Azt hiszem, hogy
nagyjából a világ összes autószexuálisa tudja, hogy mi
fán terem a Ford Model T. A Ford Model A-val kapcsolatban már
nem mernék ilyen optimista kijelentést tenni, míg a Model B-ről
egyenesen azt gondolom, hogy a legtöbben nem tudják mi az. Akkor
most áldozunk az edukáció oltárán!
1932-1935
A
helyzet az, hogy a Ford Motor Company két termékét is hívta
B-nek! Az első egy 1904-1906 közt gyártott nyitott karosszériás,
négyszemélyes felső kategóriás túraautó volt. Ez volt a cég
első orrmotoros járműve, még a „rézautó” korszakból. A
soros négyhengeres, cirka 4,6 literes motorja 26 lóerőt adott le.
Természetesen jelen bejegyzésben nem erről van szó, hanem a
másodikról!
A
helyzet az, hogy tulajdonképpen már foglalkoztunk ezzel az autóval
a
Hot Rod és Muscle Car fogalmát boncolgató postunkban, ami
akkor azért készült, mert nem szívesen használtam ezeket a
kifejezéseket e lapokon úgy, hogy akkor a hazai online sajtóban
nem létezett ezek definíciójáról szóló anyag. Mindenképp
linkeltem volna, hiszen jelen szeánszunk tárgya egy Street Rod, de
kivételesen nem intézem el annyival az ügyet, hogy „fáradjatok
el oda olvasgatni”, hanem idézem a lényeget:
„Az
1932 és 1935 között gyártott Ford Model B. Három év alatt 4,3
milliónál is több fogy az autóból, ami alapvetően ugyanazzal a
négyhengeres motorral kerül piacra, mint ami az A-ban is dolgozott,
ezen kívül egy másikkal is, a világ első, nagy sorozatban
gyártott, átlagos felhasználókat célzó személyautóba –
tehát nem luxusautókba, sportkocsikba – szerelt V8-asával. (A
történeti hűség kedvéért megjegyezném, hogy eredetileg a V8-as
Fordot Model 18-nak hívták – 1, mert első, 8, mert V8 – de
mivel az erőművet leszámítva teljesen megkülönböztethetetlen a
B-től, ezért alapvetően az utókor egy kalap alá veszi a kettőt
– ha éppen nem Ford V8-nak hívja.) Ez előtt soros négyes, soros
hatos motorok dolgoztak a hétköznapi személygépjárművekben, a
V8-asok – sőt, V16-osok – a luxus és a teljesítmény biztos
jelei voltak. A 3,6 literes V-blokkból 65-, 75- és 85 lóerőt
hoztak ki a gyáriak a B gyártásának évei alatt. Hogy miért
kellett a V8? Nos, egyfelől mert a konkurencia addigra már
kellőképpen megerősödött ahhoz, hogy versenyezni kelljen vele és
a Fordnál tudták, hogy a teljesítmény elad. Ezen kívül a V8
simábban és halkabban járt mint a korabeli konkurens soros
négyesek, a fogyasztás és káros anyag kibocsátás majd csak
évtizedek múlva lesz szempont, de ami a legfontosabb: Átlagos
Vásárló Béla hajlamos elájulni attól, hogy neki becsületes
kétkezi melós létére vényolcasa van.”
Mint
annyiszor, most is amerikai modellévekről van szó, amely vagy
egybe esik a naptári évekkel, vagy nem, de jellemzően egy évvel
korábban helyezkedik el a naptári évekhez képest. Jelen esetben a
gyártás megkezdése egybe esik a modellévvel, míg a gyártás
befejezése 1934-re esik.
Az
a szerencsés helyzet, hogy rendelkezésünkre áll az 1932-es
katalógus. Ez egyrészt a Model B bevezetésének az éve, másrészt
a Matchbox is ebből az évjáratból dolgozott. Harmadrészt
autótörténelmi jelentősége is van, hiszen ez a Ford első
V8-asa, illetve bátran kijelenthetjük, hogy az első – a
tengerentúlon legalábbis – megfizethető V8-as. Minden
karosszériaváltozatot bemutat, így pontosan tudhatjuk, hogy mi a
különbség a De Luxe Coupe – két ajtó, két ülés, három
ablak (az első szélvédő nem számít), vitathatóan sportosabb
megjelenés, úgy
is ismert mint háromablakos kupé – és a Coupe – két ajtó,
két ülés, öt ablak, melyek közül a hátsó mindkét
karosszériaváltozatnál letekerhető, hely némi csomagnak az ülés
és a hátsó fal közt, tehát praktikusabb – között. Mivel a
színes fotográfia ekkor még nem létezett, ez a katalógus is
grafikákkal – vagy talán inkább festmények ezek? – operál,
amiket én nagyon kedvelek és nálam ez már bőven művészet
kategória.





















Street rod
Amit
a Matchbox megmintázott, az egyértelműen egy street rod. Ilyen
állapotában a második világháború után jelentek meg az
Egyesült Államok útjain – a miérteket és hogyanokat már
részletesen tárgyaltuk a fentebb linkelt bejegyzésben. Minden
jellemző stílusjegyet hordoz. Leszerelték róla a lökhárítókat,
sárvédőket és fellépőket a súlycsökkentés érdekében és a
tető oszlopait is megkurtították (chop-top) egyrészt ugyanebből az okból, másrészt és főként a légellenállás csökkentése érdekében.
A kipufogókat kivezették oldalra az első kerekek mögött, melyektől a hátsók nagyobb átmérőjűek.
Tulajdonképpen meglepő, hogy a motor két oldalán a borítás
rajta van, jellemzően ezeket is levették a súlycsökkentés és
talán a jobb hűtés okán.
A
Matchbox ezt az öntvényt 2021-ben mutatja be az 1-100 sorban, mint
MB-08. Élénkpiros, fekete dekorral az oldalán, mely felvonultat
fekete lángnyelveket, amik borzasztóan bénák és alkatrészgyártó
logós kívánságlistát a hátsó kerekek előtt, ami meg abszolút
stílus- és éra idegen és egyáltalán nem is értem. Cserébe az
egyik az összes eddig megjelent közül melynek krómozott
alkatrészei vannak – bár szerintem közel sem ott, ahol indokolt
lenne.
2022-ben
MB-66-ként debütál az 1-100 sorozatban az a változat amit ebben a
bejegyzésben láthattok. Ezen kívül még 2024-ben bekerül a Road
Cruisers ötös csomagba is – kép majd alább. A dekor az oldalán
annyira visszafogott, hogy szinte keresni kell az övvonalon
végigfutó inkább szürke, mint fekete csíkot, illetve a
hűtőrácson lévőket. Alapvetően nagyon is elégedett vagyok
vele, azt is megkockáztatom, hogy tetszik az a fakó-kék, mert
hiteles. Amikor ezek a rodok a reneszánszukat élték, akkor inkább
szóltak a menésről, mint a megjelenésről és nem egyszer
egyenesen a roncstelepről kitolt autók voltak a kiindulási alap az
elkészítésükhöz. Ugyanezért nem lázadok azért sem, mert a
szürke különböző árnyalatai alakítják a krómot.
2023-ban
még Super Chase is születik belőle metál-narancssárga színben
és olyan dekorral, ami nekem egyáltalán nem tetszik. (Nem, tényleg
nem azért mert savanyú az a bizonyos gyümölcs.) 2023 úgy fest
ennek az öntvénynek az éve, mert a Coffee Cruisers IV ötös
csomagba bekerül egy metálzöld, nagyon csinos versenyfestésű
változat, ami aztán egy 2024-es 8-as csomagban is megjelenik.
Ezeddig
az utolsó verziója a 2024-es Coffee Cruisers V, ötös pakkban
lévő, Mooneyes dekoros citromsárga versenyfestésű, ami szerintem
az összes közül a legvonzóbb, még a Super Chase-t is
elfogyasztja reggelire.
Jó
tempóban haladunk az ebben a 9-es csomagban található járművek
bemutatásával, úgyhogy ha kíváncsiak vagytok a
HKY05 9-Pack teljes tartalmára, akkor
kattintsatok erre a linkre, vagy a megfelelő tag-re a címkefelhőben!
Nincs lökhárító és sárvédő. Elfogadom, hogy a hűtő szürkével van kiemelve, mert amikor a street rodok a legnépszerűbbek voltak, akkor - kezdetben legalábbis mindenképp - inkább szóltak a menésről, mint a megjelenésről.
A street rod Deuce Coupe-ok összes jellemző stíluselemét hordozza! Sorolom őket itt és alább: Kipufogók oldalra kivezetve, oldalfellépő eltávolítva.
Kicsit meglepő, hogy a motort oldalról takaró lemezek megvannak. Nektek van ötletetek, hogy az ajtó előtt az a kitüremkedés micsoda? Ha igen, akkor mindenképp kommenteljétek be!
A hátsó kerekek nagyobbak, mint az elsők.
Hátul sincs lökhárító.
A hátsó-, ötödik ablak befalazva. Talán az egyetlen részlet ami nem tetszik ezen az öntvényen.
A tető oszlopait megkurtították - ez a chop-top. Lehet, hogy ennek esett áldozatul a hátsó ablak? Vagy ez is súlycsökkentés okán lett?
Az oldalán lévő, inkább szürke, mint fekete dekort jóformán keresni kell, de nekem így tetszik, mert pont ilyennek képzelem a háború utáni, valódi rodokat.
2023-ban ebbe a csomagba is bekerült. (Kép: eBay)
Jelen bejegyzés tárgya a HKY05 9-Pack, 2023-ból. (Kép: eBay)