2016/12/09

Matchboxon kívüliek: Hot Wheels '56 Custom Ford Truck

Ezer éve, vagy még régebben nem írtam már ide, javarészt annak köszönhetően, hogy az elmúlt években eléggé visszafogtam a gyűjtemény gyarapítását. Ráadásul a Matchbox is éppen mélyrepülésben volt, így ez sem segítette elő a gyarapodást. Sőt, az elmúlt hetekben még egy radikálisabb leépítést is elindítottam, ami egy igazi paradox helyzetet teremtett. Minél inkább szelektáltam, annál inkább megláttam a maradó autók szépségét, ami miatt megint rákaptam a gyűjtésre, de ezután már erős keretetek között fogom folytatni. A napokban érkeztek meg hozzánk egy nagyobb hullámban az első 2017-es Hot Wheelsek, amiket persze már hónapokkal ezelőtt is lehetett látni képeken. Ezért is ért meglepetésként, a 2017-ben újra megjelenő '56-os Custom Ford Truck. A típusismertetőt most el is lustálkodnám, mert ezt már jóval előttem megírta Joe, igaz, egy Matchbox apropóján.

A reinkarnáció reinkarnációja
Maga az autó autó ékes példája annak a folyamatnak, amit a Hot Wheels, már a régmúltban is alkalmazott. Adott egy marha jó forma, ami nem Mainline-ként mutatkozik be először, hanem egy speciális, limitált sorozatban. Itt ellátják minden földi jóval, mint fém alváz, gumikerekek és esetleg egy nyitható alkatrész. Ezek elérhetőek egy rövid ideig, aztán eltűnnek. Majd évekkel később újra előkerül és jó esélyjel már a nálunk is elérhető Mainline sorban. (Tudom, tudom van már itthon is elég sok speciális(abb) széria, de ebbe most ne menjünk bele) Ám mire lecsordogál a fővonalra, addigra pár jellegzetességét már elveszíti. Ilyen például a nyitható rész vagy a fém alváz. A gumikereket nem is emelem ki, hiszen Mainlineban csak a $-huntok (Treasure hunt) bírnak ezzel a tulajdonsággal.

De térjünk rá a poszt alanyára! Ebből a szempontból egy kicsit különleges is, ugyanis ezt a változást nem egy lépésben tette meg, ahogyan általában a legtöbb modellel történik. De haladjunk sorban! Az '56-os Ford Truck 2008-ban mutatkozik be először, a már azóta megboldogult Ultra Hots sorozatban és ahogy lennie kell, mindennel el van látva, amitől egy gyűjtő elalél. Fém alváz, gumikerék és az előre billenő motorház, ami alatt egy rendes blown V8 lapul. A pihentetés jelen esetben még kimarad, ugyanis egy évvel később megjelenik a Classics sorozat ötödik szériájában, ami már nem volt itthon kapható szemben az első néggyel. Itt már elvesztette a nyitható motorházat, de még mindig robusztus köszönhetően a fém alváznak. Aztán speciális sorozatok jönnek-mennek és 2011 kivételével mindig feltűnik valahol.

Aztán jön 2013 és megtörténik a "leereszkedés". A Ford bekerül a Heat Fleet sorba, ahol a lila alapszínhez zöld lángnyelveket kap és arany belsőt, ami érinti persze a motort és a kerekeket is. Finoman szólva sem egy diszkrét megoldás, de ha az 500 Forintos kategóriát nézzük, egy parádés kis darab. Bár én hajlamos vagyok szemet hunyni a színkavalkádok felett, hiszen ha kell szétfúrom és átfestem olyanra, amilyenre szeretném, de ez más téma. Titokban bíztam, hogy még abban a színben megjelenik valami értelmesebb recolor, aminek legalább a motorja króm színű, de ez sajnos nem történt meg. Azután még 2015-ben bekerül ismét a Redline sorozatba, hasonló festéssel, mint a Mainline és ezután teljes csönd következik.

Egészen 2017-ig ahol, csodák csodájára ismét a fővonalba kerül, ráadásul nem valami csilli-villi festéssel, hanem matt szürke színnel, visszafogott barna rozsdapöttyökkel és hot rodokat idéző Hot Wheels - Hot Trucks felirattal az ajtón. Ráadásul króm motorral, ami mondjuk magával hozza a króm belteret és platót is, de ezzel megbocsátóbb vagyok, mint az arannyal. Ám nem ez az egyetlen érdekesség. Ugyanis a Hot Wheels ismét megvariálta az öntvényt, ugyanis elvesztette a fém alvázat és az eredeti fém kasznit is átszabták a műanyag alvázhoz. Őszintén megvallva vegyesek az érzelmeim, mert a világosbarna alvázból kialakított fellépő marha jó kontrasztot ad, plusz ezzel a megoldással a beltérből ki tudták alakítani a króm orrdíszt, ami az elődökön mind a kasznival megegyező szint kapott, ami szintén üdvözítő.

Van egy jó, meg egy rossz...
De mindezek ellenére két dolgot fel kell hoznom negatívként is: az egyik a motor, ami igencsak elnagyolt lett. Lényegében csak egy kilógó tömb. A másik pedig a plató átalakítása. Az elődön marha jó húzás volt, hogy a kardán mellett egészen a földig le lehetett látni. Ezt, feltételezem a műanyag alváz miatt nem tudták megoldani, így csak egy stilizált kardánt és difit kapunk. Én, személy szerint elnézem ezeket, mert maga az összkép baromi jó lett és biztatnám a Hot Wheelst, hogy maradjanak ezen a vonalon.

Egy másik jó hír, függetlenül az Custom Trucktól: a Hot Wheels 2017-re két új kerékvariációt is kihozott. Az egyik egy szerintem idióta fűnyíró kerék, ám a másik, ami ezalatt az autó alatt is van egy autentikus lemezfelni. Remek ötletnek tartom és szerintem van olyan jó, mint a Matchbox két klasszikus kerékvariációja. Ha így folytatják mindig lesz egy-egy autó, amit hazaviszek magammal a boltból.


2017 első üdvöskéje.
Klasszikus Hot Rod külső.
Marha jó húzás volt a lemezfelni.
A 2013-as verzió, amikor először lett Mainline.
Akkor még fém alváza volt. Nem is lett volna baj a módosítás...
...ha nem esik áldozatul a plató is. Igazán kár érte
A Matchbox is alkotott hasonlót, igaz 2007-ben. Volt is róla szó a blogon.
Van hátulja is.

2016/12/06

Matchbox 10-pack exclusive: SAAB 9000 Turbo

Szerintem említettem már, hogy kedvelem a svéd autókat, különösen a 9000-es SAAB-okat. Jelen bemutatónkban egy olyan példány kerül terítékre, amelyik egyike a Matchbox-féle Szent Gráloknak számomra. Van még néhány, amelyik nincs meg a gyűjteményemben, de azok olyanok, hogy még nem is láttam őket élőben.

Ez a kék verzió 1992-ben (az eredeti autó modellfrissítésének évében) jelent meg és csak főleg 10-es pakkban volt kapható. Azt sajnos nem tudom még, mik szerepeltek mellette, de számomra igazából nem is lényegesek. - UPDATE: Egy névtelen kommentelőnknek köszönhetően kiderült, hogy a német piacon egy "Christmas World Rally" nevű 4 tagú pakkban is kapható volt. - A bordó verzióhoz képest annyi a különbség, hogy ennek az alváza is olyan színű, mint a karosszéria.

Ebből a nézetből szerintem elég fenyegető.
Sajnos kissé kopottas,...
...de legalább megvan!
Az ablakok a valóságban nem sárgásak.
Hátulról sincs semmi extra.

2016/11/20

Matchboxon kívüliek: Majorette Dacia Duster

Ha pár évvel ezelőtt nekem valaki azt mondja, hogy egy Dacia számomra kívánatos autó lesz, olyan szinten, hogy szeretném úgy birtokolni, hogy önként pénzt adok érte, egyszerűen körberöhögöm. Pedig pont ez történt.

Töprengtem kicsit, hogy hány olyan kisautó szerepelt e lapokon, melyek eredetijét volt szerencsém vezetni. Nos, nem sok, mindössze a Toyota Prius és a negyedik generációs Ford Mustang ugrott be ilyen. Ezt a sajnálatos módon minimális létszámú klubot szeretném most új taggal bővíteni. Egy Daciával. Őrület!

Román, francia apától és japán anyától
A Renault csoport még 1999-ben szerzett többségi tulajdont a Daciában azért, hogy nagyjából ugyanazt csinálják vele, mint a VW konszern az eredeti koncepció szerint a Skodával, bár ők Európán messze kívülre is kacsingattak és az észak-afrikai régióban is forgalmazzák ezen a márkanéven a megfizethető személyautókat – sőt, de erről majd kicsit bővebben alább.


Dacia Duster Urban Explorer speciális kiadás. Mostanában futott ki, tehát bőven a ráncfelvarrás utáni széria. Bár a Majorette az első generációt mintázta meg, a szín és a felni erre hajaz.
(Kép: Dacia sajtófotó)

Nagyon kíváncsi lennék rá, hogy vajon a franciák tudták-e, hogy Európa keleti felében milyen aura lengi körül a márkanevet. Ha igen, akkor azt is tudniuk kellett, hogy iszonyú magasra tették maguknak az átugrandó lécet, mert ha nem sikerül igazán jó ajánlatokkal és jó min őségű termékekkel előrukkolni, de még a Lajtától keletre is megfizethető áron, akkor mehetnek vissza a balettba ugrálni. Úgy fest, hogy a Dusterrel betaláltak a 100-as körbe.

A crossover – vagy kompakt SUV, kinek hogy tetszik – 2010-ben debütált a Genfi Autószalonon. Az autós újságírók azonnal felkapják a modellt, gyanítom eredetileg azért, hogy trollvér és vitriol keverékébe mártott szövegszerkesztőjük hegyére tűzzék a Daciát. Aztán tapasztalniuk kellett, hogy ez a holmi az elvárásaikon túl teljesít. Ha rákeresünk a Dacia Duster tesztekre, akkor alapvetően csupa pozitív kicsengésű értékelést fogunk találni. Kíváncsi voltam, hogy külföldön is ennyire szerették-e a kicsi SUV-ot. Én az angol nyelvű szaksajtót értem és kicsit körülkattintgatva meglepődve tapasztaltam, hogy ezen a nyelvterületen sem volt másként, például 2012-ben a Duster triplázott és bezsebelte a skót autós újságíróktól az „Év Autója”, az „Év SUV-ja” és még az „Év Megfizethető Autója” díjakat is.

 Mint fent, csak oldalról. (Kép: Dacia sajtófotó)

Nem véletlen, hogy viszik mint a cukrot, Európa nyugati felében rengeteget lehet látni belőle az utakon, igaz nem mind Dacia emblémával szaladgál, hanem épp ellenkezőleg. 2014-ben az értékesített autók 60-, 2013-ban 70 százaléka került forgalomba Renaultként. Az öreg kontinensen kívül többek között Oroszországban, Brazíliában, Indiában és a Perzsa Öböl országaiban is forgalmazzák – hogy csak az egzotikusabb helyeket emeljem ki. Igazi érdekesség, hogy Indiában Nissan Terranónak hívják – igaz az orra annyira más, hogy magamtól lehet, hogy nem is jövök rá rögtön a turpisságra.


Én biztos nem jövök rá elsőre, hogy egy Duster látható a képen. Indiai Nissan Terrano.
(Kép: Wikipédia)


A Renault titka, hogy a Duster hét évvel ezelőtt kapott egy tetszetős testet, melynek a formája azóta sem kopott meg és sem ufótojásnak, sem a focimami minitankjának nem akar látszani. Amit pedig a test rejt, az a Renault-Nissan közös alkatrészraktárából lett összeválogatva. Semmi forradalmi újdonság, „csak” jól bevált technika a megfizethetőség receptje. 2013-ban kapott egy ráncfelvarrást. A leglátványosabb változások kívülről az új hűtőmaszk, belülről a módosított műszeregység, illetve az új műszerfal. Állítólag ez utóbbi anyagában is ég és föld az első generációhoz képest.

Szóval a román crossover úgy francia, mint ahogy japán is, a főegységek – motorok, váltó, hajtáslánc – a kiviteltől és az évjárattól függően származhat akár a Renaulttól és a Nissantól is.

Apropó, mindezek a belsőségek! A benzint fogyasztó erőforrásokból kétfélével rendelhető a jármű e sorok megszületésekor, a 16-szelepes, 1,6 literes szívó négyhengeres ami 114 lóerőre elegendő, illetve a downsizing jegyében az 1,2 literes, turbó négyhengeres ami 125 pacis ménest terelget. Mindkettő tudja az Euro 6-os normát és rendelkezik start-stop rendszerrel – ez utóbbi néhol rosszul jelenik meg a Dacia honlapon. Mint ahogy az 1,5 dCi dízel erőforrás is, ami felszereltségtől függően 90-, vagy 109 lóerős.

Hátulja is van.  (Kép: Dacia sajtófotó)

Váltóból – ismét csak motor és hajtáslánctól függően – 5-, vagy 6 gangos manuális a kínálat. Az utóbbi a gyakoribb, az előbbi csak az 1,6-os, benzines 4x2-höz jár. Más piacokon rendelhető háromsebességes, hagyományos automatával is. A Dacia nagyon óvatosan változtat a bevált csapaton, de ha fogadni kéne akkor én arra tennék, hogy még a lassan esedékes modellfrissítés – lásd majd még alább – előtt megkapja a Duster az új, robotizált manuális váltót, úgy ahogy a Sandero Stepway is. Erről azt kell tudni, hogy új(nak tekinthető) konstruckció, Easy-R a neve és nem a Renault... hogy is fogalmazzak... nem éppen legjobban sikerült, hidraulikus kapcsolású Quickshift váltója, amit a Twingoban, meg a Clio II-ben használtak. Ebben elektromotorok – szám szerint 3 darab – végzi a váltást, így egyszerűbb és talán mintha kisebb kiterjedésű szerkezet, mint a Quickshift volt.

Megtapasztalva
Fentebb utaltam arra, hogy a sajtó meglepő egységességgel szeretni tűnik a Dustert. Éppen ezért csokorba szedtem a kifogásokat – mert hogy ezek is meglepően egységesek – és megspékeltem a saját tapasztalataimmal, amit úgy szereztem, hogy nyár végén egy hétig vendégeskedett nálam egy kereskedői tesztautó. Ez úton is köszönet érte a 4x4online.hu-nak!

- Gyenge világítás 

Ezt mindössze egyetlen helyen olvastam és a premierváltozattal kapcsolatban. Sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom, mert nálam a ráncfelvarrott változat volt és amikor este közlekedtem vele, akkor azt jó közvilágítású helyen tettem, ott viszont nem vettem észre semmi gondot. 

- Kopogós, ronda műszerfal, vacak anyagok a beltérben

Na ez az, amit én soha nem értettem! Eszembe nem jutott még soha magamtól autó műszerfalat kopogtatni, nem vagyok én harkály. Állítólag a ráncfelvarráskor sokat javítottak a felhasznált anyagok minőségén. Így vagy úgy, nekem nem volt bajom a szövetekkel, a váltógomb, a kezelőszervek, vagy a kormánykerék – szóval azoknak a dolgoknak, amiket napi, rendeltetésszerű használat közben megérint az ember – tapintásával. Az átlagos, európai alsó-középkategóriás szintet hozza. Láttam képeket az első generáció belteréről, a középkonzol ott tényleg nem szép – az az ezüst színű, műanyag betét hát nem a legszebb –, az újabb ég és föld

- Pocsék ergonómia 

Részben igaz. A ráncfelvarráskor az ablakemelők kapcsolói kikerültek az ajtók könyöklőire és ez jó pont. A fűtés-szellőztetés-klíma kapcsolói nagyon mélyen laknak, abból a pozícióból, ahol nekem volt kényelmes, nem lehetett látni a levegőáramoltatás kapcsolóján a piktogramokat – bár a saját autóján az ember megtanulja az ilyesmit elég hamar nem odanézve kezelni. A baloldali bajuszkapcsoló végén lévő dudagomb borzasztó, de hát ez Renault sajátosság, azokban is az. A gyári navi – elég jó felszereltségű autó volt nálam, tény és való – annyira lentre lett helyezve, hogy menet közben már-már veszélyesnek gondolom a nézegetését. Sem a vezetőnek, sem az utasnak nem esik a pusztán csak szemmozgatással lefedhető látóterébe. Én nem is rendelnék ilyet – bár azt a pénzt, amit az LG gyártotta cumóért kérnek teljes egészében megéri – pont ezért. Az már más kérdés, hogy az összes jóárasított spéci kiadásban benne van – az Urban Explorer most futott ki, a Black Shadow most jött be és abban már benne van a tolatókamera is, amihez kell a navi képernyője, szóval lehet, hogy mégis kéne. Viszont a bajuszkapcsolók, kormánykerék, pedálok, váltókar jó helyen vannak, tehát a valóban fontos kezelőszervekkel nincs baj.

Dacia Duster beltér. Egyáltalán nem csúnya, csak a navi van már-már veszélyesen alacsonyan. (Kép: Dacia sajtófotó)

- Rövid az első ülések ülőlapja és a kormányoszlop csak fel-le állítható
Így igaz. Azzal együtt én nem találtam kényelmetlennek az üléspozíciót. 187 centi magas vagyok és úgy éreztem sikerült kényelmesre állítanom mindent. A leghosszabb táv amit megtettem az autóval úgy 200 km lehetett, tehát nem tudok arról nyilatkozni, hogy valóban hosszú úton hogyan esik benne ülni, de egy hét alatt nem tűnt kényelmetlennek. Az különösen tetszett, hogy az anyósülés magassága is állítható.

- Rövidek a váltó fokozatai, autópálya tempónál túl magas fordulaton jár a motor 

A helyzet az, hogy a Duster háromféle motorral és kétféle – sőt, ugye van ahol van automata is – váltóval jöhet. Ezt a hatsebességes váltóval kapcsolatban olvastam. Nálam az 1,6-os, szívó benzines változat volt, ötsebességes váltóval és csak fronthajtással. Ott nem tűnt fel, hogy nagyon magas fordulaton járna a motor autópálya tempónál, de az is igaz, hogy nem vagyok én Rezesova. 110-120-as utazó tűnt az autó magas építése miatt egészségesnek és így a külső sáv – merthogy olyan sem vagyok aki már az Osztyapenkónál behúzódik a belső sávba, mert majd Siófokon balra kell fordulnia egyszer. Szóval aki 130 felé akarja küldeni hosszú távon, azt kérdezzétek, hogy milyen. Még egy gondolat ehhez: A tervezők egészen komolyan vették, hogy ez egy olyan autó, amit le fognak vinni az aszfaltozott utakról. Ehhez van paraméterezve a váltó, mivel a hajtásláncban nincs felező, ezért nagyon rövid áttételű egyes fokozat szükségszerű volt. (Érdemes megnézni az első videót erről, úgy 9 perc környékén van a Duster – bár hasonló anyag van a neten kismillió.)
Nyilván nem gondolom, hogy a Dacia Duster a legjobb autó a világon, de mindenképpen kiemelkedően jó ár-érték arányú járműnek gondolom, különösen a mini-SUV-ok közt, beszéljünk akár a 4x2, akár a 4x4 változatokról.

Nyilván szubjektív, de nagyon tetszik a formája, olyannyira, hogy az egyes találgatások szerint 2017 év végén érkező következő generációról fellelhetőképeken látható autó sem annyira – bár az sem csúf, csak sokkal bálnább.

Nekem a pocsék hazai utakra kellene a kátyúk és a fekvőrendőrök ellen, családhordozónak, ami jó eséllyel sohasem menne le az aszfaltról. Az összes hárombetűs vezetéssegítő elektronika benne van, légzsákok szintén – jó, hát ebből végtelenül sokat bele lehet tenni egy autóba, szóval az vitatható, hogy mennyi az üdvös mennyiség – tehát nem ezeken spórolt a gyártó. Igen, vannak pontok, ahol látszik az olcsósága, de nekem igazából egyetlen egy helyen fájt és ez az ötödik ajtó küszöbének pucér, burkolatlan lemeze, amiről valószínűleg az ember az első bevásárláskor leveri a fényezést a Tesco Gazdaságos Hobbibeton dobozával. (Erre meg biztos van valami utólagos, filléres akszesszoár, amit ha nem lelek meg magamtól, akkor kérnék tanácsot a Dacia klub tagjaitól – a thread vége felé van is egy jópofa megoldás, bár ahhoz én kétbalkezes lennék.)

Ezen kívül nagyon meggyőző, hogy mindenhol azt olvastam vásárlói tapasztalatként, hogy ami hibája volt – ha volt – azt a garanciás időn belül orvosolták. Garancia meg 3 év jár rá, ami kitolható 5-re egy szerintem teljesen vállalható összegért.

Számomra a Duster azt nyújtja ami kell. Nem mintha távol állnának tőlem az elektronikai ketyerék, de semmi olyat nem tudok mondani ésszerű keretek közt, ami hiányzott volna nekem – a fentebb már vázolt célra kellő – autóból. (Nem ésszerű keretek között tudok: Waze alapú navigáció, meg ülésszellőztetés. Jó-jó, vicceltem.)

A Dacia Duster a szó jó értelmében vett egyszerűségével nyert meg engem magának. Ja és van még egy erénye: A lemezfelnijei az élő példák rá, hogy lehet szép felnit készíteni ebből az anyagból! Egyenesen a legolcsóbb verzióra – az a bizonyos, csak az óriásplakátnak létező – szerelt szerintem a legszebb. (Ajánlott irodalom könnyűfém felni és gumiabroncs témában.)

Mindez kicsiben
A Majorette még az első generációt mintázta meg, ami egyértelmű a hűtőmaszkból. Mondom a két negatívumot vele kapcsolatban – ami inkább csak egy: Túl peresre sikerültek a kerekei, de legalább a „felnik” mintája távolról emlékeztet az Urban Explorer kiadás könnyűfém kerekeire. A vonóhorog gigantikus, de ez azért van, hogy játszani lehessen vele, ne törjön le az első vontatási próbálkozáskor, hiszen ez játékautó és nem statikus modell.

Ez(eke)t leszámítva csillagos ötös. A hűtőmaszk részletes és már-már makett szintű kifestést kapott, a fényszórók a szélvédő anyagából készültek, szerintem úgy általában az első fertály tökéletesen hozza az eredetit. A szélvédőn ott vannak az ablaktörlő lapátok bekarcolva. Tükrök, oldalsó irányjelzők, ajtók, kilincsek mind rendben a helyükön. Ez egy jobb felszereltségű változat, mert megvan rajta minden, ami a Look külső design csomagban az eredetin. A tetősínek szintén a helyükön, hűen imitálják az eredetit, azt meg egy játéktól ne várjuk el, hogy a sín és a tető közt rés legyen, az makett szint – és ár. Hátsó világítótestek kifestve, a nyitható (!) – de kár, hogy ez manapság ekkora szó – ötödik ajtón Duster felirat, embléma, tökéletes. A fényezés eredeti Dacia szín – most lusta vagyok kikeresni, hogy mi a neve, de van ilyen, ez a lényeg. Beltér a játékszer kategóriában csillagos ötös, a műszerfal, a kormánykerék a helyén és mindkettő meglepően részletes.

Kitűnő kisautó és elvben még ki lehet túrni Majorette-et forgalmazó játékboltokban és hipermarketekben, még nem gyűjtői darab, de biztosan az lesz.

 Remek, részletes az orra körül.
 A világítás és a fényképezőgép teszi, a valóságban nincs ilyen csillámos műköröm színe, hanem nagyon hasonló a fentebb már látható igazi autóhoz. Még a tetősínek is olyanok, mint az igazin.
 A beltér meglepően részletes.
 Hátsó fertály is gazdag a részletek kiemelésében.
Nyílik az ötödik ajtó. Manapság ritkaságszámba megy az ilyesmi.

2016/11/14

Matchbox: 2007 Best of British - Land Rover Discovery

Néhány bejegyzéssel ezelőtt írtam már egy Discovery-ről, most itt egy másik változat. Sok különbség nincs a normál verzióhoz képest, lényegében csak a festés és a kerekek. 
Szóval szavak helyett beszéljenek a képek, melyek ugyanott készültek, ahol az előző poszt fotói is.

 A kerekek egy számmal nagyobbak lettek. 
Szerintem ront az összképen ez a méretnövekedés.
 Elvileg ez brit rendőrségi festés. 
A "Best of..." széria ellenére sincsenek kifestve a részletek.
 És persze ismét egy fényhíd nélküli rendőrautóval van dolgunk.
Az eredeti sem borulna fel ilyen helyzetben.

2016/11/10

Matchbox MB-56 Hi-Tailer

Úgy érzem, ha már számolatlanul halmozom a Matchbox Porsche modelljeit, akkor illik megemlékeznem Hi-Tailerről is. Hogy miért? Bár a neve egyértelműen elárulja, hogy nem licencelt - szeretem ezt a szót, rengeteg fórumon szoktak vitatkozni, hogy melyik a helyes írásmódja -  modellről van szó, hanem egy fantázia szülte kisautóról. Több Matchbox gyűjtői oldal is Porsche-ként hivatkozik rá. Persze nem rugaszkodtak el nagyon a valóságtól mikor megalkották, ugyanis számos stílusjegyet kölcsönöztek a Porsche 917-es versenyautókról. Mivel nem "igazi" Porsche, így sokáig nem is terveztem a beszerzését, de addig-addig tolakodott elém Joe kisautó hirdetésében ez a darab, hogy végül átvettem tőle, így téve a helyre a lelki békémet.

A Matchbox kínálatába 1975-be került bele, mint MB-56, amit pályafutása végéig meg is tartott, az pedig az 1978-as év végén következett be. A négy év alatt a változatok kimerülnek a pilóta - van még sárga -  és az alváz - piros is lehet - színének különböző változataiban, illetve más apróságokban. Ezen kívül megjelent a Super G.T. sorban is lebutítva műanyag alvázzal és króm nélkül, illetve a Superkings sorozatban is a legszebb, Martinis dekorációval. A karosszéria tervezését nem tolták túl, matrica nélkül elég kopár, csak egy nagy sík felület az egész, amit orron levő három beömlő és a hatalmas hátsó szárny tör meg. Ezek utóbbiak tekinthetőek Porsche hasonlóságnak, ahogyan a kilógó tűte sor is a motor tetején, azonban a német versenyautóval ellentétben itt itt látszólag V elrendezésű motort kapott, ráadásul a váltó és a kipufogó is kitüremkedik, utóbbi egyenesen a karosszéria tetején fut végig. Kétségkívül ez az autó leglátványosabb pontja, a szelepfedélen még egy ZOOM feliratot is elhelyeztek - ami manapság a Mazda szlogen része. Nyitott versenyautó lévén pilótát is kapott, amiért szerintem jár egy piros pont, szerintem így jobb, mint üresen. Az autó hátuljára is biggyesztettek pár részletet, valamint az összképet a felemás méretű kerekekkel egészítették ki. Az alváza természetesen fém, ami abban az időben még természetesen volt.

  Team Matchbox volt a sérült felirat
 Kapott sofőrt is
 Oldalról eléggé letisztult
 A hátulja jól néz ki a részleteknek köszönhetően
 A motor a leglátványosabb része

2016/10/31

Mások gyűjteményei: Matchbox - Dream Halloween GMC School Bus

Elég régen szerepelt már nálunk a Matchbox Dream Halloween sorozata, egész pontosan három éve - és talán most utoljára. Mostani alanyunk a fagylaltos kocsi után következett, vagyis 2010-es kiadású, és az akkor még szinte új keletű GMC School Bus adta hozzá az alapot. Ez általában jellemző a sorozatra, hogy mindig friss modellből készül ez a speciális kiadás.

Egész pontosan 2009-ben volt látható először az 1-75-ös sorozatban, egy teljesen autentikus sárga fényezéssel. az autó kidolgozottsága remek, minden apró részlet megvan és ott, ahol kell, mint például a nagy kerek lámpák elöl és hátul, valamint bal oldalon a STOP tábla. Jól sikerült kivitelezni a csukló ajtót is, amivel így aszimmetrikus a két oldala. A busz alapjául pedig egy GMC Savanna Van szolgált.

Jelen festésében engem egy koponyára emlékeztet, amit már kicsit össze kellett kötözni, igazából ez a fő motívum fut végig az egész kisbuszon. A fehér és az átlátszó kasztni összetételét a narancssárga ablakok dobják fel, aminek bal oldalára egy dekoráció is került. A doboz talapzata is ilyen színű lett, ez így jobban kiemeli az egész járművet, ráadásul az alvázat is megtekinthetjük, nem is beszélve a csavarok menetéről. Nem olyan kirívó, mint az eddigiek, de talán nem is baj, ötletes kivitelezés lett ez is a maga egyszerű módján.

Matchbox - Dream Halloween GMC School Bus
Mint ha egy összevarrt törött koponya lenne
Kihúzták tussal a szemét
A szélvédő és a talapzat egyforma színt kapott
Nem maradt le hátulról a lámpafestés
A talapzat is átlátszó, így látható az alváz is

2016/10/21

Matchbox MB-66: Land Rover Discovery

Mielőtt ennek a bejegyzésnek nekifogtam, végigpörgettem a blogot, hátha megspórolhatok némi gépelnivalót egy régebbi poszt linkjével. Sajnos összesen egyetlen egy korábbi bejegyzés van az oldalunkon, ami erről az autóról szólna és az mindemellett elég rövidke is.

Discovery
Az 1980-as évekre a Land Rover felismerte, hogy nem tud versenyezni a terjedő japán típusokkal (pl. Mitsubishi Pajero, Nissan Patrol), ha nincs hasonló méretű terepjárója. A fejlesztés lényege az volt, hogy a Range Rover hajtásláncát és futóművét egy kisebb karosszéria alá tudják betuszkolni, s a típus méretben, árban és használhatóságban is a Defender és a Range közé ékelődjön be. 1989-re ért révbe a projekt, s ez év októberében be is mutatták az új típust, mely a Discovery nevet kapta.
Motorválasztéka kezdetekben mindössze egyetlen benzinesből (a klasszikus 3,5 literes V8-as) és egyetlen dízelből állt (2,5 liter soros 4 hengeres), melyekhez kézi kapcsolású váltó tartozott, s a korai időkben háromajtós karosszéria is elérhető volt. 1992-ben jött az első frissítés, ez hozott egy automata váltót a dízel motorhoz és egy 2 literes benzinmotort a különböző piacok adózási normái miatt. 1994-ben a 3,5 literes benzines 3,9 literre hízott, a 2 literes erősödött néhány lóerővel, a dízel károsanyag-kibocsájtási optimalizálást kapott, elhagyták a háromajtós karosszériaváltozatot, valamint változtattak a lámpatesteken is. A következő nagyobb átdolgozás 1998-ban következett be, "720 módosítás"-sal, ahogy a gyár kommunikálta a külvilág felé. Valójában bevezették az európai piacra az USA-ban korábban forgalomba hozott 4 literes (eközben más piacokon már 4,6 literes volt a nagy benzines) V8-ast, reszelgettek valamit a dízel motoron és a hajtásláncon, farigcsáltak a karosszérián, majd innentől kezdve szinte minden évben történt valami fejlesztés, ezek már főként elektronikai téren. A típus gyártása végül 2004-ben állt le az utód megérkezésével.

Ugyanez kisautóként
Szeánszunk tárgya 2009-ben jelent meg és remek matt barna festéssel látták el. A dekoráció alapján erdei kisegítő autó, mely túrázókat menthet, illetve vadászokat szállíthat adott esetben. Hasmagassága megfelelő, kerekei terepjárósak.


 Köves talajon sem jön zavarba.
 A pótkerék egy kicsit kisebb a kelleténél.
Sajnos lámpafestést nem kapott.
A sziklmászás sem jelent problémát.

2016/07/19

Matchboxon kívüliek - Hot Wheels: 2007 Ford Mustang Shelby GT-500

Előre leszögezem: ez egy villámposzt. 
Ez a kisautó csak a gyártó cég és a kidolgozási minőség szempontjából különbözik attól, amit Joe 8 éve bemutatott. Szokásos Hot Wheels minőség, nem több, nem kevesebb.
Nem hivatalos filmes autó, a "Legenda vagyok" első jeleneteiben csapat egy ilyen Shelby GT-500-assal Will Smith.

 Fekete első lámpák...
...és nagy hátsókerék.

2016/06/22

Matchbox Volkswagen W12

A Volkswagen 1991-ben mutatta be az első VR6-os motorját. Ez a 2,8 literes lökettérfogatú hat hengeres motor a kicsi, 15 fokos hengerszögnek köszönhetően igazán kompakt méretűre sikeredett, gyakorlatilag alig volt nagyobb helyigénye, mint egy négyhengeres motornak. Igaz, járás kultúrája elmaradt egy normál V6-os motornál és a hátsó hengerek is hajlamosak voltak a kelleténél jobban melegedni, de összességében egy nagyon remek motor volt - a tunerek előszeretettel építik be akár egy Lupoba is.. Ennek köszönhetően nem csak a Corradoba és a Passatba szerelték, hanem gyakorlatilag mindenbe, ami nagyobb volt a Polonál. Talán a legextrémebb helye az a hétüléses Sharanban van. Később persze folyamatosan fejlesztették a motort, mind köbcentiben, mind teljesítményben többféle kivitel készült, az ezredfordulón csináltak belőle öthengeres - VR5 - kivitelt is.

W12 Syncro
1997-ben a Tokiói autószalonon leplezte le a Volkswagen a W12 Syncro nevű tanulmányautóját. Az Az akkor még szebb napokat látott Italdesign műhelye kapta a feladatot, hogy megtervezze ezt az autót. A konszern akkori vezetője - Ferdinand Piech - adta a megbízást, hogy tulajdonképpen csomagolják be egy tetszetős karosszériába a W12-es motort és a Syncro hajtást. A Syncro tulajdonképpen az összkerék hajtást jelenti a népautó nyelvén, ami gyakorlatilag szoros kapcsolatban áll az Audi nagy nevet szerzett Qauttro hajtásával. Kellett is négykerék hajtás, hiszen a középre helyezett 12 hengeres motor 414 lóerőt sajtolt ki az 5,6 literes hengerűrtartalmából. De honnan is lett az autókonszernek egy ilyen méretű vadonatúj motorja? Ha matekolunk egy kicsit, vagyis a motor fő paramétereit elosztjuk kettővel - úgymint köbcenti, hengerszám - akkor könnyen kijön belőle a bevezetőben említett 2,8-as VR6-os motor. Igen, a duplavé sem véletlenül dupla, ugyanis ez az aminek látszik, egy két VR6-os motor összeépítéséből származó erőforrás. Azt kell mondjam, ez egy újabb zseniális mérnöki húzás volt a gyár részéről, alkottak megint egy nagyköbcentis, viszonylag kis helyigényű erőforrást. Maga az autó igazi poszterre való kinézetet kapott, magán hordozza a kor jellegzetességeit, amit aztán 2001-ben kicsit átterveztek és Nardóra keresztelték. Persze a lényegre törő változás annál, hogy a motorháztető plexije nagyobb lett, hogy az addigra közel hatszáz lóerősre duzzadt erőforrást bárki megpillanthassa, aki épen ara járt, ahol kiállították, ugyanis teljes mértékben megmaradt koncepció autónak, de azok közül legalább teljesen működőképes felhozatalt képviselte olyannyira, hogy a 24 órás Wolrd Endurance rekordját is megdöntötte. Sajnálom, hogy nem lett belőle semmi, gondolom a Lamborghini és a Bugatti mellett kicsit zavró lett volna a konszernen belül.

W12 kicsiben
A Matchbox 2002-ben mutatta be a saját értelmezését az első generációról - már ha prototípusnál beszélhetünk ilyenről. Négy évig futott a normál, 1-75-ös sorozatban, de közben és később is felbukkant máshol, mint például a Superfast sorozatban, vagy ahogyan ez a konkrét példány is származik, ötös pakkban. Ez a konkrét, remek összeállítású ötös pakk 2010-ben került a boltok polcaira és nemes egyszerűséggel a Sportautók - Sport Cars - nevet kapta. Szerintem talán ez az egyik legjobb kivitele mind közül, ami főként részletek festésében és a kerékválasztásban nyilvánul meg. Maga az élethűség nagyon példásra sikeredett, minden apró részlet a helyén van, igazából semmibe nem tudok/akarok belekötni. Ami minőségi kifogás érheti, az a néhol előforduló sorja és a hátsó spoiler egyenetlensége, de ezek gondolom a már kicsit túlhasznál szerszámok hozadéka. Akinek tetszik nagyban az autó, az szerintem feltétlen szerezzen be magának egyet kicsiben.

Minden a helyén, az extra festés nem több a kelleténél
Ezen a képen sajnos fellelhető pár öntési hiba
Hatalmas üvegtetőt kapott
Ebben a 2010-es ötös kiszerelésben kapott helyett
Volkswagen az Italdesign műhelyéből
 Lamborghini módi
Furcsa rajta a VW embléma