Matchbox M6400 10 Pack Chevrolet SSR

A retróhullám meglovagolása kétféleképp tud elsülni az autóiparban: vagy rettenetes mennyiségű eladást szül, vagy óriási bukást hoz. Amiről ebben a postban szó lesz, az az utóbbit eredményezte. Állítom, hogy a kisautó messze jobban néz ki, mint az eredeti!

Kabriópickup
A General Motors nagyon nem akart lemaradni az amerikai retróautó divatról. A Chrysler tíz éven át gyártotta a PT Cruisereket – 2000 és 2010 közt –, mire az amerikaiak ráuntak és óvatos volt, nem mert igazi utódot készíteni belőle – bár egyesek a négyajtós Fiat 500L-t annak tekintik, de én semmiképp sem. Négyajtósként is megosztó a forma, kabrióként meg végképp, de nagyon bejött nekik. Viszont a 1997-2002 közt gyártott Plymouth Prowler már nem annyira.

2005-ben jött elő a Ford a Mustang, egyértelműen az ős-pónira hajazó ötödik generációjával – tessenek a Bubba-Gump listához ellátogatni Mustag verziókat spottolni –, aztán 2015-ben a jelenleg is regnáló hatodikkal. (A Mustang Mach-E-re nincs mentségük, azt ne vegyük ide! Mármint, hogy az elnevezésre.) Megkockáztatom, hogy bejött nekik az elképzelés.

Nyilván a GM sem akart kimaradni a buliból, ez adhatta az ötletet a 2003 és 2006 közt gyártott Chevy SSR-hez. Hogy előre lelőjem a poént: óriási bukás lett. Azt hiszem a legnagyobb probléma – már nyilvánvalóan a nagyon-nagyon megosztó megjelenésén túl – az, hogy olyan állatot akartak kreálni ami nincs. Az SSR amúgy rövidítés és a Super Sport Roadster a feloldása. A hallatán én valami Camaro-szerű jóságot vízionálnék. Nem úgy a GM. Ők egy nyitható keménytetős kisteherautót – nyilván teljesen más drogbázison vagyunk én megálltam a kávénál, a napnál világosabb, hogy ők nem. Azt hiszem sejtem, hogy mi vezette a kezüket: az Egyesült Államokban már jó ideje sokkal több kisteherautót adnak el, mint személyautót. Ebben az irányban indultak el és az 1940-es, 1950-es évek Chevy pickupjaiból – meg tudatmódosítókból – próbáltak ihletet meríteni. Megkockáztatom, hogyha egy retro megjelenésű, de amúgy technikáját tekintve hétköznapi pickupot készítenek, akkor irtózatosat kaszálnak a piacon. Vessünk csak egy pillantást az ősökre! Egyszer, kétszer, háromszor is tudok mutatni olyan Chevy teherjárgányokat, melyek igencsak kívánatos utódokat tudtak volna „szülni”. Vagy egy El Camino szerű dolog is lehetett volna jó irány. De ehelyett ők valami olyat akartak, ami nem volt még.

2004-es, kétoldalas szórólap, leginkább azzal a célzattal, hogy leengedett tetővel is megmutassam. A 20-oldalas brossúrája is megvan, csak őrületesen túlzásnak éreztem ahhoz képest, hogy nem tetszik az eredeti autó.

Az eredmény valami olyasmi lett, amit a fene sem tudja, hogy hányan tartottak volna kívánatosnak. Lenyitható tetetjű pickup... Hmmm... Valaki? Mindezt bonyolult mechanikájú – és nem könnyű – elektromosan mozgatható tetővel. Mivel ennek fészke a kabin és a plató közé ékelődik be, mindkettőből értékes területet rabol el. Szigorúan csak kétüléses, de legalább a plató kicsi – rövid is, keskeny is.

Túl komolyan vették az SSR-ből az R-t, tehát a motorválaszték csak és kizárólag egyetlen fajta V8-ra korlátozódott. 2003-2004 közt egy 5,3-, 2005-2006 közt egy 6-literes blokkra, időrendi sorrendben 300 és 390/395-400 lóerős teljesítménnyel. Kezdetben négysebességes automata, 2005-tól opcionálisan hatsebességes manuális váltóval.

Vitathatatlan, hogy sok extra alapértelmezett volt – bőrülések, CD-játszós hifi, elől 19-, hátul 20 hüvelykes kerekek – ami még feljebb srófolta az árát. Pickupnak, pickup célra drága volt, játszós / villantós / csajozós autónak túl prosz... pickup. Összesen 24 500 darabot gyártottak belőle , de volt úgy, hogy öt hétre be kellett zárni a gyártó üzemet, mert 300 napra elegendő készlet álldigált belőle a gyárudvaron.

És akkor még nem is beszéltem a megosztó formáról. Hátulról és oldalról még csak-csak, de szemből... Húha. Hát... „Érdekes arcú”. Volt hozzá szerencsém személyesen és valahogy iszonyatosan nem működött a forma. Nehéznek érződött és tohonyának. Közben nélkülözött minden olyasmit, amitől a PT Crusier sikeres és sikkes volt. Az egy személyautó, ami az 1930-as évek derekának, a 40-es évek elejének személyautóira hasonlít – mi több, az éra drága és olcsó autói őrülten hasonlítanak egymásra, szóval mindenki azt lát bele, amit akar.

Linkelném ide a Vezess.hu tesztjét, amiben első kézből szerzett tapasztalatokat írnak le, illetve videót is mellékeltek, amiben tetőt zárnak és rúgják is a gépnek. (A Vezess téved az értékesítési és legyártott mennyiségeket illetőleg. Amit ők említenek az eladásra szánt autók száma volt, amiből lejöttek a töréstesztekre, sajtóflottába és hasonlókra szánt darabok. Az értékesített mennyiségben is tévednek. A forgalmazás első évében 1664, a következőben 9648 darab fogyott. Ez is őrülten kevés, de összesen, 2003-2008 közt 23 479 darab fogyott.)

Kisautónak jobb!
Egyáltalán nem véletlen, hogy az autógyárak mind a mai napig, őrületes költséggel 1:1 méretarányú agyagmodelleket készíttetnek. Egyszerűen másként működik egy-egy forma az életnagyságútól kisebb – meg hát nyilván nagyobb, de most autókról beszélünk, nem lovasszobrokról – méretarányokban. Kisautónak azt kell mondjam, hogy állati menő. Közben meg 1:1-ben – számomra legalábbis –a legkevésbé sem kívánatos.

Kívülről csak annyiban tudok belekötni, hogy nem dolgozták ki rajta a fellépőt, ami az alapfelszereltség része volt. A narancssárga nem gyári színe, de nem áll neki rosszul – mint ahogy a két, fekete „menjgyorsan-csík” sem.

A beltérről nem tudok nyilatkozni – azon túl hogy van neki olyan – mert a lőrésszerű, picuri ablakokon nem igazán látni be.

Meglepően sok változatot készített belőle a Matchbox. 2002 és 2009 közt 17 változata készült, amire 2012-ben rádobtak még egyet. Jellemzően nagyon csicsás, szuperhősös, videójáték- és rajzfilmfigurás dekorokkal. Ez a narancssárga a két fekete csíkkal – ismét csak – kizárólag ebben a 2008-as 10-es csomagban fordul elő.

Nem tervezem halmozni, mert eredetiben nem tetszik, de mint kisautó elképesztően menő!

Nagyon nehéz megítélni, de mintha elől nagyobb "él" lenne az orrában, mint ahogy az a kisautón látszik.

Kisautónak sokkal menőbb, mint a valóságban. A fellépőt nem dolgozták ki.

Hátulról amúgy nagyon tetszik.