Matchbox MB-54 Porsche 959

A Matchboxnál a Porsche 959-nek 2001-ben járt le az ideje, abban az évben került be utoljára a kínálatba. Ugyan a 2006-os Superfast sorozatba is tervezték beletenni, de abból végül nem lett semmi. Eddigre láthatóan elfáradt már az öntvény amin kicsit alakítottak is. Ez főleg a hátsó spoilernél és a lámpáknál érhető tetten. A lámpát máshogyan tagolták, illetve a szárnyat teljesen beleolvasztották a karosszéria öntvényébe. Szebb nem, de gondolom a gyártása így jóval olcsóbb lett ami ekkor Kínában zajlott. Méltó lett a búcsú darab, szép lett a színe, jó a kerékválasztás és visszafogott dekorációt is kapott.

Az ezüstmetál szinte mindennek jól áll

Jó ez a kerék alatta, azonban a hasmagasság indokolatlanul nagy lett. A hátsó kerékív se az igazi.

Szolid lámpafestés, az index azonban kimaradt. A visszafogott Matchbox logó is jól mutat a helyén.

Motormax Toyota Hiace Van

Drága vanitiszes sorstársaim! Hosszú-hosszú szünet után újabb anonim gyűlést celebrálunk - vagy mit is kell csinálni az ilyesmivel -, ezúttal egy jelentős magyar vonatkozással is bíró járműről, egy a másodvonalba tartozó gyártótól.

HiAce
A Toyota HiAce negyedik generációját (H100) 1989 és 2004 közt gyártja. A 3-, 4-, és ötajtós kivitelekben is készülő teher- és személyszállító igazi világautó, szinte az összes kontinensen forgalmazták. Az „elől morog, hátul kapar” kivitelén kívül létezett 4x4 hajtásképletű változata is. Benzinmotorokból a kínálat igencsak színes volt: négyhengeresek 2-, 2,4- és 2,7 literes változatokban, 3,4 literes V6, illetve az eleve mentőautónak készülő verzióban négyliteres V8-as dolgozott. Dízelekből csak sornégyessel kínálták, 2,4-, 2,5-, 2,8-, és háromliteres hengerűrtartalmakkal. Automata váltóból négysebességes, kéziből ötsebességesekkel társították össze. Gyártásának 15 éve alatt két ráncfelvarrást is kapott.

A hazai vonatkozását szerintem már kitaláltátok már a címnél: a rendszerváltás környékén – egészen pontosan 1990-ben álltak szolgálatba az első példányok – első generációs HiAce-ekre cseréli a Magyar Mentőszolgálat az akkor már őskövületnek számító, lengyel Nysa szállító- és esetkocsikat. Ezzel hosszú időre a hazai utcakép részeivé váltak a Toyota mentők.

Toyota HiAce mentőautó az OMSZ flottájából. (Kép: Kresz Géza Mentőmúzeum)

Első kézből származó információm is van róluk, lévén egy barátom akkor mentőápolóként szolgált. Természetesen örültek a modern, „nyugati” – földrajzilag ugye meg pont hogy keleti, a gyártásuk japánban folyt, több helyen is – járműnek, de hiányolták a Nysa tágasságát, leginkább rövidnek találták a Toyotát. Egy belsős poén is futott akkoriban. Pont a Toyoták kapcsán – legalábbis én így tudom – vezették ki az esetzászlót, ami a mentők megkülönböztető jelzés készletének részét képezte a villogó kék fényen és a hangjelzésen kívül. A piros zászlót éjszaka külön lámpa világította meg. A mentőautók személyzete azzal viccelődött, hogyha langaléta pácienst visznek, akkor nyitva hagyják a hátsó ajtót és megtartják az esetzászlót, csak majd a beteg lábának nagyujjára kötik majd. A kétliteres, 101 lovas benzinmotorokkal szerelt, ötsebességes váltós Toyoták másfél évtizedig szolgáltak.

Az OMSZ flottáját Magyarországon építették mentőautóvá, a kocsik alap – bár ablakos – teherkivitelben érkeztek. 1992-ben a Toyota bemutatta a HiAce eleve mentőautónak szánt verzióját. A HiMedic nevű járműben az első generációs Lexus LX 400, 4-literes V8-as blokkja dolgozott. A gyártónak az adta az ötletet, hogy a HiAce-t nem csak Magyarországon fogták be mentési célokra – például a hasonlóképp „tőkeerős” Bangladesben is – és mindenhonnan pozitív visszajelzést kaptak. A HiMedic magasított tetővel készült és 1998-ban már az ezredik példányt szállította le belőle a Toyota.

A műszakilag fájdalmasan elavult Nysákat váltották a Toyoták. A Nysa még esetzászlóval, amit - úgy tudom - pont a Toyoták kapcsán nyugdíjaztak. Az OMSZ üzemi lapját is így hívták. (Kép: Kresz Géza Mentőmúzeum)

Motor Max, Hong Kong
A Hongkongi illetőségű cég hivatalosan még csak egyszer szerepelt nálunk, bár a Mondo Motors márkanéven futó Pagani Zondát is ők gyártották. A honlapjuk erre található és látni fogjátok, hogy a másodvonalbelinek számító gyártó nagyjából minden méretarányban gyárt cirka mindent. Úgy tűnik, minél nagyobb a méretarány, annál jobb a minőség, a „Super Wheels” címke alatt futó, 1:64-es járgányaikban óriási a szórás. A Zonda és a Lamborghini Gallardojuk jó, de aztán óriási a szórás az „elmegy” és a „borzasztó” közt.

Első ráncfelvarrás utáni HiAce Ausztráliából. A Motor Max ezt mintázta meg. (Kép: Wikipédia)

A Toyota HiAce-ük is leginkább az „elmegy” kategória. A kanárisárga furgon a jobb oldalon hordja a kormányát és az első facelift jegyeit viseli magán. Ami az apró részleteket illeti, meglepően jó – lásd a mellékelt képet az eredeti járműről –, de a kerekei nyilván lehetnének sokkal szebbek. Ami a minőségét illeti, nos ez is „oszlopot szállít”, mint manapság annyi Matchbox. Amit a Mattel márkájánál abszolút az igénytelenség csúcsának tartom, azt a Motor Maxnál elfogadom, amit az árcédulán olvasható összeg indokol. Különösen úgy, hogy ez a példány az egyik online pénztemetőmnél volt akcióban, olyan áron, hogy szinte ők fizettek, csak valaki vegye már meg – gondolom ők is a hazai vonatkozásra apelláltak a készlet beszerzésekor, kevés sikerrel.

Az első ráncfelvarrás utáni HiAce. A kormánya a jobb oldalon van. Elégedett vagyok a kidolgozott részletekkel - nagyon is.

Fedezd fel az apró részleteket! A Wikipédia képéhez hasonló szög. Szerintem teljesen rendben van!

Normálisabb kerekekkel mennyivel jobb lenne!

Az oldalsó tolóajtónak még a sínje is kivehető - természetesen a kormányhoz képest jó oldalon.

Oszlopot szállít, mint a Matchboxok mostanában. Csak épp cirka egyharmadába került. Az ablaktörlő az ajtót is tisztítja. És van némi kiemelés az első-hátsó világítótesteken.

Ebből a szögből akár Matchbox is lehetne. Igen Mattel fiam, beszóltam!

NRFB.

Matchbox MB-12 1962 Plymouth Savoy

Néha nem értem, hogy mi vezetheti a Mattel kezét, amikor úgy dönt hogy megmintáz egy-egy típust. Félreértés ne essék – picit le is lövöm a poént előre –, nagyon jól sikerült az 1962-es Savoy, csak megint ugyanaz az érzésem, mint ami a 79-es Chevy Novánál volt, miszerint remek, csak a világon semmi izgalmas nincs benne.

„Érdekes arcú”
A Plymouth öt generáción keresztül használta a Savoy nevet. Amit a Matchbox megmintázott, az az utolsó generáció, premierévéből a kétajtós szedán. Ezt onnan lehet tudni, hogy a kétajtós hardtop (keménytetős) nem rendelkezik b-oszloppal, ez meg igen. A Savoy ezen generációja a legnagyobb méretkategória (ful-size) belépőmodellje volt. Az amerikai autógyártásnak abban az időszakában vagyunk, amikor az általam teljesen önhatalmúlag barokknak nevezett éra – minden csupa króm, utánégetővel izzó sugárhajtómű, a benzin olcsóbb mint a kóla, a túlzó a normális és úgy fest nincs miért spórolni bármivel is – már véget ért. A formavilágot az útkeresés jellemzi, egy olyan köztes állapot, ami nekem nem tetszik. Nyilván ízlésbeli dolgokról vitatkozni meddő, de én úgy vagyok vele, mint a viccbéli csúnya nővel, akire azt mondják, hogy „érdekes arcú”. Szóval elnézem, de otthonra nem kéne. A Savoyban nincs igazán semmi különleges, nem egy ismeretlen, feledésbe merült autó, de a megjelenése igazán megosztó, ezért az, hogy Matchboxként megmintázták meglepő.

Abban a kivételes helyzetben vagyok, hogy bármiféle paramétert érintő értekezést ellazsálhatom, mert rendelkezésre áll az évhelyes katalógus, amiből minden létező adat kiderül.

 

Premiermodell
A Savoy 2021-ben debütál. A premiermodell az, amit ebben a postban láttok, azaz fekete, sötétszürke beltérrel. Idén, azaz 2022-ben MB-54-ként ismét benne van az 1-100 sorban – Matchbox ügyekben azt, hogy „mainline” szádra ne vedd! –, ezúttal fehér színben. Ezt szándékozom majd beszerezni, mert a fekete nagyon megeszi a részleteket, de igazándiból majd kézbe véve döntöm el, hogy kell-e nekem. Szintén idén a „Collector's Series” spéci szériába is bekerült, kék színben, króm felniken, gumi kerekekkel, de valamiféle – talán dragster akar lenni – versenyfestéssel. Neve van, „Pedal Beast”, de rajtszáma nincs – szinte biztos, hogy kihagyom.

Értékelés? Nem látom hibáját ebben a méretarányban és a játékszer kategóriában – a beltérben persze pizzakormány van, de ezt már lassan nem is lesz érdemes szóba hozni, kivéve ha nem így lenne. A festése szép, sok kiemelt részlettel. A minőségére nem lehet panasz, ha a megjelenése tetszik, érdekesnek találjátok, ne hagyjátok ki!

Oké, a nagy króm az orron nekem a gyengém, úgyhogy bár az autó úgy egészében nem tetszik, ez a részlet igen - többek közt ezért is végezte a bevásárlókosaramban.

Plymouth felirat az ajtón: pipa!

Ez a kétajtós szedán kivitel, amit onnan lehet tudni, hogy van B-oszlopa. A hardtop szerintem vagányabb.

A rendszám nem fog fejtörést okozni, hacsak az nem, hogy miért pont Alaszka Michigan.

EFSI DAF 3300 Damco Distribution International

Újabb „hiányzó láncszem”, ezúttal a DAF F241 evolúciójából és újra az EFSI-től. A vontató a Matchbox Convoyokból lesz ismerős, csak ott Space Cab és háromtengelyes. Háromtengelyes ámde pótkocsis szerelvény, Space Cab és nem Convoy méretarány, de SuperKings, szintén volt már. Mint ahogy a Convoy méretarány, de csak két tengelyen fut és teherautó is, az EFSI-től a legkisebb szóba jöhető hálófülkével. Mi nem volt még? Úgy van, kéttengelyes nyergesvontató! Egész eddig. Voilá!

Minden vonatkozó infót megtaláltok a fentebb linkelt postokban, úgyhogy a továbbiakat úgy írom, hogy feltételezem, hogy birtokában vagytok ezeknek. A kéttengelyes nyerges is tudja azt a trükköt, amit a kéttengelyes teher, dönthető a fülkéje. A félpót egy újabb verzió. Háromtengelyes, de szimpla keréksorral – mint a Trans-Bavaria-Tex-es MAN-nél –, de a konténer ajtajai nem nyithatóak – mint a Scania Demo Trucknál, ahol ugyanez volt a helyzet, csak annak dupla keréksorai vannak. A „hardver szereti ha finoman bánnak vele” felirat és a rajzolt emelőhátfal visszatérő részlet a fentebb már linkelt, szintén DAMCO színeket viselő teherautóról. A motívum is azonos azzal, de majd a jövőben mutatok olyat is, amin nem így lesz.

Remek holmi ez is, csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni, mint ahogy az eddigi EFSI tesóiról is.

Kéttengelyes DAF F241 szerelvény, a kisebbik hálófülkével. Ilyen még nem volt, afféle "hiányzó láncszem".

"Turbo Intercooling". A maga idejében a legnagyobb menőségek egyike.

Két tengely van, pótkeréktartó van, pótkerék nem van.

Az EFSI DAF-okon dönthető a fülke. Csak a DAF-ok tudják ezt a kunsztot.

Mozgó (független?) kerékfelfüggesztés. Játékszeren hány ilyet láttatok?

Három tengelyen, szóló kerekek.

A festett emelőhátfal és a "hardver szereti ha gyengéden bánnak vele" felirat visszatérő motívum a DAMCO festésű EFSI-knél. A konténer ezért nem rendelkezik nyitható ajtókkal. Ez a kerék-konténer konstelláció az első e lapokon.

NRFB. Kicsit már elkezdte megenni az UV.

Matchbox 1996 Police 5-pack Ford LTD Police

Ki fogok már rakni egy post-itet a monitorom sarkára, hogy „Több kéklámpást postolj!”, mert a statisztikák mindig azt mutatják, hogy szeretitek őket, én meg mindig elfelejtem.

Annyira régen volt Ford LTD, hogy talán már nem fogtok meglincselni egy újabb verzióért. Nem sok dolog mondható el róla és már azt is olvastátok a címben: Ez egy 1996-os ötös csomagból való – lásd alább. Mutatom!

Króm. Szeretem.

Kicsit minimalista design, de egyáltalán nem nevezném rossznak. A 8-dot kerék meg mindennek jól áll még mindig.

A hátulja meglehetősen sivár, de az összhatás remek.

Az 1996-os, rendőrségi témájú 5-ös csomag, amiből származik. (Kép: eBay)

Majorette No. 251 GMC Brigadier Service Truck

Ej, daliás idők, amikor még egy játékszerrel igazán jókat lehetett játszani! Szerethető cseresznyeszedős teherautót találtam egy börzén és úgy fest, hogy még az is előfordulhat, hogy egészen ritka. #regenmindenjobbvolt

GMC
Magamtól sohasem jöttem volna rá, de a nemzetközi kisautó-szexualitásban az a jó, hogy remek infókat lehet kitúrni a netről. Szóval az akkor még tényleg francia Majorette amit megmintázott, az egy GMC Brigadier típusú teherautó. 1978 és 1989 közt gyártotta a General Motors. Class 7/8, ami azt jelenti hogy nehézteherautó, tehát a megengedett legnagyobb össztömege 11794 - 14969 kg közé esik – illetve a Class 8 minden a 14969 kiló felett. Kezdetben még kapható volt a Chevy 427-es, izomautókból ismerős benzines (!), 7 literes, öntöttvas big-blockjával, de 1982-től már csak dízelmotorokkal kínálták. Amerikai szokás szerint amit a tisztelt vevő óhajtott, Caterpillar, Cummins és Detroit Diesel termékekkel is.

Sok-sok GMC Brigadier, katalógusból, utcáról, nyergesek, billencsek, amit el tudtok képzeni!

A francia amerikai
Nem titkolom, hogy Majorette ügyekben egyáltalán nem vagyok büfé. Elképzelhető, hogy ezzel a darabbal sikerült belenyúlnom egy ritka verzióba. Egy fél nap kutatás van ebben az alábbi pár sorban, de ha már nem voltam lusta, „élvezzétek” ki a gyümölcsét: A helyzet az, hogy a Majorette, GMC Brigadier-ként nevesítve háromféle teherautót készített a kereshető adatbázisok, meg a saját, (digitalizált) Majorette katalógus gyűjteményem szerint is.

• A No. 283 GMC Brigadier Crain Truck-ot, 1982 és 2006 közt, meglepően kevés színváltozatban.

• A No. 324 GMC Brigadier Semi Gas Trankert, 1983 és 1988 közt, összesen két verzióban, de ezek csak színárnyalat verziók, ha az életem múlna rajta sem tudnám a két változatot megkülönböztetni a tartályos nyergesből – pofás amúgy, kéne.

• A No. 379 GMC Brigadier Semi Powder Transporter, 1997 és 2004 közt. Ez is nyerges, de hogy pontosan mire való, azt nem tudnám megmondani. Valamiféle porított dolgot szállíthatnak ilyennel, de passzolom hogy pontosan mit. Amúgy szerintem kicsit sem szép.

Az én GMC Brigadier cseresznyeszedőmnek se híre, se hamva! Annyi támpontom volt, hogy az alvázán a „283/251” számozás szerepel, ami inkább nehezítette a dolgom, mintsem segítette, mert a 283-as darukból dögivel találtam, de 251-es számon csak Majorette Ford Broncók és Ford Caprik – olyanom van is – bukkantak fel. Próbáltam mindenféle a funkcióra utaló kereséssel meglelni, sikertelenül. (Lehet franciául eredményesebb lettem volna, mint angolul, csak azt a nyelvet nem beszélem az „éhes vagyok” és a „szemét idegen” mondatok kivételével.) Ezért nem voltam rest és elkezdtem átnyálazni a katalógusokat, egyenkénti megtekintés útján, ahogy kell! Nos, dobok, fanfárok: az 1993-as és az 1994-es brossúrákban szerepelnek, mint No. 251 Service Truck. Sehol máshol, de ott is egy teljesen másfajta cseresznyeszedő akszesszoárral!

Hohó! Megvagy! 1993-as Majorette katalógus, de ezen a képen teljesen más a cserkószedője!

Ugyanaz a fotó, de ez már az 1994-es katalógus. Sehol máshol nem találtam nyomát.

Felhorgadt bennem a gyanú, hogy az én példányom valamiféle módosított darab lehet, mint porsche kolléga, létrásra alakított Matchbox Snorkelje, de még több idő belefeccölése után az eBay-en találtam az enyémmel megegyező szerkezetű Brigadier-t, de más színben. Szóval szó sincs róla, gyári darab ez, egyszerűen csak ritka.

Amikor már azt hittem, hogy átalakított példányba futottam bele, megtaláltam ezt a képet egy amierikai illetőségű eladónál az eBay-en. Ez már egészen olyan mint az enyém, csak a színek nem stimmelnek. Lehetséges, hogy az én példányom valamiféle 3-as, vagy 5-ös pakkból van, azért nem lelem?

A dolog pikantériája, hogy próbáltam keresni azon a néven is a Majorette adatbázisokban ahogy a katalógusban szerepel – franciául is – de úgy sincs semmi nyoma! Masszív kis szerkezet amúgy, pont olyan jót lehet vele játszani, mint a fentebb már linkelt Snorkellel, vagy a Hot Wheels – ahogy Trolleybus mondta –, „rém idétlen de jó” telefonkábel szerelő járgányával és úgy tűnik, hogy ritka is lehet.

Az is az alvázáról derült ki, hogy 1:90 a méretaránya, szóval abszolút Matchbox Convoy-közeli léptékű.

Még az is megfordult a fejemben, hogy utólag módosított, de ahhoz meg túl "egyben van". Ez is telefonfa szerelő.

Na, ezekkel így lehet játszani! #regenmindenjobbvolt

A hátulja is egészen szépen kidolgozott. Gyerekként biztos óriási kedvencem lett volna.

Matchbox M6400 10 Pack New Jaguar XK – 2006

Ej, daliás idők! Amikor egy Matchbox 10-es csomagnál teljesen alapvető dolog volt, hogy minden benne szereplő kisautó egyedi, csak arra jellemző fényezésben pompázott és mit ad isten, pont az egyik legszebben, amit a gyártó kiadta! #regenmindenjobbvolt

Grand Tourismo
A Jaguar XK, X100 kódú verziója az 1997-2006 közti modellévekben regnált, tehát tavaly volt 25 éves. Megkockáztatom, hogy a forma időtlen, azt gondolom mind a mai napig megnéznek egy ilyen grand tourert az utcán – nem kicsit annak is köszönhetően, hogy „az alakok akikre nem akarsz hasonlítani kicsit sem” nem lakták le az imidzsét, mert ahhoz nem készült belőle elég sok és nem is esett be az áruk az ő pénztárcájukhoz elég gyorsan.

A Matchbox, címben szereplő elnevezése bizonyos szempontból tűpontos, bár a modellciklus miatt mindenképp magyarázatra szorul. Az XK kétféle karosszériával, mint kupé és mint kabrió készült. Szintén kétféle teljesítményű, V8-elrendezésű motorral, amit az XK8, XKR reprezentál a névben. Az utóbbi az erősebb, amit egy kompresszor (supercharger) lévén értek el. Az Eaton gyártmányú egység amúgy ugyanaz mint amit a Ford SVT F-150 Lightning pickupban (!) is dolgozik. A belsőt szintén kétféle verzióban készítették, „Sport” és „Classic”. Az előbbiben sem fukarkodtak a bőr használatával, de az ülések szövetborításúak, míg az utóbbiban mindent bőr borít. A lehetséges permutációkat tessenek tehát kiszámolni, és akkor még nem is beszéltünk a különböző kerékméret, navi, 2+2 ülés vagy inkább nagyobb csomagtartó és egyéb opciókról. Az XK 2003-ban kap egy az erőforrást és annak teljesítményét érintő frissítést, ez a „new”, azaz „új” a névben. Éppen ezért bennünket a ráncfelvarrot verzió adatai érdekelnek.

Tehát az első generáció négyliteres, ötsebességes automata váltón keresztül a kerekeket hajtó motorjához képest az új, 4,2 literes és hatsebességes az automata váltója. Az XK8 300 lóerős és 420Nm a nyomatéka. Az XKR-nél ezek az értékek rendre 400 ló és 55Nm. A 0-60 Mp/h (közel 0-100 km/h) sprint szintén rendre 6,4-, 5,4 másodperc.

Rengeteg érdekesség van még az XK történetében, amik ha érdekelnek, akkor szívből ajánlom a Speedzone videóját, amit Csikós Zsolt prezentál. Ugyan nem rövid és egy első generációs XKR-t mutat be, sokat beszél a két generáció közti különbségről, a kompresszor jelentőségéről – a bele... khm... komponált reklámokat bátran tekerjétek át! Nekem amúgy a második generáció megjelenésével sincs semmi bajom, de hát persze ízlések és pofonok.

Ez bizony jó
Én úgy tudom a történetet, hogy a Matchboxnál 2006-ban debütál az XK, mint MB-03. Tizenöt körüli verziójáról tudok, a legutolsó 2010-es és egy közös bennük: Mindenek jó színe van, mind kívánatos, semmi felesleges, ízlésmentes csicsa! A legtöbb alatt ugyanolyan kerék van, mint ezen, de a számomra legkevésbé tetszetős kerék is nagyon jól mutat alatta.

Belekötni egy helyen tudok: A kormány pizza, ami egyszerűen méltatlan egy Jaguárhoz. Érdekesség, hogy az alvázon feltüntették a méretarányát, ez állítólag valóban 1:64.

Remek, ez a metálzöld árnyalat telitalálat egy Jaguárhoz. Nem British Racing Green – van ám olyan is! – de nagyon szép. (Ha megkattintjátok az "M6400 10 Pack" tag-et, akkor láthatjátok a csomagban szereplő összes többi autót is, ami megjelent már az oldalon.)

Sok részlet kiemelve festékkel, szép szín, szép belsőtér szín, szép kerekek... Remek, igazán remek!

Atyaég, de jól néz ki!

A pizza kormány! Hogy azt miért!?

Tökéletes.

Matchbox Convoy CY-09 Premiere Collection Kenworth Pennzoil Conventional 40' Trailer

A mai postban ismét abból a sorozatból mutatok egy NRFB darabot, ami félúton van a játékszer és vitrinlakó sorozat közt. A Premier Collection vontatói a játékszereken túli minőségre vannak feljavítva. A vontatmányok a játékszer szériából jönnek, szintén felturbózva, de még messze innen az ultra-pótkocsik minőségétől. Persze mindezt tárgyaltuk már itt, ha megmerítkeznétek a témában, kattintsatok a linkre!

A Kenworth W900 sem újdonság e lapokon, innen érdemes indulni az eredeti nyergesvontatóval kapcsolatos plusz infókért. A vontatmányról az elsőként linkelt postban szintén értekeztünk.

A Pennzoil-t 1913-ban alapították Pennsylvaniában – micsoda megelepetés. 2002-ben bekebelezte a Shell. Ma már csak mint márkanévként létezik és mint ilyen (márkanév és nem cégnév) 106 éves.

NRFB. Ha már 1997-óta így van - érthető okokokból -, marad is így.

A celofán - nem az, de az egyszerűség kedvéért nevezzük annak - meg van kopva, ezért felbontás nélkül erről a darabról nem igazán lehet értelmes fotókat készíteni, amik nem úgy néznek ki, mintha rossz helyen lenne a fókusz.