Matchbox MB-36 / Stars of Cars Audi RS6 Avant

Elsüthetném a címben az Update szócskát, hiszen az Audi felpaprikázott kombija szerepelt már e lapokon, a 2008-as amerikai Superfast sorozatból szalajtva és ott minden olyasmit leírtam a kapcsán, amit fontosnak tartottam a típusról. Mégsem teszem, mert a Mattel „jó” szokása szerint ugyanazt teljesen más jelöléssel adja el nekünk újra és újra, ezért csupán a könyvelés pontosságának kedvéért új bejegyzésként kezelem e két autót.

Az első, a szappantartókék verzió 2008-ban jelent meg, mint MB-36. Az amerikai kiadású testvérétől a színén és az oldalán lévő feliratoktól csak a rendszáma és a „felni” különbözteti meg. Itt nem töltötték az időt az Ikarus 256 kolléga által desifrírozott kódrendszer segítségével a rendszámba rejtett üzenet elhelyezésével, megelégedtek azzal, hogy „2 FAST 4 YOU” – azaz túl gyors neked.

A piros változat a 2007-es Stars of Cars nevű – javítsatok ki, ha tévednék, de én így tudom –, német nyelvterületen forgalmazott szériából van – ez a konkrét darab Ausztriából kísért haza tavaly év végén. A beltér itt már fekete és nem az a hullaszínű szürke, mint a többin, vékonyküllős „felnik” vannak rajta – nekem ez tetszik a legjobban – és nyilvánvalóan tűzoltóautó piros – nekem ez tetszik a legkevésbé. A rendszám itt a fentebb már említett kikódoló módszerrel a „fast” (gyors) szót adja ki.

A verdikt? Mint az amerikai Superfast változatnál: klassz modell, érdemes beszerezni.

2008-as MB-36 Audi RS6 Avant, NRFB.

2007-es Stars of Cars Audi RS6 Avant, NRFB.

Matchbox 2008 Best of Muscle - MB-02 Ford Shelby Cobra Concept

1970 körül a Matchboxnál előszeretettel mintáztak meg koncepcióautókat, amiket én olyan nagyon sohasem szerettem, mondván "egy kisautó az legyen >>igazi<< ”. Az elmúlt pár évben is be-becsúszott egy-egy koncepció, de leginkább olyan autók, amikről sejteni lehetett, hogy abból sorozatgyártású modell lesz, de közel sem olyan tömegben, mint régen. A tavalyi Best of Muscle sorozat második tagja viszont megint koncepcióautó. A BoM sorozatot amúgy nem tartom valami sokra, de ez a darab remek ürügyet szolgáltat arra, hogy végre foglalkozzak az amerikai autógyártás egy legendás alakjával.

Ford Shelby Cobra 2004 koncepcióautó

A Ford Shelby Cobra koncepcióautót 2004-es Nemzetközi Autó Show-n mutatták be Detroit-ban. A roadster tisztelgés az eredeti, 1964-es Carroll Shelby-féle Shelby Cobra előtt. (Róluk részletek majd alább.) A koncepcióautóba egy teljesen alumíniumból készült, V10-es, 6,4 literes motort építettek, amely 605 pacit és 679 newtonméteres nyomatékot présel ki magából. A szörnyet egészen 10 000-es percenkénti fordulatig engedi pörögni az elektronika és a Ford azt állította róla, hogy 420 kilométeres sebességre is képes lenne vele az új Cobra, de óránként 160-ban limitálták a maximális sebességét. A Cobra koncepcióautó alvázához a széria Ford GT alvázát használták fel, de alaposan átdolgozták, hogy a 61 centivel rövidebb középmotoros koncepcióhoz megfelelő legyen. Ugyanebből a szériaautóból használták fel a felfüggesztést és a hatsebességes kézi váltót is. Bár a koncepcióval igyekeztek az eredeti Cobrát felidézni, számos olyan vonást vonultat fel, ami a széria amerikai Fordokról ismerősek. A végeredmény meglehetősen minimalista lett, de nekem alapvetően tetszik. Természetesen az olyan XXI. századi úri hívságokat is beépítettek, mint a Hi-Fi és a légkondi.

Hogy valaha is gyártásba kerül az új Cobra? Nagyon nehéz megjósolni de én attól félek, hogy nem. A retroautók divatja lecsengőben van az USÁ-ban, a szerintem fantasztikus megjelenésű PT Cruiser gyártását nemrég fejezték be – igaz, kilenc éven át gyártották, ami bőven elég ahhoz, hogy a viszonylag gyors modellváltásokhoz szokott amerikai piacon bőven kifulladjon a kezdetekkor nagyon népszerű forma. A szintén retró ihletésű Ford Mustang ugyan népszerű, mint ahogy a Dodge Challenger is, hiszen mindennapi autózásra is alkalmasak a tengerentúlon, de egy igazából csak játszóautónak alkalmas roadster nem lehet üzletileg sikeres a jelenlegi gazdasági helyzetben. Jó példa közvetlenül a cég háza tájáról és közelmúltjából a Ford GT, amiből le sem gyártották az eredetileg tervezett mennyiséget.

Carroll Hall Shelby

1923 január 11-én született az amerikai Leesburg-ben, Texas államban. Miután a második világháborúban teljesített szolgálatot, mint vadászpilóta, az 1950-es években amatőr aztán hivatásos autóversenyző lett. Indult a Le Mans-i 24-órás versenyen, a Formula 1-ben, versenyzett a Maserati és az Aston Marton csapatoknál, majd 1959-ben egészségügyi okokból visszavonult a versenyzéstől. Nagy teljesítményű autók vezetését oktató iskolát nyitott és a Shelby-American céget, ahol megtervezte és megépítette a legendás Cobrákat. Az autóhoz a brit AC Ace alvázait és karosszériáját használta fel, de a 2/2,6 literes, soros hathengeres motorokat az amerikai Ford V8-as motorjaira és a hozzájuk méretezett váltókra cserélte. A könnyű alváz és karosszéria a nagy teljesítményű motorral összeházasítva a kor egyik legsikeresebb sportkocsija és versenygépe lett. Shelby konstruktőri hírnevét megalapozta a Cobra, így a kor számos meghatározó autójának létrehozásában vett részt, először és hosszú időn át a Fordnál, de később „a nagy hármas”, a legnagyobb amerikai autógyártók valamennyi tagjánál vett részt járművek fejlesztésében. Itt azonban megszakítanám a történetet. Egyrészt a Matchboxnál megmintázták a Shelby Cobrát is – hogy ne menjünk messzire a Best of International sorozat harmadik tagjaként – ezért szeretném az eredeti Cobráról szóló részleteket oda tartogatni. (Szerettem volna sorban feldolgozni a „Best of” sorozatokat, és bár logikus lett volna előre venni a BoI-t, de pechemre a Cobra a harmadik BoI.)

Matchbox Ford Shelby Cobra Concept

„Természetesen” nem a BoM sorozatban debütál a Cobra koncepció, hanem már 2005-ben megjelenik, mint MB-42, 2006-ban MB-08, 2007-ben pedig MB-11-ként az 1-75 sorozatban. Azért annyi jóérzés van a Mattelben, hogy a 2008-as 1-75 sorozatba nem teszik be a Cobrát, de ha vettek egy pillantást Areh gyűjteményére, akkor látni fogjátok, hogy gyakorlatilag a 2005-ös verziót kapjuk meg BoM-nak a kék egy másik árnyalatában, más felnivel és az eredetire jobban hasonlító festéssel a faron. A többi részlet teljességében ugyanolyan. Tulajdonképpen az eredeti autóról készült képeket és a Matchboxot összehasonlítva én elégedett vagyok a kisautóval. És ti?

Matchbox Best of Muscle 2008: Ford Shelby Cobra Concept, NRFB.

Az eredetiről készült képek alapján én elégedett vagyok a modellel.

A hátsó festés egy picit különbözik a 2005-ös premierváltozattól, de nagyjából ez minden.

Még mindig utálok blistert fotózni.

A 2004-es koncepcióautó.

Kéne? Naná, hogy kéne!

A kevesebb néha több. Most is.

Barátaim! Ez bizony gyönyörű!

Matchbox MB-72 Dodge Delivery Truck – már én sem tudom, hogy hányadik update

Jó be kell lássam, nincs ki mind a négy kerekem, gyanítom rajtam kívül ez a modell a kutyát sem érdekli. Az első eresztéssel még réges-régen, 2007 márciusában – jé, pont a születésnapomon – riogattalak benneteket, aztán azóta is még számtalan alkalommal – ha beírjátok a keresőbe oda balra fentre, hogy „Dodge Delivery Trcuk” akkor kiderül, hogy hányszor, plusz pár fals találat. Szóval valószínűleg ezt a postot magamnak követem el, mert ez a dobozos teherautó nagyjából olyan izgalmas mint egy féltégla, de van három újabb verzióm belőle.

Talán ez a leginkább különleges a háromból: MB-72 Dodge Delivery Truck Minties Australian Collectors Edition, NRFB.

Ez a darab már a dobozán hirdeti, hogy fejjel lefelé országból van. A Minties pedig egy Ausztráliában és Új-Zélandon népszerű édesség.

MB-72 Dodge Delivery Truck Streets Ice Cream, NRFB.

Tehát ez is fejjel lefelé országból van. A Streets Ice Cream az meg ugyanaz a cég, mint ami nálunk az Algida. De nem akarom tudni, hogy a tojás volt-e előbb, vagy a tyúk.

Ja, igen hátulja is van neki.

MB-72 Dodge Delivery Truck Risi, NRFB.

A Risi-ről konkrétan lövésem sincs, hogy mi fán terem... Valaki?

30 000

Bár az első értelmes post 2006 augusztus 19-én került ki a Matchbox Memories-ra - tehát az oldal 893 napos -, a számlálót csak jóval később, 2007 május 22-én tettem ki, azaz 276 nappal később. Tehát, nem a Matchbox Memories létezése óta, "csak" az elmúlt 617 napban több mint 30 000 egyedileg megkülönböztethető látogató kereste fel az oldalt! Köszönöm nektek! Külön köszönet jár a "törzsgárdának" - nem említek neveket, mert nem szeretnék senkit kifelejteni, mindannyian akik úgy gondoljátok, hogy ide számíthatjátok magatokat, vegyétek magatokra ;-) - akik inspirálnak, kommenteznek, javítanak és kiegészítenek. Nélkületek ez a hely nem lehetne olyan, amilyen!

Matchboxon kívüliek: Norev Mini Jet Peugeot 504

Van ez a mantra – mondom mantra és nem Manta! – amit több-kevesebb sikerrel mormolok magam elé kisautó lelőhelyek közelében, miszerint „csak Matchboxot veszek”, de néha egyszerűen muszáj Matchboxon kívüli dolgokba ruházni, mert a patinás márka kínálatából rendre kimaradtak olyan darabok, amit márpedig birtokolni kell! Az állólámpás W115-ös Merci régebbről pont ilyen, de ennek a világautónak, a Peugeot 504-esnek sem tudtam ellenállni, egyszerűen kellett!

1968 szeptember 12-én mutatta be a Peugeot az 504-est a Párizsi Autószalonon. A négyajtós lépcsőshátú 1796 köbcentis, négyhengeres benzinmotorral debütál, a karburátoros verzió 82, a befecskendezős 97 békebeli pacit produkál. Mindkét verzió rendelhető volt négysebességes kézi – kormányon kapcsolható – és háromsebességes automata váltóval. A napfénytető pedig az összes 504-esen alapfelszereltség. Bevallom, én sohasem tartottam nagyra az „Év Autója” díjat, mert gyanúsan sokszor olyan autó kapja meg, hogy az egyszerű földi halandó csak les, hogy „ezt meg most mégis hogy”, de 68-ban az 504-es megkapja ezt az elismerést is. A korabeli sajtó méltatja a modern megjelenését, kitűnő építési minőségét – hű, de régen hallottunk ilyet francia autóról – a robusztus karosszériát, az utazási komfortot, a vezetőülésből való minden irányban jó kilátást és az erős motorokat. (Az eredetiről szóló műszaki részletekben sokkal mélyebb, és egy gyönyörű állapotú veteránt bemutató cikkért keressétek fel az Origo.hu-t!)

Az Év Autója díjnál sokkal többet mond az 504-es karrierje. 1983-ig hárommillió 504-est gyártanak Európában, de a gyártása ezzel közel sem ér véget. A pickup verzió egészen 1993-ig volt kapható az öreg kontinensen, de az Európában gyártott alkatrészekből Argentínában 2002-ig szerelik össze – igaz a gyártás vége felé már eléggé átszabott orral, hátsó fertállyal és beltérrel. Kenyában 2004-ig, Nigériában 2006-ig szerelik össze, de Kínában is készül belőle. Az autó könnyen karbantartható, elképesztően strapabíró és elnyűhetetlen, ezért Afrikában még mindig népszerű, még mint bozóttaxi is. A történetéhez olyan érdekes epizódok kapcsolódnak, minthogy Ausztráliában a Peugeot legfőbb riválisa a Renault szereli össze és saját hálózatán keresztül értékesíti.

A Norev-ről és a Mini Jet sorozatról viszonylag keveset sikerült kiderítenem. A cég ma is létezik, a weboldala elérhető és ott van is egy rövid visszatekintés a történetükre. Ezen a rajongói oldalon viszont lényegesen több információ található a cégről és az is kiderül, hogy az 504-es Peugeot 1975-ből származik. Az 1:64 méretarányú modell részletességével alapvetően nagyon elégedett vagyok – a képek magukért beszélnek, hogy miért. Bár az első ajtókon nincs „üveg” ez nem jelenti azt, hogy nyithatóak lennének. A tengelyek nem rugóznak és bár tűtengelyesnek tűnik a konstrukció, közel sem gurul olyan szépen, mint a Superfastok – sokkal inkább egy Regular Wheel Matchbox-ra emlékeztet a futása. A belső térből teljesen kimaradt a műszerfal és a kormány, de az ülések és a kalaptartó például megvan. Kifejezetten csinos, szívemnek kedves modell.

Norev Mini Jet Peugeot 504-es - ha minden igaz - 1975-ből.

Szépen kidolgozott, apró részletek mindenhol. Francia rendszámmal.

A méretarány 1:64, inkább a Regular Wheel modellekéhez hasonló.

Az eredeti masszív és elpusztíthatatlan.

Igazi világautó, szinte minden kontinensen árusították.

Ilyen az eredeti.

Matchboxon kívüliek: MC Toy Audi Quattro

Nem mondok újat azzal, hogy a Matchbox autókat a cég története során hamisították és másolták határon innen és határon túl. Olyat is hallottam, hogy egy-egy ismertebb kamu Matchbox már gyűjtői értékkel is bír. Nos, lövésem sincs, hogy amit a minap fogtam, az mennyire ismert gyűjtői körökben, de a nyakamat tenném rá, hogy a jó öreg MB-25 Audi Quattro koppintása!

Akármennyire is ugyanazt az autót mintázták meg, olyan nincs, hogy századmilliméterre mindkettő ugyanakkora legyen, ugyanolyan legyen a felépítése – az alváz a karosszériához elől azzal a jól ismert, roncsolásos szegecstechnikával, hátul egy füllel kapcsolódjon, a beltér egy darabot képezzen a csomagtartó fedelével és a hátsó spoilerrel, az első lámpák pedig egy darabból legyenek a szélvédővel. Hogy-hogynem a klónnak ugyanolyanok a kerekei és ugyanolyan a beltere, mint az MB-25-nek. Apró, de tényleg csak nagyon apró eltérések azért vannak. A Matchboxtól eltérő a festés és sárga az alapszín, de csak annyira, hogy simán megvezesse azt, aki nem Matchbox-szal kel és fekszik. Nincs ablaktörlő az első, és nincs ablakfűtés a hátsó szélvédőn. Nincs rendszáma, sem elől sem hátul, illetve a C-oszlopon nem alakították ki a szellőzőrácsokat. Az alváz nem fémből van, hanem műanyag és teljesen másként fest a rajta kialakított hajtáslánc. Viszont elől a szegecs pont annyira és ott van, mint a Matchboxon.

Az alvázon MC Toy felirat olvasható és makaói eredetjelölés olvasható. (MC, mint Matchbox Copy – muhaha.) Tanult barátom szerint „ha Ázsiába viszed a gyártásod, akkor odaajándékoztad a technológiádat” és amennyit én látok a világból, ez tényleg így is van. Egyet azonban el kell ismerjek, hogy az MC Toy remek minőségű! Az alváza ugyan műanyag és ettől sokkal könnyebb, mint az eredeti, de semmivel sem marad el a jelenlegi Matchboxok minőségétől. Érdekes, nem?

Balról és jobbról MB-25 középütt a kakukktojás. A festésen kívül az eltérések elölről: nincs rendszám és nincs ablaktörlő.

A hátsó lökhárítóban is ugyanott és ugyanúgy van az alvázat rögzítő horony. Hátul sincs rajta rendszám és a hátsó ablakon fűtőszál.

Még a kerekei is ugyanolyanok! A C-oszlopon nincs szellőző.

Egy közeli az elejéről - a hasonlóság több mint gyanús!

Hátulról is egy közeli - határozottan hasonlít!

Az alváza műanyag, nem fém. A minősége egészen kitűnő!

Matchboxon kívüliek: Majorette 327 Oil Tanker+Trailer – Ford Cargo

Szerepelt már itt nálam egészen hasonló szerelvény a Majorette-től és mivel tetszett az, nem tudtam ezt Ikarus 256 kolléga eladó cuccai között otthagyni. Először az 1988-as Majorette katalógusban szerepel ezzel a Shell festéssel a szerelvény, 327-es szám alatt. Az előző két évben tejszállító festéssel jelent meg ugyanez. A katalógus nemes egyszerűséggel "olajszállító + utánfutónak" nevezi, az hogy ez egy Ford, csak és kizárólag az alvázról derül ki. Az előbb linkelt, 366-os szám alatt futó szerelvénnyel sincs ez másként, azt csak "teherautó + utánfutónak" hívja. Pedig ez egy Ford Cargo, amiről bővebben az első szerelvény kapcsán értekeztem bővebben.

Majorette 327 Oil Tanker + Trailer, 1988-ból.

Nem rossz, de helyenként elég részletmentes, például a tartály hátsó részére igazán ráfért volna egy létra, az alvázra meg zárófények, vagy valami...

Az alváz feliratán kívül semmi sem utal arra, hogy ez egy Ford Cargo.

Matchbox Convoy premiersorozat: CY-6 Horsebox Transporter

Azon morfondíroztam, hogy honnan lehetne kideríteni, hogy vajon meddig gyárthattak a Matchboxnál egy-egy Convoy modellt. Az alvázon lévő dátumokból, meg a katalógusokból viszonylag be tudjuk határolni, hogy mikor kezdtek el gyártani ezt vagy azt, az 1-75/100 sorozatról nagyon könnyű kideríteni, hiszen ha valamit nem készítettek többé, akkor ott volt az utód ugyanolyan sorszámmal. De a Convoy? Hogy miért lamentálok ezen? Mert megint valami olyat szeretnék bemutatni, ami zseniális játékszer és simán zsebre vágja a jelenlegi meglehetősen fantáziamentes Convoy sorozatot – remélhetőleg a Real Working Rigs vet pár hullámot majd ezen az állóvizes pocsolyán – és ha jól okoskodom, akkor mindössze 3 évig gyártották.

Változatlanul 1982-ben járunk és a Convoy széria első nyolc tagjából a hatodiknál tartunk. Elfogult vagyok, mert a valamennyi Matchbox közül a Convoy sorozat a legkedvesebb nekem és az első év modelljei meg különösen, hiszen a nyolcból mindet klassz játékszernek találom – kár, hogy pont a legunalmasabbak, a legolcsóbban előállíthatóak éltek a legtovább. Valaki azt mondta volna, hogy költséghatékonyság?

A CY-6 lószállító szerelvény vontatója az a csőrös Kenworth W900-as, ami meglepő módon egészen friss a Matchbox Memories-on, hiszen a sorozat ismertetőben a CY-4 hajószállító kapcsán foglalkoztam vele először – alig picivel több, mint egy hónapja. A vontatmány viszont annál izgalmasabb! Az alapjait az a lowbed/lowboy trailer adja, ami annyi másét is a sorozatban – az előbb már linkelt CY-4 hajószállítója is „ebből van”, de a CY-2 rakétaszállító is. A felépítmény összesen négy darabból áll, a legnagyobb a krémszínű „bódé”, rá jön a – ha jól látom – ragasztással rögzített zöld színű tető és két lehajtható ajtó. Ha közelebbről szemügyre veszitek, akkor a két egyforma ajtó több helyről is ismerős lehet! Az 1968-as MB-41 Pony Trailer, az 1969-es MB-17 Horse Box, és az 1977-es MB-17 Horse Box is ugyanezt a fajta ajtót viseli! Valaki azt mondta volna, hogy költséghatékonyság? A szerelvénynek két utasa is van, két fehér paci, „akiket” az előbb citált összes cucchoz mellékeltek – bár az én két példányaim olyan vakító fehérek, mintha szellemek lennének. Valaki azt mondta volna, hogy költséghatékonyság?

Szerintem remek játékszer, de a lenyelhető alkatrészek miatt ilyet nem nagyon fogunk látni manapság. Nem tudom, hogy ez jelent-e valamit de az utolsó katalógus, amiben a CY-6-os szerepel, az az 1984-es, úgyhogy még az is elképzelhető, hogy mindössze három évig gyártották. A vontatmányt nem valószínű, hogy bármilyen másik szerelvényhez is felhasználták volna, a Convoy Project is csak a CY-6-nál említi.

Menetkész.

Az első bejárat nyitva.

A két utas.

Csak ezen a képen tűnt fel, hogy a vontató öntési hibás és van egy lőrés a szélvédő alatt.

Kék Fű Farmok. Ajjajj... Mit termelhetnek ott?

Ilyen, amikor a hátulja is nyitva van. A belsővel nem sokat foglalkoztak - mondjuk az eredeti sem lehet sokkal izgibb belül.

Matchbox Convoy CY-6 Horsebox Transporter, NRFB.

Matchbox MB-61 Peterbilt Wreck Truck - UPDATE

Nem szeretlek benneteket olvasni és nézegetni való nélkül hagyni, ezért olyankor, amikor szabadidő nélkül maradok, elsütöm a már bővebben tárgyalt darabok időközben beszerzett változatait. Most is ez a helyzet.

A Peterbilt neve ismerősen kell hogy csengjen az oldal hűséges látogatóinak, hiszen a Convoy sorozat egyik legtöbbet szerepeltetett vontatója, de módosításokkal bekerült az 1-75 sorozatba is. Ezekről itt olvashattok bővebben. MB-61 vontatót már láthattatok itt a Commando sorozat részeként is. Ebben a mostaniban ezekhez képest nincs semmi különleges, egyszerűen csak nagyon tetszik a festése.

Ez a változat már majdnem úgy néz ki, mint az 1982-es katalógusban szereplő premierverzió. Igaz, olyat nem láttam még sehol.

Nincs benne semmi különleges, olyan mint a többi Peterbilt vontató, de ennek kifejezetten tetszik a színe.

Matchbox MB-54 NASA Tracking Vehicle

…avagy Változatok egy témára – Második rész

Észrevettétek már, hogyha valami régi, unalmas, a kutyát nem érdeklő dolgot akarnak letolni sok ember torkán, akkor az megkapja a „közkívánatra” címkét? Ezért kicsit félve írom le, hogy ezt a postot követelte a köz, de így van. Saabi cimbi is küldött már fotót a saját gyerekkori példányáról, ezért expressz sebességgel be kellett szereznem a sorból kimaradt második MB-54-et.

Ennek megfelelően módosítottam a sorban harmadik post bevezetőjét, hiszen elkészültem a másodikkal – most olvassátok éppen. Tehát az MB-54 Mobile Home alkatrészeinek reciclálásának első megjelenése az először az 1982-es katalógusban felbukkanó MB-54 NASA Tracking Vehicle. Ez teljesen ugyanolyan, mint a Mobile Home, csak kapott a tetejének a hátsó végébe egy forgatható antennát, meg pár tán túlzottan is csicsás feliratot ide-oda. Nagyon érdekes, hogy tényleg minden porcikája megegyezik a már citált elődével – a tetőn az antennának vágott lyukat leszámítva – de az alvázán annyit módosítottak, hogy ott is a NASA Tracking Vehicle feliratot viseli, de a keltezése 1980-as.

Folytatása következik!

Az oldalán: Egyesült Államok ŰrSikló Parancsnoki Központ. Gondolom azért fontos, hogy "U. S.", hogy nehogy valaki azt gondolja, hogy a Buran űrsiklóhoz tartozik - már ha valaki nem venné észre a bazi nagy NASA logót a tetején.

A tetején: Nemzeti Űrkutatási és Űrhajózási Hivatal (nyomon)Követő Jármű. Nézzétek csak meg tüzetesebben azt a piros NASA feliratot! Kicsit segítek! Ezt a postot is vizsgáljátok meg!

Innen nézem, vagy...

...onnan nézem, ugyanolyan, mint a Mobile Home!

Elcserélném - UPDATE

A használtautó-kereskedésbe felkerült három NRFB Matchbox, melyeket karácsonyra kaptam a családtól, de már van belőle. Mindegyik aktuális modell, semmi olyan, amit ne lehetne beszerezni - bár ha pont azt a darabot keresed valamiért, akkor szinte kizárt, hogy legyen olyan a boltban. Ismerős szitu?

ELKELT - CY-119 Convoy Tractor Cab Double Container Trailer
ELKELT - MB-37 Lexus GS430
ELKELT - MB-07 '65 Austin Mini Van - ebből rögvest kettő is

Tehát mindegyik nullkilométeres, bontatlan, sértetlen blisterben várja új gazdiját. Röpke tíz év és máris fent lesznek az eBay-en mint "rare".

Ugyanitt: szabadidőt vennék nagy tételben, minden megoldás érdekel!

Matchbox bigyók - Első rész

Belebotlottam pár érdekes Matchbox termékbe az interneten, amiket szerintem nem csak én nem láttam még.

Ez egy matrica a nyolcvanas évekből. A Hallmark nevű szupermarket láncban volt csak kapható. A borzasztó minőségű kép az eBay-ről származik.

Ezt hét amerikai dollárért találtam egy játékokkal foglalkozó elektronikus bolt oldalán. A termékleírás szerint "Sticker Fun Egg-Mobiles", amihez ez úton is gratulálni szeretnék a bananatoys.com szerkesztőinek. A csomagolásból azonban kiderül, hogy kisautók vannak a tojásokban és matrica is van a csomagban. Szerintem óriási ötlet, húsvétra én is kérek ilyet!

Matchbox J-21 Toyota Celica XX 2600G

Nem átallottam már e lapokon korábban is hangot adni annak, hogy kedvelem a nyolcvanas évek japán autóit. Most egy újabb ilyen következik, aminek modellje azért különleges és ritka mifelénk, mert Japánban készült a japán piacra.

A típus történetével meglehetősen bajban vagyok, mert a különböző források eltérő dolgokat mondanak, ami betudható annak, hogy a Toyota a különböző piacokon más-más névvel illette, szóval óvatos fenntartással kezeljétek amit az eredeti autóról kitúrtam! A Toyota az 1978-as modellévben dobja piacra a második generációs Celicát, rögvest kétféle verzióban, kupé és liftback – ez utóbbit hogy mondják magyarul? A Celicát egy David Stollery nevű úr tervezte, aki mielőtt a GM-nél és a Toyotánál dolgozott volna,mint tervező, sikeres és ismert gyerekszínész volt az USÁ-ban az 1950-es években. 1979 és 1981 között a Griffith Company készített egy SunChaser nevű, targatetős verziót a kupé átalakításával, amit a Toyota kereskedők az anyacég jóváhagyásával értékesítettek az Egyesült Államokban és több mint 2000 darab fogyott belőle.

1978-ban kezdi meg a Toyota az első generációs Supra gyártását Japánban, amit Celica XX-néven dobnak piacra a szigetországban. 1979-ben egyszerre kerül az autó kereskedőkhöz Japánban és az USÁ-ban is. Az amerikai, MA46 karosszériakódú verziót egy 12-szelepes, 110 lovas, 2,6 literes, egy vezérműtengelyes, soros hatos motorral szerelik – kódja 4M-E. Az autó japán változatát, melynek karosszériakódja MA45, egy szintén száztíz lovas, szintén 12-szelepes, szintén SOHC, szintén soros hatos motor hajtja, de ez csak kétliteres és a kódja M-EU. Mindkét motor elektronikus üzemanyag befecskendezővel bírt. Később az autó számos más hengerűrtartalmú, soros négyes motorral is kapható.

A második generációs Celica két további szériára – A és B – osztható. Ezek a megjelenésükben különböznek. Az 1979-ig árusított A szériának kör alakú első lámpái és az alacsonyabb felszereltségű modelleken krómozott lökhárítói voltak, míg a jobban felszerelt változatokon, mint a GT és az amerikai modellek, fekete gumis lökhárítók láthatóak. (Nem vagyok benne teljesen biztos, de úgy tűnik, hogy csak az USÁ-ban volt kör alakú első lámpa a Celicán.) A B szériás Celica amit 1980-81 között kínáltak már szögletes első lámpákat és gumis lökhárítókat kapott. Hogy mely piacon milyen motorokkal volt kapható a Celica abban a különböző forrásoknál teljesen ellentmondó információk látnak napvilágot, de abban mindenki egyetért, hogy a 2,6-os soros hathengeres motort csak az amerikai autókba szerelték.

Ami a Matchboxot illeti, 1979-ben debütál Japánban a J-21, elefántcsont fehér és piros színben. A járgány Japánban készül és – mint a mellékelt ábra mutatja – a Toyota Celica XX 2600G feliratot viseli a dobozán, az alvázán pedig csak Toyota Celica XX-et. Ezzel viszont totálisan homokot szór a Matchbox a Celicáról begyűjtött adataim gépezetébe! Ha egy japán gyártmányú, de csak az amerikai piacon forgalmazott Toyotát mintáztak meg, akkor a 2600-as szám, ami a 2,6-os motorra utal, rendben van. Viszont akkor rossz helyre szerelték a kormányát és a Celica XX név is fals! Nem tudok mit kezdeni a 2600 mögött álló G-vel sem. A Celica neve mögött én csak az ST, GT, ET, LT, ST, SE, XT, GT, GTV és GT Rally karakterkombinációkat leltem, amitől még persze lehetett G-is. A kisautón szögletes első lámpák láthatóak – messze jobban néz ki, mint kör alakú – ami megint csak inkább a japán verzióra utal, úgyhogy elmondhatjuk, hogy „ilyen állat pedig nincs”! Ahogy elnézem a dobozképet és magát a modellt is, hajlamos vagyok azt gondolni, hogy japán belpiacos autó akar ez lenni, mert az eredetiről készült képeken én csak a japán verziók hűtőrácsán látok T alakú krómcsíkot. A Matchbox kidolgozottságával alapvetően elégedett vagyok, nagyon apró részleteket is kidolgoztak a liftback verziót mintázó autón, egyedül a belső tér elnagyolt egy kicsit. A kerekeit viszont túlzottan is kicsinek találom. Olyanok, mint azokon a tuningstílust követő autókon, ahol egészen apró kerekeket szerkesztenek a gépek alá. Teljesen véletlenül találtam egy ilyen módon átalakított autóról szóló oldalt, ami még színben is passzol a Matchboxhoz. (A Google fordítógépével angolra alkalmaztattam az eredeti japán oldalt, de az eredeti linkje is ott van a lefordított lap tetején.)

Hogy valamit elszúrtak a jelöléssel arra utalnak a Celica más piacokon megjelent inkarnációi. 1980-ban Ausztráliában megjelenik az MB-77 Toyota Celica GT. Ez csak piros és Hong Kong-ban készül. (Ha valaki túladna a többi ausztrál kiadású rizskályhán ebből az évből – Mazda Savanna RX, Nissan Fairlady, a többi opcionális, mert gyakorlatilag ezek megvannak – legyen olyan jó és keressen meg!) MB-25 jelzéssel, szintén Celica GT-ként, 1981-ben kijön egy felettébb csúf festésű – világoskék, 78-as rajtszámmal – változat az USÁ-ban. Ugyanezzel a jelzéssel 82-ben is szerepel egy kifejezetten ronda, citromsárga alapszínű, nagyobb hátsó kerekekkel szerelt dragsterszerű valami. Ha lenne a kitűnő „Ezt igazán kár volt...” blognak kisautó szekciója, akkor én bizony ez utóbbit nevezném is ide. Arehnak megvan mind a három előbb említett verzió, nála szemügyre is vehetitek ezeket.

Matchbox J-21 Toyota Celica XX 2600G Japánból.

A kormány a jobb oldalon és a szögletes lámpatestek a japán, belpiacos autóra utalnak.

A 2,6-os motorral viszont nem volt kapható a szigetországban.

A részletekkel teljesen elégedett vagyok...

...de a kerekek túlságosan is aprók.

A nyitható ajtók mögött felbukkanó belső tér...

...eléggé elnagyolt.

Made in Japan. Harminc éves. Jól tartja magát, nem?

Fedezze fel...

...az apró különbségeket a doboz két oldalán!

Nem vagyok igazán dobozszexuális, de...

...ezért a japán dobozért odáig vagyok!

Mi a neve ennek a gokart kerekes tuningstílusnak? Egy picit ilyen a Matchbox.

Amerikai, B-szériás Celica Supra. Jól látszik, hogy nem látszik a T-alakú krómcsík a hűtőrácson.

Van oldala...

...meg hátulja is.