Nem tudok róla, hogy
készült-e valaha is olyan felmérés, ami sorrendbe állítja, hogy
mely márka típusait dolgozta fel legnagyobb számban a Matchbox, de
egész komoly összeget mernék tenni rá, hogy az első helyen a
Ford tanyázna, aztán valamivel kevesebbet, hogy a másodikon a
Mercedes-Benz. Persze ez a szám a játékmárka 61 éves története
alatt jön össze, amihez mostanában annyira sokat nem pakolt hozzá
a Mattel, ha jól tévedek, akkor 2009-ben volt az 1-120 sorban
Merci, nevezetesen egy SLR. Mivel mostanában elég sok BMW fordult
meg nálunk – és fog is, mert magam sem tudom miért ezek akadtak
a kezembe a legutolsó rendezkedésnél – arra gondoltam, hogy az
ős-rivális, a Mercedes-Benz egy termékével kéne kompenzálnom a
BMW túladagolást. A bevezető apropóját az adja, hogy világossá
tegyem, hogy ehhez miért kellett másik játékgyártó termékéhez
nyúlnom.
A közepes
Amivel
ma dolgunk van, az a Mercedes-Benz kínálatából a közepesnek
számító E-osztály. Ha jobban belegondolok, akkor az E-osztály
különböző generációiról már sokat írtunk, ha ide vesszük
azokat a típusokat is amiket a Tudományos Merciszexualitás
tudománya az E-osztály elődjének számol. A legelső ilyen a
W120/121 Ponton amink nincs, bár a
Grellnek van ilyen terméke,
szóval egyszer, majd, talán.
Az
1961-ben debütáló, gyári kódján W110-es, „Fecskefarkút”,
amit a Matchbox a legendásnak számító – vagy van olyanod, vagy
vágytál rá, függetlenül attól, hogy a gyűjtési ingerenciád
gyermek, vagy felnőtt szakaszát éled – Binz
mentő formájában dolgozott fel.
A
következő, 1968-ban debütáló W114/W115, a köznyelvben
„Állólámpásként” ismert generációt a Corgi dolgozta fel,
meglehetősen fantáziadúsan, hiszen készített mentőautót,
hétköznapi,
„civil” szedánt, taxit,
de még rendőrségi
járőrkocsit
is ebből a generációból, melyek közös jellemzője, hogy az
egyik jobb és kívánatosabb, mint a másik.
Legnagyobb
fájdalmamra a következő generációt, az 1976-óta létező
W123-ast, a szintén legendásnak számító „Zöldségest” csak
a Schuco készítette el 1:64 közeli méretarányban – 1:66-os,
ami pont annyival kisebb, hogy nekem már jobbára kiesik az
érdeklődési körömből. Mivel egyrészt iszonyú drága, másrészt
egyszerűen nem tetszenek a cégre jellemző egyenkerekek alatta, nem
igazán valószínű, hogy nekem lesz ilyenem, pedig maga a W123 az
nagyon kéne ebben a méretarányban.
A
tíz évvel későbbi W210-est
pedig Siku értelmezésben és némiképp átdolgozva
tálaltuk már a múltban. W211-esünk, ami 2002-ben debütált
nincs, pedig több gyártó is feldolgozta – valahogy kimaradt –
viszont a jelenleg aktuális, 2009 óta létező E-osztály, a W212
igen. Erről szól ez a post. (Mental note: A Merciket is fel kéne
vinni a Bubba-Gump listába!)
Gyári propagandaanyag a W212-es E-osztályról.
Ráncfelvarratlan
Hogy
kissé előre táncoljak a kisautóhoz: A Realtoy – mely mint azt
régóta tudjuk a Tesco egyik beszállítója kisautó fronton – az
egykoron a Matchboxnál oly népszerű módit követte, azaz
a "legnagyobb típusjelzést írta az autóra, amit az adott
karosszériaváltozat elviselt”.
(Az E 63 AMG, ami a megjelenéskor a csúcsragadozó volt, a
legszolidabban báránynak öltöztetve is eltér megjelenésében a
szolidabb változatoktól.) Így egy 5461 köbcentis, V8-as motorral
szerelt, 383 lóerős, a 0-ról 100 km/h-ra, 5 másodperc alatt
gyorsuló autó apró mását tarthatjuk a kezünkben. Amennyire
sikerült utána járnom, ezeket az értékeket a 2013-as facelift
sem érintette? Hogy milyen lehet az élet egy ilyen német
szedánnal, arról
az Autónavigátor.hu ír,
igaz ők „csak” a turbófeltöltős sornégyessel szerelt
E250-ről, ami „csak” cirka 200 lóerős és 7,4 másodperc kell
neki 0-ról, óránként 100 km/h-ra gyorsuláshoz.
„Én nem
tudom mi ez, de jó nagyon...”
Nem
akarom ismételni magamat, mert ugyanazokat kellene írnom, amit a
Realtoy gyártotta többi kedvencemnél: A
7-es BMW-nél,
a Nissan
Fairlady Z-nél,
a megosztó, de
szerintem döbbenetesen állat Isuzu VehiCrossnál,
vagy az
Audi RS4-nél.
Játékszer árkategóriában tökéletes, amit ma boltban, valódi
autót mintázó, 1:6x méretarány közeli játékautónak meg lehet
venni, abban ez a kínai cég az egyik legjobb.
Igazából
nem tudom megállni, hogy ne szóljak be a Mattelnek, az van, hogy
látni kell, a Realtoy egyszerűen megveri az amerikai óriás
kékvérű márkáit és nem csak véletlenül, egy-egy darabbal,
hanem masszívan. Jó, nyilván, ők is tudnak mellényúlni.
Igazából az a sztori jut eszembe, amikor a II. világháború
idején, Herman Göring birodalmi marsall, a náci légierő
parancsnoka megkérdezte Adolf „Dolfo” Gallandot, amikor
kitüntette az ászpilótát, hogy mit tehetne a
vadászrepülőkért, hogy megnyerjék az angliai légicsatát.
Galland meg így válaszolt:
„Herr
Reichsmarschall! Adjon nekem egy század Spitfiret!”
A
Mattelnek el kéne menni és megnézni, hogy mit és hogyan csinál a
Realtoy. Mert ne jöjjön nekem senki azzal, hogy drága a licencdíj,
ezért csinálnak borzasztóbbnál-borzasztóbb fantáziakacatokat és
ezek a kisautók, egytől-egyig mind illegális, az eredetieket
gyártó cégek engedélye nélkül készült holmik. Konkrétan
ennek a Mercinek a dobozán hologramos Daimler licencmatrica van.
Vagy az is hamis lenne?
Részletek, kiemelve festékkel, pontosan. Nem, nem Matchbox és nem is Hot Wheels. Tesco gazdaságos Realtoy.
Márka és típusjelzés, festékkel kiemelt hátsó világítótestek! Hol tart már a tudomány?!
Részletes belsőtér mindenhol! A műszerfal és a kormány - nem pizza! - környékén...
...és még a kalaptartón is.
A csomagolás az ős-Majorette csomagolásra emlékeztet, amit nagyon szerettem.
Nem mondom, hogy nem néznék kaján vigyorral egy Daimler AG-Tesco Plc. összecsapást, de ennyit arról, hogy esetleg a Realtoy termékek ne lennének rendesen licencelve. Innentől nekem a Mattel ne panaszkodjon, hogy sokba kerül a licencdíj és azon kell spórolni!