Bejegyzések relevancia szerint rendezve a(z) "transit" lekérdezésre. Rendezés dátum szerint Az összes bejegyzés megjelenítése
Bejegyzések relevancia szerint rendezve a(z) "transit" lekérdezésre. Rendezés dátum szerint Az összes bejegyzés megjelenítése

2009/02/15

Matchbox MB-60 Ford Transit

Van egy olyan sanda gyanúm, hogy a Matchbox kínálatába egy idő után azért kerültek kisteherautók, hogy el lehessen őket adni céges reklámajándéknak – Code 2 – az adott vállalat logójával ékesítve. Valószínűleg ez a magyarázata annak, hogy az angliai Ford Transitok szinte összes generációja megjelent az 1-75 sorozatban.

A világ egyik legnépszerűbb kisteherautója a Ford Transit első generációja 1961 és 1965 között készül Németországban. No, ez így nem teljesen pontos! A kölni gyárban készülő autót 1953 és 1961 között még FK1000-nek (Ford, Köln, max. terhelés) hívják. A Ford Taunus Transit nevet 1961-ben kapja meg és 1965-ig, a gyártás befejezéséig így is hívják. Az engem leginkább a Volkswagen T1-re emlékeztető járgányt nem exportálják túl nagy számban, ezért nem is csoda, hogy valószínűleg ti is most hallotok róla először. Arra viszont jó, hogy teljesen felborítsa, a Ford Transitok különböző generációinak megkülönböztetését, ami egyébként sem teljesen egyértelmű, köszönhetően annak, hogy ugyan összesen 3 platformot készítettek ezzel a névvel, de számos ráncfelvarrás bonyolítja agyon azt a kérdést, hogy „ez most új generáció, vagy sem?” Azt javaslom, hogy nemes egyszerűséggel ignoráljuk a kölni Taunus Transitot – főleg, hogy Matchboxban nem létezik – és foglalkozzunk csak a brit generációkkal!

Az első, 1965-78 között gyártott brit Transit széria, Matchboxként mint a platós MB-66, 1978-ban lát napvilágot. A második generáció 1978-86 között készül, Matchboxként mint MB-72 Supervan 2 inkarnálódik. Érdekes, hogy a valódi gyártásának befejezése után, 1987-ben bukkan fel az első katalógusban – a miért kiderül a fentebb linkelt postból. A modellt aztán később is sokáig felhasználják, mint verseny készletek része – erről majd egyszer később – a Light and Sound sorozatban jó sokszor, valamint spéci, promó kiadásokban. Az külön vicces, hogy a Matchbox 1-75 sorozatában ugyanabban az évben debütál a harmadik generációs Transit – melyet 1986-1994 közt gyártanak – MB-60 Ford Transitként, mint az előző generáció.

Arehnél 14 különböző változatban csodálható meg az MB-60 és az a sanda gyanúm, hogy lényegesen több ilyen létezik. Halvány lila gőzöm sincs arról, hogy akár Areh gyűjteményéből, akár az enyémből mi számít Code 2-nek és mi Code 1-nek, de jelen esetben nem is fáj miatta a fejem. Sok szép festésű darab készült az évek során, ha szembe jön velem egy tetszetős darab, akkor kell. Az viszont bizonyos, hogy az MB-60 összesen egy verzióban készült, a zárt, ablaktalan rövid furgon, melynek csak a hátsó rakodóajtaján van szélvédő. Ha itt belesünk, akkor az látszik, hogy a vezető munkahelyének kialakítására is szolgáló szürke műanyagból készült a raktér padlója is. Van egy igencsak apró részlet, amiben azonban különböznek az MB-60-ak. Gyanítom az történhetett, hogy lejárt a Matchboxnak a Forddal kötött licence a Transit név használatáról, ámde szerették volna tovább készíteni ezt a darabot, mint Code 2 alap – ami nem csoda, ha azt vesszük, hogy az eredetit 8 évig készítik és a következő generáció is nagyon hasonlít rá. Tehát valószínűleg ez az oka, hogy a hátsó ajtóról bizonyos darabokon nem szerepel balról a Transit logó, középről az ajtónyitó gomb, jobbról pedig a Ford embléma, középről pedig a szintén „Transit” feliratú rendszám. (Arehnél ezen a változaton nagyon jól látszanak ezek a részletek.) Ezeknek a „kilúgozott” változatoknak az orráról szintén hiányzik a Ford-ovális, de valamiért az első rendszámtáblán megmaradt a Transit felirat. Elfelejtették volna ezt is törölni? Vagy túl költséges lett volna megváltoztatni a műanyag alkatrészt készítő szerszámot?

Tulajdonképpen nem most először jelenik meg az MB-60 Ford Transit e lapokon, a Royal Mail kollekcióban már szerepelt ez a darab, de akkor nem foglalkoztam vele bővebben. (Mindig bajban vagyok ezekkel a multipackokkal, ha minden bennük lévő darabbal bővebben foglalkozom, akkor egy-egy post olyan hosszú lesz, mint a Háború és Béke.)


Matchbox MB-60 Ford Transit a Cadbury's gabonapehely színeiben.
Szeretem az olyan apró részleteit, hogy az első fényszórók a szélvédővel képeznek egy darabot és így sokkal valósághűbbnek tűnik.
Érdekes, hogy ennek a modellnek a bal oldalon van a kormánya.
Ez is egy "kilúgozott" darab, az orráról a Ford-ovális...
...hátulról pedig az összes, fentebb említett apró részlet hiányzik.
A szétvakuzott fotó megmutatja a raktér műanyag padlóját.
Nehéz megmondani, hogy melyik MB-60 Ford Transit Code 1 és melyik Code 2.
Ez az NRFB nyilvánvlóan a hétköznapi darabok kereskedelmi dobozában van...
...miközben az a belga srác, akitől az eBay-en vettem azt mesélte róla, hogy ezt a Wella termékeket forgalmazók - fodrászok, drogériák és illatszerboltok tulajdonosai - kapták ajándékba a cégtől, tehát valószínűleg Code 2.

2009/11/20

Matchboxon kívüliek: Husky Ford Transit Caravan (Martin Walter Dormobile)

A második világháború befejeztével nem csak az ipari termelés, hanem a népesség is ugrásszerűen növekedésnek indult. Angliában és az Egyesült Államokban az életszínvonal a háború előttinek közel a duplájára nőtt. Ennek hatására számos olyan dologra is igény jelentkezett ezekben az országokban és globálisan is, amire eddig az évtizedeken át megszokott társadalmi és világnézeti rendben még csak nem is gondoltak.

Így az 1950-es évek közepén 1960-as évek elején a korszak feltörekvő szabadságvágyával együtt magával hozta az élet minden területére kiterjedő mobilitás igényét is. Ez a mobilitási "kényszer" a családok mindennapjaiba a hétvégi kiruccanások, piknikek mind távolabbi helyszínekre történő kiterjesztésében jelent meg az akkor népszerű mobil lakókocsik, lakóautók formájában. Akkoriban az volt a trend, hogy a tehetősebbek vettek egy minden igényt kielégítő komplett vontatható lakókocsit, amit a családi járgány után kötve a hétvégi kiruccanás helyszínére vontathattak, majd ezt letelepítve élvezhették a vidék nyújtotta nyugalmat az otthon viszonylagos kényelmével karöltve.

Egy korai Bedford Dormobile (forrás. www.oldclassiccar.co.uk)

2015/09/22

Matchbox MB-11 Ford Transit

Akárhogy is nézem, több mint egy éve annak, hogy utoljára vigyori Ford Transit szerepelt e lapokon, ami joggal válthatta ki az elvonási tüneteket a névtelen vanitiszesek néma tömegeinél. A várakozásnak vége!

Az előző linkről elindulva, fellelhető a vigyori Transit meghatározás miben léte és a Ford Transit törzsfejlődés is, úgyhogy a kérdéssel ezúttal sem foglalkoznék mélyrehatóbban.

A mai csoportfoglalkozásunkon így elég kitérnem arra, hogy ez a sárga kivitel, 2005-ben regnált mint MB-11 az Egyesült Államokban és a „világ többi része” régiókban – tehát az Egyesült Királyságban, meg Németországban nem. Balkormányos kivitel pont mint ez és pont annyira nincs Transit felirat a hátulján, szemben ezzel aminek meg nagyon is van. (Van, ééééérted?!) Érdekesség még, hogy a vigyori Transitnak ez az utolsó éve az 1-75/1-100 – aki Matchboxszal kapcsolatban képes mainline-t emlegetni, az büntetésként tekintse és hallgassa meg ezt a remekművet! – szériában.

 Jó, hát le van pattanva itt-ott, de turkálóból van és hát egy igásló még hiteles is így. Balkormányos és szó sincs politikáról!
"Transit - A legjobb az önkiszolgálásban" Na, ehhez a felirathoz a hűtőszekrénnyel / páncélszekrénnyel a molnárkocsin egyedül küzdő figura ábrája kimeríti a tízpontos trollkodást! Zseniális! Naná, hogy imádom!
Ezen a verzión pont nincs Transit felirat hátul.

2013/05/20

Átalakítás: Matchbox MB-66 Ford Transit

A kocsi nem újdonság ezeken az oldalakon, mert már bemutatódott, de aki ismeri a hozzáállásomat a kisautókhoz, az sejtheti, hogy valami különbség azért lesz a korábban látott és mindenki által ismert Transit, platós kisteherautóhoz képest.
Oldalfal nélküli állapotban

Föltűnik-e vajon az olvasónak, hogy mi is történt valójában a műhelyemben? Kissé jobban megnézve a képeket, látszik, hogy fölhajtottam a plató baloldali oldalfalát. Amit a gyártó – valamilyen egészen kitekert logika alapján – lehajtott állapotban mintázott meg. Mintha éppen csak egy rakodás közben levő autóról lett volna fotójuk, és nem tudták elképzelni, hogy milyen lehet teljesen fölhajtott oldalfalakkal. Az autó ilyen formán valóban hűen ábrázolja a rakodás folyamán érvényben levő platófalat és a targoncával is lehet pakolni a rá való motyót de menet közben ez a helyzet már erősen gázos és nem életszerű. Értem én, hogy fantáziát vittek bele, de a végeredmény erősen megkérdőjelezhető és valódi gurítós játszáshoz is kissé furcsa a látvány. Még ha mozgatható lett volna...
A valóságban kissé magasabb a plató oldalfal
Beragasztva az új oldalfal

Ahogy korábban is szó volt róla, a Transit második (Mk2) generációja képezi az autó alapját. Igen, ugyanis volt egy ezt megelőző Ford furgon is Taunus Transit (Mk1) néven - mint azt amúgy tárgyaltuk is egy későbbi Transit változat kapcsán. Viszont olyan jelentéktelen megjelenésű és sikerű volt, hogy mindenki ezt a kellemesen plasztikus csőrős és nagyon egyéni orrkiképzésű változatot tartja az első valódi Transitnak. A Mk1 képét elnézve jogosan. Ez a csőrös változat 1965-tól 1978-ig készült. A gyártását Angliában kezdték egy olyan gyártócsarnokban ahol azt megelőzően a Hawker Hurrican vadászgépek készültek. Ezen kívül gyártották nagy számban a belgiumi Genkben és kisebb számban Amszterdamban és Törökországban is.
Kétféle Essex V4 motorral készült számos karosszériaváltozatban kétféle tengelytávval, többféle teherbírással. A jól elhelyezett motor hatalmas helyet biztosított a korábban megszokotthoz képest a vezetőfülkében. Egyből személykocsisabb lett a belvilág, a korábban a fülkében doromboló motorok után. Kapható volt 43 lóerős Perkins dízelmotorral is. Ehhez azonban egy kissé meg kellett növelni a motor előtti karosszéria részt Viszont akkor már belefért a Ford V6-osa is. Ez nagyon haladóssá tette a kocsit, olyannyira, hogy akkoriban a rablások 95%-át ezzel a kocsival követték el Nagy Britanniában.

Visszatérve a le vagy fölhajtott plató esetére amióta ismerem a modellt, mindig is nagy ingerenciám volt fölhajtani azt. Vártam az alkalomra amikor enyém lehet egy. Most végre begördült a lehajtott platós. Hiába volt teljesen jó állapotú a kocsi azonnal megkezdtem a műtétet. A lehajtott rész nagyját levágtam a maradékot meg lecsiszolgattam. Itt megint előáll egy találós kérdés: mi a különbség gyárilag az autó két oldala között? A megfejtés a végén kiderül.
Generációs különbség
Nagyon karakteres orrkiképzés
Új oldalfallal ismét az utakon

A plató oldalfalat a vastagsága miatt két réteg sztirollapból vágtam ki. Mivel az eredetin a bordázat kifelé áll, ezt nagyon nehéz lett volna imitálni, így egy optikai trükk elkövetésével én belevéstem a bordázatot a lemezbe. Ezáltal ugyanaz a mintázat csak negatívban. Ami nem is olyan feltűnő, mert egyszerre csak a hátsó platóval látszik együtt bizonyos szögtartományban. A ritmus, a méret ugyanaz, csak nem kifelé, hanem befelé domborodik.
Aláfutásgátló + lámpa + rendszámimitáció az extrafelszerelés
A ritmus ugyanaz csak pepitában
Korrekt forma, jó megjelenés
Angol utakon angol furgonok

Ha már alakítom akkor a még valósághűbbé alakításhoz egy hátsó aláfutásgátlót – vagy lökhárítót, amelyik elnevezés jobban tetszik – tettem rá. Erre pedig hátsó lámpákat és rendszámot rendszámimitációt. Remélem nem csak én látom úgy, hogy sokat dob rajta. Visszaállítottam az eredeti fényezést, kifestettem a lámpákat és kész is volt az útra és közlekedésre kész Transit platós kisteherautó, úgy ahogy azt mindannyian megszoktuk az útjainkon. 

A kocsi "A" oldala
A kocsi "B" oldala

2013/09/25

Átalakítás - Matchbox MB-3 Ford Transit Connect

A Ford dobozos autója. Ez a kijelentés már így is egyből pozicionálja a kocsit a világ autópalettájának kategóriái, szintjei, funkciói és előítéletei között. Szinte minden európai márkának vannak modelljei ebben a szegmensben, tehát van rá igény. Ki így, ki úgy oldotta meg, olcsón vagy nagyvonalúan. A Ford a régi Escort alapokra (vagy még durvábbat mondok: Fiesta alapokra) épített puttonyos tupírozása helyett gondolt egy nagyot és a Transit vonalról „engedte le” ezt a nagyra nőtt személyautót. Tehát alapvetően haszonjárműként jelent meg, de készül személykocsi béléssel is. Akár a Transitok. Mi most egy ilyennek indulunk a nyomába.

Irány a reptér a hajnali fényben

Az eredeti eredete
A modell első generációja 2002-ben jelent meg, immár kimondottan teherszállítónak tervezve. Padlólemeze (C170 platform) egyébként a Focuséval közösködik. Kétliteres 115 lóerős benzines Duratec motoros, hosszított tengelytávú, automata váltós és 1,8 literes gázolajos, 90 lóerős Duratorq motoros, ötsebességes kézi váltós verziókban kapható. A dízel erőforrás a már közel harminc éve létező öreg blokk modernizált változata, változó geometriájú turbófeltöltővel, nagynyomású, közös nyomócsöves befecskendezéssel és töltőlevegő-hűtővel. Hátul merev tengelye van, ami inkább teherautós, mint személykocsis utazási komfortot ad. Három vagy négy ajtóval rendelhető. Ezt a generációt Törökországban és később Romániában is gyártották. Olyan nagyon nem lett népszerű, ezért relatíve kevés van belőle az utakon. Mondjuk, a Transit árnyékában elég nehéz is domborítani. Kiváltképpen, hogy olyan modellek versenytársául szánták mint a francia puttonyos személyautók, a Zafira vagy a Volkswagen Caddy. A személykocsis belsővel (és méretekkel) így a családi használatú egyterűekkel is konkurálhat. De arra meg ott van a Galaxy. Nagyon nem sikerült valójában jól pozicionálni ezt a mostohagyereket, úgy tűnik. A második, kissé átsímogatott generáció 2010 óta látható az utakon, még a tengeren túl is. A következő generációt jövőre vezetik be.

Van of the Year 2004” díjat nyert, ami szerintem nem jelent semmit, mert olyan kevés újdonság van a „van" kategóriában, hogy szépen kivárva a sorát mindenki sorra kerül rövid időn belül.

 
Érdekes verziói voltak az elektromos meghajtású (Transit Connect Electric) és a 212 lóerős Focus motoros pályaversenyző (Transit Connect X-Press), valamint ne feledkezzünk meg a new york-i, Crown Victoria LWB taxipark lecserélésére kiírt tenderről, ahol a taxi változatú Tourneo harmadik helyen végzett.

Ki gondolná, hogy van köztük azonosság

Luxus kicsiben is
A Matchbox ezúttal a személykocsis verziót jelentette meg, (ami egyébként Tourneo néven fut), annak is az első, átvart külsejű verzióját. Talán kissé ellensúlyozva is a korábbi Matchbox Transitok iparosautós hardcore vonalát. Mi több, egy reptéri transzferjárgányt alakítottak ki, amiben azért elég sok luxusfelszerelés szokott lenni. Ebből nekünk a metálfény jutott konkrétan, a többit csak elképzelni tudjuk. A dekorációval egy nagy baj van: a mennyisége. Kevesebb, több lett volna. De ezen segítettem és lemostam az általam fölöslegesnek ítélt tamponnyomat részeket. Így talán már egyensúlyba került az autó a dekorációjával. Maga a karosszéria teljesen jó, az autó egyből fölismerhető, arányos és precíz kidolgozású. Hasonlóképpen a beltér is rendben van. Mint említettem a kocsi eredetiben sem egy nagy szám és a Matchbox méretű kisautók között is csak egy a sok közül. Semmi föltűnőség, semmi extra, csak van és teszi a dolgát. Vagyis szépen beleilleszkedik a Fordos "van" sorozatba. Létezik taxi verziója is három féle színben, kétféle dekorációval valamit kékben
Ez a taxi vonal egyébként sokkal jobban illik a kocsihoz mint bármi más.  


Ha nem is nagy a raktér az ülések mögött, viszont magas
Szépen csillan a korrektül színezett első lámpa
Az ős és az új Transit
Szépen sorban
Nem kicsit doboz a formája, ezen mára már igen csak túl vannak
Hirtelen ránézve mintha a névadója lenne...

2013/06/18

Matchboxon kívüliek: Corgi Ford Transit Wrecker autómentő

Volt már szó kampóban végződő kisautókról a blog oldalain, sőt konkrétan ez a vontató is szóba került már, de én egy kicsit alakítottam rajta, hogy még szebb legyen. Azon túl, hogy szinte teljesen hiányzó jobb hátsó kerékkel kaptam, teljesen újszerű állapotban volt a kisautó.

Na ki ismeri fel innen?

Kívülről Transit
Ahogy akkor is leíródott, valóban a Transit - Mk2 jelű - harmadik generációja (1978-86) képezi az autó alapját. Volt egy ezt megelőző Ford furgon is Taunus Transit (Mk1) néven, viszont okkal elfelejtődött a múlt homályában és mindenki a csőrős és megnyerő orrkiképzésű változatot tartja az első valódi Transitnak. Ezért harmadik a miénk. Jóval konzervatívabb de még mindig kellően transitos megjelenés. Kevésbé struktúrált a kocsi eleje, jóval inkább hozza a kor elvárásainak megfelelő, közel egyenes vonalakkal és nagy síkokkal határolt fülkeformát. Nagyobb, fekete (esetleg sötétszürke) műanyag hűtőrács, integrált szögletes lámpák és indexek. A hátsó lámpája is kissé nagyobb felületű lett, viszont a jellege még mindig a régi: robusztus, de formás. Megnyerő külseje jó beltartalommal párosult és talán ezért is indult el olyan határozottan a máig tartó sikersorozat felé.


Belülről Ford
Beltartalom alatt a Cortinából jött Pinto motort kell érteni, amely 1,6-2 literes változatokban volt elérhető, és a Sierráktól az Escortig szinte minden személykocsiban is előfordult időközben. Ugyan a legerősebb is csak 86 lóerőt tudott, de az egyéb paraméterei mégis alkalmassá tették a furgonokba való használatra is. Speciális változatokban 3 literes V6-os, az ausztrál verziókban pedig 4 literes is előfordult. Természetesen dízelmotorral (2,5 literes York becenevű erőmű) is kapható volt. A furgon kétféle tengelytávval is készült, többféle teherbírással, hatféle karosszériaváltozatban (Van, Kombi, Chassis Cab, Parcel Van, Bus and Crewbus), 32-féle ajtóváltozattal. Akinek ez a szédületes kombinációs lehetőség nem volt elég az nem is érdemelte meg. Nekem a kedvencem a hátul duplakerekes furgon változat közepes tetőmagasítással.

Ravasz ez a rejtett mechanika, de jól működik (amíg el nem fárad a rugó)

Kozmetika után
A Matchbox ezt a szériát csak a meglehetősen egyedi, azaz összesen egy darabban megépült Supervan-verziójában adja ki, holott bizonyosan megérdemelt volna egy körablakos kisbusz verziót is például. A korábbi verzió egy platós kisteherautót mintázott, a következő generáció – mint azt már így utólag tudjuk - egy zárt furgont formázott meg. De legalább a Corgi ott volt és átnyújtotta nekünk ezt a változatot. A részletek a helyükön vannak, a kocsi teljesen rendben van. Az extrákhoz tartozik az automatikus gémmagasság-állítás is. A gémről lelógó - kimondottan kisautók vontatásához „torzított” - kampó az egyik legjobb dolog rajta. Igen ez egy jó ötlet tőlük, mert így biztos, hogy beakad a legtöbb kisautó alsó részébe (szegecsbe legtöbbször) és stabilan vontatható lesz. Más verzióknál egy sokkal szabályosabb, körhöz hasonlító kampó van, ami amellett, hogy szintén nem jellemzi a valóságot még a legtöbb esetben használhatatlan is. Pirospont kiosztva.

A szögletes Transit

Másik oldalon viszont ott a gyenge kerék, ami nem csak nem szép, de törik is. Az én példányomon egyszerűen letört, pedig a nyomok alapján nem is játszottak vele, a festés teljesen ép. A tetőre biggyesztett villogót meg egyszerűbb és szebb is lett volna talán a fülkeüvegből kialakítani mert így rettenetes. Ezt is átfestettem, hogy valamiképpen hasonlítson a funkciójára. A dekorációja teljesen jó, semmi fantáziadús agymenés csak a szigorú valóság amely jól illeszthető a versenykörnyezetbe is akár, de a képeken látható hétköznapi feladatokhoz is elfogadható.

Íme, a gyenge pont

Titkok nyitja
Csak szétszedve látható, hogy mi „mozgatja” a gémet. Egy kis acéllemez van beillesztve egy tüskére és ennek a lemeznek a rugalmassága - eredetileg - elegendő arra, hogy használaton kívül a gémet a legmagasabb pozícióba emelje. Terhelés esetén meg a vontatott jármű súlyától függően áll be valamilyen szintre.
A rossz kereket természetesen cseréltem, de ha már szétszedtem akkor egy-két dolgot föl is javítottam rajta. Az új kerék valamivel szélesebb, de nem bántottam, mert ez a sportosabb, terpesztősebb megjelenés szerintem előnyére válik a Transitnak is. A lámpák és a hűtőrács kifestése még markánsabbá teszi a Ford Transit megjelenését.

A léptékek kicsit összekeveredtek, de sebaj, a látványért mindent elnézünk
Nagyon jó a kampó, mert még a hiányzó elejű romokba is bőven beleakad
A szín szép volt, maradt is

2024/05/15

Matchbox Graffic Traffic Ford Transit

Drága sorstársaim a vanitiszben! Ma fertőzésünk egyik ikonikus kórokozóját, az agyonhasznált, koros, fehér furgon egyik emblematikus megtestesítőjét láthatjátok, az öreg Ford Transitot!

Persze amikor a Matchbox megmintázta, sem agyonhasznált, sem koros nem volt, ezt már a tulajdonosai tették hozzá. A típusismertetőre nem vesztegetnék karaktereket, egyrészt már többé-kevésbé megtettem a múltban, másrészt a harmadik generációs Transit mindmáig az utcakép része.

Ami ezt a példányt ritkává teszi, hogy egészen biztosan az 1991-es Graffic Traffic szériából való! Az a konstelláció, hogy balkormányos, rajta van mindenhol a Transit logó és borostyánszínűek az ablakai, kizárja azt, hogy lekopott festésű, más fehér alapszínű kivitelből lett „lefehérítve”. Graffic Trafficot nehéz szép állapotban találni, hiszen ugye eleve arra lettek kitalálva, hogy a gyerekek filctollal essenek neki. Ez elkerülte a kipingálást – vagy sikerült róla eltüntetni idővel – de azt nem, hogy játszanak vele. Sajnos azt sem, hogy csúnyán besárguljon az alváza – Ultra Ibolya én így nem szeretlek!

Transit rendszám elől és balkormányos. Az első két jel.

Az alváz csúnyán besárgult már, az UV számlájára írom, mintsem az anyagminőségére.

Tolóajó a bal oldalon.

A 8-dot kerekek a Matchbox történetének egyik legjobban sikerültjei, mindennek jól állnak!

Transit logók hátul, a harmadik jel!

Narancssárga ablakok. Az utolsó jel arra, hogy ez Graffic Traffic és nem egy lekopott dekoros más.

Tolóajtó a jobb oldalon is. Létező de feláras és ritka extra.

Az ütött-kopottság már a tulajdonosai révén került rá, de én ígérem nem pusztítom majd tovább! A vízvezetékszerelő srác sem megy többet a közelébe az fix!

2010/05/16

Matchbox 2008 Best of British: MB-06 Ford Transit

A Matchboxnál bérelt helye van a brit Ford népszerű árúszállítójának, amiben én feltételezek annyi hátsó gondolatot, hogy ezek remek céges reklámajándék alapot képeznek „úgy amúgy”. A múltban a Matchboxnál megjelent összes Transit generációt tárgyaltuk már, kivéve a legeslegújabbat.

Transit Hetedszer
A sorban a hatodik generációs Transit, melyet 2000-ben mutatott be a Ford ráncfelvarrása a hetedik generáció. Az eddig legszögletesebb Transit 2006-ban kapott új első és hátsó világítótesteket, új nózit, belteret és új erőműveket. A Wikipédia szerint jelenleg háromféle közös-nyomócsöves dízelmotorral – 2,2 és 2,4 literes sornégyes, illetve 3,2 literes sorötös –, és egyetlen 2,3 literes sornégyes benzinessel kapható, míg sebváltóból öt- és hatgangos választható hozzá. (Kíváncsi lennék, hogy kik és milyen feladathoz választják az amúgy a Ford Rangerből való benzines erőművet. Tán mentési feladatra?)

Matchboxnál ötödször
A Matchbox ez az ötödik olyan kisautó, mely valamilyen Ford Transitot mintáz. Érdekes, hogy ugyanakkor debütált, mint a valódi jármű, azaz 2006-ban. Ahogy Areh gyűjteményét elnézem, elég jól tartottam a lépést a Matchbox kiadásokkal, de azt ne várjátok, hogy betartsam az időrendi sorrendet – ehhez túl nagy a kupi a gyűjteményem még fel nem dolgozott részében – de ez a jelenlegi darab is 2006-ból való. Alapvetően szeretem ezt a részletes modellt és nincs de. Külön tetszik a raktérben megbúvó húsvéti tojás. A Best of British széria amúgy nem feltétlenül a szívem csücske, mert az esetek többségében úgy érzem, hogy nem éri meg az 1-75 szériához képest emelt árát és hát... no, ez a darab sem kivétel. A pékség színeit viselő festéssel semmi bajom – sőt, alább mindjárt kiderül, hogy poénokat rejtettek rá –, de a lámpatestek, vagy az orron lévő Ford ovális kifestése elmaradt, ami azért ebben az árfekvésben már bőven elvárható. Ha már a lámpánál tartunk, akkor érdemes megemlíteni, hogy az első fényszórók ismét a szélvédő műanyagjából kerültek megformálásra, amint a negyedik generációnál is.

Viszont ami az oldalára került, az igencsak ötletes. Már említettem e lapokon, hogy remek iránynak tartom, hogy a Matchboxnál ilyesmivel próbálják meg feldobni egy ideje a modelleket. Most is sikerült a törekvés, a feliratok megérdemlik, hogy „kicsomagoljuk” a jelentésüket! A „Shefford's Bakery and Goods” még nem túl izgalmas, a jelentése mindössze „Shefford(ék féle) pékség és árucikkek”. A „Confectionery fit for a KING” szintén nem túl izgalmas, „sütemények melyek megfelelnek egy királynak”. Az ez alatt – a hátsó kerék felett olvasható –, apró, 45L53T12L5 számsor ugyanazzal a módszerrel, amivel az újkori Matchbox rendszámok is kikódolhatóak, a „delectable”, azaz „kellemes, élvezetes” kifejezést adják. A vezető ajtaján lévő, „Driver Carries lots of Dough”, azaz „A sofőr rengeteg tésztát/sütit/fánkot visz” pedig egy szójáték. Egyrészt utalás a külföldi taxikon sokszor olvasható, „a sofőrnél csak váltópénz van”, rablásvédelmi feliratra. Másrészt a „dough” szlengben pedig pénz. (Itt ragadnám meg az alkalmat arra, hogy terjesszem azt a nézetet, hogy a SZTAKI szótár meghatározásait csak óvatosan szabad kezelni! Jelen esetben a „dohány” és „guba” szavak is ott szerepelnek, de semmiféle utalás nincs arra, hogy ezeket szintén szlengben, mint pénz kéne érteni! Így lesz a lekváros buktából „fuckup with marmalade”.) A modellel kapcsolatban egyetlen apró bakit találtam: Ugye a sorozat amiben szerepel, az a „Britek Legjobbjai”? A kormánya mégis a bal oldalon van!

Matchbox 2008 Best of British: MB-06 Ford Transi, NRFB.
Az elejére bőven elfért volna még egy rendszám, vagy a Ford ovális festése, elvégre ez nem az 1-75 széria, hanem a BoB.
Az oldalon lévő feliratok viszont már annál érdekesebbek, a részletek fent. A hatágú krómfelni nekem kifejezetten tetszik rajta.
A hátsó fertály is elviselne némi festéket a lámpatestek tájékán.