2013/06/22

Matchboxon kívüliek: Corgi Ford Consul (Corgi No. 200)

Hűtlen bár, de talán bocsánatos módon a Corgi magyar blogját böngészve találtam egy utalást egy bizonyos Ford Consulra. Felrémlett, hogy mintha nekem is egy ilyenem volna a vitrinben. Eddig csak annyit tudtam, róla, hogy nagyon régi és Ford Consul. Ennek megfelelően óvtam is. Most beazonosítottam. A blogban leírtak alapján még jobban fölértékelődött a kiskocsi a szememben. Ráadásképpen hozzájárult ehhez az értéknövekedéshez az én Fordom története is.

Közlekedési pillanatkép 1956-ból

Múltba révedés
Ugyanis ez a kis modell szó szerint megfordult már a világ több helyén, mi több, a Föld túloldalán is. A történet röviden annyi, hogy egy nagybátyám Ausztráliába bírt kimenni annak idején és egy ilyen kocsit vásárolt magának. Talán büszkeségből, talán mert csak némi tétova információt akart adni a közlekedési körülményeiről megvásárolta a kocsija modelljét és postán eljuttatta az itthoniaknak. Mindegy volt, hogy Corgi vagy nem, de az ő kocsijának a mása volt. A nagyszüleimnél ez egy közepesen megbecsült játék volt, de mivel elég stabilra sikeredett, túlélt egy-két-három nemzedéket különösebb sérülés vagy fogyás nélkül. Aztán amikor sajnálatos módon eljött az ideje, hozzám került, mint családi kisautó felelőshöz és autórajongóhoz. Ez akkor még számomra mindig csak egy régi, tehát megbecsülendő játékszer volt, így bekerült a vitrinbe. Csak mostanában kezdtem belegondolni az általa megtett hatalmas útra. 

Consul a világ körül
Valahol Nagy Britanniában legyártódott, becsomagolták, aztán még nagyobb dobozokba majd konténerekbe rakták. Hajóra került és a világot körbeutazva megérkezett Melbourne-be, a kikötőbe, ahonnan az ausztrál játéknagykerbe szállították. A sarki játékboltos megvette, polcra tette és így várta a magyarországi származású Ford Consul tulajdonost aki megvásárolta. Becsomagolta ismét és postára adta. Hosszú hajóút következett Európa felé, valahol, talán Hamburgban ismét szárazföldre, tranzitraktárba került a csomag. Hosszú vonatút következett, több átrakodással, zötykölődéssel egészen Budapestig, majd onnan Miskolcig. Itt nyilván valami vámhivatalba került először, talán valamit még fizetni is kellett a csomagért. A kibontás és a levél elolvasása után kezdte meg hazai játékkarierrjét a kis Ford. Sok-sok gyerekkézen át vándorolt, dobozból fiókba, ládából a homokozóba, betonjárdáról a konyhaasztalra. Míg egyszer – egy utolsó, Pécsre vezető útjával - nyugdíjba vonult és nálam végső garázsra talált. Tudom, hogy kissé hosszú volt a történet, de talán érdekes lehetett olvasni, hogy mi minden történhet meg, milyen nagy utat járhat be egy látszólag semmi kis játékszer. A kocsi megjelenése gondolom a vele előttem játszóknak is szép és szokatlan volt a hatvanas évek utcáin röfögő ritkás Moszkvicsok, Pobjedák és Škoda Octaviák világában. Ez a kocsi nyugati volt, egy Ford. Azt meg hogy a modell egy Corgi gyártmány, még jóval később sem értékelte senki, a mostani időszakig. Magyarországon ez a márka ismeretlen volt, minden kisautó „mecsboksz” volt, ezt a nevet azonosították az ilyen és hasonló kis méretű fém játékszerekkel (mint minden láncfűrészt „stíl”-nek hívnak, holott hát...). Már akinek volt ilyen és tudta, hogy létezik egy ilyen márka. Ezen történeti háttér tudatában nagyot emelkedett a kiskocsi ázsiója nálam. Mégiscsak egy Corgi és nem valami „nóném” gyártmány.

Technikai jellegű rácsodálkozások
A Corgi történetét, rejtelmeit és modelljeinek egy részét bemutató blogban sem találtam meg ennek az autónak az ismertetését, így magam kezdtem egy kis adatgyűjtésbe, az eredeti kocsit illetően. Nem volt egy igazán emlékezetes típus, így viszonylag kevés adat áll rendelkezésre az amúgy sem túlbonyolított kocsiról.

Az első Ford Consul 1951-ben jelent meg. Angliában gyártották, és 470 fontba került. Önhordó karosszériája volt és – elsőként az angol autógyártás történetében - McPherson első felfüggesztése. 1508 köbcentis négyhengeres, 48 lóerős motor hajtotta.
A Corgi 1956-61-ig gyártotta 1/43-as léptékben. Az első tízdarabos sorozat az „üveges” verzió tagja volt. Egyes források szerint a Corgi legelső modellje ez a kocsi. Alumínium keréktárcsákon gumival szerelt kerekekkel. Összesen hatféle színben, például zöldben, plusz egy kétszínű kéttónusú változatban is. Ma meg már egy jó állapotban levő példány akár 25 fontot is kóstál a licitálós piactéren.

Itt a lemezbe domborították a szöveget

A kézbe vett történelem
A kocsit kézbe véve egyből érezhető a masszív kialakítás. Az idő bizonyította a méretezés helyességét. A karosszéria részleteinek kialakítása az eredetit ábrázoló fotók alapján elég pontosnak és kellően kidolgozottnak mondható. Az ablaküveg valamikor nagyon mutatós zöld színű volt, mára kissé kopottas lett, de még emlékeztet egykori fényére. Rugózása nincs, viszont jól gurul és az összes kereke ép, minden gumiabroncs a helyén van.

Ez a kocsi nem kerül felújításra, ez így emlékeztet engem is a gyerekkori nyarakra, amikor ezzel játszhattam a kertben.

Beelőzte egy Skoda
Akkoriban is hasonlítottak egymáshoz a hétköznapi kocsik, nem csak ma
Megkopva bár, de törve nem!
Arisztokrácia és proletariátus
Kortársakkal
Azért a Ford megelőzi a Moszkvicsot
Egy kissé eltúlzott ez a forgalom, az elhagyatott vidéki úton
A stabilitás nem igazán tartozik az erényei közé

4 megjegyzés:

Sam. Joe írta...

Én nagyon szeretem, ha tudom egy-egy szerzeményem sztoriját, szóval nagyra értékelem ezt a részét is. A képeknek lett egy kis 1984 hangulatuk.

Farkas Sándor írta...

Jó történet és klassz kisautó!
Valóban ez a modellgyűjtés egyik legizgalmasabb oldalhajtása.

somytomy írta...

Én is szeretek néha belegondolni, mi mindent láthatott egy-egy régi tárgy. Szép darab, és a története se rossz.

pittlaren írta...

Csatlakozom, a háttérsztori plusz adalék.

Ezeknek a régi Corgiknak - állapottól függetlenül - van egyfajta patinájuk. Ez (is) nagyon tetszik!