Napok óta gondolkodom rajta, hogy
megírjam-e ezt a postot – merthogy kit érdekel más nyomora –,
de végül úgy döntöttem, hogy igen, mert az igenis a közre
tartozik, ha egy blog jobbára felfüggeszti a működését. A
„miért” részt pedig elolvasni fakultatív.
A hír
A
Matchbox Memories mindig is hobbiblog volt, ami úgy működött,
hogyha a „van miről”, „van ihlet”, „van idő” háromság
metszetbe kerül akkor írtunk. Igen, többesszám, mert ez bár nem
nyilvánvaló, ez a blog több szerző műve. Hogy úgy alakult, hogy
mostanában ez egyikünknél sem sikerült túl gyakran, az a
véletlen / a sors / kis zöld marslakók műve.
Nekem – a blogalapítónak, aki ide a legtöbbet írt, a nevem ott
van valahol a post alján – most bejött egy negyedik faktor: a
„mivel”.
„Kár érte, jó
ügynök volt!”
2004-ben
született, hűséges, a fél világot velem bejárt Sony W1
fényképezőgépem feladta. Azt gondolom, hogy bár nem vagyok jó
fotós – szemben Andrew0807-el aki az –, a blogon publikált
képeim egészen jól sikerültek, ami kizárólag ennek az 5
megapixeles kompakt gépnek az érdeme.
Nem
róhatok fel neki semmit, tíz évnél tovább szolgált hűségesen,
megtette ami tőle tellett, pedig volt, hogy a mínusz ötven fokos,
fűtetlen repülőgép raktérbe kényszerítette az *****
légitársaság, túlbuzgó, mitugrász kis biztonságija –
„Tomikának” szólította a fél reptér, valószínűleg hogy
bosszantsák a túlfejlett egója miatt – merő kiszúrásból.
RIP W1!
Először
az objektíve koszosodott el belül, aztán megkergült az
elektronikája, mintha szellemkezek forgatnák a funkcióválasztóját.
Nedvességet nem kapott, leejtve nem volt, tehát igazi oka azon túl,
hogy elaggott nem lehet. Természetesen egy tízéves, digitális
fényképezőgép értéke maximum négy számjeggyel kifejezhető
forintban, javíttatni nem érdemes, mert a feltáró beavatkozás
óradíja is több, mint az egész cájg értéke.
Megoldás? Na, az
nincs.
Igyekeztem
megoldást találni. Az androidos, műanyag lencsés, olcsó
telefonom pocsék képeket készít, a makrózás pedig teljes
mértékben meghaladja a képességeit. Próbálkoztam egy a
családban lévő, használaton kívüli, 4 megapixeles Pentax
géppel, amit évekkel ezelőtt kaptunk ajándékba használtan. Hát
nem véletlen, hogy már akkor is félretettük, megint szembesültem
vele, hogy iszonyatos egy vacak! Makró üzemmódban mindenhová
helyezi az élességet, csak jó helyre nem, fél óra szenvedés
után feladtam.
Ennek
fényében egyszerűen nem merek találomra kompakt gépet venni a
számomra megfizethető 20 000 – 30 000 forintos kategóriában.
Az a
digitális kompakt gép amit biztosan meg mernék venni a célra, még
a legolcsóbb helyen, a legszerényebb kivitelében is a 120 000
forinttól indul. Ennyit pedig nem tudok rááldozni a hobbimra.
Részemről
a folytatás bizonytalan.
La commedia è finita!
3 megjegyzés:
Remélem azért visszatérsz még valamikor, kevés blogot követek ilyen régóta.
Nekem sajnos nincs túl sok fotós tapasztalatom, de a Canon kompakt gépeink egészen normálisan tudnak (ill. tudtak) makrófotókat csinálni.
Én drukkolok hogy ne hagyd abba.
Félre ne értsetek, az akarat megvan, az eszköz nincs. Ez változni fog, ha minden jól megy előbb, ha kevésbé jól, akkor utóbb. De ha tudtok valakit, aki szponzorálna egy Sony RX-100-assal, akkor szóljatok azonnal! 8-)
Megjegyzés küldése