Való igaz: sokan tényleg nehezen bírják értelmezni az ár/érték arány helyes definícióját. ( a hazai aukciós oldalak számos eklatáns példát kínálnak, legutóbb a kortárs Volvo P1800 3k-ért, pff...) Annyit tennék hozzád az általad leírtakhoz, hogy sokan a "viszonylagosság" fogalmával sincsenek tisztában: mint minden (gyűjthető) tárgynak, van egy valós és van egy - csak a gyűjtők számára jelentőséggel bíró/elfogadható - "gyűjtői ára" Valszeg' sokunk számára ismerős szitu, hogy "kívülállók" elámulnak azon, miként lehet egy-egy kisautóért súlyos ezreket fizetni. Ez nem infantilizmus, ez szenvedély. (hú, ez elég drámai, de jobb szó nem jut eszembe) Az általad leírt tünetek - bizonyos átkötésekkel persze - minden gyűjtőre illetve minden gyűjtői közösségre igazak, függetlenül attól, hogy kisautó, vagy porcelán nippek a gyűjtés tárgyai. Uff.
Érdekes kis cikk, a laikusokat mindig jó hallgatni, szerintem érdekes az ahogy tudásanyag nélkül felállítják mítoszaikat. Ez fontos minden embernek, mert mesét már nem olvasnak, de mindenkinek szüksége van az álomvilágra. Sokan ezért lottóznak, életben tartják a reményt egy más életmód lehetőségére. Ilyenek ezek a legendák is házatérő szarrájátszott doboz matchboxokról, "kínai" vázákról, ócska, szúette, bocsánat, klasszikus bútorokról.
Én még Lesney Products, made in England generáció vagyok, és a jó rugózás mellett az is értéknövelő tényező volt, ha egyenesen gurult, és nem kanyarodott. :)
No igen, az érték az érték, de minden annyit ér amennyit megfizetnek érte! Hiába teremne most nálam egy hibátlan piros, nyitható ajtós, superfastos(!) Pontiac Grand Prix 1970-ből, amiért külföldön több ezer dollárt is kifizettek már, r-go akár "ennyit is ér", idehaza speciel aligha nyomná érte a kezembe bárki is egy családi ház, vagy legalább egy igazi kocsi árát - már persze ha el akarnám adni!:) Én is gyűjtő vagyok, ismerem nagyjából a dolgok értékét, de ezzel együtt én is elhűlők néha, amikor látom vagy hallom, hogy valaki mekkora összegeket fizetget ezért-azért, de ezek azért messze egy ezer dollárnyi összeg alatt vannak, viszont sokaknak (hozzám hasonlóan) már ezek is nagy pénznek tűnhetnek! Ezek a dolgok hitetik el aztán másokkal, hogy a fémhulladékaik "kincsek"! Kicsit sajnálom is őket, amikor csodákat várnak tőlük. (Emlékszem anno én is átestem ezen a felvilágosításon.) Egyszóval a mi csóróságunkban nem lehet kisautókkal bankot robbantani (azzal sem), több ismerős aki erre boltot is üzemeltetett előbb-utóbb szépen lehúzta a rolót, mert a legtöbb embernek nem volt pénze kisautókra, pláne nem ritkaságokra, és igazán most sincs! Az ügyeskedés már más dolog: amikor ő tudja (de persze én is!), hogy például valami mostani, új - tehát nem régi, "kutyaszájas" minőségű, ezért talán jobban eladható - dolog mennyit ér, és azt gátlástalanul a sokszorosáért, 3-4-szereséért árulja! Az már visszatetsző és a pofátlanság határát súrolja! Talán mondanom sem kell: a kudarc itt is borítékolható!
Érdekes, hogy a leggyakoribb tévhit nem került bele a felsorolásba, ez a "kisMatchbox az 1:64, a Superkings meg 1:43 - ami ugye átlagos személyautóra vonatkoztatva igaz csak, de ahogy írtad is, az 1-75 a motorok 1:35-jétől tart és nem csak a Londoner-ig: a 3"-es kamionból a nem-fantázia Leyland 1:135 de úgy tudom - mint legnagyobb kicsinyítésű- létezett egy léghajó 1:400-ban.
6 megjegyzés:
Való igaz: sokan tényleg nehezen bírják értelmezni az ár/érték arány helyes definícióját. ( a hazai aukciós oldalak számos eklatáns példát kínálnak, legutóbb a kortárs Volvo P1800 3k-ért, pff...)
Annyit tennék hozzád az általad leírtakhoz, hogy sokan a "viszonylagosság" fogalmával sincsenek tisztában: mint minden (gyűjthető) tárgynak, van egy valós és van egy - csak a gyűjtők számára jelentőséggel bíró/elfogadható - "gyűjtői ára" Valszeg' sokunk számára ismerős szitu, hogy "kívülállók" elámulnak azon, miként lehet egy-egy kisautóért súlyos ezreket fizetni. Ez nem infantilizmus, ez szenvedély. (hú, ez elég drámai, de jobb szó nem jut eszembe) Az általad leírt tünetek - bizonyos átkötésekkel persze - minden gyűjtőre illetve minden gyűjtői közösségre igazak, függetlenül attól, hogy kisautó, vagy porcelán nippek a gyűjtés tárgyai. Uff.
Érdekes kis cikk, a laikusokat mindig jó hallgatni, szerintem érdekes az ahogy tudásanyag nélkül felállítják mítoszaikat. Ez fontos minden embernek, mert mesét már nem olvasnak, de mindenkinek szüksége van az álomvilágra. Sokan ezért lottóznak, életben tartják a reményt egy más életmód lehetőségére. Ilyenek ezek a legendák is házatérő szarrájátszott doboz matchboxokról, "kínai" vázákról, ócska, szúette, bocsánat, klasszikus bútorokról.
Én még Lesney Products, made in England generáció vagyok, és a jó rugózás mellett az is értéknövelő tényező volt, ha egyenesen gurult, és nem kanyarodott. :)
No igen, az érték az érték, de minden annyit ér amennyit megfizetnek érte! Hiába teremne most nálam egy hibátlan piros, nyitható ajtós, superfastos(!) Pontiac Grand Prix 1970-ből, amiért külföldön több ezer dollárt is kifizettek már, r-go akár "ennyit is ér", idehaza speciel aligha nyomná érte a kezembe bárki is egy családi ház, vagy legalább egy igazi kocsi árát - már persze ha el akarnám adni!:) Én is gyűjtő vagyok, ismerem nagyjából a dolgok értékét, de ezzel együtt én is elhűlők néha, amikor látom vagy hallom, hogy valaki mekkora összegeket fizetget ezért-azért, de ezek azért messze egy ezer dollárnyi összeg alatt vannak, viszont sokaknak (hozzám hasonlóan) már ezek is nagy pénznek tűnhetnek! Ezek a dolgok hitetik el aztán másokkal, hogy a fémhulladékaik "kincsek"! Kicsit sajnálom is őket, amikor csodákat várnak tőlük. (Emlékszem anno én is átestem ezen a felvilágosításon.)
Egyszóval a mi csóróságunkban nem lehet kisautókkal bankot robbantani (azzal sem), több ismerős aki erre boltot is üzemeltetett előbb-utóbb szépen lehúzta a rolót, mert a legtöbb embernek nem volt pénze kisautókra, pláne nem ritkaságokra, és igazán most sincs!
Az ügyeskedés már más dolog: amikor ő tudja (de persze én is!), hogy például valami mostani, új - tehát nem régi, "kutyaszájas" minőségű, ezért talán jobban eladható - dolog mennyit ér, és azt gátlástalanul a sokszorosáért, 3-4-szereséért árulja! Az már visszatetsző és a pofátlanság határát súrolja! Talán mondanom sem kell: a kudarc itt is borítékolható!
Érdekes, hogy a leggyakoribb tévhit nem került bele a felsorolásba, ez a "kisMatchbox az 1:64, a Superkings meg 1:43 - ami ugye átlagos személyautóra vonatkoztatva igaz csak, de ahogy írtad is, az 1-75 a motorok 1:35-jétől tart és nem csak a Londoner-ig: a 3"-es kamionból a nem-fantázia Leyland 1:135 de úgy tudom - mint legnagyobb kicsinyítésű- létezett egy léghajó 1:400-ban.
Névtelen: Ez lenne a harmadik GyET, igaz konkrét méretarányokat nem írtam.
Megjegyzés küldése