Matchbox MB-25, MB-37 és MB-54 Porsche 911 Carrera Cabriolet

Hasonlóan a Porsche 914-hez, ennek a 911 Carrera Cabriolet-nek is megörültem, mikor 2020-ban újra elővette a Matchbox. Hasonlóan jól sikerült darab ez is, így nagyon vártam már, hogy birtokba vehessem. Aztán nagyon nem akart a horgomra akadnia, de végül rám mosolygott a szerencse.

Újratöltve
Első Matchbox Memories-os debütáláskor megírtam róla amit tudni érdemes, aztán később ezt megfejeltem egy giga update bejegyzéssel. Akkor elétek tártam egyszerre az összes addig beszerzett verzióját, ami azóta azért gyarapodott egy kicsit, így most se csak egy verziót mutatok belőle - bár a cím ezt azért előre sejtetni engedi.

Első körben visszamennék a történet legelejére, egészen 1999-re, amikor is bekerült a kínálatba a sárga modell. Ugyanabban az évben egy ötös csomagba is beköltözött fekete színben. A kivitelezés megegyezik a premier-, és a következő évi változattal, azonban az ötküllős kerék mellett ezzel a virágmintással is meg lehetett venni - sajnos és remélem hogy csak egyelőre mindössze ez utóbbi változat jutott el hozzám. A 2021-es szintén fekete festésű változathoz képest elég puritánnak hat, elég sok minden változott ennyi idő alatt, de ne ugorjunk ennyire előre, maradjunk ezen a vonalon és következzen a sárga változat! Ez 2013-ban került a kínálatba MB-25-ként. A halványsárga színt fekete küllős kerekekkel emelték ki és igen részletes lámpafestést kapott elöl és hátul is. Nagyon mutatós, de itt is hiányolom a szélvédő keretének a kifestését, de tudom, ne legyek telhetetlen.

Valami jó is történt tavaly
Térjünk rá a 2020-as változatra! Szintén nagyon mutatós lett a gyöngyházfehér fényezésével, amihez világosbarna belteret párosítottak, majd krómfelniket passzítottak alá. MB-37 volt ekkor a százas sorban, ami MB-54-re változott a következő évre, a színe feketére, a beltere szürkére változott. Lámpafestéseik szintén igen részletesek, szemre a citromsárgán levővel teljesen megegyezőek, mondjuk ami jól sikerült azon kár is változtatni. Extraként a nóziján ki lett festve a Porsche logó is.

Ennyi infó alapján simán lehetne egy update post, de a színek változtatásán kívül történ itt kicsit komolyabb beavatkozás is. Hasonló dolog történ itt is, mint a nemrég mutatott Ford Crown Victoria taxinál, vagyis teljesen újraalkották modellt, amire csak akkor lettem figyelmes, miután már itthon nézegettem a fehér példányt. A kerekeket leszámítva itt sincs közös alkatrésze a 2020-tól kiadott és a korábbiak között. Az alváz is megújult, frissítve lett az aktualitások szerint. Már csak itthon a kibontáskor tűnt fel, hogy a korábban hiányolt visszapillantókat is megkapta, ráadásul fémből vannak. Ez hatalmasat dob rajta, igazán tudok neki örülni. Érzésre az összes hézag és él hangsúlyosabb lett, vagy csak a fehér szín láttatja annak, ezt nem sikerült eldöntenem. A szélvédő is új lett, kicsit mások az ívei, a napellenző és az anyagvastagsága is megnőtt, alkalmazkodva a szigorúbb biztonsági előírásokhoz. Természetesen ezek után a belteret sem hagyták meg eredeti formájában, aminek lehet örülni is meg nem is. Örülni azért lehet, mert sokkal több részlet köszön vissza, de például az ajtó borítás továbbra is hanyagolva lett. A hatalmas szívfájdalom viszont a kormányra pillantva éri az embert, borzasztóan egyszerű, pontosabban szólva ronda lett.

Sajnos egy köztes megoldást még nem sikerült találnia a Matchboxnak, remélem előbb utóbb sikerül megoldaniuk ezt a kérdést. Összességében véve csak ez az egy gyenge pontja lett amit a tükrök felbukkanása próbál egálba hozni.

A szélvédő is megújult

Végre van visszapillantó!

Ugyanazok a kerekek, mégis teljesen máshogy mutatnak

Nagyon elegáns ez a színkombináció

Hangsúlyosabbnak tűnnek a részletek az új kiadáson

A trió lámpái ugyanúgy készültek

Gondolná bárki is, hogy 12 év van köztük?

Jól látható, hogy az új beltér részletesebb, csak éppen egy nagyon ronda kormányt kapott

Az ülések is megvastagodtak

Az alváz is teljesen megújult

MB-25 Porsche 911 Carrera Cabriolet

MB-37 Porsche 911 Carrera Cabriolet

MB-54 Porsche 911 Carrera Cabriolet

Matchbox CY-18 Convoy Ford Aeromax ChariToys Container Truck

A speciális kiadású Convoyoknak se szeri, se száma, de hirtelen csak egyetlen másik Code 2, azaz promóciós kiadású Convoy jut eszembe – az is ennek a szervezetnek készült és olyanom na pont nincs is.

ChariToys vajon mi?
A szerelvényen olvasható 1993-as évszám már előre sejtette, hogy a ChariToysról sok mindent nem fogok tudni kitúrni és így is lett. Létezik egy ilyen nevű dán oldal, ami használt játékokat gyűjt és az azok eladásából befolyt összeget jótékony célra használja – már amennyit a dán szövegből sikerült kihámoznom – de az biztosan nem ez a ChariToys. A Schepens Eye Research Institute és a cím már inkább segített. A Wikipédia szócikke beszédes, tehát azt tudjuk, hogy mit támogattak ezekkel a játékokkal, csak azt nem hogy hogyan, de nyilván valamilyen módon értékesítették őket. A bevezetőben utaltam rá, hogy létezik még egy Convoy szerelvény ilyen logóval. Sajnos ilyenem nincs, de alább találtok képet róla.

 

Ez az a bizonyos másik ChariToys Convoy szerelvény. Sajnos ilyenem nincs. (Kép: eBay)

Nagyon érdekes, hogy a csomagoláson a ChariToys emblémáján kívül semmiféle más jelzés nincs. Egyedül a doboz fenekén van pár sor arról, hogy ki a gyártó, de például Matchbox logó nincs ott sem.

Aeromax
A Ford Aeromax traktor nem új vendég e lapokon. Ha bepötyögitek a keresőbe a bal felső sarokban – mobilon nincs ilyen – akkor sokat találtok belőle. Találomra példának itt egy post, ahol nagyobb mennyiségben fordul elő.

Azt hiszem a történetével soha nem foglalkoztunk behatóbban, ami azért van, mert elég keveset lehet róla elmondani. A Ford az L-sorozatú közepes- és nehéz teherautóit 1970 és 1998 közt kínálta. A szériát Louisville-nek is becézték, születési helye után, ahol a Ford Kentucky Truck Plant terül el.

1988-ban a Ford bemutatja az AeroMax L9000-est, ami válasz a KenworthT600-asára. (A Ford az „AeroMax” formát használja a névhez. Nyilván ez lenne a helyes, de inkább maradnék a Matchbox „jó az úgy”, „Aeromax” írásmódjánál. Ha már eddig rossz volt a postokban, akkor legalább legyen egységes.) Ahogy az a teherautó gyártóknál szokás, kismillió változatban volt rendelhető a jármű, daycab-el és hálófülkével is, hogy csak a nyergesvontatókat említsem. Motorok terén Ford, Caterpillar és Cummins erőforrásokkal is szállították – ahogy az a tengerentúlon szokás.

1996-ban a Ford kiszáll a nehézteherautók piacáról és eladja a Freightliner-nek az egész üzletágat szőröstül-bőröstül. Az L-szériát a Freightliner tulajdonát képező Sterling márkanév alatt forgalmazzák, „Sterling A”, „Acterra” és „L line” neveken – ízesítéstől függően – egészen 2009-ig, amikor a Sterling Trucks lehúzza a rolót.

Ha nem kattintotok rá, akkor nem fog kiderülni, hogy milyen alacsony felbontású ez a korabeli Ford brossúra – elnézést kérek érte, de nem kis meló van benne, hogy egyáltalán van.

Vontatmány
Az elvben 40-lábas, két konténer szállítására alkalmas félpótkocsi a Matchbox Convoy sorozat egyik leggyakoribb vontatmánya, szóval ebben sincs igazán semmi újdonság. A legkoraibb inkarnációjára azért beszúrok egy linket. Cserébe a szerelvénynek külön érdekessége, hogy a két konténer amit hordoz, eltérő. Nem ismerek egyetlen másik Matchbox Convoy szerelvényt, ahol nem egyforma konténerek lennének a rakomány.

Érdekes holmi ez, nagyon sajnálom, hogy nem tudok többet a történetéről.

 

Kedves, macifejes embléma a Code 2 szerelvény vontatóján.

Nem ismerek másik Convoy kamiont, melyen különbözőek lennének a szállított konténerek.

Nagyon szokatlan, hogy semmilyen más felirat nincs a dobozon. Azt nem merem megmondani, hogy milyen régóta szunnyad ez, meg a következő kép a gépemen! Mit nem adnék egy olyan profi fotóháttérért, mint amilyenen ez a kép is készült...

Jól látszik, hogy a két konténer szimmetrikus, nem pedig a két oldal nyomata tér csak el és elforgatva vannak felrakva a vontatóra. Pro tipp: A befőttesgumi képes rombolni a műanyag alkatrészeket! Ha lehetséges tessenek őket eltávolítani!

Corgi Superhaulers – Scania George

Már két postban is ódákat zengtem az általam teljesen véletlenül felfedezett Corgi Superhaulers sorozat nagyszerűségéről. Eddig tartott a világ dicsősége.

#regenmindenjobbvolt
Mikor e sorokat írom, még csak az egyik post publikus a Corgi Superhaulers sagából, melyben nagyjából az egekbe magasztalom a szériát. Az előbbi linken olvashatjátok azt az egyet, amiből a lényeg kiderül, hogy miért a rákattanás erre a Corgi sorozatra. Itt az derül ki, hogy mi ez az egész 1:64-es kamion balhé, meg miért, meg hogy a Hatalmas Griff, az hogy. Ide meg azt fogom belinkelni, amiből kiderül, hogy miért kellett nekem még Scania – a poén lelőve: mert kisfülkés.

#regenmindenjobbvoltdeaztanmegkotlott
Ennyi előzmény után nagyon egyszerű dolgom van azzal kapcsolatban hogy miért kellett nekem ebből egy újabb változat: mert ugyan ez is kisfülkés, de van neki felül, meg a kabin végén oldalt, függőleges légterelője. Ez meg már legitim változat számomra – a sokszor emlegetett ETS2-ben is így van –, illetve olyan félpót van mögé fogva, amilyenem még nem volt. A várakozásaim az eddig tapasztaltak okán magasak voltak, de azt tapasztaltam, hogy ez bizony nem ugyanaz a Corgi Superhaulers mint az eddigiek.

Van egy mesésen szép Tesco kiadású tartálykocsim a szériából – nem volt még, de ami késik az a vonat –, szóval nem fogtam gyanút, mert azt nem „jóárasították”. Majd meglátjátok, „szó bennszakad, hang fennakad”. Az Esso szerelvénnyel amúgy megegyezik az utolsó csavarig, csak hát a festése... Pedig az Esso is remek. Szóval nem fogtam gyanút csak azért, mert az ASDA, ami ezt kiadta az pont olyan dolog az Egyesült Királyságban, mint a Tesco, ez a George meg az ő saját ruházati márkája. Tévedtem. Ők nem voltak szemérmesek, „jóárasítottak”. (Bővebben erről majd alább, mert nem ők a ludasok ebben.)

Az eddigiekkel szemben a szerelvény teljes fémtartalma a fülkére és a tengelyekre korlátozódik. Slussz, ennyi. Az összes eddigi Corgi kamion olyan masszív, hogy diót lehetne velük törni. Ez meg annyira műanyag, hogy dióval lehetne törni.

Eleve a Scania fülkét megdolgozták annyira, hogy csak emlékeztessen a legendás márkára ami „szolgál és svéd”. Eddig mindegyiknek a dobozán ott volt a kamion gyártója, ennek meg nincs. Nahát. Vajon miért? A távolság jót tesz neki, az internetes piacteres képeken sem vettem észre – naná, oldalról fotózta az eladó – a turpisságot, kibontva szembesültem vele, hogy „ezmiez”? A fekete szerelvény az egyszerű logóval amúgy állítom, hogy impozáns, csak közelről ne nézegesd. A vontató alváza műanyagra cserélődött. A kerekekről mindenhonnan eltűnt a gumi és műanyag lett az abroncs. Távolról nem nagy ügy, de közelről siralmas.

Ezzel a félpóttal még nem találkoztam eddig, de egyedül a tengelyei készültek fémből. A hátsó ajtaja rámpaszerűen lenyitható. Elvben. Gyakorlatban nem mertem feszegetni, mert bár van rendes két pöcke, ami tengelyként működik a vontató falába ütött két lyukon áthatolva és mint ilyen amúgy tartós – fent másik két pöcök tartja a helyén zárt állapotban. Csak éppen sikerült a George matricával fixálni a tengelyeket! Tehát ha feszegetem akkor nagy valószínűséggel eltöröm az ajtót, vagy talán csak a matricát szakítom el, úgyhogy maradt csukva úgy, ahogy van.

A szokásos gyanúsítottak
Valahol persze gonosz vagyok, mert az ASDA nyakába varrom ezt a dolgot, pedig nem ők voltak az elkövetők. A Corgi mint az összes patinás brit játékmárka különböző tulajdonosok közt vándorolt az 1980-as évekkel lezáruló fénykoruk után. Az eddigi Corgi Superhauler szerelvényeket még a 2000-es években, a Corgi Classics LTD tulajdonlása idején készítették – és a később még következőket is. Ezt már a Hornby Hobbies Limited jegyzi – igazából nem tudom mikorról, de mindenképpen későbbről. Most is ők tulajdonolják a márkanevet és ha ellátogattuk az oldalukra, akkor szakasztott ugyanilyen Scaniának látszó szerelvényt fogtok látni, egy egész verzióban, pont azokkal a hibákkal, mint ennél. 12 fontért – bár tudom, hogy a szigetországban minden iszonyú drága – nagyon erősnek érzem, főleg úgy, hogy a Wellyk agyonverik minőségben és kinézetben is.

Ez a darab óriási csalódás, a minőségét sikerült messze a Wellyké alá vinni, pedig azokban sincs sok fém. Egy lépésről elmegy, de az eddigiekhez képest rossz vétel volt, nem ajánlom!

Gyuriszállító. Ez is kisfülkés csak van a tetején, meg az oldalán légterelő, ami legitim Scania változat a nagy fülkén innen. Ebből a távolságból még nem is látszanak a bajok. De menjünk csak közelebb!

Mivanmivanmivan? Hová lett a Scania felirat, meg mi ez a hűtőmaszk?!

Elműanyagosodott! Az alváz és a kerekek abroncsai is. Csak a fülke fém, meg a tengelyek.

Plasztik.

A félpót is. Teljesen. Alul-felül.

Hátul semmilyen részletet nem dolgoztak ki. A rámpa-ajtó nyithatatlan, mert az oldalsó matricával leragasztották a tengelyt, ami körül el tudna fordulni. A felső pöcköt nem felejtették el kikerülni.

Ez itt George a lerakása után. Kár érte, amúgy jó kiállású szerelvény, csak közelről nem szabad nézegetni.

A brit mérnökök munkát és időt nem kímélve kidolgozták a létező legrondább inzertet az oldalt is "ablakos" dobozhoz, ami elképzelhető!

Scalextric embléma ügyesen elrejtve a dobozon egy másik Corgi szerelvényre. Az is a Hornby Hobbies Limited tulajdona.

"Ezeket kerüld el" lista a doboz hátoldalán. A konténer, meg az autószállító amúgy érdekelt volna, de ennek a minőségéből kiindulva biztos nem merem megkockáztatni őket.

BadBoy Custom Diecast Garage – Szezon 1 Epizód 6

 

 

A BBC mai adásában a gyűjtemény NRFB darabjairól lesz szó, ezért a szokásos "eredetkutatásnak" semmi értelme nem lenne, hiszen eredeti, átalakítatlan járgányokat láthattok.

 

A VHS kazikon elterülő sorozatról van némi infóm. A Heroes on Hot Wheels (kb. Hősök Menő Verdákban) sorozatot az a New York-ban székelő Family Channel játszotta 1990 és 1991 közt, mely később a Fox Family Channel nevű országos kábelcsatorna lett. Később bekebelezte a Disney és jelenleg éppen Freeformnak hívják.

 

A francia, Michel Vaillant című rajzfilm futott ezen a címen az USÁ-ban. Michel Vaillant francia képregényhős, nagyon leegyszerűsítve egy olyan autóversenyző, aki mindenféle versenyen indul, amit autókkal futnak és nyer. A sorozat 65 részt ért meg, egyenként 25 perc körüli epizódokból állt, amit 12 kazettán adtak ki. Mindegyik kisautó egyedi, csak a kazettákhoz mellékelve volt kapható.

 

Csak NTSC formátumban jelent meg, ezért látható a fenti videón egyfajta "aura" a képen, mert András alapvetően PAL rendszerű, Panasonic VHS képmagnójának van NTSC lejátszási funkciója PAL tévén.

A YouTube-on ezen a csatornán egész sok rész megtekinthető.

Matchbox MB-56 Mercedes-Benz 450 SEL – Felújítás

Réges-régen, egy nem is annyira messzi galaxisban alaposan körbejártuk már a témát a nagy, német tepsivel kapcsolatban. Ez a mostani frissítés post leginkább arról szól, hogy mennyire másként viszonyulunk mi Európa keleti végein a kiszolgált kisautókhoz.

A történeti hűséghez hozzá tartozik, hogy ez a példány a Vateráról származik, egy olyan eladótól aki arról híresült el, hogy nem tartotta fontosnak feltüntetni, hogy amit árul, azok általa kipofozott kisautók. (Ami azért is butaság, mert van tőle olyasmim, amibe lényegesen több ötlet és esztétika szorult, mint a gyári változataiba.) Nem mintha ezzel bármi baj lenne, sőt én lelkesen támogatom a levitézlett kisautók felújítását és átalakítását, halmozom és csodálom modder barátaim műveit. De az nem éppen szép dolog, hogy ő az elektronikus piacterek leggyakoribb jelzőjét használta, a „ritkát”, úgy beállítva, mintha nem mindennapi gyakoriságú, gyári darabokról lenne szó. Én nem figyeltem és belesétáltam a csapdába, mert egyrészt nem voltam benne biztos, hogy csak tamponnyomott verzióban készültek ezek, vagy matricával is. Másrészt tetszett a rend német őrei által használt zöldre sokkal jobban emlékeztető árnyalatú színezés. Tehát ha úgy vesszük, pont úgy jártam, mint Gaben az Üvegtigrisben a napszemcsivel – bár úgy emlékszem nem adtam érte igazán nagy pénzt. Lehet önámítok, de idővel igazából megszerettem, mert elkezdtem értékelni a bele feccölt munkát – bár ezúttal új ötlet nincs benne.

Az igyekezetet az életben tartására értékelem, de matricával sohasem létezett. Még a bolgár borzalmakat is tamponnyomták.

Minden jó rendőrautóra kell vonóhorog! Pont úgy, mint a gyorsulási versenygépekre.

Amikor még nyíltak a kisautók ajtajai...

Hot Wheels – Long Shot

A Matchbox Convoy sorozathoz való vonzódásom már az unásig ismert e helyütt. Hát csoda, hogy mindent birtokolni akarok, ami szembe jön velem és emlékeztet rá? Hát még azt, ami ennyire emlékeztet rá!

A kedvenc Matchbox szériám, az 1:110 körüli méretarányú, kezdetben csak és kizárólag amerikai kamion szerelvényeket mintázó Convoy 1982-ben lát napvilágot. A Mattel ekkor még nem a tulajdonosa a márkanévnek, hanem a legnagyobb konkurens, a Hot Wheels tulajdonosa. Hogy az egy évvel később, az amerikaiak által a mainline-ban kiadott, nagyon sok mindenben hasonló Long Shot reakció erre, afféle fricska, vagy totális véletlen? Nos, majd eldöntitek magatok! Én mindenesetre szolgáltatom a tényeket az összeesküvés-elmélet gyártáshoz!

A méretarány egészen hasonló a Convoyéhoz. Nagyon „hotvílszes” a módi, a gép előre döntött, a hátsó négy kerék nagyobb, mint az első. A lángnyelves festés, a rajtszám, a motorblokktól kívülről hátravezetett, de kémény-kipufogóba kötött leömlők afféle dragstert adnak ki. Az összes jellegzetes, „csőrös” nyergesvontató jegyet hozza, szóval bármit bele lehet magyarázni a Freightlinertől a Peterbiltig, de konkrét típusmegjelölése nincs. Az alsó és a felső rész egyik szegecsét pont a nyereg adja. Bár a Matchboxnál itt egy lyuk gondoskodik arról, hogy a vontatmányt ne hagyja el a nyerges, a Hot Wheelsen ilyen nincs. Naná, nem készült hozzá soha ilyen. De valamiért mégis van itt egy jókora mélyedés. Olyan mély és olyan formájú, hogy hogyan, hogyan nem a Convoyok pótkocsijai tökéletesen illeszkednek bele. (Kipróbáltam, de hibáztam nem fotóztam le. Pótoltam a fotót.) Nem tudok vakon elmenni a tény mellett, hogy Tyrone Malone Super Bossa is 82-ben lát napvilágot mint MB-62. Ha ehhez hozzá veszem, hogy a Hot Wheels neve „Long Shot”, ami valami olyasmit tesz, hogy „csekély esély”, „kockázatos vállalkozás”, „valószínűtlen siker”... Egy évvel azután, hogy a britek egy teljes sorozatot szentelnek amerikai nyergeseknek, a mainline saját megfelelőjében (1-75) meg egy híres amerikai showtruckot hoznak!? Hááát... Fricska lesz ez, nem is kicsi! És tudjátok mi van?

Hogy ez nekem nagyon bejön!

Ebből a szögből nagyon jól látszik, hogy előre van döntve. A típus bármi lehet, az összes amerikai "csőrös" jellegzetességet hordozza.

A méretarány nagyon "konvojos", a festés, a nagyobb hátsó kerekek és a kipufogó valamiféle dragstert, vagy showtruckot adnak ki. Valaki azt mondta, hogy "Super Boss"?

Szponzorlogók. A nyeregnél van az alsó és a felső rész összefogatva, de bár nem lukas, annyira mélyített ez a rész, hogy kompatibilis a Convoy vontatmányokkal. Véletlen lenne? (A következő fotózásnál megpróbálom nem elfelejteni és pótolom ezt a képet. Nem felejtettem el, pótoltam, lásd alább!)

Szépek ezek a klasszikus Hot Wheels kerekek nagyon, mindenen jól mutatnak!

Igyekeztem amerikai témájú Convoy félpótot párosítani vele. Tökéletesen illeszkedne, ha lyuk lenne a nyeregben. Így sem esik ki, de nem tökéletes. Áh, nem létezik, hogy ez véletlen legyen!

Változatok egy témára: Matchbox MB-12 és Majorette Alfa Romeo Giulia QV

Szerintem egy kezemen meg tudom számolni, hogy a mai modern autók közül hány olyan van, ami picit is lázba hoz. No nem vagyok az a modern autó köpködő, egyszerűen csak nem nagyon váltanak ki belőlem ingert. Na az Alfa Giulia az egyik ilyen kivétel.

Már akkor izgalmas volt számomra, amikor még csak szó volt arról, hogy az FCA egy új, hátsókerekes platformot fejleszt az Alfa számára. Amikor elkezdtek feltűnni az utcán az első Giuliák, mindig felkaptam rájuk a fejem, így amikor 2020-ban a Matchbox kínálatába is bekerült a típus, nagyon bíztam, hogy jól fog sikerülni.

Bónuszként a Majorette is rákontrázott és szintén ebben az évben kihozta a saját verzióját belőle, ami szülte az ötletet, hogy ebből egy remek összehasonlító posztot lehetne írni. Amikor a kezembe került a Majorette láttam, hogy ez nem fog összejönni.

A típusismertető lepötyögésétől eltekintenék, mert az alábbi videóban úgy is benne van minden, amit tudni érdemes:

Túl jó nő a csajom
Ami miatt végül elvetettem, hogy valódi összehasonlító tesztet írjak a két kisautóról, az az, hogy igazából nem éppen egy kategóriába tartoznak. Azt be kell látnunk, hogy a Mattel ugyanazokat a szabályokat tartja a Matchboxnál is, mint a Hot Wheelsnél. Azaz ez egy egydolláros kisautó -  legalábbis az Egyesült Államokban - és ez az ökölszabály számít. Nálunk ez az utóbbi időben valahol 600-1200 forint körül mozog függően attól, hogy milyen üzlet polcán lelünk rá, míg a Majorette bő 300 forinttal drágábban indul. Ez abból is adódik, hogy a Samba-Dickie szándékosan följebb is pozicionálta a márkát, mert szerintem rájöttek, hogy fölösleges hadba szállni a Mattellel. És milyen jól tették!

Azt hiszem érződik, hogy melyik irányába is húz a szívem, de el tudom magyarázni, hogy miért. A Majorette, hasonlóan az ős-, Lesney Matchboxhoz egy szintén nagy múltú kisautógyártó. Ami az érdekessége és erőssége is, hogy inkább olyan autókat mintáztak meg, ami a hétköznapi forgalom szerves része. Ezt a mai napig, az új tulajdonos is tiszteletben tartja, követi a hagyományokat. Számos hiánypótló autót kaptunk tőlük: Fiat 127, Audi 80, Renault Twingo, Toyota Yaris - hogy csak párat említsek - amikre más nem is gondolt. Ráadásul mindezt úgy, hogy a minőségre sem lehetett panasz. Végig megtartották, néhány kivétellel, a rugózó futóművet és ami érdekesebb, egy valamilyen nyíló alkatrészt. Persze nekik is voltak sötét időszakaik, amikor a rally szériák parádés festését azzal ellensúlyozták, hogy sötét szélvédővel leplezték a beltér hiányát.

2011-ben meg beütött a ménkű, vagyis inkább a monszun, és az árvíz elmosta a maláj gyárat. Szerencsére kis trükkökkel kimásztak a gödörből - kínai, jobbára nevenincs gyártóktól származó, de minőségi termékeket dobtak piacra a Majorette márkanév alatt - és miután talpra álltak, lehetett érezni, hogy már más kategóriában kezdenek játszani. 

Minimumból közel a maximumot
A Matchbox Giulia ugyan 2019-ben már megjelenik egy speciális Toy Fair kiadásként, de az 1-100 sorozatban csak egy évvel később, mint MB-12. Régi Matchbox hagyományként a csúcsmodell QV-t mintázzák meg. Ami furcsa, hogy nem kapott második színvariációt eddig, így csak pirosban lehet találni. Viszont azon közel minden ott van, ami kell. Elöl részletes és pontos tamponnyomással a fényszórók és a pajzs. Hátul a lámpát nem lustálkodták el azzal, hogy "úgyis piros az autó", sőt kis karbon spoilerek is kaptak egy kis feketét. A hátsó embléma mellett még futotta Giulia feliratra és rendszámra is! A felnik közül is a lehető legjobb választás volt a grafit ötküllős, mert remek kontrasztot ad a kasznival.

A beltér a szokásos. Az ülések és a műszerfal a középkonzollal viszonylag kidolgozott, de a kormány megint csak jelzésértékű, a pizzánál kicsit kidolgozottabb. Ezeket megint be lehet tudni a kis költségvetésnek.

Az egyetlen negatívum amit észrevettem, hogy valami nem stimmel az arányokkal. Túl rövid a feneke és ezért nagy kár, mert így olyan kicsit, mint egy kompakt BMW.

Nagyon közel a tökéleteshez
Nagyon érződik a Majorettnél, hogy az elmúlt pár évben igyekeznek mindent beleadni, hogy ínycsiklandó dolgokat hozzanak össze, mindezt úgy, hogy nem hagyták el a régi hagyományaikat. Már náluk is több sportautó van a palettán, de ugyanúgy megmaradtak a mindennapi városi autók. Az ajtók, vagy a motorháztető még mindig nyílik, a legtöbbször az első fényszórót a szélvédő műanyagából formázzák meg és a rugózást is megtartották. Utóbbinak volt egy nagy gyerekbetegsége, mégpedig a hasmagasság. Emiatt elég sok szupersportautó lett aránytalanul magas, de az Alfánál ezt már kiküszöbölték. Igazából nagyon nehéz belekötni. A szín már alapból sokkal közelebb áll az eredetihez, a tamponozás pontos és részletes, akár a Matchboxnál. Itt ugyan nem kapunk rendszámot, mert hátul ott van illesztve a karosszériához az alváz és a hátsó spoiler se kapott feketét, cserébe körbe az ajtókon ott a fekete keret és az első sárvédőn és a motorháztetőn is meg vannak festve a ki-beömlők.

A beltér pazar és könnyebb is kivenni a részleteket a nyíló ajtók miatt. Rendes kormányt kapunk, bár az egész autó nagyobb, mint a Matchbox. Az alján 1:60-as méretarány van feltüntetve, míg ha ehhez mérem a Matchboxot az közelebb van az 1:64-hez. Elöl a hűtőrács az alvázból van kialakítva, ami miatt kissé mélyebben ül, mint kellene, de ezt betudom a technológia határának. A kerék viszont tényleg nem ez alá való. Ahogy néztem most ez az általános egyenkerék, bár a prémium szériában van nagyon hasonló a a gyári felnihez. De ez most nem egy átalakítós poszt.

Egy szó, mint száz, vigyázó szemetek Majorette-re vessétek!

Matchbox '16 Alfa Romeo Giulia tavalyról

Minden a helyén. A kép nem adja vissza, de külön piros árnyalat a hátsó lámpa

A kerék a lehető legjobb választás, csak a feneke lett picit lapos

Erős kihívó a Majorette. Ha egy kategóriaként tekintenénk rá, akkor nehéz dolga lenne a Matchboxnak

A szín is sokkal közelebb áll a valósághoz, viszont a kerék inkább német

A szélvédőből kialakított fényszóró nagyon élethűvé teszi

Minden  helyén. A rendszámtábla kicsit robosztus, de hátul ott van illesztve az alváz

Tisztességes kormány. A spórolás azért itt is érezhető, mert az élekre sok festék nem jutott.

BadBoy Custom Diecast Garage – Szezon 1 Epizód 5

 

 

A mai epizód különösen kedves a szívemnek, mert a legkedvesebb videójáték sorozatomat, a Grand Theft Auto mind a mai napig utolsó, ötödik részét dolgozza fel. A sorozatot az első 3D-s verziótól, a harmadik résztől követem - bár a másodikból, a GTA Londonból is őrzök egy példányt -, beleértve a Sony Playstation Portable exkluzív változatokat is.

Trevor a kedvenc antihősöm. Eddig háromszor toltam végig a játékot történet módban és mindháromszor azzal a befejezéssel, hogy őt ültettem fel a felhő szélére a végére, annyira nem bírom ezt a pszicho-szociopatát.

 

A Trevormobil nagyon jól sikerült! Azt lehet tudni, hogy a Rockstar, a Jeep Kaiser M715-öt vette alapul, ami egy könnyű, katonai teherautó. Mint ilyen nem igazán gyakori civil járműként, bár nem elképzelhetetlen ebben a szerepben. A napnál világosabb, hogy ilyet beszerezni átalakításhoz nem egyszerű, mert jó eséllyel egyáltalán nem létezik 1:64-hez körüli méretarányban. Az én szememben még inkább felértékeli az eredményt, hogy egy Corgi Land Rover  - nem tudok ilyennel szolgálni, nekünk nincs - került átalakításra az igencsak meggyőző végeredményhez. Pont ez a dioráma volt az, amire az ominózus RTL Klubos interjú alapján leginkább felfigyeltem.

Matchbox MB-73 Mercury Commuter – Update

Egy óriási kedvencemből sikerült végre beszereznem egy makulátlan darabot! Én pontosan tudom, hogy egy csatahajó méretű, amerikai kombi maga az ásító unalom, nekem mégis gyerekkorom egyik meghatározó darabja. Korábban megírtam már mindent róla, amit érdekesnek tartottam – meg a testvérkéiről is. A jelenlegi post oka pusztán csak az, hogy sikerült emberi áron vásárolnom belőle egy példányt, aminek nincs makulája.

Tudom én, hogy unalmas, gyerekkoromban valamiért mégis imádtam - pedig nem is volt nekem. Még ez a szín is büntet...

Igen, ez az ős-, Regular Wheel változat. Az ilyen szuperközeli képek nem csak a fantasztikus részleteket tárják fel, hanem a legapróbb hibákat is. (A porszem nem hiba, hanem szolgáltatás!)

A részletek! A Mercury felirat nem tintából, hanem bizony fémből kiöntve és az egész úgy van fényezve, hogy a festék nem eszi meg az ilyen apró részleteket. De még csak az ajtókilincset sem. A kikandikáló blökik olyan részlet, amiktől generációk zárták a szívükbe a Matchboxokat úgy általában. Az sohasem zavart, hogy az ebek pofája nincs részletesen kidolgozva, hiszen olyan aprók, hogy nem is tűnik fel.