Van egy olyan sanda gyanúm, hogy a Matchbox kínálatába egy idő után azért kerültek kisteherautók, hogy el lehessen őket adni céges reklámajándéknak – Code 2 – az adott vállalat logójával ékesítve. Valószínűleg ez a magyarázata annak, hogy az angliai Ford Transitok szinte összes generációja megjelent az 1-75 sorozatban.
A világ egyik legnépszerűbb kisteherautója a Ford Transit első generációja 1961 és 1965 között készül Németországban. No, ez így nem teljesen pontos! A kölni gyárban készülő autót 1953 és 1961 között még FK1000-nek (Ford, Köln, max. terhelés) hívják. A Ford Taunus Transit nevet 1961-ben kapja meg és 1965-ig, a gyártás befejezéséig így is hívják. Az engem leginkább a Volkswagen T1-re emlékeztető járgányt nem exportálják túl nagy számban, ezért nem is csoda, hogy valószínűleg ti is most hallotok róla először. Arra viszont jó, hogy teljesen felborítsa, a Ford Transitok különböző generációinak megkülönböztetését, ami egyébként sem teljesen egyértelmű, köszönhetően annak, hogy ugyan összesen 3 platformot készítettek ezzel a névvel, de számos ráncfelvarrás bonyolítja agyon azt a kérdést, hogy „ez most új generáció, vagy sem?” Azt javaslom, hogy nemes egyszerűséggel ignoráljuk a kölni Taunus Transitot – főleg, hogy Matchboxban nem létezik – és foglalkozzunk csak a brit generációkkal!
Az első, 1965-78 között gyártott brit Transit széria, Matchboxként mint a platós MB-66, 1978-ban lát napvilágot. A második generáció 1978-86 között készül, Matchboxként mint MB-72 Supervan 2 inkarnálódik. Érdekes, hogy a valódi gyártásának befejezése után, 1987-ben bukkan fel az első katalógusban – a miért kiderül a fentebb linkelt postból. A modellt aztán később is sokáig felhasználják, mint verseny készletek része – erről majd egyszer később – a Light and Sound sorozatban jó sokszor, valamint spéci, promó kiadásokban. Az külön vicces, hogy a Matchbox 1-75 sorozatában ugyanabban az évben debütál a harmadik generációs Transit – melyet 1986-1994 közt gyártanak – MB-60 Ford Transitként, mint az előző generáció.
Arehnél 14 különböző változatban csodálható meg az MB-60 és az a sanda gyanúm, hogy lényegesen több ilyen létezik. Halvány lila gőzöm sincs arról, hogy akár Areh gyűjteményéből, akár az enyémből mi számít Code 2-nek és mi Code 1-nek, de jelen esetben nem is fáj miatta a fejem. Sok szép festésű darab készült az évek során, ha szembe jön velem egy tetszetős darab, akkor kell. Az viszont bizonyos, hogy az MB-60 összesen egy verzióban készült, a zárt, ablaktalan rövid furgon, melynek csak a hátsó rakodóajtaján van szélvédő. Ha itt belesünk, akkor az látszik, hogy a vezető munkahelyének kialakítására is szolgáló szürke műanyagból készült a raktér padlója is. Van egy igencsak apró részlet, amiben azonban különböznek az MB-60-ak. Gyanítom az történhetett, hogy lejárt a Matchboxnak a Forddal kötött licence a Transit név használatáról, ámde szerették volna tovább készíteni ezt a darabot, mint Code 2 alap – ami nem csoda, ha azt vesszük, hogy az eredetit 8 évig készítik és a következő generáció is nagyon hasonlít rá. Tehát valószínűleg ez az oka, hogy a hátsó ajtóról bizonyos darabokon nem szerepel balról a Transit logó, középről az ajtónyitó gomb, jobbról pedig a Ford embléma, középről pedig a szintén „Transit” feliratú rendszám. (Arehnél ezen a változaton nagyon jól látszanak ezek a részletek.) Ezeknek a „kilúgozott” változatoknak az orráról szintén hiányzik a Ford-ovális, de valamiért az első rendszámtáblán megmaradt a Transit felirat. Elfelejtették volna ezt is törölni? Vagy túl költséges lett volna megváltoztatni a műanyag alkatrészt készítő szerszámot?
Tulajdonképpen nem most először jelenik meg az MB-60 Ford Transit e lapokon, a Royal Mail kollekcióban már szerepelt ez a darab, de akkor nem foglalkoztam vele bővebben. (Mindig bajban vagyok ezekkel a multipackokkal, ha minden bennük lévő darabbal bővebben foglalkozom, akkor egy-egy post olyan hosszú lesz, mint a Háború és Béke.)


































