Matchbox MB-17 Plymouth Prowler

A willendorfi Vénusz óta tudjuk, hogy a szépség relatív fogalom. Kor, divat, ízlés és ki tudja még mi függő. 2001-ben a Chrysler nagyon jókor volt a jó helyen, ráéreztek a retró divatra és a PT Cruiser-el remekül idézték meg a negyvenes évek autóit. A PT Cruiser nekem nagyon vonzó autó, egyértelműen a „kéne” kategória. Ezzel szemben két egymástól földrajzilag nagy távolságban elterülő embertől is hallottam azt az összecsengő véleményt, hogy szerintük „olyan mint egy hullaszállító”. (Nyilvánvalóan pompakocsira gondoltak.)

Ezzel szemben az ugyanettől a szülőtől származó, 1997 és 2002 között gyártott, a Hot Rod-okat idéző Plymouth Prowler számomra egyenesen taszító. Imádom a Hot Rodokat, fele királyságom adnám egy Little Deuce Coupe-ért, de a fenyegető „arc” a Prowler elején, amit hol Darth Vader sisakjának, hol egy rovarfejnek, de leginkább a Predator (Ragadozó) fejének látok számomra kicsit sem vonzó. Érdekes, hogy a TotalCar ítészeinek meg pont a Predator „haverja”, az Alien ugrott be róla és be kell lássam, igazuk is van. Ha már citáltam a TC-t: tanulságos volt látni az ott lévő szavazást! Nem csak nekem vannak ellenérzéseim Prowler ügyben, amikor e sorokat írom, a szavazás tanulsága szerint legalább annyi embernek nem kéne, mint ahánynak meg igen. Nem tudhatom, hogy másoknak miért nem tetszik, csak a saját ellenérzésem miértjeivel vagyok tisztában. Szerintem fenyegető, fennhéjázó, nyers, már-már drabális. Akárhány Ford Model A, vagy Ford Model B alapú Rodot én láttam – jó, nem vagyok reprezentatív felmérési alapnak tekinthető, de azért rácsorgattam már a nyálamat jó pár albumra a témában, meg járatok amerikai autós lapokat is – azokat sohasem találtam fenyegetőnek. Alapvető különbség, hogy ezek meglepően kis autók – mármint a Rodok építésének alapjául szolgáló kupék és roadsterek – már csak ezért sem jellemző, hogy valami fenyegető szörnyeteget építsenek belőlük.

Mindez Matchboxban: A Prowler az 1995-ös katalógusban szerepel először, mint MB-6. Ha valaki figyelt a lecke elején, akkor most felvonta a szemöldökét, mondván: „Az hogy lehet, ha a valódit 1997-ben kezdték gyártani?” Nos, a magyarázat, hogy a Matchbox az 1993-as koncepcióautót mintázta meg. Hogy maradéktalanul őszinte legyek, lövésem sincs, hogy milyen dátum van az alvázán, de viszek haza a cégtől a hétvégére egy részecskegyorsítóval, radarral és szonárral turbózott lézeres atommikroszkópot, megvizsgálom a blisteren keresztül és pótlom ezt a vitális információt. (Az alvázon is 1995 van, jé!) Az viszont biztos, hogy az én változatom a 2006-os MB-17. Érdekes, hogy kissé megviselt NRFB blistert a hetekben túrtam ki – szó szerint – egy hipermarketben abból a hombárból, amibe vegyesen sikerült beleborítani az idei legfrissebb kiadásokat, meg egy halom Hot Wheels-t is. A modell fényezése szemre elég vastagnak tűnik, de ami a legjobban fáj vele kapcsolatban, hogy teljesen elfelejtették felkarcolni az orra oldalára a lámpákat, még a koncepcióautó egészen vékony csíkra húzott szemeit sem sikerült odabiggyeszteni. A blister érdekessége, hogy a Plymouth szócskát a gyártó logójának betűtípusával írták rá, ami szokatlan, legalábbis nekem nem rémlik, hogy más blisteren láttam volna ilyet. Arehnél természetesen ipai mennyiségű változat lelhető fel, a kedvencem a gyűjteményéből a Barrett-Jackson aukciós ház nevét viselő – sorozat, mörcsöndájz, sajna nincs róla semmi infó – verzió, amin az eredetileg legalább hasonlító felnik vannak és ráfestették utólag a világítótesteket is. E lapokon is szerepelt már Matchbox Prowler egy Nickelodeon tematikus 3-pack részeként, alaposan összediégózva. (Azóta láttam egy „Go, Diego Go!” epizódot valamelyik gyerekcsatornán. Nem is olyan vészes, az ovisok tuti rá vannak kattanva.)

A videó jól példázza, hogy a Prowlerhez sem csomagolnak gyárilag egy doboz eszet.

Matchbox MB-17 Plymouth Prowler, NRFB. A 2006-os kiadású darabot pár hete túrtam egy hipermarketben.

A lámpák lemaradtak.