Matchbox MB-67 Ikarus Coach

Újabb nagyon régi adósságunkat törlesztem ezzel a posttal, ami a mindez idáig egyetlen magyar gyártmányú járművet mintázó Matchboxról szól. Persze hogy Ikarus és hozzá az egyik legszebb ami ezt a nevet viseli.

A Matchbox a története során összesen két olyan járművet dolgozott fel, amelynek az eredetijét a vasfüggönyön innen gyártották. A Škoda 130 LR rali versenyautót és egy Ikarus 300-as szériából származó autóbuszt. Ez utóbbi több szempontból is különleges.

300
Ikarus ügyekben jellemzően nagyon könnyű dolgom van, mert általában mindig akad valaki, aki sokkal jobban ért hozzájuk mint én és remek típusismertetőt jegyez magyarul. Most is könnyű dolgom van, mert az Origón kitűnő anyag olvasható a 300-as családról úgy általában és ez nekünk – majd később kiderül, hogy miért – nagyon kapóra jön. Érdekes kortörténeti relikvia az ezen az oldalon megtekinthető Ikarus 385 prospektus. Szintén említésre és megtekintésre érdekes az az oldal, ami pont a Matchbox kapcsán értekezik a 300-as típusról.

Arra a kérdésre, hogy minket a Matchbox szempontjából pontosan melyik érdekel a tengernyi 300-as altípusból az a helyes válasz, hogy nem tudjuk bizonyosan. Nagyon sokáig az volt az általánosan elfogadott álláspont, hogy az Ikarus 325-öst vették alapul, mert ennek az arányaihoz áll legközelebb a Matchbox, de sem az utasajtók elosztása – a 325-ös 1-1-0, a Matchbox 1-0-1 – nem stimmel, sem a beltér üléseinek száma. Magából az arányokból én nem indultam volna ki a típus megállapításánál, mert például azért, hogy a Greyhound Scenicruser – nahát, pont egy busz – beleférjen az egyendobozba, nemes egyszerűséggel lecsaltak belőle egy ablakot. Hozzátenném még azt is, hogy az első sorozatgyártású 300-as buszok 1986-ban gördülnek ki a gyárból. A 325-ös, egyetlen példányban létező prototípusa szintén ebben az évben. Mindez nagyon valószínűtlenné teszi azt, hogy a Matchbox ugyanabban az évben el tudott volna készülni a kis Ikarussal, ahhoz előre kellett dolgozniuk.

A magam részéről én a 350-est, vagy a 385-öst tippeltem volna a sorozatgyártású buszok közül, mert ezekkel stimmel az ajtók elosztása és a legtöbb részlet is, de a legvalószínűbb az, amit a Modellauto.hu, ezzel a Matchboxszal foglalkozó részében olvasni: az 1984-es Budapesti Nemzetközi Vásáron kiállított 386 K2 prototípus terveiből dolgozhattak a kisautó tervezői. Ez összecsengene több dologgal is. Egyrészt azzal, hogy a terméket „Ikarus távolsági busznak” – a „coach” busszal kapcsolatban emlegetve leginkább ezt teszi, bár ezt nyelvterülete válogatja – hívják. Másrészt azzal, hogy – és ezt a számítógépes játékokkal kapcsolatos múltamban tapasztaltam meg – soha nem rövid és egyszerű folyamat egy járműgyártó engedélyét megszerezni ahhoz, hogy engedje ráírni a nevét arra a termékre amit előállítasz. Mindezt egy szocialista céggel megfejelve a másfél éves átfutás teljesen reálisnak tűnik. Sőt! Azt kell mondjam, hogy még csak nem is sok, szerintem az Ikarusnál örülhettek és akarták az Ikarus Matchboxot.

A sorozatgyártású Ikarusok közül az egyik tippem a 385-ös lett volna, hogy a Matchbox ezt mintázta meg. (Fotó: Ikarus promó)

Az egyetlen magyar
Az 1-75 szériában – mint az fentebb már kiderült – 1986-ban debütál az Ikarus Coach mint MB-67. A normál és speciális, de kereskedelmi forgalomban beszerezhető szériákban 17 körüli változata ismert – ha idevesszük azt is, hogy mely országban készült ugyanazzal a motívummal akkor valamivel több. Ha hozzávesszük a Code 2 verziókat is akkor nagyjából tengernyi, 60 feletti változat ismert. Az Ikarus Matchbox verzióival kapcsolatban a már emlegetett Modellauto.hu viszi a pálmát, érdemes átkattintani hozzájuk.

Ami e post tárgya, az az 1988 és 1991 között kiadott verzió. Az én konkrét példányom az MC-20, 20-as pakkból való, melynek a tartalma bemutatásával a jelen tempót figyelembe véve nagyjából a büdös életben nem fogok végezni.

Azon túl, hogy ez az egyetlen magyar jármű amit a Matchbox megmintázott és jó eséllyel az egyetlen is marad – ha csak valami csoda nem történik –, még egy érdekessége van: az egyik legkisebb méretarányú is az 1-75 szériában, 1:140-hez kicsinyítésű.

Némileg folytatva a fenti gondolatmenetet: még ha a 386 K2 prototípus alapján is dolgoztak, akkor is csaltak az arányokkal. A hátsó utasajtó a Matchboxon annyira közel van a kerékjárati ívhez, hogy konkrétan érinti is azt, az ajtó alsó – ha szemből nézzük jobb alsó – csücske egyenesen a kerékjárati ívhez igazodva domború.

Így vagy úgy, az egyetlen magyar jármű a Matchbox történetében mindenképpen izgalmas és szerethető darab egy hazai gyűjtő számára.

Ikarus buszok az eredeti járművek bemutatásának időrendjében:

• 1951-1957 Ikarus 30

• 1952-1973 Ikarus 66, és egy másik Ikarus 66 post, illetve egy harmadik is

• 1954-1973 Ikarus 55

• 1959-1971 Ikarus 630

• 1960-1972 Ikarus 31, és Ikarus 311, illetve egy még egy Ikarus 311

• 1965-1973 Ikarus 556

• 1970-1996 Ikarus 250

• 1972-2002 Ikarus 260, és egy második Ikarus 260 post is

• 1973-2002 Ikarus 280

• 1974-2002 Ikarus 256

• 1986-???? Ikarus 300-as sorozat, a post amit most olvasol

• 1987-2002 Ikarus 415

 

Szépségben a mindent vivő Ikarus 55 és 66 méltó párja a 300-as sorozat.

Hasonlítsátok össze a 385-ösről készült képpel! Ebben az apró méretarányban (1:140) szerintem világbajnok.

A részlet ami miatt leginkább valószínű, hogy a 386 K2 prototípus alapján tervezték: A szellőzőrács az első kerék mögött.

A részlet, ami miatt egészen biztos, hogy csaltak az arányokkal, bármelyik 300-as alapján is dolgoztak: A hátsó utasajtó belevág a kerékjárati ívbe.

A legendás hátfal, amit aztán az egész szakma pofátlanul másolt.

"Ő" ebből a csomagból származik, de mostanság már vitrinben lakik.