Hot Wheels '96 Chevy Impala SS Fire

Cirka egy éve írtam a 2020-as mainline Chevy Impala premiermodellről. Ez a közvetlen folytatás, a 2021-es.

A fenti postban a típusismertetőt is meglelitek, illetve említést teszek az akkor létező összes – akkor számszerűen három – változatról is. Nos, a két mainline – a fekete és ez –, az egy ötös pakk – roncsderbi –, verzió kapott egy negyedik testvért. A 2023-as Boulevard szériába bekerült ez az öntvény, szintén feketében, némiképp feljavítva. Nagyon tetszik, de igazából – becs szó, nem savanyú a szőlő – nem annyival jobb, mint a már említett verzió, hogy megérje nekem a prémium sorozat három-négyszeres árát.

Azért beszélek ilyen hosszan mellé és nem a post tárgyáról, mert már mindent elmondtam róla korábban: remek, hiteles, de iszonyúan hiányzik róla a fényhíd!

Ebből a szögből még bármi is lehet. Az orrán nincs kiemelve semmi festékkel, de cserébe részletes az öntvény.

Egy tűzoltóparancsnoki járművön hiteles a dísztelen, fekete lemezfelni. Az egyértelmű eset, amikor a kevesebb több!

Az embléma az, amiből kiderül, hogy ez a parancsnoki jármű.

Hátul is többé-kevésbé az a helyzet, mint elől. Nincs festékes kiemelés, de viszonylag részletes az öntvény.

Ez itt a fényhíd helye! Nagyon hiányzik innen, nagyon sokat ront az összhatáson! TÁMOGASSUK A FÉNYHÍD IPART!

Matchbox Convoy CY-17 Scania T142 Tizer

Idejét nem tudom mikor volt nálunk utoljára „csőrös” Scania, ezért kizárt, hogy unalomba fulladjon ez a Convoy szerelvény! A kötelező körök: A T142-es típusismertetője itt lelhető fel, katalógussal és külső linkkel. CY-17 tartályszerelvény idáig kétszer szerepelt nálunk, az egyik és a másik esetben is kőolajszármazék szállítási feladatkörben.

Üdítőital fuvarozó verzió még nem volt, ez az első. Merthogy a Tizer egy az Egyesült Királyságban világhírű, világospiros színű, citromos ízű szúrósvíz. Ismerős lehet a márka ennek a Team Convoy szettnek a révén, ami annyira remek, hogy még az is lehet hogy összeköltöztetem a vitrinben őket, bármennyire is rosszul állok kiállítóhellyel. (Tényleg, országomat egy harmadik Livarno vitrinért!)

Egyetlen másik Convoyon sincs ekkora tehénfogó, szerintem nagyon ausztrál.

Próbálom elképzelni azt az élethelyzetet, amikor ennyi citromos üdítőt kimérnek! Ööö... Alma együttes szuperkoncert a Budapest Sportarénában?

Gondolkodom rajta, hogy összeköltöztetem a vitrinben a Tizer motívumot viselő rokonaival - link fentebb.

A két oldala nem szimmetrikus...

...de majdnem.

Az egyetlen Convoy vontató, aminek van hátsó ablaka, illetve ahhoz a - ha az összes Convoyt nézzük akkor kisebbségi -  csoporthoz tartozik, aminek beltere is van.

A nyolcvanas évek "ablakos" dobozait - akár Convoy, akár Superfast - tartom a legjobbnak.

Ez a hátulja és még ez is menő.

Matchbox 2023 Coffee Cruisers IV – 1970 Chevrolet El Camino SS

Az idei évben a Matchbox több olyan 5-ös csomaggal is előrukkolt, amelyek kiemelkedő darabokat (is) tartalmaz. Ez a pakk is ilyen!

Az Út
Az a helyzet, hogy El Camino ügyekben meglepően jól állunk. Ezért az eredeti autó generációinak bemutatásának sorrendjében mutatom, hogy milyen munkát végeztünk. A másfeledik generáció egészen friss a Matchboxnál, a közelmúltban írtunk róla. Az 1964-1967 közt regnáló, második generációból nem birtoklunk semmilyen kisautót – abban sem vagyok biztos, hogy létezik ilyen.

A kedvencem egyértelműen az 1968-1972 közt árusított harmadik – azaz jelen post tárgya. Az öntvény 1998-ban debütált a Matchboxnál, mi az egy évvel későbbi, MB-74-el nyitottuk a bemutatók sorát – ennél a postnál részletes típusismertető is található. Aztán a 2005-ös Superfast következett, ami nagyon sok apró részletét hozta az 1970-es csúcskivitel SS eredetinek. Majd egy 2007-es, ötös pakkból származó darab került sorra ugyanebből az öntvényből. Aztán léptéket váltottunk, még mindig a második generáció, de már az 1971-es modellév és SuperKings.

A negyedik, illetve ötödik generációval nem szolgálhatunk – nem igazán mondanám őket csúnyának, de közelében sincsenek az elsőnek, vagy a másodiknak.

A megjelenés, a hang! Ahhh... Ez ugyan az LS6-os csúcs-csúcs motorral - lásd majd alább - verzió, de üsse kavics, nekem jó a "sima" SS is!

SS
1998 és 2011 közt, 2010 kivételével minden évben megjelent egy El Camino változat az 1-xxx sorban, speciális kiadásokban, vagy 5-ös, 10-es pakkokban. 2016-ban ismét előveszik, de utoléri a retooling, műanyag alvázat kap és a platót is kikanyarítják a fém karosszériából, az is plasztik lesz. Nyilván a gyűjtő nem repes az ilyesmiért, de sokkal rosszabbat is láttunk már ezen a téren.

Amit ebben a postban láthattok, annak én megszavazom az 1-xxx szériában és multipakkokban fellelhető változatok közt a dobogó legmagasabb fokát. Nos, hát leginkább azért mert fekete és ez a járgány szerintem ebben a színben a legdögösebb. Sőt! Nem sokban marad el az öntvény két csúcsváltozatától – az egyiket már linkeltem fentebb, a 2005-ös Superfastra gondolok – a másikat meg ígérhetem, hogy középvártatva felbukkan majd e lapokon!

Nincs nevesítve, de az A-oszlop előtt-alatt ott van egy apró jelvény: „SS”. A Matchbox elővette a „legkomolyabb kivitel, amit az öntvény elbír” szokását és ez esetben jól is csinálta. 1970-ben a Super Sport volt a csúcskivitel, ami több szempontból is érdekes. Ugyan a katalógus 396-osnak írja a V8-as blokkot, de ez a valóságban egy 402 köbhüvelyk (6,6 liter) hengerűrtartalmú motort jelentett, gyárilag 360 lóerőre taksálva, 5200-as percenkénti fordulaton és 562,5 newtonméter nyomatékra már 3400-as fordulatnál. Mindehhez háromsebességes manuális váltó járt alapáron, de négysebességes, négysebességes rövid áttételezésű és kétféle automata is rendelhető volt. DE! A korszak legerősebb Chevy blokkjával, az LS6-os, 454 köbhüvelykes, 450 lóerős, 678 newtonméter nyomatékú szörnyeteggel is rendelhető volt 1970-ben. A katalógus nem említi – ezt egyébként megtalálhatjátok a legelső, erről az öntvényről szóló postban – úgyhogy kicsit sem lennék meglepve, ha ez is a COPO trükkel lett volna lehetséges.

Nagyon utálok ilyet csinálni, de be kell valljam, csak ezért az egy járgányért megvettem volna a pakkot.

Szerintem a legjobb 1-xxx / valahanyas pakk olcsó kivitel. A műanyag azért megfolyt az öntésnél, ami egy Matchboxtól rangon aluli.

A csíkok a motorháztetőn gyáriak - de ha jól tudom, többféléből lehetett választani. Illik hozzá, vagány!

Az oldalán nem spóroltak a festéssel és ez nagyon jól áll neki. Az A-oszlop alatt-előtt ott az El Camino felirat a csúcskivitelt jelentő SS felirattal, a kerékjárati íveket kiemelő krómcsík!

A retooling jele: műanyag a plató. Nem rajongok érte, de gyakorlatilag nem von le semmit az élvezeti értékéből.

A hátuljára viszont már nem jutott festék - ezt a speciális kiadásokra tartogatták.

Nem szállít oszlopot a beltérben, ami közepesen részletes bár pizzakormányos.

Nagyon gyűlölöm az ilyesmit, de őszintén szólva megvettem volna a pakkot csak miatta.

Erdeti lakókörnyezete, a 2023-as Coffee Cruisers IV ötös csomag (Kép: eBay)

Matchbox MB-25 Road Stripe King

A 2021-es évből nem csak a Poop King volt az egyetlen, amit beszereztem a Matchbox úgymond "saját márkás" teherautó kínálatából. Az évben debütált a Road Stripe King is, aminek a funkcióját itt is elárulja a neve, vagyis arra készült, hogy különféle vonalakat fessenek vele az útburkolatokra.

A King sorozat járműveire való összes jellemző itt is megfigyelhető, de "platóssága" miatt leginkább a mobilbudi fuvarozóra hasonlít a leginkább. A festékszóró alkalmatosságok érhető módon kicsit robusztusra sikeredtek, de ezt leszámítva egy igencsak részletgazdag plató kialakítást kapunk. Körülbelül itt meg is állna a történet, ugorhatnánk a képekre, de van egy kis csavar a kisautóval, ugyanis tényleg alkalmas arra, hogy vonalakat "fessünk" vele a talajra. A felépítmény közepén van egy nagy tartály, ami tulajdonképpen üres, sőt, alja sincs. Ez arra szolgál, hogy egy ceruzát/filcet/tollat beletegyünk, és így tologatás közben rajzolhatunk is vele. Megemelem a kalapom a Matchbox előtt, bárki is volt, akinek ez eszébe jutott, nagyon jól tette, hogy nem tartotta magában. Egy korlátozottan használható kisautóból így csináltak egy igazi játékszert.

A jól ismert arc egy újabb verziója

Elöl és hátul is útfestésre való alkalmatosságot kapott

Részletgazdagságára nem lehet panasz, jó látszik a festésért felelős kolléga munkahelye is

Egy feneketlen tartály is van a platón

Aszimmetrikus a két oldala

Csalóka a kép, nem csálé a hátulja

Lyukas

Így húzhatunk vele vonalakat tologatás közben

Matchbox MB-25 Road Stripe King - 2021

Nem tudom milyen elv mentén kap némelyik Matchbox ilyen extra védelmet

Metalbox GMK Zastava Yugo

A 80-as, 90-es évek hazai kisautógyártása maga a terra incognita – beczl erőfeszítéseinek ellenére is –, a Metalbox Yugoinak története pedig az egyik legeldugottabb szeglete annak a résznek, ami nagy fehér foltként szerepel csak a térképen.

A legnyugatibb keleti?
A típusismertetőt teljes egészében kiszervezném az Autonavigátornak, tessenek fogyasztani az ott olvashatókat! Ők is felvillantanak két amerikai tévéreklámot én hozzá csapnám a szerintem legkomikusabbat. Kicsit védelmembe kell vennem a Yugót. Az amerikai kalandja és az ott megszerzett rossz hírének az egyik oka, hogy a jenkik jellemzően magasról tettek a karbantartására. Sokkal rövidebb olaj- és vezérlés csereperiódusokat írtak elő, mint amikhez ők szokva vannak, a leírás elolvasása meg a gyengék fegyvere. Vegyük hozzá, hogy az USA legolcsóbb új autóját milyen mentalitású és pénztárca vastagságú emberek vehették, máris kész a katasztrofális megbízhatóság receptje!

Migráncs
Foglalkoztunk mi már a múltban a Yugóval, először beczl tesz róla említést, aztán én írtam meg egy meseszép fényezésű példányt, amit a tulajdonosa egy horvátországi nyaralás alkalmával kapott a szüleitől.

Amivel mindketten adósok maradtunk, az a mögötte lévő történet. Nos, a következő pár mondatban nem kevés kutatómunka van! Ami biztos: A délszláv háború idején a Metalbox GMK, az akkori észak-jugoszláv, ma már Szerbiához tartozó – a korábbi hovatartozását meg ne is feszegessük – szabadkai Auro Metal-tól vásárolta meg a Yugo kisautó készletüket, dobozolta és árusította itthon. Ami több mint valószínű, hogy nem csak késztermékek, hanem alkatrészek is az üzlet részét képezték, amiket aztán itthon szereltek össze. Ezt abból gondoljuk, hogy a szintén meglehetősen homályos történetű, hazai gyártású Matchbox CJ6-osok közt találni olyat, amiben a Yugo beltere van. Amire nincs bizonyíték, de nem kizárható, hogy az öntőszerszámokat is átvették és alkatrészeket is gyártottak itthon. A magam részéről én ezt kevésbé tartom valószínűnek, de a történetnek ez a változata is kering, ezért úgy gondoltam, hogy megemlítem.

Az nem világos, hogy az én példányomon is rajta lévő megkülönböztető jelzés és rekflektor kombó a tetőn a Metalbox által készített extra, vagy a gyártótól jön, illetve hogy ez mikor és milyen elképzelés mentén került fel rájuk. Én azt feltételezem, hogy a gyártótól érkeztek ezek az alkatrészek és addig használták őket, míg a készlet tartott.

Remek kisautó, szerintem simán hozza a korabeli nagy márkák minőségét – ez már korábban linkelt vörösesbordó darabon látszik is. Az én példányom marad NRFB, bár pont a fotók elkattintása előtt leejtettem és a buborék végigrepedt – igen, rondán káromkodtam – úgyhogy akár ki is lehetne most már bontani.

Remek kis járgány, simán hozza a nagy márkák korabeli minőségét.

A tetőn lévő akszesszoár mesebeli: Hol van, hol nincs.

Jókora zsanér a nyitható, fém hátsó ajtón. Nem lehetetlen eltörni, de dolgozni kell vele! #regenmindenjobbvolt

A fotózáshoz menet elejtettem, akkor repedt el a blister, de megvédte a kisautót. Igen rondán káromkodtam.

Ennek ellenére marad NRFB.

Matchbox Collectors 2023 MB-05 – 1979 Freightliner FLT

Húzom-halasztom ezt a postot már egy ideje, mert a 2023-as évben ez a Matchbox volt az, amit a legjobban vártam, de a legnagyobb csalódás volt.

1976-1986
Nekem azt tanították, hogy feleléskor az ember arról beszéljen, amit tud és ne arról próbáljon, amit nem tud. Égő, de a Freightliner FLT-ről annyit tudok típusismertetni, hogy 1976 és 1986 közt gyártották. Minden igyekezetem ellenére sem műszaki adatokat, sem brosúrát sem sikerült kihalásznom róla az internet feneketlen óceánjából, pár Youtube videót leszámítva, amiből a nekem legjobban tetszőt láthatjátok itt alább.

Az Euro Truck Simulator 2 függőségemről már rengeteget beszéltem, amihez társul az édes testvéréhez, az American Truck Simulatorhoz való addikcióm is. Ez utóbbiban A LEGKEDVESEBB modom, az 1987 és 1997 közt gyártott Freightliner FLB, azaz annak a nyergesvontatónak az utódja, amit a Matchbox is megmintázott. A gyengém az amerikai COE – cab over engine, ha úgy tetszik bulldogfülkés nyergesek, ez meg kivételesen tetszik. Mutatok is pár képet róla, ami egyúttal megmagyarázza, hogy miért vártam annyira az FLT-t.

A legkedvesebb MOD nyergesvontatóm az American Truck Simulator-ból, Freightliner FLB, a virtuális szállítmányozási cégem, a Jolán-TEFU színeiben. Erősen használt állapotban.

Egy másik FLB a flottából, San Francisco-ban a Golden Gate-tel a háttérben.

Sukár showcar, izé showtruck. Baby Blue.

Le vagyok húzva
Már a Ford C900 postban említettem azon gyanúmat, hogy a Mattel elkészített vontatókat a Convoy sorozathoz, amik végül vagy nem kerülnek be a sorba, vagy csak később fognak. A Freightliner FLT-t is ilyennek sejtem.

Hogy végül miért egy drága, speciális kiadásba került be, azt elképzelni sem tudom. Oké, talán a részletes festés megmagyarázza. Még az is lehet, hogy a (túlságosan is) bőséges krómozás is nyom a latban, mint a Mercedes-Benz S123-as, szintén Matchbox Collectors szériás verziójánál. Magával az öntvény minőségével nem vagyok kibékülve! A gengszterfekete ablakok egy nyergesen gyakoriak, mint a rácsos ablakok egy tengeralattjárón. Oké, nyilván én is tudom, hogy azért vannak, hogy elrejtsék a beltér hiányát és igen, az eredeti Convoy sorozat vontatói közt is több volt, aminek nem volt beltere, mint aminek igen. De... Szóval egy prémium sorozatban azért ez már fáj. Az alváz teljesen műanyag és agyonkrómozták, hogy a vele egy alkatrészt képező, tényleg krómozást kívánó alkatrészek szépen csillogjanak, de az összhatást szerintem agyonveri. A kerekei bár szépek, szerintem egyáltalán nem teherautósak és mintha kicsik is lennének hozzá, de mindenképpen túl "peresek".

Nem mertem felbontani, mert ha még a fentiekhez kiderül, hogy a csomagolás is jót tesz neki, akkor a kardomba dőlök! Talán majd egyszer, ha sikerül egy bontott, nagyon olcsóba belefutni, akkor pótolom a képeket. Már készítettem neki a helyet a vitrinben, de inkább eldugom az aktuális tárolódoboz mélyére.

Innen még csak-csak rendben van.

A retro festés is teljesen oké, de a túladagolt krómmal és az egyáltalán nem teherautós kerekekkel nem vagyok kibékülve.

Végtelen mennyiségű műanyag, rengeteg krómmal.

NRFB. Marad is így, pedig már előkészítettem a helyét a vitrinben. 2023 legnagyobb MBX csalódása számomra.

Matchbox Glo Racers - GR-10 Dark Rider

Kicsivel több, mint egy tucat évet kellett várnom, hogy a piros fluoreszkáló Porsche 928-as mellé a fekete színű testvérét is a gyűjteményemben tudhassam. A színét és a dekorációját kivéve mindenben megegyeznek és szerencsére még ez is kiválóan tud világítani. Ezúttal olyan képeket nem készítettem róla, hiszen azt a GR-9-nél már megtettem. Egy kis újdonságot azért ide becsempészek, ugyanis ezt szétszedtem. Kicsit koszos volt mikor hozzám kerül és mivel csavarral van összeszerelve, ezért adta magát, hogy a GR-5-ös után ez is szétszerelődjön. Láthatjátok, hogy ennek a szétszedésével egyből meg is cáfolhatom amit a GR-9-nél írtam, "hogy az első fényszórók a szélvédő műanyagjából lettek kialakítva". Külön műanyag elem, nem az ablak anyaga nyúlik előre, ami biztosan drágította picit a kisautó előállítását.

Itt már egyértelmű a dekoráció láttán is, hogy milyen autót is látunk

Ahogyan a pirosnál, itt sincs festve a hátsó rész

Darabokra szedve még jobban előjön a beltér puritánsága

Matchbox Australian Collectors Model Holden FJ Panel Van

A mi földrajzi koordinátáinkon ez a Matchbox egyik legritkábban felbukkanó terméke, ami annak köszönhető, hogy a legtöbb változata ausztrál exkluzív kiadású volt. Vanitiszesek szevasztok!

Australian Domestic Market
Mennyire érdekes, hogy a japán belpiacos autóknak hatalmas rajongótábora van, annak ellenére, hogy a „rossz oldalon” van a kormányuk, miközben az ausztrál verdáknál az ilyesmi az egy Ford Falcon XB GT Coupe-ot – meg pár szereplőtársát – leszámítva az ilyesmi ismeretlen és ezek is csak a Mad Max-nek köszönhetik ismertségüket.

Viszont az ausztrálok nagyon is büszkék a saját gyártású autóikra és az ottani autórajongók már kezdenek besokallni attól, hogy az XB-ket külföldre „hurcolják”, hogy V8 Interceptor replikákat faragjanak belőlük. Ez az autókat illető nemzeti büszkeség – amit én tisztelek és megértek – egyáltalán nem új keletű dolog, ennek a postnak a tárgyát, a Holden FJ sorozat különböző változatait is az „Australia's own”, azaz „Ausztrália saját(ja)” szlogennel promótálták.

Az 1955-ös, csak a haszongépjármű változatokkal foglalkozó brosúra. Mennyire szokatlan mentalitás, hogy a minimum teljesítményt - 21 lóerő - emeli ki, míg a gyárilag megadott 60 pacis maximális csak az apróbetűs részben olvasható. Állítólag percenként 4000-re elpörgetve volt az 65 is.

Az FJ sorozat 1953 októbere és 1956 júniusa közt készült. A második teljesen ausztrál Holden termék volt. Négyajtós szedán, kétajtós pickup – ausztrálul UTE, mint ahogy arról korábban megemlékeztünk – és mint a mellékelt ábra mutatja, zárt kisáruszállító változatokban készült. Véleményem szerint az utóbbi kettő messze jobban néz ki, mint a szedán. Minden változatának hátsó kerekeit egy 2,2 literes sorhatos motor hajtotta egy háromsebességes manuális váltón keresztül. A teljesítményének a gyári specifikáció 60 lóerőt adott meg 3800-as fordulaton, de 4000-ig pörgetve – azt mondják – a 65 pacit is előrángatta.

ADM MBX
Charlie Mack 29 változatát sorolja fel a Holden FJ-nek és nélküle elképzelésem se lenne, hogy mikorra helyezzem időben. Az online elérhető adatbázisok vagy meg sem említik az én, teljesen fekete változatomat, vagy laza másfél évtizeddel datálják tévesen. A rejtély kulcsa az, hogy az FJ öntvény 1995-ben debütál Ausztráliában. Nem kap szokásos „MB-xx” számot egészen 1998-ig míg be nem kerül a szokásos, globális 1-75 soba, ahol MB-40 lesz, piros és Matchbox logót visel az oldalán – megkockáztatom, hogy nagyon klassz. 98 után is készülnek FJ-k a Matchboxnál, 2005-ig biztosan.

Tehát legalább 27 ausztrál verziója ismert és az enyém is egy ezek közül – ezt mondjuk a doboza alapján nem volt nehéz kisütni. Charlie nem datálja a kenguruföldi verziókat, tehát annyit tudunk biztosan, hogy 1995-ben vagy valamikor utána került a piacra. A dobozon 1995-ös a keltezés, de ez simán lehet „egy doboz jó lesz mindhez” eset.

Hogy milyen? Nos, nekem tetszik, az eredeti sem egy túlcsicsázott darab, szerintem teljesen jól hozza annak a jellegzetességeit. A földrajzi és időbeni távolság miatt abszolút ismeretlen autó mifelénk, ezért számomra már csak ezért is érdekes – a vanitiszemről meg már nem is beszélve!

Amikor a króm az még krómból volt. Határozottan baljóslatú a feketén.

Sok verziója van és - legjobb tudomásom szerint - egyetlen kivétellel mindegyik alatt ez a kerék van.

Apósom lazán "lehullaszállítózta". Nem is beszélek vele! Igaz nem ezért és nem azóta, de akkor is!

Oké azért talán van benne valami, de akkor már legyen inkább "pompakocsi"!

Egy pici festék a hátsó lámpákra - amik hol is vannak? - igazán elfért még volna.

A dobozból nem volt nehéz kikövetkeztetni, hogy ausztrál kiadás lehet.

1995-ös keltezés. A Matchbox történetének legjobb dobozának tartom ezeket a kétoldalt "ablakosakat". A legszebbnek meg a 70-es évekből valókat a fantasztikus grafikákkal.

Pár plusz információ.