MB-40 1933 Plymouth Sedan

A Matchbox számos különböző sorozata közül – legalábbis idehaza – a Models of Yesteryear meglepően népszerűtlen a gyűjtők körében. Azt hiszem nagyon szűk réteg az akiket a motoros hintó szerű autók, meg a gőzhajtású járművek érdekelnek ilyen méretarányban. Hiába vannak szép számmal mesésen gyönyörű autók is a szériában az 1920-as, 1930-as évekből, érthető ha a Mattel nagyon óvatos ennyire régi autókhoz nyúlni a jelenkor Hot Wheelseinél vagy Matchboxainál.

Kötözőspárga a Mayfloweren

A Chrysler 1928-ban vezette be a piacra a Plymouth márkát, amely a piacot akkor uraló Fordokkal és Chevroletekkel volt hivatott versenyezni a legolcsóbb piaci szegmensben. A név története valami olyasmi, ami nekünk európai népeknek az „aha, biztos” kategóriában indul. Akkoriban népszerű volt a farmerek közt egy kötözőspárga, amit Plymouthban, Massachusettsben állítottak elő és ez adta az ötletet, hogy az olcsó szériának is ez legyen a neve. Azonban szerencsére a marketing szakiknak volt annyi esze, hogy az emblémán a Mayflowert jelenítsék meg, melynek utasai az újvilágot elérve Plymouth városát alapították.

Hogy rögtön a történet végére ugorjunk, az utolsó Plymouth 2001-ben gördült le a gyártósorról, a márkanév azóta pihen. Érdekesség, hogy a raktáron lévő készletekből a Prowlert még 2002-ben is árulták a Chrysler szalonok. Illetve, hogy a Chrysler PT Cruiser eredetileg Plymouth lett volna, csak a cég az utolsó pillanatban meggondolta magát. Ez magyarázattal szolgál arra, hogy miért hasonlít ennyire a két autó orra.

Az 1933-as Plymouth Sedant soros, hathengeres 189,8 köbhüvelykes (kb. 3,1 liter) motor hajtotta, mely 70 lóerő leadására volt képes. Az érdekesség kedvéért, az akkori két legnagyobb konkurense a Chevy Master Eagle szintén hathengeres volt, de csak 65 pacit tudott kihozni pár köbhüvelykből (194) többől, míg a V8-as Ford Model 40 kicsit erősebb volt, hiszen 75 lóerőt hozott ki a 221 köbhüvelykes (kb. 3,6 liter) motorjából. A Plymouthért 575 dollárt kértek akkoriban, míg a Chevyért 565-öt, a Fordért 610-et kértek. Csak a Plymouthnak volt hidraulikus féke, a konkurensek egyszerű mechanikus megoldást használtak. A négyajtós szedánból 88 404 példány készült.

"Az új Plymouth Hat(hengeres)"

Classic
Én nagyon kedvelem a kétezres évek elejéről a HW Cord értelmezését, de gyanítom már ezzel is én vagyok a kisebbség. Abban meg csatlakozom a többséghez, hogy a MoY nekem sem a szívem csücske, sem méretarányban, sem témában. Azt gondolom az, hogy az 1933-as Plymouth bekerült a kínálatba, azzal a Mattel szondázza a piacot, hogy mire fogékony a vásárlóközönség. Úgy érzem, hogy a Mattel jól érzi – végre – hogy a két, konkurens kisautómárkának mi a szerepe. A HW inkább az amerikai ízlést hivatott kiszolgálni, sokszor teljesen valószínűtlen, harsány fantáziaautókkal. Míg a Matchbox inkább a valódi autók, vagy azoknak látszó járművek – gondolok itt olyanokra, amelyek szintén fantáziajárművek, de mint üvegtábla szállító teherautó, vagy utcasöprő gép teljesen emészthető – márkája a cégnél.

A 2018-ban debütáló Plymouth Sedan azt gondolom egy próbálkozás az irányba, hogy „na, milyen messzire mehetünk vissza a múltban”. Nyilván egy ilyen öreg csont licencelése nem lehet olyan költséges sem.

Az 1-125/100 sorban ez a harmadik inkarnációja az autónak. A 2018-as MB-55 (olyanom van) és a 2019-es MB-45 (olyanom nincs) egyaránt rendőrségi autó, de más-más festéssel. A tavalyi MB-40 az első civil verzió és nagyon úgy fest, hogy valódi fényezési mintát követ. A valódi '33-as Plymouthoknál is létezett alul fekete, míg felül „Radio Blue” nevű, kék fényezési séma. Mennyire más világ lehetett az, ahol a „rádiókék” név nem viccesen hangzott, hanem menőnek. Már a nyolcvanas években is röhögtünk volna egy „CD ezüst” nevű színen.

A külsejével elégedett vagyok – bár némi festéket elviselt volna még itt-ott, de a beltér nem csak hogy elnagyolt, de a csomagtérben egy igen ronda „oszlop” van, ami az alvázat – szürke műanyag, ez adja ki a lökhárítókat –, a kerékjárati íveket, fellépőt és a belteret is képző fekete műanyag alkatrészt és a kocsiszekrényt (kék, fém) rögzítő „szegecs” hátul. Szóval nem is nagy baj, hogy az apró ablakokon nem nagyon lehet belátni.

Kedvelem, de leginkább azért, mert a zseniális Maffia PC-s játék járműveire emlékeztet – csakúgy mint a fentebb már linkelt Cord, melynek posztjában foglalkoztam is ezzel a videójátékkal.

Bőven elfért volna rajta még festék a részletek kiemeléséhez.

Az összhatás nem rossz, megnéznék egy erősen feljavított, spéci kiadást! A szín autentikus.

A hátulja nagyon igényli a kiemeléseket.