Újabb, 1:64 léptékű kamion érkezett az ETS2 ihletésű flottámba 19 évvel ezelőttről. Teljesen más minőségben mint az eddig bemutatott, hasonló méretű társai.
Kicsomagolandó a fenti mondatba elhelyezett rövidítést, az 1:64 méretarányú kamionok halmozásának okát – úgy is ismert mint kamionkórság –, illetve a flotta eddigi tagjait, ajánlom az ettől a posttól történő visszaolvasást.
Az igazi igásló
Elnézve
azt, hogy a sofőrjeik milyen szinten tudnak rajongani a Volvókért,
Scaniákért, Mercedes-Benzekért, hozzájuk mérten a Renault
nyergesvontatók a rajongási skála ellenkező végén foglalnak
inkább helyet – legalábbis a mi földrajzi koordinátáinkon.
Természetesen mit sem befolyásol engem ez abban, hogy egy játékban
én pont ezt az igáslovat szeressem meg. Nyilván egy játékban
minden kamion ülése egyformán kényelmes, ugyanúgy kell bemászni
a fülkébe – ugyanabba a fotelbe teszem be az ülepem –,
ugyanoda esnek a kezelőszervei – ugyanazzal a billentyűzettel és
egérrel játszom – és így tovább. Pont ezért örültem annak,
hogy ennek a kamionnak felleltem bármilyen kisautó verzióját a
méregdrága, „inkább makett mint játékszer”, dealermodelleken
innen, az újként való kereskedelmi forgalmazásuktól már ilyen
távolságra az időben. Nyilván a népszerűbb járgányokból a
játékok is jobban fogynak.
A Renault Premium 1996 és 2013 közt volt a francia márka nyergesvontató kínálatában. 380 és 460 lóerő közti teljesítményű motorokkal kínálták, amit a fentebb már emlegetett „pedigrésebb” márkák kínálatában lévő járművek simán lepipálnak – bár erős a gyanúm, hogy a nagy flották ott is valami ilyesmi teljesítményű gépekből állnak, nem a bivalyerős és persze sokkal drágábbakból. Pont ezért a már emlegetett szimulátorban sem feltétlenül a legnépszerűbb, de mint tudjuk a szerelem vak, én például a spenótot is szeretem.
19 éves
A
Corgi a legelső verziót mintázta meg – később a Renault
felvarrta a ráncait, ami kívülről a nagyobb hűtőmaszk révén
észlelhető már messziről. Ez a magasabb, hosszú távú
fuvarozásra szánt fülkéjű verzió. A doboz tanulsága szerint a
jobbkormányos változat 2002-ben került a dobozba, tehát az én
példányom már 19 évet csücsült a dobozában, mikor én végül
kibontottam.
Igen, #regenmindenjobbvolt, #venvagyok, és a többi, de tény ami tény: Egészen más minőséget képvisel mint a fentebb már linkelt „kortárs” Wellyk. Még azt sem tudom rá mondani, hogy lényegesen többet adtam volna érte, mint a vadonatúj, de túlnyomó részt műanyagból készült Wellykért – szóval az ismeretlen gyűjtő kolléga, aki ennyi ideig megőrizte nekem, nem csinált különösebben jó befektetést, amikor anno kifizette érte a 9,5 angol fontot. (Igen, tudom hogy mi az az infláció.) A Corginál pont fordított az arány, itt a fém fordul elő nagyobb mértékben, egyedül a pótkocsi „dobozos” felépítménye van plasztikból. A tömege is nagyon-nagyon más.
Ami a külsőt illeti, teljesen elégedett vagyok. A fülke beltere elnagyolt, cserébe a felniken gumi feszül. Nem is igazán szeret gurulni, de nem vagyok benne teljesen biztos, hogy ebben nem játszik-e közre hogy 19 évig nem mozdultak azok a kerekek. Nem tudom megmondani, hogy létező cég festését mímeli-e – más Corgi Superhaulerek általában igen – de tetszik, hogy visszafogott a megjelenése, mert a brit fuvarozók... Hááát... Szóval gyakran érdekes esztétikájú szerelvényeket képesek kiállítani, amikről nekem mindig az jut eszembe, hogy „jé, vándorcirkusz”. Márpedig ez jobb oldalon hordja a kormányát, tehát brit.
A félpót is érdekes szerzet. A bázisról azt gondolom, hogy egyszerű platós lehet, amire hat (!) csavar rögzíti a műanyag dobozt. Le lehetne bontani és megvizsgálni a felépítést, de nyilván nem fogom molesztálni. Ez utóbbi nyitható ajtókkal bír és így fokozottan alkalmas az úgynevezett játszásra.
Gyűjtői szemmel is igen élvezetes darab, gyerekek kezébe szánt játékként pedig nem hogy hozza a régi SuperKings Matchboxok minőségét, de szerintem túl is szárnyalja azokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése