2009/09/11

Matchbox MB-47 Pannier Tank Loco

A Matchboxnál az 1970-es évek végén jelennek meg azok a szettek, amiben felbukkannak az első vasúti járművek. Ennek a blognak az első, igazi postja is egy ilyenről, a PS-01 konténerkikötőről szólt, melyben az MB-24 tolatómozdony műanyag testű változata szerepelt. A cég megpróbált ezzel a gyerekek kezébe adható, „tologatós” játékvasutak piacára bekerülni. Hogy mekkora sikerük volt ezzel, vagy mekkora nem, azt nem tudom, de annak ellenére, hogy a vasúti járművek aztán sorra bekerültek az 1-75 szériába, vagy a Twin Pack-ek közé is – tehát bőven van honnan ismerni és birtokolni őket –, én még olyan gyűjtővel nem találkoztam, aki túl sokra becsülné ezeket a dolgokat. Persze nem ezért, hanem a kicsavart ízlésem okán de természetesen szeretem ezeket. Nem ússzátok meg a bemutatót!


Valódi mozdonyokról mintázva

A Matchbox kínálatában szereplő összes gőzmozdony – az 1-75 szériában mind az a kettő ami van – valódi mozdonyokat mintáz. Előre bocsátom, hogy nem vagyok szakértő, ezért úgy olvassátok e sorokat, hogy a „tanítóbácsi” mindössze egyetlen leckével jár előttetek a témában. A mostani szeánsz tárgya, az MB-47 Pannier Tank Loco – bár 1977-es keltezést visel az alvázán – először az 1980-as katalógusban bukkan fel.


Menjünk át Grétsy tanár úrba és elemezzük az elnevezést! A „Loco” nem nem spanyolul van és nem őrültet jelent, hanem a lokomotív rövidülése


A „Tank” már hosszabb történet, de aki ismeri az első világháborús harckocsik nevének történetét, miszerint hogy a „tank”, azaz a tartály az onnan jön, hogy a szállításukkor ezt a megjelölést írták a rakomány kísérőlevelére, az sejthet valamit a jelentéséről. Angolul azokat a gőzmozdonyokat, melyek a működésükhöz szükséges vizet nem a maguk mögött húzott szerkocsiról veszik, hanem a valahol rajtuk elhelyezett tartályokból, hívják úgy, hogy „tank locomotive”. Hogy ékes anyanyelvünkön ennek mi lehet a neve, arról halvány, lila gőzöm sincs és kitúrnom sem sikerült a net bugyraiból, úgyhogy ha valaki ismeri az ide vonatkozó terminusz teknikuszokat, ne habozzon megosztani a tudást a kommentek útján.


A „Pannier” szintén olyan dolog, aminek tudom a jelentését, de a magyar nevét azt nem. Szóval az ilyen mozdonyok a kazánjuk két oldalán hordják a víztartályukat, de úgy, hogy az nem ér le az úgynevezett keretig, amin a kazán és az összes gépezet nyugszik, illetve nem ér fel a kazán felső részére. Az előbbi tulajdonsága azt segíti, hogy könnyebben hozzá lehessen férni a futóműhöz és annak alkatrészeihez, az utóbbi pedig azt, hogy ne kerüljön túl magasra a mozdony súlypontja. Az ilyen típusú mozdonyok jellemzően az Egyesült Királyságban és Belgiumban fordultak elő.


Na, de mi az a GWR?

Odáig már eljutottunk, hogy ennek a mozdonynak a neve a tulajdonságaiból jön, nagyjából úgy, mintha a Grove AT 1100 darut, „Sárga Tízkerekű Darunak” hívnák. Persze a játékszernek, gyerkőckézbe szánt vasúti jármű valódi mozdonyt mintáz. Erre persze nem úgy jöttem rá, hogy értek a brit vasút történetéhez, hacsak nem számítjuk ide azt, hogy szívből lelkesedem az összes Railroad Tycon és Transpor Tycoon változatért, meg Thomas a Gőzmozdony – eredetiben Thomas the Tankengine, ugye most mindenki érzékeli a Matchbox Memories közszolgálati és oktatássegítő jellegét – fantasztikus kalandjaiért. A nyomokat a Matchboxnál szórták el, az oldalára ragasztott „GWR” matricával. A Wikipédia bőséggel tárgyalja a Great Western Railway 1835 és 1948 között zajló történetét. A brit vasúttársaság históriájánál azonban érdekesebbnek tartom azt a keveset, amit a járműről magáról megtudtam.


Az biztos, hogy a GWR 0-6-0 gőzmozdonyról mintázták az MB-47-et, de hogy ezeken belül pontosan melyikről, azt nehéz megmondani. Ennek az oldalnak az alapján én arra tippelek, hogy a leggyakoribb, 5700-as szériát vehették alapul, de akkor több részlet is el lett rajta szúrva – például a széntároló valami mérete, az ablakok alakja. Ha erről, akkor elmondható, hogy a megmintázott mozdonyt 1929 és 1950 között gyártották és meglepően sokáig használták igáslóként, nem pedig speciális nosztalgia szerelvények elé fogva; volt olyan ipartelep, ahol még 1980-ban is pöfögött egy. Azt végképp képtelen voltam kitúrni, hogy vajon milyen teljesítményre volt képes a kéthengeres gőzgép, vagy milyen sebességgel volt képes vinni a mozdonyt.


Az eredetiről készült képek és videó alapján a Matchboxot nem tartom rossznak, bár hiányoznak róla olyan részletek, mint a személyzet munkahelyéről amúgy meglehetősen korlátozott kitekintést biztosító első-hátsó ablakok, a kémény sem olyan, mint az eredetin és nincs meg a kerekeket összekötő rudazat.


Matchbox MB-47 Pannier Tank Loco.
Bár sok részlete pontatlan...
...elég egyértelmű, hogy a GWR...
... 0-6-0 Pannier mozdonyáról mintázták.
Ő lenne az eredeti.


Ilyen, mikor működtetik.

4 megjegyzés:

beczl írta...

Hát ezek nekem valahogy soha nem jöttek be. Hogy a Matchbox vonatokat gyárt az olyan számomra, mint amikor a Kínai gyárt autót. Valahogy nem valók egymáshoz. :-)

Regős Szabolcs írta...

Nem ilyen volt Duck a korai Thomas évadokban?

Sam. Joe írta...

De. ;-)

somytomy írta...

Van a szerkocsis mozdony, ezt jól leírtad: húzza maga után a szerkocsit, abban szenet és vizet visz magával. A "tank locomotive" magyar neve szertartályos mozdony, ez (szintén ahogy leírtad) szerkocsi nélküli, a szén- és víztartályok a mozdonyon vannak. Ennek megvan az a hátránya, hogy kevés üzemanyag fér bele, ezért nem lehet belőle Union Pacific Big Boyt csinálni, mert két méterig se jutna el. Előnye viszont, hogy mindkét irányba ugyanolyan sebességgel tud menni, tolatómozdonynak tehát ideális, annak úgyse kell akkora kraft. (A szerkocsis mozdonyok hátrafele lassabbak, mert a szerkocsi nem szereti, ha tolják, nem tudom pontosan, miért. A szerkocsis mozdonyokat ezért a végállomáson a fordítókorong nevű alkalmatossággal megfordítják, és úgy megy vissza. A szertartályos mozdonyokat szárnyvonalak kiszolgálására is használták, mert hát Biharbasznád alsóra nem éri meg fordítókorongot telepíteni)