Átalakítás: Siku Volkswagen Transporter T2 No. 1.

Nem mondhatom, hogy régen szerepelt átalakítás a blogon, hiszen Snake Peti Trabija pont jókor jött, így most viszonylag rövid időn belül két patkány is szerepel a blogon. Ugyanis én is egy újabb rat-style autóval készültem. Ez alkalommal nem egy mostani bolti darabot öregítettem, hanem egy már inkább felújításra váró fémdarabot láttam el pár extrával.

Dupla szerencse

Mióta el kezdtem gyűjteni az autókat és szakosodni kezdtem a VW-kra, kialakult bennem egy birtoklási vágy egy Siku DoKa (Doppel Kabine - duplafülkés) T2 iránt. De valahogy sosem sikerült lehalászni egyet. Egy idő után lejjebb is adtam a szintet, hogy már az is jó lenne, ha egy olyat találnék amivel dolgozni kell, hogy vállalható legyen. Végül pár hónapja Rájen tett fel egy roncsot az eladó autói listájára. A szélvédő menthetetlen volt és a festése is látott szebb napokat, de ennek is nagyon örültem. Így is már jó ideje nézegettem neten valami ötletadó képet. Ám a szerencsém itt nem ért véget! Pár napra rá a Vaterán is elém került egy hasonló állapotú T2. Ez viszont egy csomagban volt és a többire nem lett volna szükségem. Miután mutattam Tomminak mondta, hogy ő ismeri az eladót és így sikerült megbontani a csomagot ráadásul még el is tudott menni érte, így nem volt postaköltség sem. Így már két Crew Cab is ott figyelt a polcomon. Annak ellenére, hogy jó ideje kavarogtak a tervek a fejemben, nem ültem egyből neki a festegetésnek. Kellett egy pár hónap míg rászántam magam, hogy elkészítsem.

Az ötletek felelevenítéséhez jól jött az a pár száz kép, amit lementettem a számítógépre, vagy csak a könyvjelzők közé került. Az érdekesség a sztoriban még az, hogy nem egy T2-es alapján hanem egy szintén Duplakabinos T1-es után készült el a minta, amit patinazöld és matt fehér lett. Természetesen rozsdamintával.

Újjáépítés

A post elején említettem már, hogy a szélvédő erősen kukaérett volt, így a teendők listájára fel is került az „újraüvegezés”. Mivel számomra ez egy elég különleges vasdarab nem lehetett kétség, hogy kell rá pár különleges extra is. Így jött az ötlet, hogy kárpitozni kéne belül. Ehhez egy vászonzsebkendőt használtam, ami szintén zöld-fehér. A fakó fehér üléssor szerkezetileg nem változott, de egy világosabb barna festéssel sokat lehetett rajta javítani. A kabint a körbe kívülről egyenként felhelyezett szélvédők tették teljessé. Itt is extraként említeném a matt feketével kiemelt ablakkeretet.

A második nagyobb extrát a platón kialakított ponyva jelentette A bordák drótból készültek, amit fogpiszkálóval feszítettem a plató falához. Erre került rá a belső kárpitozásnál használt anyagból maga a ponyva. Hogy valami tartalma is legyen sztirollapból faragtam egy szörfdeszkát.

Az utolsó újításként a napellenzőt nevezném meg. Ezt egy műanyag flakonból vágtam formára majd lefestettem híg matt fekete festékkel. Ez elég érzékeny festék, így akril lakkal fixáltam.

A kerekeket Tommitól kaptam. Ez az ékes példa arra, hogy érdemes nyitott szemmel járni, mert akár egy noname kisautógyártó is tud parádés kerekeket produkálni. Az arany festés már extra rajta, de már anélkül is bármelyik pedigrés gyártó megirigyelhetné. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy a „nagyok” erre miért is nem képesek? De ez a cikk most nem ennek a boncolgatására készül. Hanem, hogy megmutassam a legújabb kreálmányomat.

Jöjjenek a képek!

Az első rétegek.Hamar rozsdásodik.Egy kis ugrás és már itt a kész állapot.Minden részlet festveInnen látszik a ponyva rögzítéseItt pedig flakonból készült napellenző.A kárpit.Az ötletadó.

Nem véletlen a No. 1 jelzés a cikkben, ugyanis három Siku T2 készül pillanatnyilag. Úgyhogy ez a kép egy kis előretekintés. A képen már leszedtem a ponyvát, mert igazából nem voltam vele teljesen elégedett. Folytatása következik!