2010/12/10

Matchbox MB-58 Mercedes-Benz 300 E

Vannak autók, melyeket annak ellenére szeretek, hogy bizonyos hivatást űző, vagy bizonyos kisebbségekhez tartozó elemek mindent megtesznek azért, hogy alaposan leharcolják az imidzsét. A gyári karosszériakódján csak W124-esként emlegetett Merci is ilyen.

And going and going and going...
Ha nem annyira old-, meg youngtimerek kerülnek szóba valahol – vagy éppenséggel szovjet autók – akkor előbb utóbb valaki biztos megjegyzi, hogy „mert abban még volt anyag”. A helyzet az, hogy tényleg létezett olyan autó, amit szándékosan úgy terveztek meg, hogy tartós legyen és nem akkor készült mint a Titanic, hanem a nyolcvanas években. A jó öreg W123-as már erősen megérett a cserére, meg valamit kezdeni is szerettek volna a nagypapás imidzsével, amikor az utód tervezésébe fogtak. Az 1984 és 1995 között kínált E-osztályal – aminek a jelzésében az E akkor már a közepes méretű luxusautót volt hivatott jelenteni és nem a befecskendezős motort (Einspritzmotor) mint az 50-es években –, igyekeztek minden vevői igényt kielégíteni. Eleve ugye létezett négyajtós lépcsőshátú, ötajtós kombi, kétajtós kupé, illetve kabrió is, a hátsókerék hajtásún kívül pedig öszkerekes is. A motorkínálatot pedig felsorolni is sok. A benzines – ez milyen fura, miért nem hívjuk ezt ottómotorosnak, ha már a Diesel lehet dízel? – erőművekből a sornégyesek közül 2-, 2,2-, 2,3 lityisek, a sorhatosak közül 2,6-, 2,8-, 3,0-, 3,2-, 3,4-, 3,6 literesek, a V8-asok között pedig 4,2- és 5 literes erőművek közül választhatott a tisztelt megrendelő, természetesen évjárat, kivitel és földrajzi elhelyezkedéstől függően. A dízeleknél kétliteres sornégyes – azért a nagypapikat is ki kellett szolgálni valamivel, mert a 72 paci biztosan nem mozgatta valami fürgén a közel 1400 kilós járgányt –, 2,5 literes sorötös és háromliteres sorhatos – utóbbiból turbós is – volt a palettán. A váltója pedig lehetett négy és ötsebességes manuális és automata is. Az autó tartóssága és minősége legendás, éppen ezért lehet, hogy sok még mindig taxiként falja a kilométereket, pedig az nem éppen a legkíméletesebb működtetése egy autónak és a legutolsó gyártása után is eltelt már 15 év. (A Totalcar még 2004-ben mutatott be egy 1991-es kiadású 300 TD-t, érdemes elolvasni a cikket.) A formatervéről pedig megkockáztatom, hogy időtlen. Egy szép állapotú darab 1:1 méretarányban is az „abszolút kéne” kategóriában indulna nálam egy tökéletes világban.

Ein, zwei, polizei
1986-ban debütál a Matchboxnál MB-58-ként a W124. Akkor még metálkék a fényezése a beltere pedig sötétkék, csakúgy mint az alváza és nincs csillag a hűtőjén, ez a készség csak később jelenik meg, nevezetesen 1988-ban. Ahogy elnézem a Merci motorkínálatát, a Matchboxnál a régóta működő, „merjünk nagyot mondani” alapelv mentén, az akkor elérhető legnagyobb teljesítményű verzió jelzését írták rá a kisautóra, amit az adott karosszériakivitel elvisel és így lett 300 E. Ez 86-ban egy 3 literes, 12 szelepes, sorhatos erőművet takar, ami 180 lóerőre, 255 newtonméterre és 8,5-9,9 másodperces, nulláról-száz kilométer per órás gyorsulásra volt elég. (A második adat gondolom az automataváltós verzióé.) 1991-ig olyan jelentős változás a kivitelben nem történik, míg valaki azt nem gondolta a terméksorvasztási részlegen, hogy „ha már német autó, miért is ne legyen rendőr”. Nosza, megszülték a zöldcsíkos, fehér Polizei fényezést, ami abból a szempontból egyáltalán nem rossz ötlet, hogy – lásd a képet alább – a Német Szövetségi Köztársaság rendjének őrei használták a W124-est. (Mi több, a Policecars.hu képeinek tanulsága alapján a mi rendőrségünknél is futott legalább egy ilyen, mint felvezetőautó!) Csak éppen minden rendőrségi jármű egyik legjellegzetesebb kellékét a megkülönböztető jelzéseket hagyták le róla. Persze most lehet okoskodni, hogy „furán mutatott volna a jelzésként létező tetőablakon”, meg „biztos csak szélvédő mögötti fényjelzést hordó, autópálya üldözőautó” – ja, a maga 8,5 másodperces 0-100 km/h gyorsulásával, azon az autobahnon, ahol sok helyen nincs felső sebességkorlátozás. Tetszik vagy sem, ez egy gyönyörű részletességgel megfestett, német rendőrautó, amiről lespórolták a fényhidat. Az ilyesmi hiánya nálam a „köszi, de nem köszi” kategóriába sorolja vissza a kisautókat és ez a példány is csak azért van a birtokomban, mert része az 1991-es kiadású, MC-10-es szettnek – amiből lassan elfogynak már a bemutatandó darabok.

Merci csillag a hűtőn, nyitható ajtó, 8-pöttyös kerék, süti!
Német rendőrségi festés süti! Megkülönböztető jelzés meg nincs - csak ablak a tetőn -, nem süti!
A kopást a tükrön a tárolás okozta, ezzel egy percet sem játszottak.
A rendszámtáblára kicsit sok festék került, így nehezen olvasható.
A W124-est tényleg használták a Bundesrepublikban rendőrautónak.

3 megjegyzés:

pittlaren írta...

Igaz, erről tényleg fájón hiányzik a megkülönböztető jelzés...Vannak típusok, amelyek -szerintem- még a megkülönböztető jelzés hiányából fakadó hendikeppel is érvényesülni tudnak, de ez a merci nem tartozik közéjük...Kár, mert nagyon szép, látványos (kis)autó

RÁJEN írta...

Nekem így is bejön, fényhíd ide vagy oda. (Oda.) Ha egyszer kapok valakitől ajándékba egy jó állapotú másodpáldányt, teszek rá, oké?

dancergee írta...

Tégyleg fájó a fényhíd ennél a típusnál...
Sikuéknál szerencsére került a Mergákra...