Ha van sorozata a
Matchboxnak, ami nem is lehetne jobban a nyolcvanas évek vége,
kilencvenesek eleje, akkor az a Laser Wheels.
Mi volt a 80-as évek
végén a két legmenőbb technológiai bindzsula? A lézer, meg a
turbó. A legeslegeslegmenőbb meg mi más, mint a turbólézer!? Lehetőleg rózsaszínű és világoskék neonfényektől körülvéve. A Matchbox 1987-ben reagál a korszellemre a Laser Wheels sorozattal,
aminek minden darabja olyan, hogy éppen csak egy
ici-pici Don Johnson figura – szigorúan túltömött vállú,
feltűrt ujjú fehér zakóban és színes pólóban – hiányzik
mellőlük, hogy tökéletesen hozza a hangulatot.
A nyolcvanas évek végének, kilencvenes évek elejének kvintesszenciája a Miami Vice sorozat. Jan Hammer jegyezte synthwave zsenialitása, a Crockett's Theme ebben hangzik el. Mellékeltem a kedvenc chillwave remixem a hangulatba kerüléshez.
A lézerhez annyi
köze van, hogy a kerekekre valami olyan korongocska került, ami az
akkoriban még bőven csak az elterjedés fázisában lévő
(1982-ben gyártják le az első ilyet) Compact Disc
hang- és adathordozóra emlékeztet. Azt meg ugye lézersugár
olvassa. Szóval ultramenőség volt akkoriban. Engem is meglep, hogy
az évek során egészen sokszor foglalkoztunk a szériával.
Behatóbban és először
ITT, aztán később
ITT és ITT
is.
A Mercury Park Lane-t meg
aztán végképp nem újdonság, ha gyakran látogatjátok az oldalt,
de biztos ami biztos, a
Bubba-Gump ráklistánkban is szerepel, ha kedvet kaptok az
összes itt megjelent verziójához.
Ami ezt a verziót
illeti, nos kinek a pap, kinek a papné, kinek meg a lánya. A
festését gyerekként nagyon szerettem volna és nyilván a „CD
kerekeket” is, pedig a csúnyán túlméretezettek, pont úgy
„gólyalábazik” tőlük az autó, mint a Halley
Üstökös festésű, vagy a RoadBlasters.
Annak ellenére, hogy tulajdonképpen csak a negatívumait emeltem
ki, nekem ez igazából valamiért tetszik.
Radar? Lézer! Nyertem!
A nagy attrakció a CD-re emlékeztető kerék. Mögötte az nem egy másodpéldány, de erről majd később.
A festésének szépsége vitatható, de nekem valamiért tetszik.
Az előző heti,
„Haszonjármű Hétvége” posthoz képest nulla újdonságot
fogok tudni prezentálni erről a szerelvényről, mert bizony az
utolsó szögig ugyanolyan – természetesen a festését
leszámítva. Ami pedig azt illeti, ott sincs sok információ. A
Skol a dán Carlsberg Group márkája. Először 1959-ben dobták
piacra és köszöni szépen azóta is jól van. A név onnan jön,
hogy dánul ezt mondják, mielőtt koccintanának – úgy írják,
hogy skål – és pontosan azt jelenti mint a mi „egészségedrénk”
koccintás előtt. Amúgy azt hiszem, hogy Skandináviában nagyjából
mindenhol működik a „skol”.
Viszont abból a
szempontból ez a post egy mérföldkő, hogy ezzel elfogytak a sörös
tematikájú Collectibles Convoy szerelvényeim! De se baj, van
másik!
"Skol" mint egészségedre és nem "Skole" mint iskola. Ebből is látszik, hogy előbb látszik rajtad, ha iszol, mintsem az, ha tanulsz! Pedig mennyivel többre mész a tanulással! (Közszolgálati jelleg, pipa!)
Ezen is megfestették a hajtáslánc alvázból kikandikáló részeit.
Az RMZ City teljes joggal
tekinthető olyan kínai márkának, ami még bőven abban a
státuszban van, hogy a kisautógyártás alsóházában szokás őket
számon tartani. Ilyesmit nagyon óvatosan merek mondani meg leírni
látva, hogy például a Welly hová nőtte ki magát az évek során
ugyanebből a megítélésből. Hébe-hóba beesett tőlük egy-egy
autó és elnézve ezt
a Golfot, meg ezt
a BMW-t én látom a potenciált bennük.
Amiért és amikor mi érdemben foglalkoztunk velük az akkor volt,
amikor porsche kolléga rájött, hogy a
Herpa, City diorámáinak ez a cég a
beszállítója és
RMZ City néven a Herpának címkézett cuccok árának a töredékéért
elérhető ugyanaz AliExpressen. A felismerést
tett – rendelés – követte, majd némi fúrás-faragás után
remek, strapabíró fotóháttér kialakítása. Viszont a sors úgy
hozta, hogy az egész cumót én átvettem, kivéve a mellékelt
Porsche gépkocsikat, de a Range Rover Sportot igen.
Már nem rossz, még
nem jó
A típusismertetőt úgy
ahogy van ellóghatom, mert e post legelső mondatában lévő link
arra mutat. A verdiktemet meg ellőttem az alcímben. Elég igényes
a kialakítása ahhoz, hogy komolyan vehető legyen igényes
kisautóként. Némi festék itt-ott egészen sokat tudna dobni
rajta. Másfelől én nem sokra becsülöm az olyan kisautókat
amiknek nincs beltere. Jó, nyilván
nem a 60+ éves ős-Matchboxokra gondolok,
hanem a „kortárs” termékekről. (Figyelem! A következő link a
Szirszarjaim blogra mutat, melynek gazdája elvben már nem halmoz
kisautókat!) Akkor sem, ha
ilyesmit mostanában már a Hot Wheels is megenged magának,
vagy jelen esetben sem, amikor az ilyen böhöm SUV-okra amúgy
jellemző, hogy beláthatatlanra sötétített üvegezéssel
közlekednek.
Meglepő módon
egyáltalán nem mondanám, hogy az RMZ City, Range Rover Sportja
rossz. A külső igenis akkurátus, bár az összes oszlopának
feketének kéne lennie – ezt a Matchboxnak sem sikerült
megugrania. Nem rugózik, de amúgy mint játékszer szerintem
teljesen elfogadható minőséget produkál.
Természetes közegében lett megörökítve a háttér azokból a diorámákból készült, amik közül az egyikel érkezett.
Az oszlopoknak kivétel nélkül feketének kéne lenniük, de ezt a részletet a Matchbox sem tudta akkurátusan hozni.
Nem mondom, hogy nem férne el rajta még némi festék itt-ott, de játékszernek teljesen elfogadható.
Rajongok ezekért a grafikákért - ezért is döntöttem úgy, hogy egy vacak kis doboz megér egy postot.
Van ám nekünk mélytudományosan szakcikkünk a régi Superfast dobozokon előforduló piktogramokról! Akit érdekel, hogy mit jelent a vasaló és a felborult lakókocsi, tessenszives ide klattyintani!
Fedezze fel az apró különbségeket a dobozfül és a legnagyobb oldal képei közt!
2021-ben a Matchbox egy új sorozatot indított, Matchbox Collectors névvel. Ne szaladjatok a boltokba keresni, csak az interneten a Mattel shop-ban lehet megvásárolni az egyes darabokat.
Az első modell ami megjelent egy Routemaster Bus volt.
Az első ami szembetűnik a csomagolás. Plexi doboz, de nagy méretben. Az 1:43 modellek szoktak ebben a nagyságban lenni.
A normál daraboktól eltérően mind a négy oldal tamponnyomott.
Nagy sikere volt a gyűjtök körében, 20 perc alatt fogyott el a shopban. Azóta még két modell jelent meg a sorozatban, '62 Mercedes-Benz 220 és '65 Land Rover. Hogy eddig mik jelentek meg és mi jön még, azt itt tudjátok megnézni.
A Matchbox / Convoy
Collectibles széria kapcsán már réges-régen tisztáztuk, hogy
bizony a vontatmányok amerikai kivitelűek és ezért nagyon
bénán mutatnak egy európai vontató mögött. Ezúttal egy
ilyen európai vontatós szerelvény van soron és mégis azt
gondolom, hogy pici hunyorítással egészen hihető.
Visszatérve a post
tárgyához: Kétségtelen, hogy a Scania egy európai gyártó, és
a csőrös termékei – nem csak az övék, úgy általában –
eltűntek az Öreg Kontinens útjairól. Egy hely azonban van, ahol
ezek jól fogytak: Ausztrália. Annyira, hogy a fentebb linkelt
postban bizony ausztrál katalógust prezentáltam róluk. A Matchbox
elején az az éktelen tehénfogó is erre a kontinensre jellemző,
mi több jobbkormányos. Sok fotót átnéztem, hogy a legendás road
train-ekhez milyen félpótkocsikat használtak, hogy hátha találok
ilyen arányú, kéttengelyes amerikait, de sajnos nem. Szóval hiába
az ausztrál sör motívum rajta, bizony ez még ott sem hiteles,
kicsit fogyasztanunk kéne a termékből, hogy elfogadhassuk annak.
Óriási tehénfogó, a kormány a jobb oldalon. Ausztrál ez!
Jé, egyenesek az antennái!
Az egyetlen Convoy vontató, aminek van a hálófülkéből hátrafelé néző ablaka. A "krómmal" nem spóroltak.
A híd és egyéb akszesszoárok is le lettek tüsszentve ezüsttel az alvázban. Hány liter üzemanyag férhet egy ekkora tartályba? Főleg kettőbe, ami ezen is van.
A kevesebb több: Hárommal több lenne benne az X-faktor!
Bár csak ne kéne hunyorítani hozzá, hogy európainak tűnjön a félpót!
Régi adósságunkat
törlesztem azzal, hogy végre-valahára bemutatom a hazai
kisautó-gyűjtés egyik Szent Grálját. Nem mellékesen ez az egyik
legritkább Matchbox Ford Escort RS Cosworth verzió is. A személy
akihez kötődik a hazai raliversenyzés ikonikus alakja.
Ranga László
1957-2001 Nagyon
nehezen birkózom a feladattal, hogy a legendás versenyzőt a vitán
felül megérdemelt tisztelettel, de mindenféle műpátosz nélkül
mutassam be – amire van igen irritáló példa a hazai
televíziózásban. A neten nagyon sok anyag található a
személyéről és igyekeztem olyanokat összeválogatni ami a fenti
szempontoknak megfelel.
Kezdetnek
a Wikipédia
szócikkét ajánlom, mely tényszerűen foglalja össze
pályafutását. A száraz tényeken és adatokon túl, a folytatás
egy interjú, amiben maga Ranga László beszél a pályafutásáról
– ki más lehetne hitelesebb – 1995-ben:
Nem
tudok szó nélkül elmenni Ranga László korai halála mellett. 44
éves volt, amikor a szervezete feladta a harcot a rákkal szemben.
És micsoda harcot! Ahogy a Wikipédia fogalmaz: „9 súlyos műtéten
is átesett, amputálták a bal lábát, hiányzott néhány bordája,
eltávolították a fél csípőjét, fél tüdejét és néhány
csontját is.” Micsoda élni akarás, micsoda emberfeletti
küzdelem! Nem tudom, hogy én képes lennék-e erre. (Illetve de, nagyon is tudom. Nem lennék képes.)
A
Ford Escort RS Cosworth 1995-ben lépett be a Ranga László – Büki
Ernő páros életébe, hogy a korosodó Lancia Delta Integrálét
váltsa. A
Race1.net cikkében Büki Ernő így beszél erről az
időszakról: „Már Olaszországban megbeszéltük Mauroval, hogy
ennek a kocsinak már nincs jövője, nem fejlesztik tovább a
Lanciát. Laci mindenképpen váltani akart. Mauro Nocentini azt
mondta Lacinak, mondja meg milyen autóval akar menni, és olyanra
vált. Nos, ekkor született a lehető legrosszabb döntés, amikor a
Ford Escort Cosworth mellett döntöttek – idézi fel Ernő az
autó lecserélésének időszakát. Sikerült a MOL támogatásával
a váltás, nagyon látványos bemutatóval, a közönséggel is
megismertettük a döntésünket, ami aztán ezt követően kudarcot,
kudarcra halmozott itthon, az Eb futamok tekintetében, viszont nem…
Igen jelentős figyelem kísérte a szereplésünket a MOL
belépésével, Palik Laci és Héder Barna tette a dolgát rendesen
marketing ügyben, csak nem volt igazán mit. Az autóval
szenvedtünk. (…) Nagy volt az elvárás, mi meg erőlködtünk.
Hol ez volt a kocsi baja, hol az, ha ment, mi hibáztunk a
görcsösségtől, mint Rudabányán, szóval egy rémálom volt az
egész. Nem szívesen emlékszem erre vissza. Egyetlen pozitív
élmény volt, hogy megnyertük vele Erdélyben az első Eb
futamunkat, Nagybányán. A legnagyobb ellenfelünk ott, szintén
ezzel a típussal versenyző bolgár Petrov volt, akit magunk mögé
utasítottunk. Ezen kívül semmi jót nem hozott az 1995-ös
esztendő. A következő évben már a váltás gondolata érlelődött
a sok csalódás miatt, de a szezont még, az elvileg jól
összerakott Forddal kezdtük, Mauro Nocentinivel. Sokat nem
változott a helyzet, így új autó után néztünk év közben.”
Ranga László - Büki Ernő és a Ford Escort RS Cosworth a MOL szponzoráció hivatalos bejelentésekor. (Kép: Race1.net)
Kassai pillanatfelvétel. "Amilyen szép volt, olyan..." (Kép: Race1.net)
A
friss MOL-szponzorációval egy – javítsatok ki, ha tévednék –
a hazai raliéletben teljesen új reklámelem is megjelent: a
merchandising. A MOL töltőállomásokon a páros versenyautójának
kicsinyített mását kezdték árulni. Akárki is volt akinek ez a
fejéből kipattant és az, akinek a megvalósítás feladata jutott
– hála és köszönet nekik ez úton is – a Magyarországon
legismertebb kisautómárkát a Matchboxot választották. Csak hogy
időben el tudjuk helyezni ezt a korszakot Matchbox szempontból:
1995-1996 közt a márkát akkor éppen a Tyco Toys birtokolta, a
jelenleg is tulajdonos Mattel 1997-be vásárolja fel a céget és
vele a márkanevet is.
Tehát
a kisautó az ugyanaz mint a fentebb már linkelt postban szereplő.
Így az a részlet itt is sántít, hogy jobbkormányos. A
tamponnyomása nagyon részletesen követi a versenygép festését,
erre nem kis figyelmet fordítottak. A minőség azonban változó,
azon a példányon ami nekem van némileg elcsúszott az oldalain a nyomás. A doboz tulajdonképpen többé-kevésbé
megegyezik a korszak Matchboxainak jól
ismert ablakos dobozaival, de a speciális nyomás és az ablakos
részbe benyúló MOL-embléma annyira megváltoztatja a
megjelenését, hogy elsőre nekem nem „esett le”, hogy ez bizony
egy Matchbox. Az sem segít, hogy a Matchbox logója nem jelenik meg
a dobozon.
Nincs
arról ismert adat, hogy vajon hány példányban készül el a kis
versenygép, de én pár ezerre tippelnék. Érdekes lenne tudni,
hogy ki és hogyan szolgálta ki a MOL-t, volt-e köztes, céges
ajándékokra szakosodott vállalkozás az olajcég és a kisautó
gyártója közt, vagy olyan sokat rendeltek, hogy a gyártó
közvetlenül szolgálta ki a megrendelőt. Valószínűleg soha nem
fogjuk megtudni.
A Szent Grál Egy
hazai Matchbox gyűjtőnek – de bármilyen hazai kisautó gyűjtőnek
aki ezt a méretarányt is halmozza – ez a kisautó jelenti az
egyik Szent Grált. Lévén ez az egyike a két Matchboxnak, amelynek
magyar vonatkozása van – a
másik az Ikarus busz, ami az 1-75 szériában jelent meg.
Ugyanakkor
ez az egyik legritkább, Code 2, Ford Escort RS Cosworth Matchbox is,
tehát függetlenül attól, hogy milyen nációhoz tartozik, minden
gyűjtő számára izgalmas.
A
fentiek miatt bárkinek, aki birtokolni szeretné, mélyen a zsebébe
kell nyúlnia. Már akkor nehéz és drága volt beszerezni amikor én
úgy 15-20 éve hozzájutottam az enyémhez. Mostanra – főleg ha
makulátlan dobozos példányról beszélünk – kezd a
megfizethetetlen kategóriába csúszni az ára, már ha talál
valaki ilyet egyáltalán. (Nekem
sem véletlenül nincs dobozos példányom.) Tulajdonképpen bármilyen állapotú
kisautóért elkérhetnek bármennyit. Olyat is hallottam, hogy
valaki külföldről, eBay-ről vásárolt ilyet, mert egyáltalán
felbukkant végre egy darab.
Ritka
és hazai gyűjtők számára különösen értékes – erkölcsileg
és anyagilag is – kisautó.
A hazai gyüjtők egyik szent grálja.
Az én példányomon ezen az oldalon némiképp egymásra csúszott a piros és a zöld. Érdekes, hogy ezen az oldalon a pilóta és a navigátor neve nincs feketével kiemelve.
Versenyautón viszonlag ritka a napfénytető. A részletek amúgy parádésak, nem spóroltak rajtuk, még az első szélvédő is kapott nyomást. A kormány itt is a rossz oldalon van.
Ezen az oldalon viszont kapott fekete kiemelést a páros neve. A különböző színek nyomása itt is megcsúszott egy pöttyet.
Észrevettétek hogy a festés nem szimmetrikus? Nyilván az áramtalanító kapcsoló nem az ajtón volt az eredetin. Erre a kerekekre egyszerűen nincs mentsége a Matchboxnak.
Játékautó mércével mérve eképesztő, hogy mennyire részletes festést kapott!
Ilyen dobozban lakott. (Kép: eBay)
A dobozfület sem hagyta kihasználatlanul, aki tervezte. (Kép: eBay)
Ez pedig a hátulja. Külön tetszik, hogy a teljes felületet kihasználták és milyen ügyesen helyezték el a képet a doboz nyújtotta lehetőségekhez képest! Aki ezt tervezte nagyon tudta mit csinál. Odáig vagyok az ilyen igényes, apró részletekért. (Kép: eBay)
A múltban korábban már
eszközöltük azt a történelmi megállapítást, hogy minden
magára valamit is adó kisautógyártónak kötelező szemeteskocsit
gyártani. A kukás a gyermekember szemében nagy királyság, nagy,
hangos, sárga villogója van és a hátulján lógnak a szörfösök.
A Matchbox jó sokszor
ellőtte ugyanazt a nem nevesített, de szerény, szakértőnek
egyáltalán nem tekinthető véleményünk szerint a Scania
P-szériára meglehetősen emlékeztető szemetest. Nem tudok érte
haragudni a fentiek miatt. A történeti hűség kedvéért álljanak
itt a linkek a megjelenés időrendi sorrendjében egyszer,
kétszer
és háromszor.
A negyvenedik évfordulós
Superfast szériába bekerülése... Hááát... Semmivel sem
emelkedik ki a fentebb linkeltek közül a megjelenése, szóval nem
rossz, nem rossz, de semmi extra.
Először nem értettem a
nevét, hiszen egy nevesítetlen modellen nem sok értelme van a
keltezésnek, de gondolom arra utalhatott a művész, hogy ez a
kisautó 2008-ban debütál – lásd első link. Ebben a formájában
2008 és 2012 közt készül. 2019-ben már Garbage King néven tér
vissza, leegyszerűsítve és elgyatrásítva. Azon a verzión már
csak a fülke fém, a szemétprés felépítmény műanyag és a
hátulja sem nyitható.
Nem tudom elhessegetni a gyanút, hogy ez egy (régebbi) P-sorozatú Scania akar lenni.
Há' mondom én! (Kép: jbtrading.com)
Semmi különleges a festésében, amitől kiemelkedeni az 1-75 szériában szereplő változatok közül. A rajta lévő számsorok nekem nem kódolódnak ki semmire.
Ebben a formában 2008-2012 közt készül. A szemétprés micsodája nyitható. A 2019-ben visszatérő, jelentős mértékben műanyagot tartalmazó verzióban már ez sem működő részlet. #regenmindenjobbvolt
(Vigyázat, nem
családbarát tartalom!) Az, hogy Ázsiában egy időben divat volt
pólókra írni mindenféle véletlenszerű angol szavakat, amiket
az, aki kiválasztott egyáltalán nem értett, azt nem
csak elmondásból tudom, hanem saját
tapasztalatom is van az ügyben. (Nem családbarát tartalom
vége.) Az viszont nekem új, hogy ezt a divatot az amerikai Mattel
tulajdonolta Hot Wheelsnél is követték nekem viszonylag új. Oké,
hogy az angol nem hivatalos nyelv ott – mókás tény: az Egyesült
Államoknak nincs szövetségi szintű hivatalos nyelve –, de azért
elég sokan beszélik. Szóval nem értem én ezt úgy ahogy van!
Van itt ez a Ford pickup
2002-ből a mainline-ból. Egyrészt szeretem, mert nagyon hasonlít
a gyerekkori
kedvenc Matchbox (Ford) Wild Life Truckra, illetve arra, amit
ilyenből is pimpelt porsche kolléga a roncsokból amit
szolgáltattam neki hozzá. Másrészt nem szeretem, mert lefedték a
platót egy szürke utólagos felépítménnyel, ami lerontja a
játszhatósági faktort, meg ronda is. Harmadrészt meg nem értem,
mert marhaságok vannak ráírva, kétes helyesírással. Majd a
képeknél kifejtem részletesen, hogy mire gondolok.
Szeretem, mert nagyon hasonlít egy gyerekkori- , meg egy módosított felnőtt gyűjtő kori kedvencemre.
Nem értem, mert fura dolgok vannak ráírva, kétes helyesírással. "Hot Wheels Black Hawk Messengers" - azaz kb. "Menő Verdák Fekete Sólyom Hírvivők". Még ha a "blackhawk" a karakterkészlet miatt tűnik két szónak, akkor sem értem, hogy mit szeretett volna itt kifejezni a művész. A "wannaB racecardrivers" meg nehezen fordítható hangulatában, de valami olyasmit akar kifelyezni, hogy "versenyautó-vezetőknek lenni akarók". Jó, ez angolul frappánsabb, de ez a torzított "want to be" ez amolyan pejoratív dolog. Nem áll igazán messze attól, hogy "boyracer" ami az "utcán csapatós nem túl okos gyerek". Mindez egy kisteherautón. Szóval kérdem én nagy tisztelettel: Mi van?
Nem szeretem, mert lefedték a platóját egy ronda, szürke utólagos felépítménnyel. Kedves játékszergyártók! Platókat nem fedünk le, oda a gyermekkorúak játszási célzattal majd raknak ami jól esik nekik. Úgy sokkal klasszabb játékszer. Köszi.
Ami a Convoy-, meg
Matchbox Collectibles szériát illeti, ezzel elérkeztünk az utolsó
olyan darabomhoz, ami amerikai sörös témájú és az amerikai
vontatóhoz passzol az amerikai kivitelű félpót. A folytatás bár
szép lesz, bőven lesz mibe belekötni, vagy nem sörös
tematikájú lesz és nem nagyon lesz mibe belekötni.
Még mindig nem tudom eldönteni, hogy mi a csuda lehet az a két nagy, narancssárga folt a lökhárítón! Szélességjelzőnek nagy, ködlámpának túlságosan narancssárga.
"Tessék engem meg Pabst Kék Szalagosozni amilyen gyorsan csak lehetséges!" Majdnem annyira gáz, mint a "Csókolom, Ági van?"
Egyszer volt, hol nem
volt, volt olyan amikor a Matchbox olyasmiket tett a hétköznapi, 1-75
szériában dobozba, amik sokkal többek voltak annál, mint aminek
látszottak. Nem „csak” egy kőkemény, A-csoportos rali versenygépet, hanem...
Kíséret A
Ford 1990 és 1997 közt gyártja az Escort ötödik generációját.
A kis családi autó három- és ötajtós ferdehátúként,
négyajtós szedánként, ötajtós kombiként, kétajtós kabrióként
– négyajtós kabriót gyártott bárki más mint a jenkik? – és
háromajtós furgonként létezett.
1992
februárjában dobta piacra a Ford az Escort RS Cosworth utcai
változatát, mely az akkori rali homologizációs szabályok okán
2500 példánnyal tervezett, melyek még 1993 január elseje előtt
elkészült, de a dühös háromajtós annyira jól fogyott, hogy
folytatni kellett a gyártását. A Ford a Sierra Sapphire RS
Cosworth-t váltotta le az új modellel, melynek a gyártását nem
sokkal az Escort premierje után be is fejezték. A gyártása 1996
januárjáig folyt. A késői, 1995-től készült autókon a
jellegzetes, óriási „bálnafarok” légterelő a hátsó ajtón
már opcionális volt és koraiakhoz képest kisebb turbófeltöltőt
is kaptak. Ez utóbbi változtatást azért eszközölte a Ford, hogy
a mindennapokban egy élhetőbb autót kínáljon. (Ez az én
olvasatomban azt jelenti, hogy kevesebben dobálják el az autót,
rossz esetben az életükkel együtt.)
Az
RS Cosworth mechanikailag nem volt Escort! A Sierra, négykerék
hajtású padlólemezét és mechanikai elemeit használták,
beleértve a hosszában beépített motort is. Olyannyira, hogy csak
a tető és az első ajtók voltak csereszabatosak az utcai
Escorttokkal. Az A-csoportos versenyautónak szánt gép utcai
változatát kétliteres, sornégyes turbó feltöltésű motor
hajtotta, mely 227 lóerős volt a gyári adatok szerint. Hogy
mekkora tuning potenciál volt benne, mi sem bizonyítja jobban, hogy
ezzel foglalkozó cégek akár kicsivel több,
mint 1000 lóerőt is képesek voltak kihozni belőle. (Az
élettartamot el sem tudom képzelni.) Az első generációs utcai
változat, hétköznapi 95-ös benzinnel 232 km/h maximális
sebességre volt képes – a hátsó szárny nélkül 237-re – a
0-100 km/h sprint pedig 5,7 másodpercig tartott a gyári,
ötsebességes Ferguson MT-75 váltóval.
Ford RS Cosworth versenyautó. Robbantott-ábra fetisiszta vagyok, mindig rácsodálkozom, hogy micsoda munka lehet egy ilyenben. A figyelmes szemlélőknek már lehet, hogy most feltűnt valami.
(Kép: Ford sajtóanyag)
Motorsport A
Ford egyértelműen arra szánta az Escort RS Cosworth-t, hogy a rali
világbajnokság győztese legyen. Ezt a célt nem sikerült elérni,
de 1993 és 1996 közt nyolc versenyt nyert A-csoportos
autóként, míg 1997-ben és 1998-ban kettőt, mint World Rally Car.
A következő év már a Focus RS WRC-jé volt.
Az
RS Cosworth az 1993-as Monte Carlo Rally-n debütált a
világbajnokságban. A gyári csapatban a francia François Delecour
végig vezetett a volánja mögött, másodikként pedig az olasz
Miki Biasion, de az utolsó éjszakán Didier Auriol az élre tört a
Toyota Celica volánja mögött. Azonban a kis Ford megmutatta, hogy
van benne potenciál, hiszen rögtön az első szereplésén a
második és harmadik helyet is besöpörte. Ugyanebben az évben a
fentebb említett két versenyző a már említett sorrendben nyerte
a Portugál Ralit, illetve futott be másodikként.
Az 1993-as WRC Tour de Corse. A gyári csapatban François Delecour 3-as rajtszámmal, Miki Biasion 7-essel indul, míg magáncsapatnál Bernard Beguin 15-ös rajtszámmal indul Escort RS Cosworth-al. Delacour nyer.
Az első a legjobb A
Matchboxnál 1994-ben debütál az Escort RS Cosworth mint MB-52.
Hogy azonnal lerántsam róla a leplet: a premierévben a Ford gyári
versenycsapatának festésével rukkolnak elő, ami véleményem
szerint a legszebb verziója mind közül. Amit szerintem játékautó
szinten el lehet várni az bőven nyújtja. Igen, lehetett volna még
helyet találni tamponynomásnak rajta, de akkor nem az 1-75
szériában árulták volna. Szerintem nem véletlen, hogy egyik
gyári versenyzőhöz sem kötik az autót, de szerintem ez pont jó
is így. Érdekesség, hogy jobbkormányos kivitelben mintázták
meg, míg Ford gyári csapat balkormányos autókkal indult.
Kívül-belül részletes és pontos, nem lehet belekötni. Nézzétek
meg a fentebb beágyazott videót és ítéljétek meg magatok, hogy
mennyire végeztek jó munkát. (Segítek: nagyon.)
Még
1995-ben is tartja magát ez a festés, pár apró eltéréssel,
aztán jön a ronda fényezések sora. Az első évben az alváz
fehér és a beltér kék, de a Matchbox történelmének egyik
legrondább kereke lehet arany- és ezüstszínű is. Egyértelműen
az utóbbi a szebb. A második évben az alváz már lehet kék is,
de a kerék csak ezüstszínű.
Ha mérgelődtünk már azon, hogy mennyire durván képesek lehúzni minket spéci kiadásoknál, akkor vegyük észre, hogy micsoda kincsek is előfordulnak a hétköznapi 1-75 sorban!
A gyári Ford csapat festése 1993-ból. A kerékválasztásra nincs mentségük. A napfénytetőt valószínűtlennek gondolom versenyautón. Nyilván utcai autót mintáztak, ami versenyfestést kapott. Fogjuk fel rajongói tribute verdának!
Rengeteg apró részlettel, kívül-belül. A hatalmas szárnyat sem spórolták le a hátuljáról. Ami a háttérben bujkál nem kevésbé érdekes és majd egy későbbi post tárgya lesz.