A Matchbox Audi RS6-os Avantja már nem először fordul elő nálunk, amiről Joe már korábban részletezett a Superfast verzió kapcsán. mint a legutóbb mutatott zöld példány, ez is ötös pakkból származik, mégpedig a 2007-es, Autobahn névre keresztelt csomagból. Kivitelezésileg semmi olyat nem tud, mint amit eddig ne láttunk volna, a fekete fényezéshez sötét árnyalatú felniket választottak, ami egyértelműen jól áll neki. Manapság is hasonló kivitelezésben kéne megjelenni a Matchboxoknak, nem pedig tarkabarkán.
A Matchbox Memories-on szerzőtárs kollégák nevében is
beszélhetek, hogy az első generációs VW Golf kedves a szívünknek. Halmozzuk is
a különböző gyártóktól származó értelmezéseit, rögvest legutoljára egy
remek rally verziót a Hot Wheelstől.
A Matchbox értelmezésből egy
ritka, japán verzióval indítottunk – típustörténettel, ahogy kell –, aztán
következett egy elfajzott
bigfoot nyuszi szintén tőlük. Érdekes módon az amúgy
leggyakoribb, zöld, tetőcsomagtartós-szörfdeszkás verzió kimaradt. Ahogy
elnézem, nem csak nekem, de a többieknek is. Ennek a magyarázata az, hogy a
hiánytalan darabok, melyeknek megvannak a deszkáik a tetejükön meglehetősen
drágán szaladnak – nem véletlenül, ezek az akszesszoárok vesznek el pillanatok
alatt a normális, rendeltetésszerű használat, azaz a játék során.
Amit most szeretnék megmutatni
nektek, az eredetileg a fentebb említett, szörfhordozóként kezdte az életét, de
valamikor megfosztották a deszkáktól és kapott egy fehér festést, meg néhány
festékpöttyöt az első fertályára. Az átalakítást nem én követtem el, hanem egy
ismeretlen. Az eredmény jó pár börzével ezelőtt vetette magát a kezembe és
mivel jelképes árat kértek csak érte, nem volt lelkem otthagyni őt. Ha
sikerülne valamit találnom a tetőcsomagtartójára rakománynak, ami ott is marad
a kialakított kis rögzítő fülek alatt, akkor bátran nevezhetném átalakításnak,
így csak félkésznek tekinthető a legjobb indulattal is.
Amúgy nem is ez az első
megjelenése ezeken a lapokon, mert a nem is olyan közeli múltban már
asszisztált itt a SuperKings
K-10 Bedford szerelvény bemutatásához.
Nem a legszebb a fényezése - főleg a motorház tetején -, de mivel egészen jelképes összeget kértek érte, nem volt szívem ott hagyni a börzén.
Szerkezetileg hibátlan és hiánytalan, csak a tetőcsomagtartóra kéne valami, ami ott is marad a helyén.
Majdnem napra pontosan egy
hónapja volt, hogy a Matchbox háromhüvelykes
méretarányú El Camino-ját tárgyaltuk – részletesen, típustörténettel, ahogy
kell! Akkor elkövettem azt a másfél mondatot, hogy „egyetlen kivitele sem
tetszik nekem úgy igazán. Vagy a színe nem tetszik, vagy idétlen a dekorációja,
ha meg ezek okék, akkor sikerül rettenetesen béna kerekeket biggyeszteni alá.”
Nos, ma azt a változatot szeretném megmutatni, ami majdnem oké.
Ez a verzió 2005-ben került az
amerikai Superfast kínálatba és mindössze egyetlen évet élt meg. A 15 500 példányban
készülő spéci kiadást egy „bruhahahával” kommentálnám, puffogtam
már egy sort ezzel kapcsolatban korábban.
A matt fekete fényezés vadmalac,
a kiemelt részletek rendben vannak, az El Camino SS felirat az oldalán remek,
egyedül a kereke az, amivel nem tudok kibékülni. Ízlések és pofontok persze
különbözőek, de szerintem ez a kerék bár remek, valamiért nem mutat jól ez
alatt a konkrét autó alatt.
A holmi nyilvánvaló okokból marad
NRFB, aminek fájdalmas velejárói a „többet sejtetnek, mint láttatnak” fotók.
MB-46 Superfast 1970 Chevrolet El Camino SS, 15 500 darabos spéci kiadás. Aha.
Festékpöttyök a fényszórókon!
Szép kiemelések a matt fekete fényezésen, de a kerekekkel nem tudok kibékülni!
Iszonyúan utálok blistert fotózni, de ez érthető okokból marad NRFB.
Nem vagyok híve sem a Hot Wheels sem a Matchbox körében a fantáziaautóknak, de vannak olyan esetek amikor egy-egy autó már olyan régi, hogy hozzá tartozik a modellgyártó portfóliójához. Ez most nem egy olyan autó. Ez az autó vadonatúj! DE! Olyan, ami "állatorvosi lóként" megtestesít egy tuning stílust, a Bosozokut.
Mi is az a Bosozoku?
Nem tervezem koptatni a klaviatúrát. Biker_Kolee már megtette helyettem a Jajj,de csúnya blogon, igen magas színvonalon.
A Bosozoku egy japán szubkultúra, mely az 1950-es évekig vezethető vissza, amikor is a második világháborút követően a japán autó-, és motoripar épp virágzani kezdett. Elsősorban motorosoknak köszönhető eme stílus, leginkább olyan átalakításokkal sokkolták az átlag japán járókelőket, amelyek –mily’ meglepő- nem voltak engedélyezettek. Ilyen például a hangos kipufogó, a spoilerezés, és a KRESZ-t sem igazán kedvelték. Előszeretettel motoroztak sisak nélkül, cikáztak a sávok között, ezzel veszélyhelyzetet kialakítva, a piros lámpát is zöldnek látták, és a rendőri összetűzésektől sem riadtak vissza. Fakardokkal, fémcsövekkel, baseball ütőkkel és akár Molotov-koktélokkal is szembementek a rend szigorú őreinek.
Tehát egy olyan irányzat, amit egy 11 évvel ezelőtti film és az azt követő öt hozta előtérbe. Ennek ellenére Európában nem olyan régóta ismert. Nem mintha ma népszerűbb lenne az öreg kontinensen. Néha felmerül bennem, hogy Japánt is egy külön kontinensként kellene jellemezni, hiszen annyira egy másfajta világ, más kultúra, hogy az egy európai vagy bármilyen más ember számára felfoghatatlan. A Japánokat nem megérteni kell, hanem elfogadni.
Miniatűr stílus
A Hot Wheels, mint az az elmúlt években is tapasztaljuk, egyre nagyobb figyelmet fordít Japán felé. Tavalyelőtt megkaptuk a Skyline R34-et, az Infiniti G37-et és a 370Z-t. Tavaly pedig a Honda S2000 és a két klasszikus Skyline, a KPGC10 és a C110 került be a kínálatba. Idén ez folytatódni látszik, amit a Mazda RX-7 is képvisel, valamint a mai poszt alanya a Mad Manga.
Az autó tökéletesen visszaadja a Bosozoku hangulatát. A cápaorr, a szélesítések a szegecsekkel, az előre kiszerelt hűtő, a spoilerek, a hatalmas felnyúló kipufogó és a lila szín az ezüst mintával mind-mind úgy vannak összedolgozva, hogy egy egységet alkossanak. Úgy túlburjánzó, hogy hihető. Az alap leginkább egy C110-es Skyline-hoz hasonlít.A beltér szintén lila és nem túlbonyolított. Ebből van kialakítva a kipufogó, az oldalsó taposó és az első spoiler is. A hűtő az alváz szürke részéből ered. Az első lámpák a hűtőrács helyével a szélvédő műanyagából lett előre vezetve. A kerekek a szokásosnál kisebbek, ilyet eddig csak a Go Kart, és a '62-es Mustang alatt láttam. Biztosan van még olyan aminél használják, csak ritkán.
Összességében egy jól sikerült, stílusos kisautó. Sosem építenék és sosem vennék ilyet 1:1-ben, de kell, hogy változatos legyen az autós kultúra.
Ez alkalommal öt új tétel kerül a használtautó-kereskedésbe. Mint mindig, a csere és az eladás is érdekel. Képek - szokás szerint a Használtautó-Kereskedésben!
Mióta felnőtt fejjel elkezdtem gyűjtögetni a Matchboxokat, már számtalanszor elhatároztam, hogy begyűjtöm újra a gyerekkori példányokat. Szerintem ezzel nem csak én vagyok így, általában ezzel szokott elindulni az ember a lejtőn. Nálam ez a folyamat elég döcögősen halad, apránként csorognak a gyűjteményembe a régi kedvencek, de ez főként rajtam múlik, nem voltak azok igazán extra darabok. Az egyik ilyen gyerekkoromban is meglévő, ám mára már eltűnt Matchbox markolóm, ami egyszerűen csak Excavator néven fut. Persze a rajongók ennek is kiderítették az eredetét, ugyanis Atlas Excavatorként fut a legtöbb internetes adatbázisban. Elég sokáig megmaradt a Matchbox kínálatában, 1981-ben kezdték forgalmazni, és még 2000-ben is a kínálat részét képezte, de utoljára egy 2003-as, ötös pakkban bukkan fel. A többféle változatból nekem a legkommerszebb, vagyis az 1982-től egészen 1991-ig változatlan, sárga/fekete alapkivitel volt, vagyis már van meg megint. Kivitelezését tekintve szerintem teljesen rendben van, a kidolgozása minden fontos részletre kiterjed, némi hiányossággal egyetemben. Ez a hiány a beltérben érhető tetten, a felépítmény műanyag aljából szerintem egy ülésre azért még futhatta volna, az üvegezés hiánya pedig megszokott a cég hasonló modelljeinél. Eme elenyésző hiányosságot azonban kárpótolja a mozgásra képes alkatrészek. A felépítmény körbe forgatható, természetesen a gém is fel-le mozog, amiként a végén található kanál. A gém sem szűkölködik a részletekben, ám már gyerekként is zavart, hogy a közel kilencven fokos törés fix benne, ott nincs benne csukló. Ezt a kanál megfelelő korrigálásával lehet áthidalni rakodás során, de azért mégiscsak úgy lenne az igazi, ha az ott is mozogna. Az alváz egy részletgazdag lánctalpat kapott, ami azonban csak dísz, ugyanis a munkagépünk négy apró kereken gurul. Kicsit illúzió romboló, de engem ez se anno, se most nem zavar. Összességében szerintem egy remek kis játékszer, örülök, hogy újra a gyűjteményem részét képezi.
Rakodjunk egy kicsit
A kanál helyzetét korrigálni kell a rakodás során, hogy az áru benne maradjon
Talán a gyerekkoromban kapott Matchbox GMC Wrecker által kedveltem meg az autómentő járgányokat, ami mára kezd rajtam kicsit elhatalmasodni. Ennek okán néha beesik a GMC-n kívül is egy-két (kis)autómentő. Ezek közé tartozik az 1978-ban a Matchbox által kreált, egyszerűen csak Wreck Truck névre keresztelt, természetesen még csupafém játékautó. A névtelenség ellenére, sok adatbázisban elé biggyesztik a Ford márkanevet is, mivel erősen hasonlít a Ford A-sorozatú teherautójára. Az A sorozat hivatott kitölteni az űrt a Transit és a D sorozat között, vagyis teherbírásban a 3,5-7 tonnáig húzódó sávot. Költséghatékonysági alapon igyekeztek minél több alkatrészt átemelni a kisebb Transitból, ezért is fedezhető fel némi hasonlóság a két típus között. A konkrét mintául szolgáló alany pedig egy A04xx-es teherautó lehetett, vagyis a sorozat két tagjából a kisebbik teherbírású. Ami a Matchboxot illeti, az a kor színvonalához mérten precíz, részletgazdag kidolgozást jelent, egészen az apró részletekig. Ami nincs, az a visszapillantó tükrök és beltér. Utóbbit matt üvegezés fedi, az alapanyag meg gondolom belekerült a dupla, kihajtható gémekbe. Eme klassz kis verdát négy évig pörgették csak az 1-75-ös sorban, így variáció sem sok van belőle, azok is inkább csak ablak vagy a gém színekben térnek el egymástól. Piros mellett igazából még sárga színben lelhető fel, ami Twin Pack-ban bukkant fel. Bevallom, tudatosan nem kerestem magamnak ebből a Matchboxból, mert valahogyan nem fogott meg, egészen addig, amíg az alábbi, szintén Twin Packból származó darab nem vetődött elém. Egészen máshogyan fest egy kis felirattal az oldalán, így a kissé kopottas, de csak egy pár százasba kerülő vontatót nem tudtam otthagyni.
A Ford F-100 Panel Delivery-ről a Matchbox értelmezés kapcsán olvashattatok bővebben, a Hot Wheels által megalkotott darabról pedig egy piros kapcsán volt már szó. Ebből kifolyólag már nem sok mondanivalóm maradt a konkrét kisautóról, csak annyit, hogy ez a változat 2001-ben került ki a Mattel kezei közül. A fényezését tekintve szerintem ez az egyik legszebb darab, amiről persze a fő témát adó motorgyártó cég logója tehet. A Harley-Davidson embléma fekete-narancs kombinációja már eleve egy jó párosítás, ami különösen jól mutat az ezüst alapszínen. Ráadásul a Ford és a Harley kapcsolata valós, az idők folyamán készült pár F szériás Ford kisteherautó kiadás a motorgyártó logójával ellátva, limitált kiadásként. Az évjáratból adódóan természetesen ez még nyitható motorháztetővel rendelkezik, de nem nagyon nyílik, elég rendesen beragadt. Sírva mondjuk nem fakadok tőle, igazából örülök is egy kicsit, hogy a most futó példányokról lehagyták ezt az extrát. Anélkül szépen összesimul a karosszéria, viszont olyat még nem tudtam venni, mert eddig csak borzalmas színösszeállításban készültek.
Jó ötlet volt fekete háttérrel kiemelni a hűtőrács díszítését
Csak két kis piros pacával mutatna jobban hátulról
Az első, turbóval felszerelt vízhűtéses blokkot tartalmazó Porsche 911-est mintázó Matchboxok közül egyet már mutattam nektek. Talán nem volt túl szerencsés az ötvenéves évfordulós pecséttel ellátott kivitellel kezdenem a sort - premiermodell ide vagy oda -, hiszen annál csak szebbek jöhetnek. A köztes darabokat átugorva, egyből az egyik csúcskivitelt, vagyis egy 2005-ös Superfastot mutatok most nektek. Kiemelt modell létére igazából csak a fényszórók, a hatalmas légbeömlők és az emblémák kifestése emelhető ki, ami szerintem még beleférne egy 1-75-ös darabnál is. Persze ez mit sem von le szépségéből, a kevesebb néha több is tud lenni. Ami azonban igazán feldobja a piros és a fekete kontrasztját, azok Superfast kerekek. Szerintem nagyon jól megy a kis Porschéhoz ez a peres gumis krómfelni, teljesen helyén valónak érzem.
Nem nagyon tud többet, mint amit egy 1-75-nek kéne alapból
Szerintem nagyon jól mutat alatta ez a peresebb és krómozott Superfast kerék
Áldassék a Hot Wheels
neve, hogy pár éve felvették azt a jó szokást, hogy minden évben
újabb és újabb, legendás filmes autóval rukkolnak elő a
mainline-ban! A „pár éve” az előző mondatomban azt jelenti,
hogy lövésem sincs, hogy mióta csinálják ezt hivatalosan,
nevesítve a járgányt és kötve a filmhez. A 2009-es Plymuth
Fury-t én már ebbe a filmesautó vonulatba sorolom – holott ugye
hivatalosan ez
nem Christine, hanem „csak” egy 1957-es Plymouth Fury, egészen
Christine közeli festéssel és attól is tekintsünk el elegánsan,
hogy ez pont egy Treasure Hunts. Még az is lehet, hogy pont a mai
szeánszunk tárgya – szeánsz, ééééérteeed? – az első
licenciával megtámogatott ilyen filmmobil. No, így vagy úgy, ez a
törekvés azért remek dolog, mert ezek az autók vagy egyáltalán
nem léteztek korábban háromhüvelykes dimenziókban, vagy ha igen,
akkor nagyon kis szériában készültek és már eleve csillagászati
áron dobták őket piacra – mondanom sem kell, hogy az áruk azóta
csak felfelé kúszott. A Hot Wheels úgy „jóárasította”
ezeket, hogy sikerült – legalábbis eddig – megtalálni az arany
középutat a gyerekjáték és a rajongói féltett kincs közt.
Remek példa erre a Vissza a Jövőbe, DMC-12 időgépe!
Alaphelyzetben
remek játékszer, de ha valaki olyan ügyes, mint Andrew0807
kolléga, akkor ilyesmit
képes belőle kihozni. E post alanya azonban egy évvel korábbi
kiadás és legalább olyan jó!
Szellemirtók
1984-et
írunk és javában tombol a VHS korszak. Szerintem akkoriban
nagyjából mindenkinek ott figyelt a gyűjteményében – már
akinek volt ilyen technológiai vívmánya, ha jól emlékszem, akkor
nekünk nagyjából pont ekkoriban lett ilyen ketyerénk – a
Ghostbusters egy agyonmásolt kópiája, jó eséllyel német
szinkronnal és fahangú alámondással, amibe behallatszott, amikor
a kutya ugatott, a gyerek sírt, a szomszéd meg feljelentést gépelt
a munkahelyéről hazalopott Erika táskagépen. A Bill Murray, Dan
Aykroyd, Sigourney Weaver, Harold Ramis, Rick Moranis fémjelezte
tudománytalan-fantasztikus vígjáték igazi telitalálat, mert
iszonyú profi módon nem veszi magát komolyan. A film óriási
siker, a 32 millió dollárba kerülő produkció már a
bemutatásának első hetében 13,6 milliót hoz vissza Amerikában
és amikor ott lekerül a vászonról 1985 októberében, csak az
amerikai mozibevétel 238,6 millió felett jár. Hol van aztán még
ehhez a világ többi részén generált bevétel, meg a
mörcsöndájzing? Ez utóbbi sem lehet kis összeg, hiszen a kis
szellemfigurával bármit el lehet adni, egészen
jó számítógépes játékfeldolgozás készül belőle, szóval
óriás kasza lehet, de amiért 1984-ben bármelyikünk gondolkodás
nélkül felajánlotta volna az egyik veséjét, az egy ECTO-1
modellautó.
Rajongói klipp mindkét Ghostbusters film jeleneteiből vágva, Ray Parker Jr. zenéje alá. Figyeljük meg ECTO-1-et akcióban!
ECTO-1
A
Szellemirtók szolgálati gépjárműve egy 1959-es Cadillac
mentőautóból lett átfaragva, melyet a Miller-Meteor épített.
Már jó régen tisztáztuk, hogy az olyan spéci felépítmények
előállítása, mint a betegszállító, vagy éppen pompakocsi,
kivétel nélkül a felépítmény építő cégek feladata, mert a
nagy autógyárak nem elég rugalmasak a megrendelő igényeinek
kielégítéséhez, nekik ez túl kis falat ahhoz, hogy a gyártósorra
tegyenek ilyesmit. A Miller-Meteor itt jön képbe. Az 1956-1979
közt regnáló cég akkoriban a felépítményt gyártók között
a középmezőnybe tartozott. 59-ben 2100 autót szállított a
Cadillac a felépítménygyártóknak, szóval tudva azt, hogy nem ők
állították elő a legtöbb ilyen autót – hanem nevezetesen az
Eureka nevű cég – az 59-es Miller-Meteorok már eleve ritka
madárnak számítanak. Innentől valahol érthető, hogy a mentő-
és pompakocsi gyűjtők – merthogy ilyenek is vannak ám –
legszívesebben kilövési engedélyt bocsátanának ki azokra, akik
ECTO-1 hasonmásokat építenek ezekből az autókból. (Az meg az
érem ellenkező oldala, hogy a Ghostbusters, meg az ECTO-1 nélkül
ezeket a verdákat már kivétel nélkül, rég elnyelték volna az
Egyesült Államok roncstelepei, mint ahogy valószínűleg a
zömükkel ezt is tették.)
Miller-Meteor katalógus a tárgyévből. A zöld-arany színkombináció nem fantáziarajz. A kisebb amerikai településeken nem feltétlenül volt pénz külön mentőautót és halottszállítót fenntartani, ezért nem volt ritka, hogy ezt a feladatot ugyanaz a jármű látta el, amihez valamilyen semleges színt választottak, például bordót.
Mit lehet erről az autóról elmondani?
6,3 literes V8-as hajtja, ami 320 lóerőre elég, ami nem hangzik
rosszul, de ez a kombi-csatahajó, több mint 3 tonnás tömegét
megmozgatandó inkább cirkálásra jó, mintsem gyorsulási
versenyzésre. Viszont légrugózása volt, ami kifejezetten jó
dolog, ha valaki aki éppen a mentő hátuljában utazik fekve, nincs
túl jól. Persze ez is az amerikai nagyautós ringatódzásra volt
hangolva – elég csak a fentebb látható Ghostbusters klipet
megnézni, hogy gyors kanyarnál mit művel a gép. Arról
már ne is beszéljünk, hogy ez a dög mekkora! Tényleg ne
beszéljünk, inkább nézzük meg a Fifth Gear-nek egy ECTO-1
replikáról szóló részét!
A brit 5th Gear egy epizódja tárgyal egy ECTO-1 replikát. Kifejezetten hű, nem?
Arany középút
Mint
a bevezetőben arról már beszéltem, szerintem a Hot Wheels azért
remek, mert ezekkel a filmes autókkal az arany középúton jár.
Persze, az eredetinek fehérfalú abroncsai voltak, meg rengeteg
színes mindenféle a tetején, meg bizonyosan millió apró
részletet lehetne mondani még, amivel a Hot Wheels és a filmben
látható autó eltér – különösen, hogy a film második
részében ECTO-1 is változik, még több bizgentyűt, meg
teljesítményfokozó matricát kap. Viszont ez dedikáltan játékszer
és nem gyűjtői darab, ami megköti a gyártó kezét, illetve az 1
dollár (körüli) ár is szab határokat. Ugyanakkor még az is
belefér, hogy a beltér ne legyen elnagyolt, hanem ott legyen a
szellemírtászati felszerelés, meg a műszerfal is kapjon extrákat.
Persze ez is feljavítható utólag, de maga az alapdarab sem utolsó,
sőt! Érdekes, hogy a Hot Wheels ezeken az alapokon 2011-ben kihoz
egy 6530 darabos, speciális kiadást, ami
a kerekeiben és a részletesebb festésében tér el ettől, de
őszintén szólva az nem tetszik, mert a színezés több helyen is
pontatlan, amihez képest én inkább maradnék a szerényebb
darabnál. Szerintem zseniális, filmrajongóknak kihagyhatatlan
darab, csak hát ugye két évvel ezelőtt lehetett ilyet túrni a
hipermarketekben, ma már ezek sem olcsóak az internetes
piactereken.
Azt hiszem ezzel a holmival bárki az iskolaudvar császára lehetett volna a nyolcvanas években!
Játékszer kategóriában, 1:6x méretarányban és az 1 dollár körüli árban egyáltalán nem rossz! Sőt!
Az eredetihez híven nem szimmetrikus a két oldala.
A tetőn lévő holmi könnyedén eltávolítható, ami szándékos, mert így még jobb a betekintés a beltérben lévő cumóra, amihez jókora tetőablakot is implementált a gyártó. Remek munka!
Ritkán kerül a kezeim közé régi Hot Wheels kisautó, de akkor mindig meglepődöm, hogy mennyire más volt akkor és most most egy játékautó. Hasonlóan a régi Superfast Matchboxokhoz, az akkor még konkurens Mattel is csupafém kisautókat készített, ráadásul némelyiket számos extrával felvértezve. Többek között ilyen a Hare Splitter névre keresztelt, de valójában egy első generációs Volkswagen Golfot takaró szépségük is. A tudnivalókat Rájen kolléga már anno leírta egy fehér darab kapcsán. Sok mindent az ott leírtakhoz nem tudok hozzáfűzni, így ajánlott a linkre kattintani. Számomra hihetetlen, hogy ilyen kaliberű kisautók kerültek ki anno a Hot Wheels kezei közül, egyszerűen zseniális! Kicsit más dimenzió, mint a Matchbox egyes Golfja.
Több mint egy éve nem
járt nálunk Volvo
Container Truck, pedig halmozom a típust, úgyhogy amikor
rendezkedés közben a kezembe került ez a verzió, nem raktam
vissza a dobozba, hanem közöltem vele, hogy túsz
ő most bizony jön velem a blogra.
Mivel bőséggel
szerepelt nálunk korábban – tessék csak visszalépegetni a fenti
linkről! – bátran hanyagolhatom a tőlünk ilyenkor megszokott
ismertetőket. A Bamca.org szerint a Supersave Drugstore verzió egy
brit „promó”, ami úgy Code
1, mint ahogy az
Unic változat is ország és elárusítóhely exkluzív volt.
Túrtam kicsit a netet, de nem találtam meg a céget, az is lehet,
hogy már régen megszűnt, vagy beleolvadt valami más láncba, ami
annak a fényében, hogy a Bamca.org 1987-re keltezi ezt a kiadást,
egyáltalán nem elképzelhetetlen. Így vagy úgy, teljesen jól
hozza egy olcsó szupermarket hálózat teherautójának hangulatát,
szerintem kitűnő.
Mint az jól látható,
NRFB és nem is óhajtom molesztálni ebbéli állapotában. Ezért a
bontatlan csomagról készült kép mellé elhelyeztem pár olyat,
melyek korábban már itt szereplő MB-20 Volvo Container Truck
verziókról készültek és az összes olyan részletét
megmutatják, melyet a doboz eltakar.
