DeAgostini Legendás Buszok a Múltból sorozat – Ikarus 66

Igazából ez a busz már szerepelt itt, csak akkor nem így hívták. Akár az is állhatna a címben, hogy „update” – nem, nem a csimpánzcsöcsös vizesnyolcas miatt.

Már korábban tisztáztuk, hogy az Edition Atlas és a DeAgostini egy tőről fakad. Ez a magyarázat arra, hogy tulajdonképpen ez a két, 1:72 busz teljesen egyforma, a Mávaut logót leszámítva. Az Edition Atlasnál minden puskaporom ellőttem a témában, úgyhogy sok mondanivalóm nem maradt. Hogy miért szereztem be egy másodpéldányt, ha ennyire egyformák? Nos, ezt az egész sorozatot én vitrinlakónak szánom és azt gondoltam, hogy a „Faros” legnagyobb attrakciója pont a feneke, ezért mennyire jól mutatna egy másodpéldány popóval előre. Arról meg tulajdonképpen mindegy, hogy hiányzik-e a Mávaut logó vagy sem – mert nekem kicsit kopasz nélküle.

Lekerült a viszonylatjelző tábla és a rendszám...

...illetve a "Mávaut" logó az oldaláról. Ezeket leszámítva ugyanolyanok.

Hű, tényleg! Kapaszkodók az ajtóknál! Már emlékszem!

"B" oldal.

Nincs lelkük ezeknek a németeknek, hogy porszívónak csúfolták!

Eddigi Ikarusos bejegyzések a megmintázott eredetik gyártásának sorrendjében:

• 1951-1957 Ikarus 30

• 1952-1973 Ikarus 66, és egy másik Ikarus 66 post - nem ez, amit most olvasol.
  

• 1954-1973 Ikarus 55

• 1959-1971 Ikarus 630

• 1960-1972 Ikarus 311

Magyar Matchbox Mánia a TotalCar-on

A tegnapi napon látott napvilágot a TotalCar-on egy Matchboxos videó. Vegytiszta reklám, az üzenete valami olyasmi, hogy májustól a Mattel nagyobb hangsúlyt helyez a márkára itthon, az eddigi "csak azért is Hot Wheels" taktika helyett. Feltéve, hogy jól értem a 12:42-nél felbukkanó feliratot. Egyrészt csöndben reménykedem, hogy a haszonjárműves utalás a Convoy sorozat behozatalát jelenti - félek amúgy nem, Working Rigs lesz az. Másrészt szívből gratulálok, hogy sikerült felismerni, hogy abban az országban, ahol a "mecsboksz" a kisautó szinonimája érdemesebb arra a márkára koncentrálni a birtokunkban lévő kettőből, még ha a másik is a mi gyerekünk, a másik meg "úgy lett" - nagyjából 15 éve mondjuk. Talán még 15 és eljutunk oda is, hogy a helyi Mattel erők felismerik, hogy mi is vagyunk, meglepően sokan olvasnak minket, holott hobbiblog vagyunk és egy sajtólistára feltesznek minket, hogy a híreikről értesüljünk. (A történeti hűség kedvéért: Kerestük a kapcsolatot, lepattantunk.)

Mint reklám, ez a videó erősen "klapkás" - ha emlékeztek még az ikonikus "Vámház krt. 9" táblára. És akkor következzék itt az a bizonyos "de". De három gyűjtő kollégát mutat be nem csupán azzal a tisztelettel, amit a múltkori RTL Klubos anyagból hiányoltam, de érzem benne azt a bizonyos cinkos összekacsintást is a készítők részéről, hogy "ó, hát ez az élmény mind nekünk is megvolt ám gyerekként, értjük mi". Ezen túl nagyon érdekesnek tartom, hogy ismeretlenek szájából hallom azokat a mondatokat, amiket én is szoktam mondani, ha a hobbimról kérdeznek, akikkel csak annyi a közös bennünk, hogy ugyanaz a kedvenc időtöltésünk. Számtalan és egy rossz tulajdonságom közül az irigység teljes egészében hiányzik, szóval őszinte lelkesedéssel tudom figyelni mások gyűjteményét és örülni az ő dolgaiknak. Márpedig itt fogtok látni klassz dolgokat ha megnézitek.

Röviden összefoglalva: Mint reklám pocsék, mint fogyasztható, érdekes tartalom más gyűjtő kollégák kincseiről nagyon is értékes anyag. Nagyon örülök neki, hogy az khmm... erősen útkeresésben lévő Total Cartól ilyen született!

BadBoy Custom Diecast Garage – Szezon 1 Epizód 2

 

Már a sorozat beharangozóban ellőttem a poént, de esetleg aki nem olvasta volna: ez volt az a rész, egész pontoson a JohnnyCab-es, amikor úgy éreztem, hogy nekem ezeket a videókat el kell kérnem tartalomnak! Azt gondoltam, hogy nincs még egy ember rajtam kívül ezen a bolygón, aki észrevette azt a kis gyöszt! Szegény Johnny-val hogy elbánt Schwartzi... Az epizódban szereplő kisautókról:

- A konkrét Welly Ford Mustang-al nem tudok szolgálni postként - pedig van nekem is és osztom a kolléga véleményét, ezért a pénzért ajándék. Cserébe viszont megvan a Ford Mustang story nagyjából az elejétől. Mutatom tehát a történet elejét.

- Matchbox MB-72 Cadillac Allanté

Matchbox MB-68 Mazda RX-500

A Matchbox történetében volt egy hosszú korszak, amikor előszeretettel készítettek sohasem létezett, fantázia szülte kisautókat, vagy mintáztak meg futurisztikus formájú tanulmányautókat. Mentségükre szolgáljon, hogy az utóbbiak akkoriban ultramenőségnek számítottak. Nekem alapvetően mindkettőtől lábrázásom van. Nem úgy ettől a Mazda tanulmánytól. Már gyerekként elcsavarta a fejem.

Azok a 70-es évek
Nem kétséges, hogy a koncepcióautók aranykora a korai hetvenes évek. Az autó showké szintúgy. Felettébb költséges kellékei ezeknek a tanulmányautók a nagy gyártók számára. A Mazda 1970-ben mutatja be az RX-500 tanulmányt Tokióban és el is lopja vele a showt. A tesztelők.hu részletesen ír a gépről és sorsáról, így javaslom, hogy folytassátok ott az olvasást róla és aztán térjetek vissza ide. A cikk megemlíti a többszínű hátsó lámpát – ez az egyetlen részlet ami amúgy hiányzik a Matchboxról, mert egyszerűen túl vékony a motortér fedele ahhoz, hogy kialakítsák. Egy közlekedésbiztonsági tanulmány formába öntésével kísérleteztek így. Ha az RX-500 gyorsított, akkor zölden világított, ha folyamatos sebességgel haladt, akkor narancssárgán, míg ha fékezett – sohasem fogjátok kitalálni – pirosan.

Ezt sejtem az eredeti, 1970-es Tokyo Motor Show megjelenésének - legalábbis a felnik stimmelnek a Tesztelők.hu-s, fekete-fehér standfotón látható verzióéval. Nem látszik, de ekkor még nincsenek első lámpái. Érdekes, hogy mindenhol narancssárgát említenek az eredeti színeként, de ez - nekem legalábbis - inkább citromsárga. Lehet, hogy csak kifakult a fotó az évek során, mire beszkennelték?

Később átfényezték ezüstre - nyilván ezt lehetetlen biztosra megmondani egy fekete-fehér fotóról - de valószínűleg ez már az az állapot - más felniken is gurul. (Képek: The Gentlemen Racer, Reddit)

Népszerű tévedés, hogy az RX-500-ból három példány is készült. Nos, ez nem igaz. Az első Matchbox inkarnációja (többé-kevésbé) pontos, az első megjelenésekor narancssárgában pompázott és nem volt első lámpája. Később ezüst színűre fényezték át – én láttam róla fotókat zöldben is, de az könnyedén lehet retusálás eredménye is. Már eleve az kisebb csoda, hogy az autó önerőből mozgásképes. Akkoriban nem volt ritka, hogy a tanulmányok csak négykerekű szobrok voltak és akár még csak funkcionális kormányművük sem volt. Gondoljátok el hogy mennyire lehetett jó meló mozgatni ezeket a kiállítóhelyre. Láttam egy videót erről, valami olasz tanulmány kerekeit úgynevezett rugdosás által próbálták a megfelelő irányba fordítani, miközben próbálták feltolni egy meredek rámpán. Nos, ezzel szemben az RX-500 150 mérföld per órás csúcssebességgel (kb. 240 km/h) képes repeszteni.

 

Így jön-megy 2009 júliusában. Nem akarok bálványokat döntögetni, de egyrészt nem működik a hátulján a karácsonyfa-világítás - már ha az működött valaha is -, illetve... Szóval nincs szép hangja na! A csodaszép testhez valami öblös mély hangot, esetleg végletekig húzott, versenymotor visítást vár az ember. Hogy a mindössze 982 köbcentis - a Tesztelőknél lévő adat téves -, kétrotoros Wankel motor ilyen, haldokló turmixgép hangot adjon, arra nem számítottam.

ピンプマイライド (Pinpumairaido)
Az RX-500 mint MB-68 debütál 1972-ben. Övvonal felett narancssárga, alatta fehér, a szélvédője lila, szóval a színezése inkább csak utal az eredetire, mint követi azt, de maga a járgány egészen meglepő részletességgel igyekszik visszaadni a valódi autót. Ez egyértelműen a leggyakoribb verzió, amit három évig készítenek ebben a formában. A zsanérok miatt a képek alapján azt gondolnánk, hogy az utaskabin fedele nyílik felfelé úgy, mint a fentebb már linkelt Dodge Charger Mk lll esetében. Nos, legalábbis én ezt gondoltam sokáig, mert soha nem volt ilyenem, aztán valamelyik osztálytársam tulajdonában lévő darab segítségével világosodtam meg, hogy az bizony a motorházfedélhez tartozik.

Az 1975-ös és 1976-os modellévekben bepirosodik az RX-500-as és rajtszámot, meg racsingcsíkokat kap, teljes a megőrülés a motortér és az azzal egy darabot képező beltér krómozásában és nem krómozásában is, de a legtöbb végeredmény olyan, mintha akkor esett volna le éppen a falunapos ringlispílről a táltos egyszarvú paripa és a repülő csészealj közül. Az én piros verzióm is ekkoriból származik, de óriási mázlimra semmi ilyesmi nincs rajta. Ezzel pont az egyik legritkább verzió ebből a két évből. (Ez úton is köszi Matchbox kollégának, hogy segített mindenféle adatbázisokból kitúrni, hogy egyáltalán ismert ez a változat.) Angliában aztán nem is készül belőle több.

1981-ben még egyszer visszatér, Hong Kong-ból. Sötétzöld alapszínben, éretlencitrom-zöld és sárga menjgyorsan-csíkkal és 66-os rajtszámmal aljasítva. Igazából ízlésesnek nem nevezném, de hogy őszinte legyek, a valóságban nem olyan veszélyes, mint ahogy elmondva hangzik, ugyanakkor kicsit sem vágyom rá.

1987-től pedig jönnek a teljesen az AS2-es (Ahogy Sikerül 2) szabvány szerint színezett bolgár verziók. Korábban már írtunk a kezdetben legitim Matchbox gyártásról Bulgáriában, ami később nagyon nem lett az. Itt aztán nagyjából követhetetlen színváltozatokban készülnek ki tudja meddig – az sincs kizárva, hogy még talán jelenleg is. Az én zöld alapszínű, citromsárga és bordó csíkos változatom is innen származik. Ezeknek az ára amúgy olyan esztelen magasságokba kezd emelkedni, hamarosan a gazdag ficsúrok nem Cristal pezsgőt fognak az óceánba locsolni papa jachtjának fedélzetéről, hanem bolgár Matchboxokat fognak parittyázni szupermodellek bikinibugyijainak gumijával. Amúgy én bevallom nem becsülöm őket sokra és becs' szó, hogy nem a szőlő savanyú. Van nekem is pár ilyen darabom, de alapvetően rém ízléstelennek találom a zömük színvilágát, a nyolcvanas évek óta tönkrehasznált öntőszerszámok pedig egyre gyengébb minőségű darabokat szülnek.

Az eredeti ízig-vérig klasszikus Matchbox, gyerekkorom egyik vágyott darabja.

Gyakori tévedés, hogy három példány is készült az eredetiből, de ez sajnos nem igaz, valószínű annak köszönhető, hogy az eredeti színéről átfényezték és a rajongók különböző példányoknak hiszik az új színt. A kisautók világában azonban minden lehetséges, még egy ilyen "Cars and Coffee" találkozó is. Balról-jobbra a megjelenésük fordított időrendi sorrendjében.

Meg nem tudom mondani, hogy a motortérben lévő dolog autentikus-e. De köszönhetően kedvenc kisautós blogotoknak most már azt is tudjátok, hogy az eredetin nem így nyílt a motorház fedele. Ismerek olyan gyűjtőt, aki arra is hajt, hogy egy ilyen alkatrész, mint a motorfedél, mely sorszámú szerszámmal készült és abból neki változata legyen. Ezúttal ez a négyes. (Nem, nem én vagyok az a gyűjtő.)

Pont a sebességfüggő karácsonyfa-világítás koncepció nem fért már el a motorházfedél peremén - ami az eredetin nem a motorházfedél pereme.

Figyeljétek csak meg a motorházfedél peremének vastagságát! A narancssárga a legkorábbi változat, a piros már 3-4 évvel a premier után készült verzió, míg a zöld a legkésőbbi, bolgár gyártmány. Gyanítom ez az öntőforma elhasználódásának (is) köszönhető. Bár pokoli áruk kezd lenni, a kétes eredetű bolgár Matchboxok minősége nem tükrözi azt.

Matchbox MB-94 Trailer Trawler

A motorszállítónál már beharangoztam, hogy az utóbbi időben újra érkeznek utánfutók a Matchbox kínálatába. Mostani alanyom is ebbe a csoportba tartozik.

2018-ba került a boltok polcaira a Trailer Trawler névre hallgató utánfutó, ami nem más, mint egy terepjárásra és kempingezésre alkalmas pótkocsi. Igazi 4x4-es járgány mögé való, amit nyugodtan ki lehet vinni vad terepre. Jókora terep kerekeket kapott, nagy a hasmagassága és el van látva pár dologgal amire szükségünk lehet a szabadban. Ásók, üzemanyag vagy vizes kanna, gázpalack, tároló rekesz és többnyire az ilyen utánfutók egy sátrat is szoktak magukban hordozni. A neve viszont abból adódik, hogy egy horgászcsónakot is elhelyeztek rajta. Ez a csónak ráadásul levehető róla, így akár vízre is bocsájthatnánk, de sajnos pár kiegészítőt még kialakítottak az anyagából, ezért nem nagyon alkalmas erre. Szerintem kár volt így megcsinálni, sokat dobna a játszhatóságán ha tényleg képes lenne úszni, ami nem lenne példa nélküli a cég történetében. A csónak rögzítési pontjai a Matchbox, házon belüli egységes kialakítású megoldása, vagyis más modellek szintén levehető kiegészítőivel csereszabatos. Sajnos megmutatni jelenleg nem tudom, e videó végén viszont megnézhetitek mire gondolok. Összességében egész korrekt kialakítású utánfutót kaptunk, jól mutat egy terepjáró mögé akasztva.

Vontató járműnek a felújított Jeepet választottam hozzá

Jókora Matchbox felirat, mint egy pickup platóján

Minden vadkempingezéshez szükséges felszereléssel ellátták

Terepjárós kerék és hasmagasság

Gazdagon dekorálták a hátulját

Jó dolognak tartom, hogy levehető a csónak az utánfutóról

 

Ha nem lennének kiegészítők a csónak mellett, akár mehetne a vízre is

Matchbox MB-94 Trailer Trawler - 2018 NRFB

Matchbox MB-01 Mod Rod – Update

„Soha se mondd, hogy soha!” Volt nekünk már itt Mod Rod postunk röpke nyolc évvel ezelőtt. Akkor egyrészt elmondtam azt a keveset ami érdemes erről a fantáziaautóról, másrészt azt mondtam, hogy „valószínűtlen, hogy nekem ebből legyen egy másik”. A valószínűtlen bekövetkezett, lett. Jobb állapotú, amúgy szög ugyanolyan.

És erre sem emlékszem, hogy hogyan lett nekem ilyenem!

Amin utazik az egy Welly utánfutó, aminek semmit nem tudok az eredetéről. De tudok, mert porsche kolléga megmutatta. Ami húzza, az a feljavított, 1995-ös Nissan Hardbody MB-62. Ami utazik pedig a szebbik Mod Rod példányom.

Sokkal szebb állapotú a mérges cica az elején.

A plezúr is sokkal kevesebb rajta.

Az így elrendezett 12 hengert még mindig nem tudom mire vélni. Mondjuk szépnek szép.

BadBoy Custom Diecast Garage – Szezon 1 Epizód 1

Porsche kolléga szólt a minap, hogy az RTL Klub Fókuszában volt egy interjú egy Katona András nevű gyűjtő kollégával. Klassz dolgokat készít, javarészt filmes autókat de én kiszúrtam egy Grand Theft Auto V, Trevor Philips diorámát is, aminek akkor még csak a tévéadás bírt némi sportértékkel.

A „makett”, „modell”, „dioráma”, „terepasztal” szakkifejezések jelentése nem volt meg maradéktalanul a mikrofonforgatónak, de ez laikustól azt gondolom nem főben járó. Eszem ágában sincs Social Justice Warriorkodni és más helyett megsértődni – pedig ennek most nagy divatja van egy csomó helyen –, de a riport hangneme olyan lesajnálós-lenézős lett. Ijesztően öreg vagyok, 30-nál több éves technológiai és IT újságírói múlttal a hátam mögött azt gondolom, hogyha lenézzük a riportalanyt, akkor talán nem is kéne belekezdeni a munkába. Amikor két perc környékén azt mondja a kolléga, hogy „A Fókuszban már korábban is mutattunk be elvetemült Matchbox-őrülteket...” hát az nem annyira elegáns. A „mecsboksz-őrült” még csak-csak – bár én például a bináris rendszeren túl, kisautó-szexuálisként azonosítom magam, de pontosan tudom, hogy melyik nyilvános vécébe kell bemennem –, az „elvetemült” elég érdekes jelző. Mennyivel elegánsabb lett volna például a „megszállott rajongó” jelzős szerkezet? Mindegy, „senkiháziak kezében van a popszakma” mint tudjuk. A történelmi hűség kedvéért itt a link az RTL Klub Fókuszára.

Itt volt az, amikor megírtam a sztorit a Matchbox Memories Facebook csoportjába – van ám nekünk ilyen is, hoppá! Hol tart már a tudomány? Innen már csak pillanatokra volt – ez úton is köszi a segítséget mindenkinek –, hogy első körben találjak egy M2 Petőfi TV-s anyagot, ami inasba küldi az RTL Klub anyagát. (Most nem nyaliból, de tényleg.) Ezt be is ágyazom ide, hogy lássátok, miért figyeltem én fel Andrásra és a műveire – ti is fel fogtok, csak mondom.

Innen aztán megint csak pár lépés volt rájönni arra, hogy Andrásnak csatornája van a YouTube-on. Ismerek én számos tehetséges moddert, a csukájukat nem köthetem meg ügyességben. Például Játékdoki készített Matchbox átalakítást, nem is egyet teljes körítéssel, csomagolással. (Évekkel ezelőtt elkészítette a Matchbox Memories-mobilt, teljes körítéssel, érdemes megnézni!) Andrásnál viszont a körítés is legalább annyira fontos, mint maga a jármű. Illetve olyan ötletei vannak, amitől úgy eltátottam a szám, hogy majdnem rám szállt egy gólyapár és fészket rakott. Az oké, hogy én rajongás terén fordítva vagyok bekötve, mondjuk a szuper sportkocsikhoz képest. Van nekem ez a vanitisz, meg újabban a kamionkórság is, de álmomban sem gondoltam volna, hogy létezik még rajtam kívül valaki, akinek feltűnt az „Emlékmás” (Total Recall) című filmből a Johnny Taxi (Johnny Cab)! És nem csak feltűnt neki, hanem meg is mintázta a semmiből. Igazából ez volt az a pont, ahol én rögtön böktem a „Feliratkozás” gombot a csatornájára, meg a csengettyűt.

Aztán egy újabb lépés volt csak, hogy meghívjuk Andrást a csoportba. Aztán szó-szót követett, elkértem a videókat az oldalunkra. Nyilván simán belehet előzni és megnézni a csatornáján mindent egy nekifutásra – például a Netflix is ezért jó –, de innentől, hétről-hétre megjelenik egy-egy újabb epizód nálunk. Ez a legelső, felvezető rész, az igazi nagy buli majd a következőben indul be. Fog(adj)yasszátok sok szeretettel, szerintem szeretni fogjátok!

Matchbox Moving Parts 2021 - 2006 Ford Crown Victoria Taxi

Nem is tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek, de végre megéltük, hogy újra kapható olyan Matchbox, aminek nyílik valamelyik ajtaja. Bezzegezhetnék itt most másik kisautó gyártó nevével, de nem fogok, inkább örülök, hogy van újra. Pont.

Mozgó Alkatrészek
No, persze nehogy naivak legyünk, hogy a normál - jelenleg 1-100 - sorozatba belecsempészték ezeket a modelleket, mert nem. 2019-ben egy új, Moving Parts (Mozgó Alkatrészek) névre hallgató sorozatot nyitott neki a Mattel. Ekkor összesen 12 modellel indítottak, ebből lett néhány "recolor" is már az első évben, de ezek sora folyamatosan bővül. Sajnos a harmadik évre, vagyis 2021-re jutottunk el oda, hogy ha bemegyünk itthon egy játékboltba vagy egy nagyobb áruházba, akkor simán leakaszthatunk egy ilyet a polcról. Természetesen többe kerül, mint a mezei modellek, majdnem kétszer akkora összeget kell érte leszurkolni. Mindenki döntse el magának, hogy megér-e ekkora felárat. Szerintem megéri, de azt nem tudom megmondani, hogy a rendeltetés szerű felhasználást mennyire fogják tartósan elviselni.

Crown Vic
Korábban már írtam, hogy nem tudtam ellenállni egy sárga taxi - Yellow Cab - beszerzésének, amit aztán egy újabb változat követett. Az eredeti járművel már foglalkoztunk behatóbban, tehát a típusismertetőt letudhatom egy linkkel. Így mikor a játékboltban elém került ez a nyitható ajtós kivitel újra elcsábultam, legyen teljes a sárga taxi flotta. Számomra különleges kicsit, hogy a hátsó ajtaja nyitható, de a felhasználási jelleget illetően ez abszolút adja magát, ahogyan az alapját adó rendőrautónál is. Maga az ajtó teljes egészében színtelen műanyagból készült, ami kívülről kapta meg a karosszéria színét és dekorációját. Így elérhető volt, hogy az ajtón is fel legyen húzva az ablak. A tartósságát az anyagvastagsággal próbálták elérni, mind az ajtó, mind a zsanér rész elég vastagra sikeredett, reméljük nem fognak a gyerkőcöknél hamar letörni. Az anyagából kiindulva nem is merték túl szorosra állítani az ajtót, még éppen ott marad a helyén, de teljesen nem simul be a fészkébe. Kicsit tartok tőle, hogy ez hamar megváltozhat, lifegőssé válhat az ajtó. Persze nem nálam, mert én nem fogom sűrűn nyitogatni.

A nyitható ajtós Vic kapcsán kerültek először így egymás mellé az előző kettővel, így eddig fel sem tűnt, hogy számos apró eltérés van közöttük a jól láthatóakon kívül - szabad jelző. Az külön meglepetés volt számomra, hogy a két korábbi Fordnak még az alvázuk sem egyforma, ahogyan a belterük sem teljesen azonos. Más a kormány kialakítás, az egyiknél a standard pizza, a másiknál már beleolvasztották azt a műszerfalba, de maradt a rendőrautós berendezés. Eddig azt hitten csak az ablak és a tető változott a szabadjelző miatt, de gyakorlatilag mindhárom teljesen külön modell, nincs azonos alkatrészük. 

Sárga taxik egymás közt

Egész jól illeszkedik az ajtó a helyére

Nem megszokott, hogy a hátsó ajtaja nyitható egy kisautónak

A zsanérnak kell a hely, ez esetben az ülést kellett elcsalni hozzá

Teljesen műanyag, de cserébe vaskos az ajtó

Közelről azért látszik, hogy nem tökéletesen simul bele a karosszériába az ajtó

Látszólag egyformák, de mégis különbözőek

A kék ablak eléggé kilóg a másik kettő közül

Hátul is van némi eltérés

Alulról sem egyformák, ráadásul az egyiken "Hot Wheels módra" kerültek elhelyezésre a feliratok

Kormány verzió 1, zsaru beltér bilinccsel, számítógéppel és fánkos dobozzal

Kormány verzió 2, szintén járőrautó beltér

Kormány verzió 3, rendetlen beltérrel

 

Matchbox Moving Parts - 2006 Ford Crown Victoria Taxi

Corgi Superhaulers - Renault Premium

Újabb, 1:64 léptékű kamion érkezett az ETS2 ihletésű flottámba 19 évvel ezelőttről. Teljesen más minőségben mint az eddig bemutatott, hasonló méretű társai.

Kicsomagolandó a fenti mondatba elhelyezett rövidítést, az 1:64 méretarányú kamionok halmozásának okát – úgy is ismert mint kamionkórság –, illetve a flotta eddigi tagjait, ajánlom az ettől a posttól történő visszaolvasást.

Az igazi igásló
Elnézve azt, hogy a sofőrjeik milyen szinten tudnak rajongani a Volvókért, Scaniákért, Mercedes-Benzekért, hozzájuk mérten a Renault nyergesvontatók a rajongási skála ellenkező végén foglalnak inkább helyet – legalábbis a mi földrajzi koordinátáinkon. Természetesen mit sem befolyásol engem ez abban, hogy egy játékban én pont ezt az igáslovat szeressem meg. Nyilván egy játékban minden kamion ülése egyformán kényelmes, ugyanúgy kell bemászni a fülkébe – ugyanabba a fotelbe teszem be az ülepem –, ugyanoda esnek a kezelőszervei – ugyanazzal a billentyűzettel és egérrel játszom – és így tovább. Pont ezért örültem annak, hogy ennek a kamionnak felleltem bármilyen kisautó verzióját a méregdrága, „inkább makett mint játékszer”, dealermodelleken innen, az újként való kereskedelmi forgalmazásuktól már ilyen távolságra az időben. Nyilván a népszerűbb járgányokból a játékok is jobban fogynak.

Ez az én járgányom az Euro Truck Simulator 2-ből. Ez már a ráncfelvarrás utáni változat. A Jolán-TEFU éppen valami nagy és nehezet visz valahol Norvégiában.

A Renault Premium 1996 és 2013 közt volt a francia márka nyergesvontató kínálatában. 380 és 460 lóerő közti teljesítményű motorokkal kínálták, amit a fentebb már emlegetett „pedigrésebb” márkák kínálatában lévő járművek simán lepipálnak – bár erős a gyanúm, hogy a nagy flották ott is valami ilyesmi teljesítményű gépekből állnak, nem a bivalyerős és persze sokkal drágábbakból. Pont ezért a már emlegetett szimulátorban sem feltétlenül a legnépszerűbb, de mint tudjuk a szerelem vak, én például a spenótot is szeretem.

19 éves
A Corgi a legelső verziót mintázta meg – később a Renault felvarrta a ráncait, ami kívülről a nagyobb hűtőmaszk révén észlelhető már messziről. Ez a magasabb, hosszú távú fuvarozásra szánt fülkéjű verzió. A doboz tanulsága szerint a jobbkormányos változat 2002-ben került a dobozba, tehát az én példányom már 19 évet csücsült a dobozában, mikor én végül kibontottam.

Igen, #regenmindenjobbvolt, #venvagyok, és a többi, de tény ami tény: Egészen más minőséget képvisel mint a fentebb már linkelt „kortárs” Wellyk. Még azt sem tudom rá mondani, hogy lényegesen többet adtam volna érte, mint a vadonatúj, de túlnyomó részt műanyagból készült Wellykért – szóval az ismeretlen gyűjtő kolléga, aki ennyi ideig megőrizte nekem, nem csinált különösebben jó befektetést, amikor anno kifizette érte a 9,5 angol fontot. (Igen, tudom hogy mi az az infláció.) A Corginál pont fordított az arány, itt a fém fordul elő nagyobb mértékben, egyedül a pótkocsi „dobozos” felépítménye van plasztikból. A tömege is nagyon-nagyon más.

Ami a külsőt illeti, teljesen elégedett vagyok. A fülke beltere elnagyolt, cserébe a felniken gumi feszül. Nem is igazán szeret gurulni, de nem vagyok benne teljesen biztos, hogy ebben nem játszik-e közre hogy 19 évig nem mozdultak azok a kerekek. Nem tudom megmondani, hogy létező cég festését mímeli-e – más Corgi Superhaulerek általában igen – de tetszik, hogy visszafogott a megjelenése, mert a brit fuvarozók... Hááát... Szóval gyakran érdekes esztétikájú szerelvényeket képesek kiállítani, amikről nekem mindig az jut eszembe, hogy „jé, vándorcirkusz”. Márpedig ez jobb oldalon hordja a kormányát, tehát brit.

A félpót is érdekes szerzet. A bázisról azt gondolom, hogy egyszerű platós lehet, amire hat (!) csavar rögzíti a műanyag dobozt. Le lehetne bontani és megvizsgálni a felépítést, de nyilván nem fogom molesztálni. Ez utóbbi nyitható ajtókkal bír és így fokozottan alkalmas az úgynevezett játszásra.

Gyűjtői szemmel is igen élvezetes darab, gyerekek kezébe szánt játékként pedig nem hogy hozza a régi SuperKings Matchboxok minőségét, de szerintem túl is szárnyalja azokat.

NRFB. 19 éve 9,5 fontért lényegesen több fémet kapott a vásárló - igen, tudom mi az az infláció.

Társul ahhoz egy érdekes érzés, amikor biztosan tudod, hogy ennyi idő után te vagy az első, aki kibontja. "To boldly go, where no truck have gone before..."

Simán hozza és a felgumizott kerekek révén le is pipálja a régi SuperKings-ek minőségét.

Műanyag? Haha! Nyomokban sem!

Nagyon elégedett vagyok a visszafogott festéssel, bár arról elképzelésem sincs, hogy valódi cég színeibe öltöztették-e, vagy sem.

A felépítmény már műanyag, de a platós félpót, amihez csavarok (!) rögzítik, bizony fém.

Az ajtók nyithatóak, így fokozottan alkalmas az úgynevezett játékra.

Matchbox MB-65 Hi-Tailer – Update

Öt évvel ezelőtt írtunk erről a szépségről egy sokkal gyengébb állapotú darab kapcsán. Abban a postban porsche kolléga minden fontos tudnivalót elmondott erről az igazán szép, klasszikus Matchboxról. Ezért arra biztatnálak benneteket, hogy keressétek fel azt a postot a tudnivalókért. Ez a mostani bejegyzés csak a szebb állapotú kisautó fotóiról szól.

Versenyautó érkezett a városba. A vontató a nemrégiben tárgyalt, feljavított Nissan Hardbody, a trailer pedig a Wellytől származik, de nem tudom, hogy eredetileg mit hordozhatott. Hogy mi az a pontsor a Hi-Tailer oldalán, na azt nem tudom!

Az ilyen szuperközeli fotókban az a nagyszerű, hogy nem csak a hibákat nagyítják fel extrém módon, hanem például olyan részleteket is, mint a V8-as motorblokk hengerfedelének a feliratát is: "ZOOM".

A képen egy Porsche versenyautót rejtettünk el.

Pillantás a "magas farkinca" alá.