesebb járgányokat.

Matchboxon kívüliek: Efsi - Jonckheere Bermuda Mercedes-Benz - KLM

Erős a gyanúm, hogy ez a mai post bajnok az egyetlen címbe belesűrített cégnevek számát tekintve. Ezzel együtt ígérem, hogy értelmes olvasnivaló kapta.

Jonckheere

Valószínűleg csak a busszexuálisok számára cseng ismerősen a belga cég neve. Azt a keveset, amit tudok róla én is az internet bugyraiból ástam ki.

A céget egy Henri Jonckheere nevű úr alapította 1881-ben, Flandria nyugati részén, egy Beveren nevű városban. A cég ló vontatta kocsik építésével foglalkozott, míg 1902-ben megépítették az első “luxus automobiljukat”. Jellemzően fából készítettek felépítményeket, olyan neves gyártók teljesen működőképes alvázaira, mint a Minerva, vagy a Rolls-Royce. 1922-ben Henri fia és egyben utódja megépítette az első busz felépítményét. Az 1930-as évek elején pedig már csak ezzel foglalkozik a cég, amivel piacvezető lesz Belgiumban és ismert Európában. A második világháború után éli a cég a virágkorát, amikor óriási igény van mindenféle és fajta buszra.

A Bermuda típust a Jonckheere az 1970-es években dobja piacra és a révén sikerül betörniük az Egyesült Királyság piacára is. A Mercedes-Benz, DAF, Volvo és Scania alvázakra épülő típust 1982-ig gyártják.

1994-ben a cég a Berkhof Group tagja lesz, amit a VDL Groep kebelez be négy évvel később, így a cég neve VDL Jonckheere-re változik. (Lásd iniciálé.)

Verziók

Blogunk hűséges olvasóinak számára nem újdonság, hogy az Efsi nagy kedvencem a cég története és a termékeik minősége miatt egyaránt. Amikor észleltem, hogy Andrew0807 kolléga garázsában felbukkant a KLM festésű, Jonckheere Bermuda akkor tettem rá egy csere ajánlatot, amit ő elfogadott, így az inkább többé, mint kevésbé ütött-kopott hollandus átigazolt hozzám.

Időben sajnos nem tudom elhelyezni, hogy mikor készültek ezek a modellek, csak az eredetik gyártása segít levonni azokat a következtetéseket, amikre a nyájas olvasó is képes jutni a fenti információk alapján.

Azt gondolom, hogy a legtöbb autóbuszmodell jobbára érdektelen a többség számára, de az Efsi járgánya több érdekességet is rejteget. Egyfelől nyithatóak a padlószint alá rejtett csomagtérajtajai, amitől messze izgalmasabb játékszer lesz, mint bármelyik másik, szerintem amúgy klassz busz.

Másfelől négyféle változatban létezik és itt nem a festéséről van szó, mert számos különböző üzemeltető cég motívumával készítették. Az első lökhárítóval egy egységet képező frontend – a valódi buszhoz híven – hordozhat DAF, Volvo, Scania és Mercedes-Benz feliratot is! Az ilyesmi nem túl gyakori a kisautók világában, mert a gyártáshoz szükséges szerszámok elkészítése méregdrága. Igazából érthető is, hogy ilyen apró, a fogyasztók többségének jelentéktelen és gyakran egyáltalán nem is felismert eltérés kedvéért nem áldoznak extra szerszámokra pénzt a gyártók. Külön érdekes, hogy az Efsi termékeknél nincs példa nélkül az ilyesmi!

Mivel az Efsi nagyon alul dokumentált, nehéz az ilyesmire következtetni, de az a gyanúm, hogy ez a példány ritkának számít, mert a négy szóba jöhető típus közül pont a Mercedes-Benz tűnik a legkevésbé gyakorinak. Az is biztos, hogy az Efsi az azonos – vagy legalábbis közel azonos – festésű buszokon belül is cserélgette az alváz típusjelzését hordozó elemet.

A másik három verzió, balról-jobbra: DAF, Scania, Volvo. (Kép: 87thscale.info)

Íme egy verzió abból, ami az enyém: DAF, más kerekek és egy extra csík az alsó fertályán.

(Kép: 87thscale.info)

Mekkora?

A busz az alvázán azt állítja magáról, hogy 1:87-es léptékű és bár én nem vagyok túl jó az ilyesmi megítélésében, szerintem ez nem a H0-ás modellvasútéval megegyező méretarány. Véletlenül birtokolok egy Busch gyártmányú – amúgy méregdrága, 4000 forint környékét karcolja árban egy ilyen – Smart For Two-t, ami dedikáltan terepasztalra szánt kiegészítő és nem játékszer, ezért bátorkodom az 1:87 méretarány tekintetében etalonként elfogadni – szóval olyan nekem, mint Grafitembernek a Mérőmókus. A Smart pedig túl nagynak tűnik a Jonckheere mellett, nekem az a gyanúm, hogy sokkal inkább az 1:100 körüli méretarányú Matchbox Convoyok közeli méretezésű lehet, ami magyarázat is arra, hogy miért is tetszik ez a holmi nekem.

 Valószínűleg a négyből a legritkább frontend, a Mercedes-Benz. Ahelyett, hogy szétbombáztam volna az egész képet, kiemeltem a kritikus részt.

 Nyilván játszottak vele. Felirat: "KLM Autóbusz Cég".

 Na, ilyet sem lát gyakran az ember, nyílnak a csomagtérajtók mindkét oldalon. Nagyon jól állnak neki ezek a kerekek!

 Annyira szeretem az ilyen apró részleteket!

 Ebből a szögből nem annyira feltűnő, de szerintem igazándiból nem 1:87 a méretaránya, mint ennek a méregdrága, Busch terepasztal kiegészítő Smartnak.

 Ebből a szögből viszont elég egyértelmű: nem létezik, hogy egy Smart hosszabb legyen, mint amilyen széles egy busz és nem a perspektíva teszi.

Nem Jonckheere, de busz és Smart együttállása. Kell tovább magyaráznom ezt a méretarány dolgot?

(Kép: www.examiner.com)

Matchboxon kívüliek: Corgi Juniors Citroën 2CV6

Mennyire érdekes, hogy egyes nemzetek mikor jutottak el a népautó elkészítésének (gazdasági) igényéig és mennyire eltérő megoldások születtek az igényből! Vitán felül az első a sorban az Egyesült Államok volt a Ford Modell T-vel 1908-ból. Aztán következtek a németek a VW Bogárral 1938-ból – bár ha nincs egy bölcs brit, bizonyos Ivan Hirst őrnagy akkor csak egy széljegyzet lett volna csak az autózás történetében. Az olaszok a Fiat Seicento – és összes derivatívája – millióival 1955-ből. Hoppá! Valamit kihagytam! A franciákat és a Citroën 2CV-t 1948-ból... Illetve 1935-ből.

Kacsa

Vizsgáljuk akár a hazai veteránautós felhozatalt, ahol a Citroën Kacsa meglehetősen alulreprezentált és biztos, hogy egy a Tavaszi Rajzással felérő – mittudomén – „Kacsavadászatra” elegendő 2CV csak bajosan jönne össze, vagy akár csak a nép egyszerű gyermekének autó felismerési képességét – értem ez alatt, hogy a Bogarat mindenki felismeri –, a Kacsáról már nem merném kijelenteni ugyanezt. Szóval oda szeretnék kilyukadni, hogy a Kacsa mifelénk sokkal kevésbé jelen lévő szerzet, mint mondjuk egy Bogár.

A jó ég sem tudja, hogy mi lehet az oka. Földrajzi? Lehet, hiszen – maradva az előző példánál – Németország lényegesen közelebb van hozzánk, mint Franciahon. (Ez utóbbiról Petőfi óta azt is tudjuk, hogy Indiával határos, tehát máris világos, hogy nálunk miért nem terjedtek el a Hindustan Ambassadarok sem.) Történelmi? Erre is van esély! Németországgal valahogy mindig is szorosabb kapcsolatot ápoltunk mint Franciaországgal.

Így vagy úgy, a múltban bátran megengedhettem magamnak, hogy jobbára ellustálkodom a VW Bogár típustörténeti értekezést a „úgyis mindenki ismeri” csatakiáltással ajkamon, a 2CV-nél erről szó sem lehet! Óriási mázlimra a Wikipédia magyar verziója igencsak alapos szócikket jegyez a témában. Igaz, talán nem mindenhol érnek össze a mondatok tökéletesen, ez a létező legjobb olvasnivaló, amit kínálni tudok széles e weben és eltitkolhatom azt is, hogy 2CV ügyben meglehetősen alulképzett vagyok.

Furakacsa

Viszont ha már számra vettem a hazai veteránozást, akkor van egy magyar Kacsa – és az ő tulajdonosa – ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Tartózkodnék bármiféle kommentártól, akár pro, akár kontra. (Kép: Az előbb linkel oldal) 

Egy másik francia legenda, bizonyos Louis de Funès (filmjeiben) 2CV-ket abuzál(nak).

Rájen Madárkája

A mai szeánszunk tárgya több szempontból is érdekes. Ami a száraz statisztikai adatokat illeti, a Corgi gyártotta, ebben a formájában mindössze egyetlen évig, 1988-ban és a Juniors sorozatban jelent meg. Két kerékváltozata volt, amiből szerintem ez a szebbik. A széria többi autójához képest meglepően nagy, az egyik Corgi rajongói oldalon azt olvastam, hogy a méretaránya 1:60. Egyáltalán nem konyítok a Kacsákhoz, úgyhogy nem tudom megítélni tudományosan, hogy mennyire adja vissza helyesen a 2CV6 verziót, de nekem kiad egy Kacsát és kifejezetten tetszik, hogy nyithatók az ajtajai. A rajta lévő virágok pedig egyáltalán nem állnak távol a Kacsák – pontosabban gazdáik egy csoportjának – szellemiségétől.

Flower-power kacsa. (Kép: Velocetoday)

Rájen kolléga úgy jön képbe, hogy a Szirszarjaim Facebook oldalán meghirdetett egy játékot, ami olyan nehézre sikeredett, hogy szerintem ebben az országban jó ha úgy nagyjából 3-an, vagy 4-en tudták volna rá a helyes választ. Mivel én a Facebookot ki nem állhatom, a legközelebbi családtagom bevonásával indultam a díjért a helyes megfejtéssel – mint később kiderült egyetlenként. A díj pedig ez a kis gyöngyszem volt.

 Ez nem egy kicsi Kacsa, hiszen Hegyomlás Grossberger - aki pár posttal ezelőtt még kifejezetten Shreknek tűnt - szinte kicsi mellette.

 Az eredeti 2CV-nek sincs űrhajó műszerfala, a Corgi kisautónak sincs. Nem, Hegyomlás nem pipil.

 A vászontető is megvan, csak a megvilágítás tüntette el egy kicsit.

Teljesítményfokozó százszorszépek mindenütt!

Matchboxon kívüliek: Hot Wheels 2014 City #99 '71 Mustang Funny Car

Komolyan mondom, hogy öröm végre valami olyasmiről írni kortárs Hot Wheels fronton, ami minden szempontból remek!

Mi több, ez egy olyan post lesz, ami miatt egy folyamatosan bővülő, másik postot alaposan át kell majd írnom, hiszen a Matchboxok mellé bele kell vennem a Hot Wheelst is. (UPDATE: Ez időközben meg is történt.)

Vicces autó

Nem tudom, hogy ki hogyan van vele, de engem mint felnőtt gyűjtőt azok a kisautók vonzanak, amik gyerekkoromban is tetszettek. Persze volt már olyan is, hogy gyerekként kifejezetten utáltam egy Matchboxot, most meg azt veszem észre magamon, hogy egészen tetszik.

A Matchbox, 1972-es, MB-70 Dodge Dragstere is ilyen. Sohasem szerettem, mert a játszószőnyegemből kiszaggatta a bojtokat a zsanérja, egyébként sem tudtam hová tenni az egész autót úgy ahogy van, mert mit tudtam én akkoriban a gyorsulási autóversenyzésről a tengerentúlon – jó hát most sem tudok róla sokkal többet azon túl hogy van ilyen és azon belül a Funny Car egy kategória. Mostanra odáig fajult a dolog, hogy „beszerződött” mellé édes testvére az Orange Peel, porsche kolléga lila Dodge Dragstere is az én garázsomban áll már – viszont olyan Hot Smokerem, mint az Addiktológusoknak innen a szomszédból nincs.

Nos, az idei '71 Mustang Funny Car a Hot Wheelstől azért landolt a kosaramban egy bevásárlóközpontban, mert nagyon emlékeztet a 42 éves klasszikus Matchboxra.

Heavy Metal

A Funny Car egy olyan stílus, ahol a versenygépek nagyon hasonlítanak egymásra, függetlenül attól, hogy milyen eredeti autóra... khmm... emlékeztetnek. A HW dragster Mustangot mintáz, de erre csak a hátuljáról jöttem rá, más jellemző azonosítójegy nem lelhető fel rajta.

Erénye, hogy az alváza és a karosszériája is fémből készült, így szokatlanul nehéz. Mint a fentebb citált Matchbox, ez is felnyitható, de sajna a karosszéria kitámasztásának megoldása már nem fért bele a büdzsébe, vagy inkább csak sérti a „herpeszes Ödönke ne nyelhessen le semmit” szabályokat.

A történetnek eredetileg itt vége is lett volna, ha nem kezdek el egy kicsit nyomozni!

Thank you, Jason!

Mint – gyanítom a legtöbb európai – nekem sincs túl sok fogalmam a tengerentúli gyorsulási autóversenyzésről, így eredetileg azt feltételeztem, hogy az autó oldalán olvasható név egy valódi versenyzőt takar. Elkezdtem keresgélni a neten és hamar rájöttem, hogy valószínűleg nem, viszont találtam egy interjút egy Jason Richman nevű úrral, aki akkor még a Jada Toys színeiben beszélt az új megjelenésekről. Innen már csak pár kattintásnyira volt a bizonyíték, hogy ő bizony a Mattelnél dolgozik.

Előbújt belőlem az újságíró és írtam neki egy rövid e-mailt, amiben bemutatkoztam és rákérdeztem, hogy jól gondolom-e, hogy az ő neve áll a kisautó oldalán és ha igen, akkor mi a sztori e mögött. Persze nem gondoltam semmi nagyon különösre, mondjuk egy szülinapi meglepetésre, vagy valami hasonlóra. Jason nagyon kedves volt és „postafordultával” – én szombaton írtam neki, ő hétfőn válaszolt, plusz még ugye a kilenc óra eltérés is van a kaliforniai El Segundo és Magyarország között – a következőket válaszolta:

„Helló Joe!

A gyanúd helyes, valóban a Mattelnél dolgozom. Attól tartok nincs valami nagyon izgalmas történet amit elmesélhetnék, ahogy észrevehetted, néha a Hot Wheels tervezők a saját nevüket, fikcionális logókat, vagy más (Mattel) dolgozók nevét teszik rá a járgányaikra. Most az én nevemet választották. Remélem ez segít, sok sikert a blogodhoz!

Köszi,

Jason”

Igazából az tetszik nekem, hogy Jason nagyon szerény. Azt gondolom, nincs az a tervező, aki egy ellenszenves kolléga nevét tenné rá egy tervére. Meg hát persze egy csomó olyan embert ismerek, aki lemondana bizonyos szerveiről is akár, hogy az ő neve oda kerüljön! Azért tök jó, egy ilyen easter egg-ről tudni, hogy mi fán is terem, nem?

 Ebből a szögből bármilyen amerikai muscle car lehetne, de a Funny Car az már csak ilyen. Azért a hűtőmaszk és a világítótestek imitációja - mint az eredetiken - nekem hiányzik előröl.

 Sajnos nem illeszkedik a karosszéria és az alváz tökéletesen, viszont a versenyfestés klassz. Jól látszik a pilóta neve, ami után elkezdtem nyomozni.

 A hátuljáról viszont egyértelmű, hogy ez egy Mustang.

 Így nyílik. Igen, az egy fogpiszkáló...

Matchbox Twin Pack TP-10 Mercury Park Lane Fire Chief (Lightbar)

Kínosan próbálok ügyelni arra, hogy ne vigyem túlzásba az egyik legkedvesebb Matchboxom (kismillió) verziójának a bemutatását, mert a túladagolásuk menthetetlenül unalomba fullasztja őket, pedig szerintem klasszak. Legutoljára ott tartottunk, hogy a rendőrségi Mercury Commuterrel, azaz a kombival véget ért a megkülönböztető jelzéseket viselő Mercuryk története az 1-75 szériában. A lépcsőshátú Park Lane-ből pedig a tűzoltóparancsnoki verzió volt ugyanebben a sorozatban az utolsó. A történetnek azonban nincs vége.

Áthidalva

Érdekes módon a Matchbox spéci kiadásai iszonyúan rosszul dokumentáltak, ezért borzasztóan nehéz ezekkel kapcsolatban állítani dolgokat, úgyhogy ami ebben a postban elhangzik, azzal kapcsolatban fenntartom a tévedés jogát.

Mi több, igyekszem is úgy fogalmazni, hogy „amennyire én tudom”, a Mercury Park Lane ráncfelvarrott változata 1978-ban debütál, a TP-10 jelű Twin Packban, az MB-03 Mercedes-Benz Binz mentő legutolsó változata mellett. A módosítás látványos, a régimódi megkülönböztető jelzés helyett fényhidat kap. Módosítják a szélvédőt is, ami már képes így megfelelően alátámasztani a fényhidat, így elhagyják a két bent ülő figurát is. (Persze azt most ne birizgáljuk, hogy mennyire valószínű, hogy a valóságban egy 1968-as autó hány évig bírja a rendőrségi, vagy tűzoltósági feladatkörrel együtt járó nyúzást és megéri-e, hogy tíz évvel később új megkülönböztető jelzést kapjon.) Más kereket is passzintanak rá, mint az előző tűzoltóparancsnoki Park Lane-re, ami szerintem sokat fiatalít a kisautó megjelenésén.

Ez a verzió, amit a korábbiaktól én önhatalmúlag a lightbar (fényhíd) kifejezéssel különböztetek meg, később rengeteg speciális kiadásba, ilyen-olyan csomagba bekerül, leggyakrabban rendőrségi autóként, de az 1-75 sorozatba már nem kerül vissza.

Nem alaptalanul fenyegetődzhetek azzal, hogy sok ilyet fogtok még látni!

 Mennyire oda voltam én ezért az orrért gyerekként - bár ilyen változatom nem volt.

 A "cici" helyét fényhíd vette át és menesztették a személyzetet. Az új mintázatú kerekek sokat fiatalítanak a megjelenésén.

 Mercury.

 Matchbox TP-10 Twin Pack - aka. Series 900. 1978-1980 közt gyártották. (Kép: eBay)

 Hopp, egy TP-10 verzió! Az általam nagyon kedvelt Mercedes-Benz Binz mentő helyett már az általam nagyon nem kedvelt Stretcha Fetcha mentővel. (Kép: eBay)

1968

Mercury Cougar (Regular Wheel)

Mercury Park Lane Police Car (Regular Wheel)

Mercury Commuter (Regular Wheel)

1969

Mercury Park Lane Police Car (Superfast)

1970

Mercury Cougar (Superfast)

Mercury Commuter (vékony Superfast kerék)

1971

Rat Rod Dragster (Mercury Cougar)

Mercury Park Lane Fire Chief (Police)

Mercury Commuter (szélesebb Superfast kerék, tetőcsomagtartó)

Mercury Commuter Police Car

1978

Mercury Park Lane Fire Chief (Lightbar) – Fire Chief, TP10 Twin Pack – ezt a postot olvasod most!