A Volkswagen 1991-ben mutatta be az első VR6-os motorját. Ez a 2,8 literes lökettérfogatú hat hengeres motor a kicsi, 15 fokos hengerszögnek köszönhetően igazán kompakt méretűre sikeredett, gyakorlatilag alig volt nagyobb helyigénye, mint egy négyhengeres motornak. Igaz, járás kultúrája elmaradt egy normál V6-os motornál és a hátsó hengerek is hajlamosak voltak a kelleténél jobban melegedni, de összességében egy nagyon remek motor volt - a tunerek előszeretettel építik be akár egy Lupoba is.. Ennek köszönhetően nem csak a Corradoba és a Passatba szerelték, hanem gyakorlatilag mindenbe, ami nagyobb volt a Polonál. Talán a legextrémebb helye az a hétüléses Sharanban van. Később persze folyamatosan fejlesztették a motort, mind köbcentiben, mind teljesítményben többféle kivitel készült, az ezredfordulón csináltak belőle öthengeres - VR5 - kivitelt is.
W12 Syncro
1997-ben a Tokiói autószalonon leplezte le a Volkswagen a W12 Syncro nevű tanulmányautóját. Az Az akkor még szebb napokat látott Italdesign műhelye kapta a feladatot, hogy megtervezze ezt az autót. A konszern akkori vezetője - Ferdinand Piech - adta a megbízást, hogy tulajdonképpen csomagolják be egy tetszetős karosszériába a W12-es motort és a Syncro hajtást. A Syncro tulajdonképpen az összkerék hajtást jelenti a népautó nyelvén, ami gyakorlatilag szoros kapcsolatban áll az Audi nagy nevet szerzett Qauttro hajtásával. Kellett is négykerék hajtás, hiszen a középre helyezett 12 hengeres motor 414 lóerőt sajtolt ki az 5,6 literes hengerűrtartalmából. De honnan is lett az autókonszernek egy ilyen méretű vadonatúj motorja? Ha matekolunk egy kicsit, vagyis a motor fő paramétereit elosztjuk kettővel - úgymint köbcenti, hengerszám - akkor könnyen kijön belőle a bevezetőben említett 2,8-as VR6-os motor. Igen, a duplavé sem véletlenül dupla, ugyanis ez az aminek látszik, egy két VR6-os motor összeépítéséből származó erőforrás. Azt kell mondjam, ez egy újabb zseniális mérnöki húzás volt a gyár részéről, alkottak megint egy nagyköbcentis, viszonylag kis helyigényű erőforrást. Maga az autó igazi poszterre való kinézetet kapott, magán hordozza a kor jellegzetességeit, amit aztán 2001-ben kicsit átterveztek és Nardóra keresztelték. Persze a lényegre törő változás annál, hogy a motorháztető plexije nagyobb lett, hogy az addigra közel hatszáz lóerősre duzzadt erőforrást bárki megpillanthassa, aki épen ara járt, ahol kiállították, ugyanis teljes mértékben megmaradt koncepció autónak, de azok közül legalább teljesen működőképes felhozatalt képviselte olyannyira, hogy a 24 órás Wolrd Endurance rekordját is megdöntötte. Sajnálom, hogy nem lett belőle semmi, gondolom a Lamborghini és a Bugatti mellett kicsit zavró lett volna a konszernen belül.
W12 kicsiben
A Matchbox 2002-ben mutatta be a saját értelmezését az első generációról - már ha prototípusnál beszélhetünk ilyenről. Négy évig futott a normál, 1-75-ös sorozatban, de közben és később is felbukkant máshol, mint például a Superfast sorozatban, vagy ahogyan ez a konkrét példány is származik, ötös pakkban. Ez a konkrét, remek összeállítású ötös pakk 2010-ben került a boltok polcaira és nemes egyszerűséggel a Sportautók - Sport Cars - nevet kapta. Szerintem talán ez az egyik legjobb kivitele mind közül, ami főként részletek festésében és a kerékválasztásban nyilvánul meg. Maga az élethűség nagyon példásra sikeredett, minden apró részlet a helyén van, igazából semmibe nem tudok/akarok belekötni. Ami minőségi kifogás érheti, az a néhol előforduló sorja és a hátsó spoiler egyenetlensége, de ezek gondolom a már kicsit túlhasznál szerszámok hozadéka. Akinek tetszik nagyban az autó, az szerintem feltétlen szerezzen be magának egyet kicsiben.
Minden a helyén, az extra festés nem több a kelleténél
Ezen a képen sajnos fellelhető pár öntési hiba
Hatalmas üvegtetőt kapott
Ebben a 2010-es ötös kiszerelésben kapott helyett
Volkswagen az Italdesign műhelyéből
Lamborghini módi
Furcsa rajta a VW embléma
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése