Matchboxon kívüliek - Realtoy: Ford Focus ST-R

Furcsa dolog az emberi ízlés és a XXI. századi autók formatervének kapcsolata. Legalábbis magamon ezt veszem észre sokszor. Amikor néhány éve, 2011-ben megjelent a Ford Focus harmadik generációja (ami azóta már egy ráncfelvarráson is átesett), egyből és egyértelműen azt mondtam, hogy nem tetszik. Az elmúlt időszakban viszont sikerült odáig eljutnom, hogy az ötajtós verzióra már azt mondom, hogy bejön.

ST-R

Mivel fentebbi linkjeimen lekövethető a harmadik generációs Focus egyedfejlődése, koncentráljunk a címben és az alcímben említett típusra, ami tulajdonképpen nem más, mint egy versenyautó. A recept nagyon egyszerű: Végy egy normál ST-t, pakold ki belőle a felesleges extrákat, kárpitokat és üléseket, építs be helyettük mindent, ami a versenyzéshez szükséges, majd az így elkészült versenyautót nevezd be valamelyik pályabajnokság "széria" kategóriájába.

ST-R a 2011-es frankfurti autószalonon.

Kicsiben nem sikerült

Ritkán mondjuk azt a Realtoy termékeire, hogy rosszul sikerültek. Most ez az eset áll fenn, pedig a minőséggel megint nincs semmi baj. A baj azzal van, hogy gyakorlatilag készült kisautóként egy utcai Focus, amire csak rátamponnyomták az "ST-R" feliratot. Ennek ellenére azért tetszik.

 

Elvileg ST-R,...

 

  ...gyakorlatilag oldalt nincs matrica.

 Ez egy utcai Focus ST,...

 ...szépen kidolgozva.

 Az arányok hibátlanok,...

 ...viszont a tamponnyomás elöl,...

 ...és hátul is hiányos sajnos.

Matchboxon kívüliek: Majorette No. 245 Oil Tanker – Ford Cargo

Tulajdonképpen ennek a postnak a címében szerepelhetne az „update” kifejezés is, mert a szigorúan véve ilyen kisautó szerepelt már ezeken a lapokon. Viszont van pár „de” ami miatt még sincs így.

Mercy sakes alive, looks like we got us a Convoy

A Matchbox és a Majorette, 70-es, 80-as évekbeli kínálatában végig voltak kicsi léptékben készült teherautók. Gyerekként volt olyan, amit szívből utáltam. A kínálatban szereplő többi járgányhoz képest zavaróan kis léptékű, és hozzá még borzasztóan ügyetlen, semmire sem jó autószállító például sohasem volt a szívem csücske. Közben ugyanebben a léptékben, azonos alapokra épített lószállítót meg mindig szerettem volna, mert annyira klassz, hogy ki-be lehet pakolászni a mellékelt paripákat.

Aztán 1982-ben a Matchbox piacra dobta az azóta hamvába halasztott Convoy szériát és a tízéves önmagam menthetetlenül beleszeretett. Hirtelen elkezdtek tetszeni a fentebb linkelt Bedfordoknál nagyobb, az 1:100-hoz közeli méretarányú teherautók – gyártótól függetlenül.

Tartály

A Majorette tartálykocsija szerepelt már e lapokon, igaz akkor pótkocsis szerelvényként, teljesen más számozással és festéssel. Sőt, platós-ponyvás kivitelben is és ez az a post, amiből kiderül, hogy bár csak az alvázán visel egy szerény „Ford” feliratot, tulajdonképpen Ford Cargo az, amivel dolgunk van.

A tartálykocsi szólóban is szerepel a Majorette kínálatában. Az első katalógus az 1984-es, amiben a 245-ös szám alatt szerepel, a már linkelt „Shell” kivitelben. Hosszú éveken keresztül ott van a kínálatban, a 2000-es katalógus volt, ahol eluntam keresni, hogy megvan-e még. Nyilván számos kivitelben készül, de hogy melyik évben, hogy néz ki, az nem a katalógusokból fog kiderülni, mert katalógusszerkesztő barátaink ugyanazt a fotót használják. Így nem tudom megmondani, hogy a brit édességgyár színeiben pompázó darab melyik évből származik.

A katalógusban franciául egyszerűen „citerne” azaz „tartály” a neve, ami a kétnyelvűekben angolul meg az, ami a címben is szerepel.

 Nos, hát ezt is rendeltetésszerűen használta egy korábbi gazdája, úgynevezett játékra

 Nem mondom, van egy kis vándorcirkuszos beütése ennek a színkombinációnak.

 A hátulja teljesen elnagyolt.

Matchbox-MB83 Lamborghini LM002

Az elmúlt időszakban meglehetősen ritkán foglalkoztunk új kiadású Matchboxokkal. Sajnálatos módon a gyártó megint mély ponton van, hasonlóan a Tyco-érához. Ami viszont más, hogy még így is, a rengeteg vacak között is képes produkálni olyan darabokat, amiktől leesik az állunk. Csak ez a pár darab nagyon nehezen jut el az öreg kontinensre. Pláne itthonra. Úgyhogy most, a sikeres együttállás jegyében következzen az idei első 2015-ös darab.

Lambo a terepre

A Lamborghini nem csak a szupersportautók terén akart magának nevet szerezni. A 70-es évek vége felé kezdtek el fejleszteni egy nagy hasmagasságú, nagy  hengerűrtartalmú motorral szerelt terepjárót, amivel az amerikai hadsereget akarták megnyerni maguknak. Az első prototípus Cheetah néven futott, amit egy a farában elhelyezett, Chrysler V8-as mozgatott. Ez azonban a tesztek során megsemmisült, így utódja, az LM001, egy AMC V8-ast kapott. A hátulra szerelt motor még így is sok problémát okozott, ezért egy teljesen új alvázat konstruáltak az LM002-höz. Végül a kódszámból típusszám lett, így a nagyközönség előtt is ezen a néven lett ismert. Itt már a gyár saját, V12-es Countach motorja volt az erőforrás.Végül az amerikaiak nem kértek belőle, emiatt összesen alig valamivel több mint 300 db készült. Ebből 40 szolgált katonai célokat Szaúd-Arábiában. (Bővebben a témáról ITT)

Kellett mint a falat kenyér

A Matchbox nagyon ráérzett, hogy 1:64 méretarányban hol tátong hatalmas űr. Ugyanis eddig csak a Tomica mintázta meg az előd Cheetah-t, és a Kyosho az LM002-t. Utóbbi inkább modell, mint játék és így az ára sem a kétkólás kategóriába esik, ráadásul itthon nem is könnyű beszerezni. Pedig az autó minden esetlensége ellenére ikonikus darab lett, így fájó pont volt a hiánya. Eddig.

És ha már elkészítették, nem végeztek fél munkát. A citromsárga szín jó kontrasztot ad a fekete alváznak: Kellően agresszív. A belső szépen kidolgozott, és bár ezt nehéz kivenni, megvan a négy kagylóülés a középboxszal, váltókarral. A kormány nem pizza, bár egy darabból öntött. Hátul a pótkerék a Matchbox kerekeit mintázza, igaz kicsit kisebb méretben. Elöl-hátul helyén van a tamponozás. Sőt! Extraként még rendszámtábla és márkajelzés is jutott. Az alvázon 1:64 méretarány van feltüntetve, de érzésre kisebb.

Sokkal több ehhez hasonló Matchbox kellene: Hibátlan, sallangmentes klasszikus.

LM002 mint MB-83.

 Jók az arányok.

 Minden ott van ahol kell.

A közös gének miatt Countach illett volna mellé, de a Hot Wheels értelmezés aránytalanul nagy lett volna mellette, Matchboxom pedig nincs.

Matchbox MB-70 Ford Grit Spreader - UPDATED!

A mai post csattanója címszavakban: „Régen minden jobb volt” és „senkiháziak kezében van a popszakma”.

Változatok

Nagyon könnyű dolgom van, mert csak erre a postra kell elhelyeznem egy linket és ezzel egyben le is tudtam a Ford D-sorozatú teherautóinak történetét, és a Matchbox családfát is. Az érdekes az, hogy jelen post tárgya a homokszóró változat volt előbb, 1966 és 1969 közt regnál a gombkerekű verzió - a szemetes egy évvel fiatalabb. A Superfast éra beköszöntét is túléli a modell, 1970-ben és 1971-ben készülő Transitional változata is remek – ugyanilyen, csak az újfajta kerekekkel.

Ami jelen gazdasági körülmények közt elképzelhetetlen volna, az édes testvérek nem osztoznak túl sok alkatrészen. A szemétprés alváza és felépítménye kisautó téren egészen bonyolult szerkezetnek tekinthető és minden további nélkül megoldható lett volna, hogy mindkét változat egyazon alkatrészen osztozzon. Költséget nem kímélve – ez most nem gúny, az ilyen öntőszerszámok ára brutális – a homokszóróhoz saját alváz készült. Mindez a  csúszda kedvéért, ami a hátsó kerekei elé veti a homokot. (Ez így leírva sokkal bonyolultabb, mint amilyen a valóságban, de a képek magukért beszélnek.) Sajnos az én példányomon a kiszórást szabályozó műanyag lapja vége le van törve, de ebből a videóból kiderül, hogy hogyan kéne működnie. (Köszi Breki!)

Abban a korszakban elképesztően klassz játékszerek készültek más gyártóknál is, de az ilyen apróságok miatt volt a Matchbox „A” kisautó.

 Nos, hát az én példányom pont úgy néz ki, mint amivel játszottak. Érdekes, hogy a szélvédő ilyen csúnyán kapott, közben maga a fülke szinte sértetlen.

 A fülke teljesen üres, nem alakítottak ki belteret. Egészen érdekes helyeken van megkopva, csak arra tudok gondolni, hogy játékos dobozban lakhatott ömlesztve más kisautókkal.

Érdekes, hogy gyerekként sohasem voltam különösebben oda az ilyen apró teherkocsikért - nagyon kicsik voltak a személyautókhoz képest. Felnőtt gyűjtőként pedig kifejezetten tetszik ez az 1:87 méretarányú apróság. Itt jól látszik oldalról a csúszda.

 Van hátulja is.

 Nem szokásom alulról fotózni kisautókat, de most muszáj volt: ez az a homokcsúszda.

Katalógusok: 1970 Majorette, USA

Bevallom őszintén, nem tudtam, hogy az 1970-es években forgalmazták a Majorette termékeket az Egyesült Államokban. Mint a mellékelt ábra mutatja igen. Szerintem az amerikai képviselet, egylapos termékismertetője sokkal jobb kiállású, mint az anyacégnek az öreg kontinensen használt anyagai ugyanebből az évből - ezek is következnek itt majd hamarosan.

Matchbox MB-11 Ford Transit

Akárhogy is nézem, több mint egy éve annak, hogy utoljára vigyori Ford Transit szerepelt e lapokon, ami joggal válthatta ki az elvonási tüneteket a névtelen vanitiszesek néma tömegeinél. A várakozásnak vége!

Az előző linkről elindulva, fellelhető a vigyori Transit meghatározás miben léte és a Ford Transit törzsfejlődés is, úgyhogy a kérdéssel ezúttal sem foglalkoznék mélyrehatóbban.

A mai csoportfoglalkozásunkon így elég kitérnem arra, hogy ez a sárga kivitel, 2005-ben regnált mint MB-11 az Egyesült Államokban és a „világ többi része” régiókban – tehát az Egyesült Királyságban, meg Németországban nem. Balkormányos kivitel pont mint ez és pont annyira nincs Transit felirat a hátulján, szemben ezzel aminek meg nagyon is van. (Van, ééééérted?!) Érdekesség még, hogy a vigyori Transitnak ez az utolsó éve az 1-75/1-100 – aki Matchboxszal kapcsolatban képes mainline-t emlegetni, az büntetésként tekintse és hallgassa meg ezt a remekművet! – szériában.

 Jó, hát le van pattanva itt-ott, de turkálóból van és hát egy igásló még hiteles is így. Balkormányos és szó sincs politikáról!

"Transit - A legjobb az önkiszolgálásban" Na, ehhez a felirathoz a hűtőszekrénnyel / páncélszekrénnyel a molnárkocsin egyedül küzdő figura ábrája kimeríti a tízpontos trollkodást! Zseniális! Naná, hogy imádom!

Ezen a verzión pont nincs Transit felirat hátul.

Átalakítás: Matchbox Garage Accessory Pack No 3.

Az utóbbi időben egyre ritkábban kerül ki a kezeim közül átalakítás. Leginkább azért, mert az elmúlt időszakban sokkal kevesebbet foglalkoztam a gyűjteményemmel, így a customokkal is. Ettől függetlenül be-be csúszik pár érdekesség, és ha történetesen még romos is, és látok benne fantáziát akkor újra előkerül a fiókból a festék. Külön érdekesség, hogy ez a gyűjteményem legidősebb Matchbox márkájú terméke. Ráadásul nem is jármű.

Akszesszoár

A Matchbox négy évvel a megalakulása után 1957-ben indított egy akkor még csak három részes kiegészítő "Accessory" - azaz "Kiegészítő" sorozatot. A No.1 volt az Esso töltőállomás, a No.2 volt a Bedford autószállító és a No.3 volt jelen darabunk, a "Garage". Ráadásul ez ami a legtöbb ideig változatlan formában megmaradt, egészen 1963-ig. Ez alapján nehéz behatárolni a korát, mert a hat év alatt ugyanúgy sárga tégla-piros tető-zöld ajtó kombinációban volt kapható.

Garázslelet garázs

Sajnos egy ötvenéves, patika állapotú Matchboxnak erősen megkérik az árát, így azt figyelembe véve, hogy ez egy literes kóla árába fájt, szerintem remek vétel volt. Igaz, hogy valószínűleg megtaposták és az évek során eltűntek a pajtaajtók is. Emellett a festék is csak részben maradt meg rajta. Úgyhogy nyugodt szívvel szedtem szét.

Tatarozás

Igazából lehetett volna műanyagból vagy lemezből ajtót fabrikálni és újra alapozni-festeni az egészet, de úgy voltam vele, hogy autón kívül még nem nagyon csináltam öregítést. Az eredeti festéket ahol csak tudtam meghagytam és az üres fém felületekre kevertem téglavörös színt. A tető elég jó állapotban maradt, így oda igyekeztem mohát imitálni zölddel és feketével. Az ajtót végül vékonyra vágott lécekből pótoltam. Erre ecsettel vittem föl túlhígított fekete és barna festéket, hogy a fa eredeti mintája megmaradjon. Amikor megszáradt felvittem rá egy kis türkiz színt, hogy visszaadjak valamennyit az eredeti ajtó emlékéből. A zsanérokat drótból hajlított L alakokkal pótoltam, amit pillanatragasztóval rögzítettem. Mivel a felső fogatási pont a tetőben van, így könnyen be lehetett tenni a helyére, mielőtt az egészet újra összeragasztottam volna. Végül már csak a padló kapott szürke színt.

"Fellelt állapotban"

Az alján még messze nincs meg a ma ismer Matchbox logó.

Tető extra fekete dekorral.

Igyekeztem azért nem steril színt kikeverni, plusz utólag pár helyen áthúztam feketével

 Fa pajtaajtó. Picit vaskosak a méretarányt nézve. Ez még közelebb van az 1:72-öz, mint az 1:64-hez.

Az ajtó készülhetett volna fogpiszkálóból, de most volt rendes faanyagom is.

Matchbox 2001 On Patrol - BMW 328i Police (E46)

Megkockáztatom, hogy a Matchbox feldolgozta, „Derrick” 3-as BMW-vel igazán jól el vagyunk látva, de eddig csak kifejezetten szép változatokat láthattatok. Eddig.

Fallen off the merry go around edition

A fenti linkről szépen visszafelé kattintgatva mind a Matchbox eddig bemutatott, E46 feldolgozásait szemügyre vehetitek, mind a típusismertetőt fellelhetitek. Az „E46”-ból, a „E”, azaz az „Entwicklung” - ami gyönyörű szó, már majdnem olyan szép, mint a „Möbeltransportbetribe” - megfejtéséhez pedig ide érdemes kattintani. Ezzel a közszolgálati jelleg mintegy letudva.

Ez a változat 2001-ben volt az „On Patrol” – kb. őrségben, szolgálatban – nevű ötös csomag része – lásd alább. Egészen biztos vagyok benne, hogy ez volt az első E46-os BMW Matchbox amit megvásároltam, mert annyira örültem hogy ilyet leltem, hogy a festése ellenére azonnal megvettem. Pedig ronda. Nem kicsit. Nagyon! Kb. olyan, mintha az utazó vidámpark körhintájáról pottyant volna le, a körben forgó UFO és a két rózsaszín, táltos egyszarvú közül.

Van még legalább egy példányom ebből a típusból, aminek – fogalmazzunk úgy, hogy – nem annyira sikerült jól a festése, de közel sem ennyire pusztító.

Majdnem BKV-kék alapokon, piros mezőben, fehér Sheriffcsillag. Mesés! Az "MB" szerintem nem Mlada Boleslav, de ki tudja...

 Metro. De a kerekei szépek!

 3 Police és kifestetlen backend. Egyetlen mentségem, hogy ez volt az első E46-os Matchboxom és ennek a csúf festésnek is örültem.

Ebből az ötös pakkból van és ami egészen hihetetlen, hogy nyilvánvaló hiányosságai ellenére, még mindig ő a legszebb...

Szolgálati közlemény: Sony életben van!

Nagyon jó hírem van! A közelmúlt szomorú híréhez képest 180 fokos fordulatot vett az ügy: SONY ÉLETBEN VAN!

 

A dolog teljes egészében Játékdoki érdeme, aki amellett az érvelés mellett, hogy "rosszabb már úgysem lesz" elkérte Sony földi maradványait azzal, hogy megpróbál életet lehelni belé. Én már korábban megszereztem a netről a szervizleírását, amiből megbizonyosodtam, hogy már a szétszedése kifogna rajtam - pontosabban nem is a szétszedése, hanem az összerakása.

Doki csak legyintett, hogy ez neki nem akadály, viszont talált benne hasznos infót arra vonatkozólag, hogy mire kell nagyon figyelnie. Szóval kisrutin-, nagyrutin-, vérkép-, vizelet vizsgálatok alapján arra jutott, hogy valamikor a múltban a gép le volt ejtve - állítom nem én voltam, ellenben voltam olyan marha, hogy adtam kölcsön - és eltört benne pár műanyag merevítés, amiből kifolyólag keletkezett és vándorolt a testében némi nagyon apró, inkább homoknak tekinthető törmelék. Ezek hatoltak be az objektívbe és vertek tanyát a CCD-n.

Az önkényes üzemmód váltogatás is az elpiszkolódás számlájára volt írható.

A beavatkozás után a gép tökéletes! Ebből kifolyólag holnaptól következően több postot is ígérhetek! 

Játékdokinak ez úton is szeretném kifejezni hálámat, töröm a fejem, hogy mivel lephetném majd meg a Nemzetközi Játékdoki Napok alkalmából.

Katalógusok: 1970 Collectors Catalog U.S.A. Edition