Matchbox M6400 10 Pack Lincoln Navigator

Az amerikai óriás-SUV a focimamák álma, a környezetvédők rémálma és azt hiszem az utóbbiak vannak kisebbségben, pedig van abban valami, hogy arra amire használják ezeket a böhömöket, na arra pont nagyon nem kéne!

Ez most melyik?
Nagyon nagy gondban vagyok, mert nem vagyok maradéktalanul biztos abban, hogy a Matchbox melyik generációját mintázta meg a Navigátornak. Nem az ő hibájuk, annyira hasonlít az első két generáció, hogy pont azokat az apró eltéréseket nyeli le az 1:64-körüli – ebben az esetben 1:68 – méretarány, hogy pokoli nehéz megmondani. A Matchbox egyik saját írása 260 lóerőt emleget, ami az első, 1997 és 2002 közt gyártott generációjára jellemző, de hosszas elemzés után én mégis a 2002-2006 közti második generáció első változatának gondolom. Úgyhogy elnézést ha bakot lövök, de igazán olyan nagy különbség a kettő közt nincs.

Mindkettő rettenetes két méter körüli szélességű, öt méternél hosszabb batár, teletömve mindent is mozgató elektromos motorokkal, hogy jó nehezek legyenek – a könnyebb, csak a hátsó kerekeket hajtó is többet nyom, mint 2,5 tonna. 5,4 literes, 300 lovas V8-as dolgozik bennük, automata váltójuk van, amiből négy és hatfokozatúval is szerelték őket. Áh, esküszöm nem savanyú a szőlő, csak az dolgozik bennem, hogy ha valami ennyire feleslegesen túlzó, akkor legalább lenne stílusos meg szép, de ez nem az. Tégla négy keréken, Karenmobil, broáf.

Lehet benne játszani a villanyos mindennel! Hát nem nagyszerű?

Rövid karrier
2004 és 2011 közt összesen nyolc verziója jelenik meg úgy az 1-xxx sorozatban és speciális kiadásokban, hogy 2007 és 2011 teljesen kimarad. Tulajdonképpen mindegyik jó szín és kerékválasztású, van köztük focimama- és gengsztermobil is – kinek mi jön be. Nem akarom leszólni mint kisautó, mert tényleg remek munkát végeztek a megmintázásakor, csak maga az eredeti az, amitől iszonyatos lábrázásom van. Ha nem ebben a pakkban van – a piros fényezés csak erre jellemző exkluzív –, jó eséllyel nem adok érte pénzt.

Amikről korábban írtunk, azokat megtaláljátok ITT, ITT és még ITT is.

Nem tudom megmondani biztosra, hogy ez az első, vagy a második generációja, annyira hasonlítanak. Talán a második. Vagy az első.

Tégla, négy keréken.

Remek munkát végeztek amikor megmintázták, klassz kisautó, csak az eredetitől nyomok egy grétatunberget, ezért nem tudom szeretni.

Hot Wheels Peterbilt Tank Truck

Tavaly novemberben írtunk a Hot Wheels, Peterbilt betonkeverőjéről. E post tárgya egy derivátuma ennek, úgyhogy kérlek kattintsatok vissza az előzményekért!

A tartálykocsi 1981-ben debütál és a legendás Larry Wood tervezte. Érdekessége, hogy a tartálya alól, két cső húzható ki hátrafelé. Elképesztően masszív egy darab, a tartálya is fémből van. Csak összehasonlításképp: A Matchbox Peterbilt tartálykocsik 51 grammot nyomnak, ez több mint a kétszeresét, 105-öt. A tartály felirata eredetileg „California Construction Company”, de úgy nézem, hogy típushiba lehet, hogy ez nem szeret a helyén maradni – akármilyen technikával is került rá. Nem merném a nyakamat tenni rá, de egyértelműen nem szitanyomás, hanem mintha valamiféle nem öntapadós levonó lenne. Ez a festés amúgy a premierváltozat.

Ez a konkrét példány családi darab, eredetileg a feleségem tulajdona volt, aztán a sógoromhoz került – mi sem bizonyítja jobban az elpusztíthatatlanságát, hogy nem sikerült neki benne érdemi kárt okozni, pedig biztos, hogy megpróbálta.

Iszonyatosan masszív!

Típushiba lehet, hogy a felirat nem szeret a helyén maradni. Valamiféle levonónak nézem amúgy.

A tartály alól kihúzhatóak a csövek. Egyik...

...másik. Szerintem sógorom nem jött rá erre a szolgáltatásra, mert akkor már nem lennének meg.

Innen lehet kihúzni őket.

Mert hogy ugye családi darab, eredetileg a feleségemé volt, aztán szállt a sógoromra. A két oldala szemlátomást szimmetrikus.

Valami ilyesmi lenne a felirat az oldalán, jobbára épségben. (Kép: eBay)

Matchbox MB-06 1934 Chevy Master Coupe

Rájöttem, hogy változik az ízlésem – lehet, hogy öregszem? Elkezdtek tetszeni az 1920-as, 1930-as évek autói – bár ettől még biztosan nem fogok Models of Yesteryear-t gyűjteni. Egészen biztosan a Mafia keze van a dologban! Mármint nem a bűnszervezeté, hanem a PC-s játéké. A Matchbox mostanában próbálkozott pár járművel ebből az időszakból és be kell lássam, hogy kedvemre valók!

1934
Ez az az időszak amikor az amerikai autóknak a leggyakrabban nem volt típusnevük. A gyártó neve, az évjárat és a kivitel neve adta ki a jármű elnevezését. Nem mondom, hogy #regenmindenjobbvolt, de nincs ellenemre és kifejezetten érdekesnek tartom. Azt is adom, hogy a korszak középosztálynak szánt, átlagos autói annyira egy kaptafára szabottak, hogy nem is könnyű megkülönböztetni őket. Úgyhogy ha valakinek pont ettől van lábrázása, azt is megértem.

Nos, az 1933-ban debütált a Chevrolet Standard Six sorozat, ami némiképp ellentmond annak, amit pár mondattal fentebb állítottam. Sőt, egyfelől ha azt vesszük a Matchbox hibázott is az elnevezéssel, hiszen pont ez hiányzik a kártyáról. Viszont ha úgy nézzük, hogy a teljes személyautó vonalat „Standard Six”-nek hívják, akkor végül is teljesen mindegy. A lényeg viszont, a karosszéria kivitele – Master Coupe – szerepel. A „Standard Six” önmagyarázó, ebben az évben egységesen az összes kivitelű Chevy-be ugyanazt a hathengeres, 181 köbhüvelykes (2970 köbcentis), felülszelepelt, 3000-es percenkénti fordulaton 60 lóerőt és 169 newtonméter nyomatékot leadó motor építették. Ez attól függően, hogy milyen karosszériába került, 65-70 mérföld per óra (104,6 – 112,6 km/h) csúcssebességgel vitte azt. A háromsebességes, kézi kapcsolású váltó is egységes volt az összes változatban. Az óra, a fűtés, a rádió és teljes biztonsági üvegezés – az első szélvédő alapáron volt az – mind feláras extrák.

1934-ben a szedán, roadster és touring kivitelek is bekerülnek a kínálatba. Ezért igazándiból nem is tudom megmondani, hogy miért éppen 1934-re datálja a kisautót a Matchbox, a Master Coupe éppúgy lehetne a premierévből való is.

Meg tudom mutatni az 1933-as keltezésű, de már a 1934-es modellév katalógusát, amiben így az összes karosszériaváltozat szerepel. Csalok, mert a teljesen üres fehér oldalakat – a másodikat és az utolsó előttit (ínyenceknek B2 és B3) – kihagytam.

 

Így a jó!
Mentegetődznöm kell a blister miatt: Nem szeretek blisteres kisautókat mutogatni a blogon, de gyakran nincs más választásom. (Ha tudnátok hány van meg csak így.) Egyrészt úgy elszaladtak mostanában az árak, hogy nem fér bele, hogy egy bontatlanul megtartani és egy felbontani szánt példányt is beszerezzek. Másrészt gyakran nincs is kettő a boltban abból, amit meg szeretnék venni – sőt, gyakran egy sincs. Úgyhogy az értékrombolás helyett, marad a „kirakatüvegen keresztüli” mutogatás.

Amit ebben a postban láttok, az a 2021-es premiermodell. Tetszik a kéttónusú fényezése, a katalógusban a szedán visel egészen hasonló árnyalatot. 2022-ben MB-71 lesz belőle és sötétkék fényezést kap, ami szintén szép, de a lökhárítójáról eltűnik a króm és a létező legrosszabb megoldásként semmiféle színt nem kap. Marad szürke, ezért azt üvölti, hogy „én bizony műanyagból vagyok”. Nagyon kiábrándító, ebben a korszakban ez egy olyan stílusjegy, amit nem lehet elhanyagolni, de az S123 óta én semmin nem csodálkozom!

NRFB.

Egy kicsit közelebbi az autóról.

Szép, részletes festés az elején és a lökhárító le van krómozva. Az 1-100-as sorozatban, a Matchbox "Showroom", azaz "bemutatóterem" szériába tartozónak hívja ezt is. Ez onnan is látszik, hogy a kártya fehér részének felső sarkaiban, stilizált reflektorok láthatóak. Ezen a képen egész jól látszik ez a részlet.

Hátsó lökösre helyezett pótkerék. Itt is jól látszik a reflektor a kártyán.

Majorette No. 240 Chevy Impala Police

A Majorette eleve nagyon sokáig gyártotta a Chevrolet Impala rendőrautókat – mint ahogy azt már egy korábbi postban alaposan körüljártuk – de mind közül azzal a festéssel a legtovább, amit ebben a bejegyzésben láthattok.

Az előbbi linken olvashatóakat afféle – a típusismertetőt is tartalmazó – előzményként felfogva ez alkalommal csak ezzel a verzióval foglalkoznék. Nekem az összes közül ez a kedvencem, mert nagy vonalakban New York rendőrségének egy régebben használt, de szerintem mind közül a legszebb festését idézi fel.

A festése erre a régebbi NYPD sémára emlékeztet. Ez amúgy egy Chevy Caprice. Nem veszek rá mérget, de úgy tűnik, hogy a szögletes Impalát nem használta New York rendőrsége. (Kép: Flickr)

1999-ben debütál, pont olyan „nyolcpöttyös” kerekekkel mint a fenti postban is szereplő taxi változat. 2001-ben váltja egy ötágú csillagot mintázó kerekű verzió, ami egészen 2009-ig marad a 200-as sorozatban. 2010-ben debütál az a nagyobb kerekű verzió, amit ebben a postban láthattok. Egyúttal ez az öntvény hattyúdala is. Tehát az öntvény teljes, 24 éves „pályafutása” során, 11 évig ezzel a festéssel készült.

Az alváz bizony fém. #regenmindenjobbvolt

Ezzel a kerékkel csak 2010-ben, a festés és az öntvény utolsó évében készült.

Bár ez a leggyakoribb, ez a kedvenc verzióm belőle, mert a fentebb látható NYPD festésre emlékeztet.

És igen, nyithatóak az ajtajai. #regenmindenjobbvolt

A beltér elnagyolt, de azért a kormánya nem pizza. #regenminden... de tudjátok úgy is.

Masszív és még jól is rugózik - a kisebb kerekű verziók még jobban. Merthogy #regen... bla-bla-bla

Matchbox MB-15 Peugeot 205 Turbo 16

A Peugeot az a márka, ami a legritkább a Matchboxnál a feldolgozások számát tekintve. Az 1-75 szériában talán ha kétszer szerepel, ha a Super Kings-t, meg a Models of Yesteryear-t is ide vesszük akkor jó ha négyszer – nyilván a típusokat tekintve, nem a verziókat. Mai szeánszunk tárgya hozzá még egy B-kategóriás versenyautó is.

Típusismertető kiszervezve
Elégedetten hátradőlhetek az ügyben, mert csak annyi dolgom van, hogy két linket ideszúrok: Szándékosan nem rangsorolok, mert az Autó Motor és a SuperRally.hu írása remekül kiegészíti egymást, tehát a fogyasztási sorrend nagyjából tetszőleges. A lényeg az, hogy mindent elmondanak és megmutatnak az autóról. Kiegészítendő a fentieket egy rajongói videót szeretnék mutatni, nem mellékesen a veszett töpörtyű hangja miatt is.

1985-1989
Az 1-75 sorozatban MB-15-ként 1984-ben debütál és 1989-ig marad is. Az eredetit inkább kevésbé mint többé imitáló versenyfestésen az első évben piros a 205-ös felirat, később már kék mint az én példányomon is. 1991-ben MB-25 lesz és narancssárga alaszínű, teljesen új versenyfestést kap, ami 1992-re citromsárga alapra vált. A kettő közül az utóbbi a szebb. Mielőtt kikerül az 1-75 sorból, 1991-ben egy német speciális kiadásba is bekerül, egyszerű, de igen ronda árnyalatú zöldben.

Viszonylag nagy, a méretaránya 1:55-höz. Mint az látható a hátsó fertály nyílik ahogy az eredetin is, hogy hozzáférést adjon a középmotorhoz. Már korábban is láthattuk, hogy a rallyautóknak jól tud állni a Convoy-kerék, mint terepgumi – legutoljára pont az MC-20-ból származó járművön.

Az én példányom az MC-20 szettből származik – link a teljes tartalomhoz alább a címkefelhőben is megtalálható – és mint más darabok is ebből a készletből, egészen meglepően gyenge minőségű. Jól látszik, hogy az öntvény milyen sorjás és festésből is láttunk már sokkal szebbet.

Ha elvonatkoztatunk ennek a konkrét darab nyilvánvaló hiányosságaitól, úgy általában remek modell.

A 205 Turbo 16 – gyakran csak „T 16” – kisöccsét, a GTi-t, szintén versenyfestéssel a Majorette megmintázta, amiről itt találtok bejegyzést nálunk.

Nagy vonalakban az eredeti gyári autó versenyfestését idézi.

Onnan lehet tudni, hogy 1985-1989 közöttről való, hogy kék a 205 az oldalán.

Biztos, hogy nem kapott napfényt, mégis sárgul a fehér műanyag.

Egészen siralmas az öntvény minősége.

Hol tartott már akkor a tudomány! Nyitva bír maradni a hátulja, kitámasztás nélkül!

Metalcar Atlas Garbage Truck

A gyerekkoromban nyúzott kisautók visszagyűjtése kapcsán került fel a bakancslistára az itt látható kukásautó. Szerencsére pont ugyanabban a kivitelben sikerült beszereznem, mint amilyenben megvolt anno. Nem mellékesen tökéletes állapotban is. Egy szemétszállító autó szinte minden kisautókat készítő cég kínálatában megtalálható - a mentő, tűzoltó és rendőrautók mellett -, hiszen elég sok lurkó szereti. Én is így voltam vele, a narancssárga-szürke kombináció olyan volt, ami anno rohangált a városban, szóval jól át jött a dolog.

A Metalcar Atlas másolatokat már ismerjük korábbról, erről a kivitelről is volt már kép a nagy összefoglalóban, de most alaposan körbefotóztam a sajátomat. A felépítmény mindig is tetszett, meglepően részletes kidolgozású, a felnyitható hátsó része csak növelte a játékélményt. A rögzítése viszont eléggé esetleges, ugyanis a teherautó platójára egy szürke lap van rögzítve, amire csak úgy "rá kell húzni" a hordós részt. A plató gyakorlatilag szétfeszíti a tartályt, és attól rögzül, szóval nem egy túl stabil megoldás. Valószínűleg ezért is tűnt el a legtöbbről annak idején. Én erre nagyon vigyáztam, bár volt, hogy keresnem kellett, mert leesett róla, de aztán kompletten eltűnt úgy ahogyan van.

Akkoriban a feliratokkal, matricákkal nem nagyon foglalkoztam, már ami a jelentését illeti, de most rákerestem, hogy miért pont francia vonatkozású matricával látták el. Az ok eléggé prózai, ugyanis egy Majorette Mercedes kukásautóról vették ehhez a mintát, szinte egy az egyben átvették az egészet. Ez azt is megmagyarázza, hogy miért tűnik kicsit kicsinek a felépítmény az autóhoz képest.

Pont ugyanilyennel játszottam gyerekkoromban

Felnyitható a hátsó rész, de betömködni semmit se lehet innen

Párizs tisztaságáért dolgozik

Részletgazdagsága szerintem teljes mértékben megfelelő

A plató, ami rögzíti a felépítményt

Gyanítom nem a véletlen műve a hasonlóság (Majorette képek forrása: ebay.com)

Azért az eredetin több a részlet

A bordázat is eltűnt és látszik, hogy ez is le van falazva a tartály felé

Metalcar Mercedes-Benz 190E

Érdekes, hogy a hazai kisipar milyen széles körből válogatott másolnivalót. Nyilván a Matchbox volt az elsődleges forrás, mint a legismertebb és leggyakoribb „nyugati” játékszer márka, de mint a mellékelt ábra mutatja, a Siku sem maradt ki a szórásból.

Igazából örülök, hogy nem kell típusismertetőt írnom, mert Tommi egy remek Majorette kapcsán már elvégezte a munkát. Én egy komolyabb összefoglalót valamilyen lényegesen jobbhoz tartok méltónak. Beczl a „legális és illegális kisautógyártás Magyarországon a '80-'90-es években - Ötödik rész: Illegális másolatok – Metalcar" című írásában már foglalkozott a Metalcarral és véletlenül pont egy fehér 190E-t mutat ő is.

Nekem annyi feladatom maradt, hogy az eredeti SIKU 1054-re helyezek el egy stratégiai linket. A SIKU-k hagyományosan kicsit nagyobbak, mint a Matchboxok, amiknek a méretéhez szokva vagyunk, így a Metalcar másolat is nagyobbacskára, 1:55-körüli méretarányúra sikerült. Beczl is említi, hogy igen nagy a szórás a másolatok minőségében, amihez én hozzátenném, hogy bizonyos esetekben egyazon jármű különböző példányai közt is óriási tud lenni a szórás. Remek példa erre a Beczl tulajdonolta 190E és az én példányom közti különbség.

Az én példányom lényegesen szebben van összerakva, mint az ami Beczl-nek - link fent - van. Ebből a szögből egészen rendben van, nemde?

Na, itt azért már látszódik, hogy "kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk".

Engem meglep, hogy megtartották a nyitható ajtót az eredetiről és nem egyszerűsítették le a modellt.

Pizzakormány? Ugyan már!

Az eredeti Sikut 1984 és 1988 közt gyártották.

Ha nem lennének ilyen rémes kerekei...

...mennyivel jobb lenne! Egyébként egészen lelkesen gurul rajtuk.

Az ERTL-koppintás Batmobile-on is ugyanilyen logó volt. A legjobb a kis korona az M-en, mint Zámbó Jimmy emblémáján.