A blog többi szerzőjének
a nevében is kijelenthetem, hogy viszonylag ritkán kalandozunk el
az 1:6x méretaránytól, de vannak olyan típusok, melyeket
bármilyen méretarányban meg „kell” vennünk – ha már
1:1-ben nem lehetnek a miénk. Részemről a Faros Ikarus pont ilyen,
„mindenképp kell belőle” darab.
A Faros
Az
Ikarus legendás 55-ösét és 66-osát mindig is csodáltam. Az után
egy évvel állították le a gyártásukat, amikor megszülettem,
így egészen pici gyerekként – amikor az ember a legfogékonyabb
korban van –, még utazhattam velük a nagymamához menet a
pályaudvartól a falujáig, meg szép számban fordultak még elő a
hozzánk közeli Engels
téri buszpályaudvaron
is. A felnőtt énem már egészen mást lát bele, mint a gyerek, az
előbbi az ötvenes évek „autó-barokkját” – ami miatt
annyira szeretem a korabeli amerikai autókat is –, az utóbbi
fantasztikus Zeppelint, vagy
világűrt átszelő
űrhajót, ami csak valami rejtélyes okból álcázza magát
autóbusznak, igazából alig várja, hogy felemelkedjen. (Hé, hát
nem feltaláltam a Transformest már azelőtt, hogy feltalálták
volna?!) Gyerekkori emlékeim közül még az is feldereng, hogy
nagyon kényelmesnek találtam az üléseit – jó, hát le sem ért
a lábam, szóval ez nem biztos, hogy mérvadó emlék –, meg
nagyon tetszett a hátsó ablakban lévő cilinder. (Magyarázat
alább.)
Típustörténet
ügyben nagyon könnyű dolgom van, mert az internet mélységeiből
ismét igazi gyöngyszemeket sikerült kihalásznom! Megkockáztatom,
hogy nem a legszebb oldalak a neten, de a tartalmuk tökéletesen
hozza azt, amit bennünket típustörténet ügyben érdekel.
Tessenek
kedves lenni először ezt fogyasztani,
különös tekintettel a korabeli újságcikkekre a legeslegelején,
aztán
megtekinteni kitűnő fotókért és műszaki adatokért ezt,
aztán visszatérni ide!
Meggyszemnek
a tejszínhabhalom tetejére pedig következzék ez
a HD minőségű videó az IHO-tól,
egy egészen elképesztő Ikarus 55-ös felújításáról, amiből
kiderül, hogy mi a csuda is az a bizonyos cilinder ott hátul!
A faros és gazdája from IHO on Vimeo.
Editions Atlas Ötös!
Tulajdonképpen
a főnököm tehet az egészről, ő már egy darab ideje ügyfele az
Editions Atlas-nak, korábbi gyűjtögetős kínálatukból is
vásárolt már. Amikor neki megjött
a buszokról szóló szórólap,
bennem azonnal felhorgadt a birtoklási vágy! 1:72-es modell –
elég közel az 1:6x-hez –, egy ezresért, fémből? Kell!
Megrendelte nekem, jó másfél-két héttel később meg is
érkezett.
Hogy
ki a busz valódi gyártója, az számomra rejtély, az biztos, hogy
Kínában készült. Nagy általánosságban azt kell mondjam, hogy
az érte kiadott 990 forintért ez bizony ajándék!
A
modell tényleg fémből van, a kerekein gumiból készült abroncs feszül, a
festés tökéletes, az összbenyomásom az, hogy kitűnő. Nagyon sok
Ikarus 66 fotót megnéztem és bizony minden részlet a helyén.
Viszont döbbenetes módon találtam fotót az igazi GC-15-55-ről –
lásd alább! Csak az első ködlámpák vannak a modellen rossz
helyen ehhez a konkrét járműhöz képest – ugyanakkor más
Ikarus 66-os volt ilyen konfigurációban. Nem vagyok benne biztos,
hogy ez hiba – igazság szerint nem láttam olyan 66-os fotót,
amin a motortér óriási ajtajai ne lennének gazdagon krómozva –
de a „króm” e helyütt hiányzik a modellről. Nyilvánvalóan
vitrinlakó és nem játékszer, a fotózás közben elég volt egy
rossz mozdulat, hogy letörjem a bal tükrét – szerencsére egy
pici pillanatragasztóval gyógyítható a dolog –, ami abszolút
az én hibám, nem a modellé, béna voltam.
A
tálalás kitűnő, nagyon tetszik a talapzat és a hozzá tartozó
fedél is, de én még a papír keretet is meg fogom tartani, ami
összefogja. A fotózáshoz szerettem volna leszerelni a
talapzatáról, illetve szerettem volna megfordítani azon, mert az
Ikarus 66 felirat a kevésbé izgalmas, „ajtótalan” oldalára
esik, de sajna nem sikerült, mert két spéci csavar rögzíti a
buszt, amihez nincs szerszámom. (Biztos van valami szakkifejezés
rájuk, amit nem ismerek, de lekerekített szögű háromszöget ad
ki az a lyuk, amibe a csavarhúzónak illeszkednie kéne.)
Editions Atlas Karó!
A
modell remek, nem így a
mellékelt füzet. Egyszerűen méltatlan a modell minőségéhez és
őszintén szólva nem is értem, hogy mi a csudáért erőlteti
egyáltalán a cég azt, hogy ilyet mellékeljen, ha aztán a világon
semmiféle erőfeszítést nem tesz azért, hogy a kiadvány
bármiféle minőséget képviseljen.
Az
írott szöveget semmiféle olyan szakember, akinek amúgy egyébként
egy sajtótermék előállításának során az a feladata, hogy
ellenőrzést végezzen
– lektor, olvasószerkesztő – nem látta, de megkockáztatom,
hogy olyan ember sem, aki képes olvasni magyarul. Sajnos hemzseg a
gépelési és helyesírási hibáktól.
Maga
a szöveg is olyan, ami csak iciri-picirit jobb attól, amit egy
automata fordítógép produkálni képes. Én arra tippelek, hogy az
eredeti szöveg németül íródhatott, mert elég sok az
NDK-ra vonatkozó
referencia.
Hogy a fordító milyen vacak munkát végzett, annak tanulságaként
szerepeljen itt két mondat: „Lenyűgöző
volt nemcsak önhordó gyártási módja az akkoriban még nagyon
szokatlan farmotorral. Az Ikarus 66 gördülékeny formáival
megtestesítette az akkori kor arculatát is, melyet az egykori >>keleti
tömb<<
országából aligha várhattak.”
A legszomorúbb az egészben az, hogy tárgyi tévedések is vannak a
szövegben: „A
későbbi években az IFA motorgyár (Schönebeck) szállította az
NDK buszainak meghajtó egységeit, például a 190 lóerős dízel
motort az 1972-ben gyártott Ikarus 66-os testvérmodell számára.”
Elemezzük
ezt a nem is túl hosszú mondatot, mert csodálatosan sikerült
teletűzdelni nettó ostobaságokkal! Tehát a kiadvány szerint az
Ikarus 66 testvérmodellje az Ikarus 66, ami 1972-ben készült.
(Ezzel szemben az utolsó 66-os 1973. július 17-én gördült le a
gyártósorról, szóval ez az évszám dolog minimum zavaros.) Az
stimmel, hogy az NDK-ban tényleg lecserélték a 8,5 literes, 145
lóerős Csepel D614-es motorokat, de a
cseremotor
teljesítményéről és arról, hogy az egész művelet időben
mikor történt, eléggé ellentmondásos dolgokat olvasni a neten,
de
nagyon úgy fest, hogy utólagos átalakításról van szó, nem az
Ikarus gyártotta le a járműveket a német motorral. (Erről
bővebben egy
másik fantasztikus Ikarus 55 felújításáról szóló anyagban
olvashatunk, amely a nyolcvanas évekre helyezi ezt a műtétet, ami
nekem picit gyanús.)
Az
egész füzet koronája a címlap, ahol a Photoshop artista a
valamiféle csarnokban – a szélvédőn átlátva látszik az
eredeti környezet tetőszerkezete –, vagy fedett buszpályaudvaron,
mesterséges megvilágításban – látszik a szélvédőn és a
karosszérián a neoncsövek tükröződése – álló, közel sem
MÁVAUT festésű buszt egy erdei útra helyezte át. A fények
egészen röhejesek a képen, plusz még a fák és a busz olyan
szinten aránytalanok egymással, hogy a végeredmény egészen
groteszk. Ebbe
a nyomdatermékbe kár volt a papír.
A
modell azonban kitűnő, aki vonzalmat érez a faros Ikarus után,
annak kötelező!
Editions Atlas Collections – Ikarus 66. Sajna a kevésbé izgalmas oldalával néz a talapzat felirata felé. Az 1955-ös dátum a jármű premierévére utal, nem ennek a kivitelnek a készítési évére. Biztos van ennél jobb autóbusz, de szebb aligha! Büszkék lehetünk mindenkire, akinek köze volt a létezéséhez!
Ez az izgalmasabb oldala. Sajna leszerelni a talpáról a spéci csavarok miatt nem sikerült.
Jegyezzük meg ezt a rendszámot! GC-15-55.
A farról hiányzik a gazdag krómozás, amit én hibának gondolok, mert nem láttam képet eredetiről e nélkül.
Itt még molesztálatalanul a dobozában.
Ha rám hallgattok, akkor hagyjátok is dobozban, mert nekem sikerült szilánkos törést okozni a tükrének. A képen láthatóak a beltér barna ülései.
Emlékszünk még a modell rendszámára? A fotó a már linkelt oldalról származik, 1970-ben készült, és az úr a busz előtt sofőrje, Ferenczy Lajos. Ekkor már nem a MÁVAUT, hanem a 15. számú, veszprémi Volán színeiben.
19 megjegyzés:
Tényleg nagyon ott van ez a modell, az árát mindenképpen megéri.
hát ezt nem tudtam kihagyni. nagyon szép!
Ez alapján egyre jobban várom a postást...
Az IFA motorral kapcsolatban jó a feltevésed. Nálam van a könyvtárból "Az Ikarus évszázados története" című alkotás, abban is azt írják, hogy az NDK-ban kicserélték a Csepel motort IFA-ra.
Én si szeretnék faros Ikarust, csak H0-ban, a terepasztalra. Jó lesz a Setra S6 mellé.
Én a Bauhaus-ban láttam olyan csavarhúzókészletet, amiben ilyen spéci fejek is helyet foglaltak. Érdemes ott körülnézni és egy ilyenbe esetlegesen beruházni, mert utána már nincs több ilyen probléma.
Hello ! Nekem is van Ikarus makettem, szerintem is gyönyörű és bagó volt érte a 990, csak el ne felejtsétek lemondani a további csomagokat,ha nem tartotok igényt a többire. A tükör nekem is egyből letörött, de pillanatragasztóval megoldottam, szinte láthatatlanul. Ezenkívül az egyik elsőkerék kicsit ferde, de ez nem látható. A talapzaton való megfordítás voltt az első gondolatom nekem is.:)
Imbusz kulccsal simán lejön a talpazat, s akkor még igazi matchboxként gurigázhatsz is vele. (Szájjaddal meg adod a mortorhangot, mint tudjuk.)
Sőt a matchbox maga is n+1 részre szétszerelhető egy pici imbusz kulcsocskával (minden barkácsboltban kapható, s nem is drága). Viszonylag simán.
Én a műanyag fedőnél fogva ejtettem el a kicsit, s belül is eldobott valamit (a műszerfalat), úgyhogy muszáj volt szétszednem.
Közben én is letörtem a tükröket... Holnap jön a pillanatragasztás...
Én a 66-o mellé biztosan hozatok egy 55-öst is.
Mindenkinek ajánlom!
Az elkövető egyébként az IXO. Egyrészt mert már tavaly Nürnbergben emlegették, hogy dolgoznak egy 1:72-es retro buszos szérián; másrészt mert erre a háromszög lyukú csavarra ők vannak durván ráállva.
Gábor: Köszönet a kiegészítésért!
üdv!
ez a modell ennyiért,tényleg megéri..
ha az utána következőket le tudod mondani..
Nekem sikerült.
szia sam joe!
hogy csináltad?én írtam egy email-t,valamint küldök egy ajánlott levelet is nekik,biztos,ami biztos..
régebbi fórumban nem jókat olvastam róluk.
a busz tényleg szép,nekem a kormánya van letörve,,majd szét kell szednem,hogy visszategyem.
üdv Robi
Robi: Telefonon. Bemondtam az ügyfélszámot, a telefonos kisasszony nagyon kedvesen közölte, hogy több nem fog jönni és ennyi.
A talpazaton megfordítás volt az első dolgom nekem is. Egy szög végét reszeltem le háromszögűvé. A tükröt inkább leszedtem egyelőre, mert az eredetin felülről voltak rögzítve, így nem szép, személyautós, ráadásul nem is fémszínű.
A fara is az IFA motorosé, ilyenné alakították át az NDK-ban, ami bizonyíthatja a német eredetet.
Jóbarátomnak úgy érkezett meg, hogy már alapból nem volt rajta visszapillantó tükör, így a gyártó küldött neki még egyet... Mázlista :)
EA BUS COLLECTION eddigi részei nekem:
1. Ikarus 66 - 1955
2. IFA H6 B - 1958
3. Van Hool 306 - 1958
4. Saurer L4C - 1959
5. Leyland-Verheul Holland Coach - 1955
6. Fiat 306 Interurbano - 1972
7. Mercedes-Benz O 3500 - 1949
.
.
.
Nekem a mercedes busz darabokban érkezett meg,látni lehet hogy megpróbálták megragasztgatni. Szó nélkül küldtek 1 másikat. A 8.modell 2 hónapja késik. Állítólag elakadt valahol. Most várok. M.I.
Igen, az Ikarus 66 modell, mondhatni hibátlan! Ellenben, éppen a mai napon kaptam meg, az Ikarus 311-es modellt, ami bizony kívánni valót hagy maga után! A jobb oldali szélvédő hibásan van beragasztva, így a szélvédő és a karosszéria között rés van. Egy korábbi Mercedes busz modellnél is voltak problémák, a tetőről hiányzott két kis lámpa.
Mindkét problémát, az Editions Atlasz, nagyvonalúan és rugalmasan
kezelte. Küldtek egy-egy új példányt, anélkül, hogy az első szállítmányt, vissza kellett volna
küldenem! Én megvagyok a "céggel" elégedve, korrektek! Igaz,a szállí-
tási határidőkkel probléma van, de az ezek után, belefér!
Aki mindezt leírta; Dobai Jenő.
Jenő Dobai: Nagyon köszönöm, hogy megosztottad velünk az információt! Vágytam az Ikarus sort, de a pénztárcám nemet parancsolt. Azt is jó hallani, hogy pótolták a hibás darabot problémamentesen - és ezt már más is írta.
Megjegyzés küldése