Változatok egy témára: Metchy Porsche 928 kontra Matchbox MB-59 Porsche 928

Beczl már tett említést "A legális és illegális kisautógyártás Magyarországon a '80-'90-es években" című sorozatának a negyedik részében a Metchy által lemásolt Matchbox Porsche 928-ról, ahol igen jól leírja az autók történetét. Ezért én most csak a végtermékkel szeretnék foglalkozni, pár szóban összefoglalni, hogy miben is különbözik a lemásolt Matchbox modelltől.

Könnyen rá lehet vágni, hogy "minőségben"! Persze, de vegyük csak sorra az eltéréseket! Elsőnek a kisautó anyagát, ami a kasztni esetében maradt fém - anyagminőségére nem térek ki, az nem olyan látványos ha festve van -, az alváz műanyag. A festés tapintásra nem nyújtja a simaság érzését, ami az öntvény felületének is köszönhető. A műanyag alváz még nem lenne olyan nagy tragédia, a Matchbox is szokott ilyet csinálni. Viszont itt olyan, mint ha picit hosszabb lenne a kelleténél, középen be is hasasodik. Műanyagok esetében ahol lehetett, ott kemény műanyagot használtak, ami jelen esetben a belteret és a tetőablakot érintette.

A finom részleteket tekintve, már több eltérés tapasztalható, például nincsenek rendszámok, ablaktörlők, és a többi, amit a képeknél majd részletezek is. Az ajtók nem nyílnak olyan tágra, mint a megmintázott modell esetében. A rugózása viszont megmaradt és nagyon jó, a kerekek is jól gurulnak, ezekre nincs is panasz.

Amire azonban büszkék lehetnek a másolást végzők az az, hogy kreáltak rá egy napfénytetőt. Nem is akármilyet, olyat ami nyitható. Egyszerű a megoldása, a szélvédő műanyagjában van egy kis mélyítés, amiben szabadon mozoghat a tetőablak kis műanyag lapocskája. Ha a minőségre nem is, erre az egyre büszkék lehetünk, nagyon sokat dob a modellen ez a kis extra.

Metchy Porsche 928

A Matchbox modelljét csak a tetőablakkal tudja felülmúlni

Lemaradt a rendszám, a belső tükör és az ablaktörlő is. Balról a Matchbox, jobbról a Metchy

Oldalról sem hibátlan, ugyanis lefalazták az indexet

Hátul is hiányzik a rendszám és az ablaktörlő, valamint a csomagtér zár is. A Porsche felirat sem olyan szép, mint a Matchboxon.

A nyitható tetőablak óriási ötlet volt, szerethető részlet

Az ajtó itt is nyílik, ám eléggé kis szögben - legalább is nem mertem tovább feszegetni. A kerékkrómozást a Matchbox is be tudja sokallni (lásd a kék modelleken).

Az alváz immáron műanyag, a felirat orientációja megfordult. Az általános minőségre jó példa ez a kép, nézzétek meg a küszöböket alulról, már gyárilag le van peregve róla a festés! Gondolom feszesen ment a helyére az alváz.

A kék Matchbox is kapott egy testvért

Jól áll neki a fekete belső, ahol meghagyták a kormány rossz oldali elhelyezését

Eléggé vonzza a szemet ez a "szolid" belső szín

Csak úgy suhan a doboz oldalán levő grafika szerint

Ez maradt a gyerekkori példányomból :-(
A tetőablak kialakítása pofonegyszerű

Matchbox MB-53 Rhino Rod

Magyarázattal tartozom az ügyben, hogy miként kerülnek a gyűjteményembe „én ezért amúgy egy fillért nem adnék” darabok. Egyrészt vagy veszek egy komplett gyűjteményt – na, ilyen már régen volt –, vagy több darabot kínál csomagban valaki valamelyik internetes piactéren és így csúszik be egy-egy ilyen, vagy kedves apósom vásárol nekem hirtelen felindulásból ezt-azt az eBay-en, vagy a környékükön lévő hipermarketekben – mivel ezt egy másik kontinensen csinálja, ezért kerülnek tőle érdekes darabok hozzám. Mondjuk ő ezt elég jó érzékkel csinálja, autó ügyben – meg úgy általában – stimmel az ízlésünk. Most is ez utóbbi történt, jó hosszú kerülővel jött tőle egy kisebb pakk és a sok jó közül gyorsan kiemeltem egy iszonyút. Itt a mindenszentek, Halloween ha úgy tetszik, lehet borzongani!

Ha nem néztem be valamit, akkor 1994 volt az az év, amikor az akkoriban a Tyco tulajdonában lévő Matchboxnál megjelentek az első állatokra hasonlító járművek. Valaki úgy döntött a terméksorvasztási részlegen, hogy jópofa ötlet lenne ilyeneket csinálni és vicces neveket adni nekik. Szóval ekkor debütál az MB-27 Tailgator, ami azért egy vicces név, mert angolul „tailgating” ami nálunk a „tolás”, amikor valaki zérus követési távolságot tartva játszik az életeddel. Szóval a név szójáték ezzel, meg az aligátorral. Az eredmény egy olyan négykerekű valami, amit jobb érzésű búcsús céllövöldés csak egypálcásra merne kitenni és a legjobb indulattal is csak egy állatkerti parádéra készült papírmasé autó installációt lehet belemagyarázni. Bár lehetséges, hogy gonosz, herpeszes Ödönkék képesek játszani vele a „jön a cúna kjokodijautó, megeszi a többi autókat meg a bácikat-néniket” séma mentén, de gonosz, herpeszes Ödönkéknek sohasem volt sok eszük.

Ugyanebből az évből való mai szeánszunk tárgya, az MB-53 Rhino Rod, aminek még a neve sem sikerült igazán viccesre: „Rinocérosz (Hot) Rod”. Papp Rita és Bodnár Attila írt gyerekdalokat hasonló nevű lényekről, úgyis mint Hápi Kacsa, Buckó Mackó, Miss Pipi és a felejthetetlen Csovi-csovi Jasper – mely egy maga több agysejtet pusztít, mint egy liter égetett szesz. Mit tudtak volna vajon ők kihozni Rhino Rod-ból? (Áhhh, költői kérdés volt, inkább nem akarom tudni!)

Mivel valószínűtlen, hogy én ezekből valaha is tartani fogok példányt, gyorsan tudjuk le a másik két állatos darabot: Egy évvel később jön az MB-73 Rotwheeler – nem hiszem, hogy igazán magyarázni kéne a Hahota skálán is csak 2-es poént – és az MB-68 Stinger méh – vagy darázs? – helikopter.

Szerencsére a termékvonal rövid vergődés után, 1998-ban kivész.

Matchbox MB-53 Rhino Rod. Igen.

"- Mit hozott a Jézuska, Ödönke?

- Jinocéjoszautót! Fejjöki a bácikat-néniket! Meg a többi autótot!

- Hááát peeersze, Ödönke! Küldd csak be Apukádat!"

Nyolc henger és akkora blokk, amit egy hajóba se építenének be! Amúgy a legnagyobb sárga-piros négyzethálós amerikai egyendobozban lakik, amit valaha láttam és még azt is szétfeszíti a lökhárítója.

Nos igen... Az elefánton utazásról is tudjuk, hogy csak a vezérállat hátán ülve esztétikus a látvány!

Matchbox 2010 Classic Rides 5-pack: 1965 Ford Mustang GT

Még január végén értekeztem erről a Ford Mustang modellről részletesen – lefedve a Pony Car kifejezés értelmezését is. Akkor egyetértettünk abban, hogy ritka jól sikerült darab, csak a nagy, szekérkerekekért kár alatta. Nos pajtikák, meghallgatásra talált a kritikánk – nem, ez biztos nem történt, de mintha ez történt volna –, és a már megénekelt, döbbenetes 5-ös pakkba bekerült ennek modellnek egy pusztítóan ütős verziója! Az első és legfontosabb különbség a fentebb linkelt kékhez képest, hogy a borzalmas, szekérküllős kerék helyett megkapta a jelen egyik legpofásabb Matchbox kerekét. Ezt számtalan és egy autó alatt láttuk már mostanában – nem is bajmolódom a linkeléssel, mindannyiuknak van legalább egy kedvence ezzel a kerékkel – és nagyon jól megy ehhez a járgányhoz is. Pont annyira ballonos, hogy elhiggyük, hogy ez egy korabeli versenyfelni.

A gép színezése csillagos ötös! Kékben sem mutatott rosszul, de a fehér sokkal „feltáróbb” szín, megmutatja az apró részleteket és mostanában úgyis ismét divatban van. „white is the new cool” mint tudjuk. A bordóba hajló vörös versenycsíkok a Mustangon abszolút mértékben korhűnek tekinthetőek és illenek hozzá. Az ehhez passzoló színű beltérrel pedig olyan összhatást adnak, amitől ezt a darabot rögvest a „legkedvesebb kisautóim” képzeletbeli lista előkelő helyére katapultálják!

Változatlanul nem támogat minket a Mattel – bár úgy lenne –, nem kapok jutalékot érte amikor azt mondom, hogy ne hagyjátok ki ezt az ötös csomagot, mert később, amikor kifut, bánni fogjátok, hogy nem vettétek meg!

Fehérben jobban előjönnek az apró részletek. Szinte már látom a vágtató pónit a téglalapban az orrán!

A színek, a beltér, a felnik... Ez teljesen rendben van!

Még a "pizza kormányt" is megbocsátom.

Ami jó, az jó! Soha igénytelenebb játékautót!

Végül pedig, REKLÁM!

Matchbox MB-16 Ford Transit Police

E post tárgya remek példa arra, hogy mi különböztet meg egy remek kisautót egy nagyon igénytelentől, illetve hogy mennyi múlik 0,5 cent befektetésén.

A Ford Transit különböző generációit megtaláljuk a Matchboxnál, aminek az lehet az oka, hogy kitűnő felületet kínálnak a Code 2 kiadásokhoz. A mai Transit alapmodellje, a legeslegelső német Fordot nem számítva, az ötödik Transit generáció Matchbox értelmezése szerepelt már itt, egy 2002-es amerikai kiadás képében.

A rendőrségi verzió azonban teljesen új vendég itt. A bamca.org nem lacafacázik, rögtön három külön alfajba sorolja a szájra emlékeztető hűtőrácsa miatt „vigyori” becenevű rendőrségi Transitot, a V-elrendezésű, a négyszögletes alakú, és az ék alakú megkülönböztető jelzést viselőkre. A 2002-es, MB-16 is ez utóbbi alfajba tartozik és a svéd rendőrség színeit viseli. (Rájen valószínűleg elsütné rá, hogy „Szolgál és Svéd”.) Szintén a fenti oldal ebből négy különböző verziót említ, de ezekből kettő csak abban különbözik a párjától, hogy az alváz sötétebb fekete, ami olyan részlet, amire az életben nem jössz rá magadtól, kivéve ha áll mellette egy világosabb fekete színű változat is.

Mondjuk azt pont nem sikerült kitúrnom, hogy északi barátaink használták-e valaha is ezt a típust, illetve ha igen, akkor mennyire tekinthető autentikusnak a festése, de azt tudom, hogy egészen egzotikus dolgok is felbukkannak náluk mundérban. Amikor jó sok évvel ezelőtt jártam ott, akkor láttam amerikai piacos Chevy Van-t, de a neten leltem szintén amerikás Ford Econoline-t.

Hogy mire gondoltam a bevezetőben az igényességet illetőleg? Nos, a megkülönböztető jelzésre. 2002-ben még vették a fáradtságot, hogy elkészítsék az öntőformát a két lyukacskával a tetején, oda tisztességes fényhíd kerüljön, ami – vagy ragasztásos, vagy olvasztásos, nem látni jól be az autó belsejébe – a színezetlen szélvédőhöz van rögzítve. Nyilvánvalóan az új öntőforma nem olcsó dolog, a fényhíd tán ha 0,2 centbe kerülhet pluszban, de... 2009-ben a Mattelnél úgy gondolták, hogy ugyanerre a célra megfelel némi festék, meg a fantázia is. Kell magyaráznom tovább?

Alapvetően ez egy klassz játékautó, elég egzotikus festéssel és mázlimra Porsche 300 forint alatt lőtte nekem a legutolsó börzén.

Ebből a szögből világos, hogy miért becézik angol nyelvterületen vigyorinak ezt a Tranzit generációt.

Ahogy Rájen mondaná: "Szolgál és Svéd".

Ugye észleltük, a hátsó kerék felett a korabeli Matchbox logót? A két oldal festése aszimmetrikus.

Hátul semmi sincs, ami a típusra utalna.

Matchbox 2010 Classic Rides 5-pack: Cadillac Sedan DeVille 1969

Az utóbbi idők legremekebb 5-ös csomagjának legmegosztóbb darabja kétség kívül a rózsaszín Cadillac. Egy gigantikus luxusautó rózsaszínben legalább olyan, mint Darth Vader rózsaszínben. Ugyanakkor popkultúra-ikon. Volt olyanja Elvisnek, megénekelték egy csomóan és maga Clint Eastwood is jegyez egy ilyen című filmet. Az jó kérdés, hogy rózsaszín gyári fényezésű autó létezett-e. Túrtam a netet, de ne nem találtam a kérdésre egyértelmű választ. Erős a gyanúm, hogy a Matchbox kínálatába 2008-ban bekerült, 1969-es Caddy nem volt rendelhető ilyen színben. Így vagy úgy én a jelenkori Matchboxok egyik legjobbjának tartom ezt a modellt, az hogy változatai léteznek teljesen lehetetlen színekben csak még izgalmasabbá teszi. Szerintem abszolút mértékben „must have” és ez igaz az ötös csomagban lévő többi autóra is.

Minden részlet a helyén. Az egyik legjobb kortárs Matchbox a 69-es Caddy Sedan DeVille.

Rózsaszín. A megtestesült, négykerekű ízléstelenség. Ugyanakkor ikon a popkultúrában. Nem feltétlenül ez az évjárat, hanem a Rózsaszín Caddy úgy általában.

Annyira szeretem, amikor hétköznapi 1-75 / 1-100 modellek több részletet kapnak, mint a spéci kiadások! Bár pont ebből a Caddyből a spéci kiadások is nagyon ütősek, úgyhogy ez minden tekintetben üdítő kivétel.

Rózsaszín Cadillac, Jerry Lee Lewis. Elvis a Király, de Jerry Lee a földi helytartója!

Mások gyűjteményei: L. - Flavours of Australia

Az előzményekről, illetve arról, hogy ez mi, itt olvashattok.

 Ausztrália ízei. Steak is van benne?

 Nem, az nincs. Sebaj!

A hat legrégebbi kajás cég, fejjel lefelé országból.

 Nem rossz, nem rossz.

 Terítve!

 Ez azért tetszik, mert nagyon egyszerű.

 A lila nem éppen a kedvenc színem, de így egyáltalán nem rossz!

 Amikor még a repülés új dolog volt, bármit el lehetett adni vele.

 Ez meg pont attól tetszik, hogy pont az ellentettje az IXL-nek.

 

Toby bácsi elintézi.

"Du bist... svájci?"

Matchboxon kívüliek: Katonai teherautó

Rájenhez hasonlóan nekem is volt gyerekkoromban a szovjet kisautógyártás termékeiből pár darab. Vagyis páratlan, mert összesen három volt, ugyanis a most pótolt teherautóhoz volt egy ágyúm is, valamint egy tankom. Természetesen mára már - annyi más mellett - ezekből egy sincsen meg, így nagyon megörültem, mikor egy eladó kisautókról készült képen kiszúrtam. Azonnal jeleztem is birtoklási vágyamat iránta, bár nem volt túl jó a róla készült kép, de az kiderült belőle, hogy ez bizony terep festésű, nem pedig egyszínű zöld, mint amilyenem volt. Annyi baj legyen! Az átvételkor feltűnt vonóhorog hiány miatt sem bánkódtam, ellensúlyozta az örömöm, hogy végre újra birtokolhatok egy ilyen - GAZ 66-ra hasonlító - kisautót. Hazaérve jobban megvizsgálva gyanús volt, hogy rengeteg részlet nem látszik rendesen, a sarkok, élek sem határozottak. A festés csak nem lehet ilyen vastag rajta - gondoltam -, és fogpiszkálóval picit megkapirgáltam. Erre leesett egy kis darab, gyurma szerű anyag, alatta meg ott világított a khaki zöld szín. Vérszemet kaptam, így nekiestem lekapirgálni a rárakódott gyurmát és extra festést, ami bő egy óra alatt sikerült is. Az örömöm ez után még nagyobb lett, ugyanis így tényleg azt tartottam a kezemben, amire eredetileg is vágytam. Zöldben, kopottasan, ami még jól is áll neki, az enyém sem volt különb, már amennyire fel tudom eleveníteni. Most már rendesen látszanak a kidolgozott részletek, mint például a tanksapka, a plató oldalfalának bordázata, vagy a csillag az ajtókon. A hűtőrács és a csörlő még magán viseli a korábbi álcázó festés nyomát, ezen majd még megpróbálok változtatni. A masszív fém öntvény alatt a Matchbox gombkerekeihez nagyon hasonlóak vannak, gurulása szinte nulla, ezt tologatni kell. A ponyva is fém, ami valami lemez anyag préselésének lehet az eredménye. Érdekessége, hogy a gyári festés nem nagyon akar rajta megmaradni, kaparászáskor nagyon kellett vigyáznom, hogy le ne jöjjön az a kevés is, ami megmaradt rajta. Igazi extra a pótkerék a fülke mögött, ami fix, így nem elhagyható dolog. Lámpafestésekkel is ellátták, elöl két fehér, hátul két piros pötty képében, melyből utóbbi már igencsak csekély mértékben lelhető fel. Nehéz, robusztus, rosszul guruló játékszer, ami talán egy atomtámadást is túlélne, mégis szerettem vele játszani, annak ellenére is, hogy sosem rajongtam a katonás dolgokért. Robusztussága ellenére a vonóhorog mégis le tudott törni, az az egyetlen gyenge pontja. Cserébe legalább le tudtam beszélni magam arról, hogy beszerezzek hozzá egy ágyút is. Egyelőre...

Az idők folyamán terepszínű festést kapott

Nem csak a plató volt tele a gyurma szerű anyaggal

Az első kapirgálások után

Ez jött le róla, illetve ez volt a nagyja

Az orrán még maradt egy kis barnaság

Sajnos a vonóhorog le van törve

Nem sok maradt a hátsó lámpa festéséből

Sokkal jobban mutat eredeti színében, főleg, hogy így jobban látszanak a részletek is

Matchboxon kívüliek: Welly Chevy Van

Már régóta fenyegetőzöm azzal, hogy mutatok valami csapnivalót a Wellytől, mert ami eddig megjelent itt tőlük, abból semmi sem támasztotta alá az állításom, hogy az 1:6x méretarányban inkább mennyiségi, mintsem minőségi gyártó lennének. Íme!

Még tavaly hoztak nekem egy gyerekkori, de igencsak szép állapotban megmaradt gyűjteményt, hogy nézzem át, hogy mit érhet. Csemegéztem is belőle pár postra valónyit, de szigorúan csak egy fotószafari erejéig, mert a tulajdonos kötődését látva inkább rábeszéltem, hogy tartsa meg őket. Akkor felbukkant pár eléggé elnagyolt, de tarkabarka festésű Chevy Van is a kupacban, gyártó megjelölés nélkül.

Most már tudom, hogy az elkövető a Welly volt, de ami igazán érdekes bennük, hogy azokat a darabokat 10+ éve szerezték be, míg az én példányom pár hete hagyta el az egyik szupermarket szerető kebelét. Tehát a Welly elég régi öntvényeket is elő-elővesz, ami tulajdonképpen egyáltalán nem baj.

Maga a járgány bizonyos szempontból nem is rossz – naná, szemétért már csak nem adok pénzt. Azok az apró részletek megvannak rajta, amitől egyértelművé tehető, hogy ez egy Chevy és mondjuk nem egy GMC, vagy Ford. Viszont rettentően túlméretezték a kerekeit, az első lökhárító méretébe is bele lehet kötni, míg a hátsó egyenesen gigantikus. Az alvázon keresztbe két óriási távtartó fut – gondolom azt megerősítendő. Porsche rögtön belelátta a Szupercsapat GMC-jének az alapját, de nyilvánvalóan iszonyú sok lenne vele a meló és faragni kéne az alvázat, a távtartóktól meg nem menne alá kisebb kerék.

Elölről még nem is tűnik vészesnek a helyzet, bár az a lökhárító méretébe már bele lehet kötni.

Az öntvény apró részletei teljesen rendben vannak. Ilyen tetőablakot még nem láttam máshol, de tetszik. A kerekek brutálisan nagyok.

A hátsó lökhárító borzasztóan nagy és a kiálló szélei minden bizonnyal összeszednének minden szőnyegbolyhot a rendeltetésszerű használat közben.

Nem a hátsó lökös görbült el, az egész alváz van valahogy furán meghajolva. A hátsó disco ablakokat lefalazták, így inkább béna, mintsem tetszetős.

Ilyen alvázakat a Corgi Juniorsokon látni. A két brutális merevítőtől nem is menne alá kisebb kerék. Bentre nem fért volna el ez a két gerenda? Ez viszont már nem csavarral rögzül, hanem a szokásos szegecses módszerrel. Az említett gyűjteményben lévő példányokon nem volt semmiféle azonosító.