Néha döbbenetes, hogy mik bukkannak elő eldugott játékboltok polcairól. Még karácsony környékén találtam rá erre a 2006-os kiadású Convoyra ilyen módon. A Generic Tractor Cab nem különösebben a szívem csücske, egyetlen szerelvényt kivéve, ami viszont nem is gyakori. A fishbelly trailer sem újdonság, ezt is kiveséztem már e lapokon. Tulajdonképpen egyetlen oka volt, hogy elhoztam a boltból: nem volt szívem otthagyni, hogy még évekig üljön ott. Nyilvánvalóan marad NRFB.
2006 óta csücsült a játékboltban. Karácsonyra elhoztam, legyen neki jó otthona. CY-114 Convoy Generic Tractor Cab Mario Kart Fishbelly Trailer, NRFB.
Ez a post simán lehetne egy újabb MB-30 Mercedes-Benz 280GE update is, amiért nem az, hogy ez a változat 2001-ben mint MB-63 látott napvilágot az Egyesült Királyságban. A korábban elmondottakat nem sokkal tudom kiegészíteni, talán annyival, hogy az oldalán az „MTN Rescue” az „H(e)GY(i) Mentő”, de hogy miért, azt még tán az sem tudná megmondani, aki kitalálta. A kerekeiről igazából nem tudom eldönteni, hogy tetszenek-e, vagy sem. Talán a hagyományos Convoy kerékkel ütősebb, nemde?
A színe nagyon tetszik, a krómozott kerekei tán egy picit túl sterilek.
"HGY Mentő". Vhááá...
Az összhatás hibátlan. (Mennyivel jobb képeket csinálok, ha van fény!?)
Az Opel 1937-ben dobja piacra a Kadett sorozat első darabját, melyet kis, családi autónak szánnak. Az első, nagyjából 107 és félezres darabszámban gyártott Kadett leginkább arról híresült el, hogy a háború után a Szovjetek szépen bedobozolták a komplett gyártósort, elvitték Moszkvába, ahol aztán az első Kadett mint Moszkvics 400/420 néven készült tovább, egészen 1956-ig.
Opel Kadett E / Vauxhall Astra Mark 2
Nemes egyszerűséggel az első Kadettről rögvest ugorjunk át az utolsóra! (Attól most tekintsünk el, hogy Dél-Afrikában a Kadettnek hívták azt az autót, amit mi első generációs Opel Astraként ismerünk, mert akkor így helytálló ez az első-utolsó dolog.)
Az E Kadett 1984-ben debütál és 1985-ben meg is szavazzák a szakmai újságírók az európai Év Autójának. (Amúgy nem vagyok túl nagy véleménnyel erről a szavazásról, érdemes megnézni a listát, hogy miket tudtak megszavazni ezek a népek. Többnél fogjátok majd a fejeteket mondván, „De hát miért?!”) Az elismerés alapvetően az aerodinamikus cseppformának szól, mely akkoriban kezd ismét divatba jönni és leváltani a dobozautókat. A General Motorsnál azért biztosra mentek, a három- és ötajtós mellett előrukkolnak a lépcsős hátú négyajtóssal is, ami azért nem olyan óriási nagy váltás a dobozokhoz képest.
1985-ben dobják piacra először a Kadett GSi-t, illetve Angliában – meg mindenhol máshol, ahol Vauxhallnak hívják az Opeleket, szóval ahol jobb oldalon van a kormány – a Astra GTE-t, melyek a csúcsteljesítményű, sportos modelleket jelentik a Kadett kínálatban. (Csak az érdekesség kedvéért: A Kadett E-t Braziliában meg Chevrolet Kadettnek hívták.) A helyzet az, hogy igencsak ellentmondásos adatokat lelni a neten arról, hogy melyik motor mikor is jelent meg ezekben és mekkora volt a teljesítményük. Szóval közel sem biztos, de azt hámoztam ki, hogy 85-ben az 1,8 literes, sornégyes, 115 lovas benzines erőmű az, ami a csúcsmodellbe kerül, mely egyaránt lehet három és ötajtós. A fronthajtású autó ezzel maximum óránkénti 191 kilométeres sebességre tud felgyorsulni. Később – hogy pontosan mikor, arról nem értenek egyet a források, az egyik 1988-at, a másik 1990-et említ – jelenik meg a kétliteres, 16 szelepes motor és kerül a fentebb említett hárombetűs nevű kivitelekbe. A teljesítményükben sem értenek egyet, az egyik 156-, a másik 168 paciról tud. Még az is lehet, hogy mindkét forrásnak igaza van és az idő előrehaladtával megnőtt a teljesítmény – láttunk már ilyet korábban.
A Kadett E szerintem igen jól eltalált forma és ennyi évvel a bemutatása után sem tűnik fájdalmasan elavultnak. Vagy csak megszoktam? Lehet ez utóbbi is, hiszen az európai gyártása 1991-es leállítása után a modell sok néven és formában él tovább – a rossz nyelvek szerint a minőség viszont köszönő viszonyban sincs az eredetivel. Az E Kadett adja az alapját a Daewoo LeMans-nak (később Daewoo Cielo, Racer és Nexia), ugyanez Chilében Daewoo Heaven, amit az Egyesült Államokban és Új Zélandon Pontiac LeMans néven árultak. Nincs vége a történetnek! Ugyanez az autó Kanadában Passport Optima.
MB-48 és társai
A Matchboxnál a háromajtós csúcs-Kadett alapvetően két változatban lát napvilágot. Az MB-48 a civil verzió, mely a fém alvázán 1985-ös keltezést visel és 1986-ban kerül be az 1-75 sorba. (Ne feledjük, a www.matchbox1-75.com az angliai kiadásokat listázza, tehát ezért fordul itt elő először 1987-ben.) A piros járgány ajtajai nyithatóak, a kormánya a jobb oldalt található, és látványos GTE logót visel, szóval ez egészen biztosan egy Vauxhall Astra GTE. Később a dolog annyiban változik, hogy az alvázon megjelenik az Opel Kadett GSi felirat is – változik a karosszéria festése is – de a korai példányokon még csak a Vauxhall szerepel. Az MB-48 számozás marad, de 1987-ben „AC Delco” racsingfestést, 1989-1993 között meg „STP Vauxhall-Opel” racsingfestést kap. Ez utóbbiakból nekem nincs példányom és hogy kegyetlenül őszinte legyek, nem is tetszenek igazán, de szerencsénkre Andrewboy megszállott Opel rajongóként ezekből is felhalmozott példányokat, nála megtekinthetőek.
A másik Kadett változat MB-08 néven fut és 1987-ben debütál. Ennek már nem nyithatóak az ajtajai és megkülönböztető jelzéseket visel. Mivel ilyenből is van pár darabom, egyszer később, külön post keretében szeretnék visszatérni rájuk.
Tulajdonképpen nagyon elégedett vagyok ezzel a járgánnyal, remekül visszaadja az eredetit. Sajnos eredeti, gyári állapotú autóról szinte lehetetlen fellelni képet a neten, jóformán csak szénné faragott, diszkórészerré silányított autókról vannak képek a neten, így az apró részletek összehasonlítása kénytelen-kelletlen elmarad. Cserébe azonban vannak jó reklámok!
Matchbox MB-48 Vauxhall Astra GTE. Jobb oldalt található a kormánya, úgyhogy mi is tekintsük inkább ennek a modellnek...
...bár később megkapta az Opel nevét is. Nem véletlen a két változat csak a nevében és a vezető munkahelyének elhelyezkedésében különbözik.
Nyitható ajtók.
A korai változatok alvázán még csak a Vauxhall megjelölés szerepel.
Két változat, eltérő kerekekkel. Az 1-75 sorban nem is jelent meg más színben, csak versenyfestéssel. Szettekben azonban igen. (Igen, ez egy célzás volt.)
Az egyetlen sajtófotó, amit a GSi verzióról sikerült feltalálnom a neten. A hátuljáról is kéne, hogy a részleteket összehasonlíthassuk a Matchboxon.
Ma vannak még ilyen hosszú tévéreklámok egy autóról?
Ez óriási ötlet, az Angol Királyi Légierő bemutatócsapatára, a Red Arrowsra hajazó "kötelékautózással". A Red Arrowsnak van köze a Matchboxhoz, amire egyszer majd még visszatérek.
Azzal biztos nem mondok újat, hogy a Matchbox kínálatában a kezdeti években számos olyan modell jelent meg, melyek erőteljesen brit kötődésűek. Ezekről aztán néha elég nehéz kitúrni bármiféle információt, mert itt is előjön az a Matchboxnál egyáltalán nem ritka dolog, hogy bár a „Scammell Vontató Teherautó” teljesen helytálló információ, a „Scammell Explorer” megnevezéssel lényegesen előrébb lenne az ember, ha fogalma sincs arról, hogy mi a túrót is keres. (Így utólag, hogy tudom, hogy Explorer, már én is látom, hogy tele a TeCső vele, bár kép meg videó lényegesen több van róla, mint írott, érdemi infó.)
Aztán mikor az ember félreteszi a dolgot, mert nincs kedve tovább túrni, akkor teljesen váratlanul képes belebotlani az összes lényeges információt hordozó aranyrögbe. Azon viszont teljesen meglepődtem, hogy mindezt ékes anyanyelvünkön! A mostanában három részre – nem, nem fej, tor és potroh – darabolódott Autófílián jött velem szembe az aranyat érő információ. Tessenek fogyasztani, ott van a lap alja felé, két olyan videóval megspékelve, melyek valamelyest bemutatják ennek a holminak a terepjáró képességeit. Valószínűleg nem véletlen, hogy az 1940-es évek végén tervezett gépezetet egészen az 1980-as évekig használták a brit fegyveres erők.
A Matchboxnál 1959-ben kezdi a pályafutását, mint MB-64 és 1965-ig marad a kínálatban. Csak khaki zöld változat készül és a hét év alatt megtartja a számozását is. Sajna az én példányom előző gazdája is katonásan bánt vele, amit a vonóhorog és a jobb első lámpája bánt. Aztán hosszú időre nyugalomba vonulhatott egy padláson, vagy pincében, amiről a rá itt-ott lerakódott oxidréteg tanúskodik és amit a leggondosabb fogkefés beavatkozással sem sikerült eltüntetnem.
Matchbox MB-64 Scammell Breakdown Truck, alias Scammell Explorer.
Ezzel játszottak, a vonóhorga bánja.
Nincs mit csinálni, normális fotókhoz normális fény kéne...
Miután megismerkedtetek a Matchbox Chevy Van terepjárósított kivitelével is, így már csak a különböző verzióinak bemutatása maradt hátra. A sort most a végén kezdem, ugyanis ez a darab az utolsó, ami felbukkan az 1-75-ös sorozatban, vagyis 2006-ban MB-39-es sorszámmal. Metálfehér színt kapott, szép nagy Matchbox logóval az oldalán, amely megoldás mindig is tetszett, főleg ha ilyet olvashatunk alatta: "Megbízható minőség 1953 óta". Egy kicsit ugyan hazabeszélés, de nekem bejön. Feldobandó még az oldalát, kapott egy vaskos kék és egy keskeny piros csíkot, a végső kontrasztot pedig a sötétített ablakok adják. Az alváza "természetesen" már műanyag, amit szerencsére nem voltak restek krómozni. Ezekkel a kerekek sosem tudtam megbékélni, számomra elég furán hat egy ekkora krómfelni a Matchbox márkájú peres terep gumikkal - főleg egy munkagépen -, de itt még ez is tetszik.
Matchbox MB-39 4x4 Chevy Van
"Légy gyűjtő és fedezz fel olyan apró kincseket, mint egy gyufásdoboz."
Megszokhattuk már, hogy a Matchbox előszeretettel készít olyan modelleket, amikre ilyen, vagy olyan okból nem kerül fel a pontos típusjelzés, vagy éppen csak hiányosan biggyesztenek rá valamit a gyártó nevével. Ez alkalommal az utóbbi esetre látunk egy újabb példát.
Jeep CJ-5
A korábbi, Jeep-ekkel foglalkozó postokból már kiderült, hogy a modellek fejlesztése „az egyik a másik továbbfejlesztése” elven működött, és néha nem egyszerű kibogozni, hogy a tyúk volt előbb, vagy a tojás, esetleg a kakas. Az első katonai Jeep, mely a második világháború után megjelent, az M38-as (vagy MC) modell volt, 1950-ben. Ezt nagyon gyorsan, 1953-ban váltotta le az M38A1, mely számos filmből lehet nekünk ismerős és a mindenhol lekerekített karosszériájáról lehet felismerni. A civil CJ-5-höz ez a jármű szolgáltatta a géneket. A CJ-5 1955-ben került a piacra és döbbenetesen sokáig, 1983-ig gyártották, azaz kisebb-nagyobb változtatásokkal 28 éven át. Az összesen 603 303 példányban gyártott jármű híres volt arról, hogy szívós és ellenálló, ami bizonyosan az oka lett annak, hogy még úgy is kelendő volt, hogy gyártásának ideje alatt három új Jeep modell is napvilágot látott. A Jeep tulajdonosváltásainak, meg a megvásárolt motor licenceknek köszönhetően a CJ-5 számos motorral kapható volt az évek során. A benzint fogyasztóak közül szerelték sornégyes blokkal, 3,7-, 3,8-, és 4,2 literes sorhatosokkal, és 5 literes V8-assal is. A gázolajat fogyasztó erőművek közül pedig a Perkins dízeljeit építették bele. Az alapvetően hátsókerék hajtott és kapcsolhatóan mind a négy kereket meghajtó CJ-5 nyilvánvalóan nem plázacica robogó, hanem kőkemény terepjáró. Csak három-, vagy négysebességes kézi kapcsolású váltóval szerelték és csak ponyvás kivitelben készült.
Matchbox Jeep 4x4
Az alvázán 1983-as keltezést viselő – kétszer megnéztem, biztos nem tévedés – járgány nyomát először európai katalógusban 1993-ban találtam meg, mint MB-25. Hogy ez hogy nézhet ki, arról lövésem sincs, mert az 1-75 guide-nak pont ez a része az, ahonnan hiányoznak a képek, illetve nekem is csak egy teljesen semmitmondó, pár oldalas zsebkatalógus van meg ebből az évből – az is szkányolva digitális képformátummá alakított formátumban. Gondolom nyilvánvaló, de azért leírom: a Matchbox Jeep 4x4 néven futó holmija szerintem a Jeep CJ-5-öt mintázza, persze nagylábúsítva, bukókerettel, kengururáccsal és irgalmatlan CB antennával turbózva. Areh gyűjteményében számos verzió fellelhető, a „Jajj, de csúnya!” blogra illő – már ha biker kolee foglalkozna kisautókkal – festéssel agyonvágott, és a pont ellenkező végletből, a hú, de kéne kivitelűekből is. A 2006-os amerikai Superfast szerintem ez utóbbiak közé tartozik, de a 2008-as – na, ez is egy hosszú életű modell – kicsit bilikék változat is teljesen vállalható. Ami nekem van, a fehér alapszínű és „a tervezője sem igazán tudja, hogy mi az”, színes csík motívumokat viselő darabot Areh 1993-as és 1994-es amerikai kiadásnak mondja. Én hallgatok rá és ezért is került a címbe MB-37. Az igazság valahol odaát van, mert ez a példány is abból az MC-10 szettből származik, mint a már itt szerepelt MB-63 VW Golf II GTI, MB-16 Land Rover 90-ek, illetve az MB-45 Ford Cargo Skip Truck is. Hogy miért „x-aktás” a dolog? Nos, az MC-10 dobozán 1991-es a keltezés, angliai és németországi referenciacímek vannak és én Angliából vettem, amitől még persze származhat máshonnan is eredetileg, csak éppen valószínűtlen a dolog. Úgyhogy ismét egy pöttyet tanácstalan vagyok, hogy pontosan mi is ez a darab, de az egyszerűség kedvéért most már maradjon MB-37! Szerintem ez egy jól sikerült járgány, sok szerethető részlettel. A már említett „terepes” extrákon kívül még jól állnak neki az üléseken lévő, kétpontos biztonsági övek, az oldalra kivezetett kipufogók, illetve a felszerelteknél kisebb, de azokkal megegyező mintájú pótkerék. A vonóhorgot meg könyveljük el az abbeli szándék a jelének, hogy valószínűleg tervezhettek belőle nem bigfoot változatot is, csak aztán nem lett belőle semmi.
MB-37 Jeep 4x4, ami egy módosított CJ-5.
Némi sorja itt-ott, meg egy kis szakáll festékből, de én szeretem.
A vonóhorog egy nagylábún? Látott már valaki nagylábú utánfutót?
Viszonylag régen volt már szó a Matchbox Porsche 911 Turbo modelljéről, amiről az ezüst változatáról szóló beszámolóban olvashattok bővebben. Ez a zöld darab 1981-ben jelenik meg az 1-75-ös sorozatban, tehát a második recolor verziója a modellnek. Mivel ez még angol modell, így a festék vastagsága nem több a kellő mértéknél, nem rejti el az autó elején a finom részleteket, mely sajnos a későbbi darabokról már nem mondható el. A zöld szín eme árnyalat nekem nagyon tetszik, jól harmonizál hozzá a belső tér sárga színe, a gyűjteményem egyik fénypontja, ahogyan másnak is, bár ott az érzelmi szál is jelentős befolyással bír.
Matchbox MB-03 Porsche Turbo és doboza
Jól kivehetőek a részletek
Nagyon szép ez a szín, szépen kihozza a modell vonalait
A sárga belső kellő kontrasztot ad a zöld külsőhöz
Szinte napra pontosan egy hónapja, a következő komment érkezett a blogra:
„Most lett kisfiam annyi idős, hogy elő mertem neki venni a Matchboxaimat, amiket még gyermekkoromból őrzök. Semmi ritkaság nincs köztük, nyolcvanas évek beli darab mind, de vannak szép sorozatok. Land Rover Defender, utánfutóval, Construction teljes szett, rendőrös szett helikopterrel, szép kisautók. Azonban. Van egy nagy Mercedes kamion is. Még valamilyen csere-bere üzlet folytán jutottam hozzá anno, egy Mercedes truck jelzésű nyergesvontató és egy hozzá való utánfutó. SuperKings kiadás. Itt jönne a lényeg: keresek hozzá fotót, hogyan nézett ez ki eredetileg? Ugyanis..nem voltam valami jógyerek, fogtam és neolux.al új bevonatot képeztem, szép hupikék színben, a pót fekete lett, telibe, ahogy kell. Így utólag jócskán bánom már, de nincs megoldhatatlan probléma. Modellezéssel foglalkozom, és az eredeti állapotot szeretném helyrehozni. A modellt szétszereltem, a karosszériát homokszórással fémtisztára pucoltam. Az eredeti árnyalatoknak megfelelő színeket kapta vissza, zöld lett a futó, sárga a kamion kasznija és piros az alváz, elég szép lett. A kérdések: kellene mindenképpen fotó erről, hogyan nézett ki újkorában. A tetején volt valami, a helye látszik csak, vagy szélterelő vagy villogó, egy dudor van az öntvényen. A tükrök hiányoznak, de pótolnám.[...]”
Nem vagyok nagy SuperKings szakértő, de a „személyleírás” alapján nekem K-114 „Garage Transporter”, vagy K-8 „Animal Transporter” volt a tippem. Váltottunk pár levelet a feladóval, aki nem más, mint Trainmodeller, aki azon túl, hogy vasútmodellezik, 1:1-es méretarányú Wartburgok és vasúti hajtányok (!) felhalmozásával is foglalkozik, még blogol is erről! (Én visszatérő látogatója vagyok úgy, hogy a postjai olvasása, meg a képei nézegetése közben folyamatosan mantrázom, hogy „nem, nem kell újabb becsípődés, amúgy sem tudok megfizetni egy újabb hobbyt”. De azt meg kell gyónnom, hogy a kerti vasút nézegetésekor csendben hálát adok, hogy a hatodikon lakunk, mert ha lenne kertünk... Szóval értitek... Amúgy Trainmodeller blogja arra is remek, hogy bebizonyítsd a feleségednek, hogy a kisautók gyűjtése Lolka-Bolka matiné az ő hobbyjaihoz képest. Ha nem ismertétek eddig, akkor csak biztatni tudok mindenkit a látogatására, akit ici-picit is érdekelnek a vasútmodellek.)
Nem telt el egy hónap és Trainmodeller máris küldött pár képet arról, hogy mire jutott. (Én kotlottam az anyagon egy hetet, mert szerencsére Porschéval sikerült több postot is felhalmoznunk és több napra előre időzíteni is.)
„[...]Nem volt időm azóta sem rendes fotókat készíteni és befejezni sem. Ami hiányzik, a tető spoiler és a tükrök. A pár képen már csak a végső állapot látszik. Ami történt: teljes szétszerelés, homokfújás, újrafényezés két rétegben. A karosszérián láthatóak az öntési nyomok, ahol az öntőformák egymáshoz csatlakoznak. Ezt tömegtermelés esetén nem távolítják el, én is meghagytam, pedig csiszolással eltűntethető lett volna, viszont így "eredetibb" maradt. Az ablakok is festékesek voltak, anno gyermekkoromban úgy fújtam le a kék neolux-al, hogy szigetelő szalaggal próbáltam kitakarni az üvegfelületeket. Hát, volt, ahová nem folyt be a festék de ott meg akkor lett festékes, amikor türelmetlenségem folytán idő előtt leszedtem a szigszalagot és festékes kézzel összefogdostam :) Az ablak karcos és az elején a hűtőrácson is láthatod, hogy ez egy igen viharvert, sokat látott darab. A zsámoly ahová a pót csatlakozik fekete volt, azt nem szedtem le, a szegecset kellett volna szétfúrni, egyben fényeztem a kasznival. Nem akartam viszont utólag matt feketével befesteni, mert a pótkocsi lekoptathatja (a fényes réteg simább így jobban ellenáll a kopásnak). Szóval ilyen lett egy "Restaurált" Matchbox K-8 Superkings Mercedes vontató, és a pótja. Gyermekkori szép emlék! :) Igaz, mindig is a Superkings Iveco-ra pályáztam, de az senkinek sem volt meg, csak a katalógban bámulhattuk :) [...]”
A nekem amúgy nagyon tetsző eredményről mellékeltem a képeket. Nem igazán konyítok a modellvasút léptékekhez, de ha létezik hasonló méretarányú vasútmodell, akkor egy „lecsoffadt állapotúra” festett gőzmozdony nagyon jól mutatna azon a félpótkocsin, nemde? Pár gondolat erről – meg úgy általában az összes többi – felújításról: Nagyon érdekes, hogy külföldön, tőlünk nyugatabbra az így az életbe visszahozott darabokat jobbára nem becsülik semmire. Látszik, hogy úgy 20-30 évvel ezelőtt mennyire nagy dolog is volt az, ha valakinek pár Matchboxot „hozott a Jézuska”, vagy kapott egy keletnémet TT kezdőszettet, azaz egy mozdonyt, két kocsit, meg hozzá egy ovális pályát. (Az utóbbi nekem sohasem volt, de nagyon szerettem volna.) Ez a megbecsülés mára sem múlt ki belőlünk, akik 20-30 éve voltak gyerekek és ez szerintem nagyon klassz dolog.
Őrült régen volt itt Volvo Container Truck, úgyhogy igazán nem fogja elérni a kritikus tömeget, ha még egy változatot előrángatok a gyűjteményem bugyraiból. Nagyon jól példázza azokat a modelleket, melyek sok időt töltöttek egy kirakatban a napon a dobozukban. Elvben létezik egy anyag, amivel az így besárgult műanyagokat kezelni lehet - először jó húsz éve láttam ilyet, egy irodatechnikai cég kezelte vele az öreg fénymásolókat - és csodákra képes, percek alatt. Én nem értek ehhez - sem -, de egy vegyész barátom azt mondta, hogy elképzelni sem tudja, hogy a kezelés után mondjuk tíz-húsz évvel mi marad meg a műanyagból. Szóval én nem merném használni erre.
Ez a "Big-Top Circus" motívum többször visszatér a Matchboxokon.
Főleg a konténerszállító, meg a dobozos Convoyokon látni sokszor, hogy az egyik oldaluk így besárgul. Az ok, hogy az ablakos dobozukra sokáig rásütött a nap, az árnyékban lévő oldaluk azonban nem sérült.
Egy újabb Matchbox GMC Wrecker verziót szeretnék elétek tárni. Az eddig bemutatott darabok után már csak a festésére térnék ki pár szó erejéig. A piros fényezést egy tetszetős és látványos dekoráció dobja fel. Ez az autó a GMC szerviznél teljesít szolgálatot, melynek logójában is szerepel a vontató. Erről a darabról végre megtudhatunk egy kis műszaki információt, ugyanis a küszöb felett a 2500 - 4x2 felirat olvasható, mely gondolom a motor térfogatára és a hajtásra utal, ami a hátsó kerekekre koncentrálódik.
Gondoltam az előző Hot Wheels-es post kapcsán felfrissítem emlékezetetekben, hogy miként is néz ki a Matchbox Volkswagen Beetle legutóbbi modellje, melyről itt olvashattok egy bővebb értekezést - meg az elődjét is szemügyre vehetitek. Ez a darab 2006-ban jelent meg a Matchbox kínálatában MB-21-ként. Egy teljesen széria, piros bogarat mintáz, melyhez jól passzol ez a fajta kerék, ami a gyári dísztárcsára hasonlít. Egyedüli hiányként az oldalsó díszléc és a kilincs krómozását hiányolom, ha sokat akarnék, akkor a vászontető festését is megemlíteném. A rendszáma viszont telitalálat, a tetején a classic 62 felirattal, valamint a kódolt piros bogár szöveggel. Ami ezt a konkrét darabot illeti, csak most a post írásakor vettem észre, hogy a szélvédő hátul be van esve, tehát kicsit renoválni kell.
Az ok, amiért most ismét előszedtem, hogy egyáltalán nem tudatosan, de sikerült számos, de csak apró részletekben eltérő változatot felhalmoznom belőle. (Ezt úgy sikerült, hogy vettem 2-3 darabot tartalmazó csomagokat internetes árveréseken más modellek miatt, azzal a szándékkal, hogy túladok a felesleges darabokon, aztán észleltem, hogy „hopp, ez egy kicsit eltér azoktól, amik már megvannak.” Így keletkezett azért felesleg is, ami a kereskedésben landolt.) Talán még ez sem lett volna elegendő indok egy posthoz, de arra gondoltam, hogy kifaggatlak benneteket: Hogyan gyűjtötök? Utaztok az ilyen egészen minimális eltérésekre? Vagy egy főbb változat elegendő? Esetleg csak egyes modelleknél? A szavazás és a kommentek útján várom a véleményeket!
Matchbox MB-05 Peterbilt Petrol Tankerek egymás között. Kiszúrjátok az egyetlen pici eltérést?
Itt már azért lényegesen szembetűnőbbek a különbségek.
Sokáig nem igen vettem ötös pakkokat, de mostanában egyre inkább előfordulnak olyanok, amelyekre a tetszik egy-két modell helyett inkább az egy-kettő nem tetszik arányt mondhatjuk. Mindez persze a Matchbox pakkjaira vonatkozik, a Hot Wheels ilyen csomagjait általában kihagyom, azonban mikor ez a Volkswageneket tartalmazó csomag elém kerül, nem tudtam neki ellenállni, amiben az akciós ára is sokat segített. Nézzük is meg, miket tartalmaz a csomag!
A legalul elhelyezkedő New Beetle Cup kidolgozása igen jóra sikeredett, egyedül csak a hátsó fertály lámpa és kipufogó festésének hiányát tudom felhozni negatívumnak. Mivel ez egy versenyautó, így az agyonperezett nagy átmérőjű felnik is megállják rajta a helyüket, jól áll neki. Ha már verseny modell, akkor a beltérnek is azt a sémát kell követnie, ami annak rendje módja szerint követi is. Itt jön képbe az autó egyik nagy extra tulajdonsága, mégpedig az, hogy egyben lepattintható a karosszéria az alvázról, így könnyen szemügyre vehető, hogy mi van alatta. Az orrában ott figyel egy részletgazdag motortér, ami mögött egy átlagosan kidolgozott műszerfal kapott helyet, egy "olcsó" kormánnyal. Az ülések erősen kagylósítottak, ám egy kicsit magasra és messze kerültek a kormányhoz képest. Egy igazi versenyautó elengedhetetlen tartozéka a bukócső, ami külön műanyag elemből van kialakítva. Meglepő kivitelezés a mára megszokott "nem nyílik semmi az autón" megoldások után, egy hatalmas piros pötty érte. Azért itt megjegyezném, hogy a Hot Wheels modelljein időközben feltűnnek nyíló motorházú modellek is, ami a Matchboxról - úgy néz ki - végleg eltűnt.
Feljebb a Volkswagen Golf Mk2-es modellje tartózkodik, ami már Rájennél is nagyon megtetszett, a Matchbox kivitelénél is jobban tetszik - kegyelmezz Joe. Szépen megalkotott darab, az alvázból van kialakítva az első és a hátsó lökhárító is, mely utóbbi talán egy kicsit magasra került. A C oszlopot tudnám még hibaként említeni, valahogy az sem sikerült tökéletesen, de az összképen nem ront sokat. Szép ez a metálfehér szín, a dekoráció pont annyi amennyi még nem sok, egyedül a piros szélvédőt tudnám feledni. A beltere is jól sikerült, szépek az ülései, az egyszerű kormány mögött jól kivehető a kocka műszerfal, bár a sötét ablakok miatt sok nem látszik belőlük, amiként a csomagtartóból sem, ugyanis azt kalaptartó fedi. Szerencsére a kerékválasztást sem szúrták el, bár kicsit modern az autóhoz, de jól megy hozzá.
A középső darab Baja Bug névre hallgat, ami megmagyarázza a hasonló kivitelű Matchbox modell névválasztását. Ez volt előbb, ugyanis ezt 1983-ban alkotta meg a Hot Wheels. Terepre szánt autó, ezért tekintélyes a hasmagassága. A hátsó kerék jóval nagyobb, mint az első, de ez buggy specialitás, itt nem róhatjuk fel neki. A karosszéria egy ősrégi osztott ablakos bogarat mintáz, melybe azonban nem kerültek ablakok. vászontetős modell révén sok minden nem akadályozza a belátást az utastérbe, ahol két ülés előtt ott a műszerfal kormánnyal, mögötte pedig egy bukócső, poroltó és szerszámok találhatóak. A motorból sok minden nem látszik ki, szinte csak a kipufogó csövei felismerhetőek. Nekem nem igazán tetszik ez a modell, amiben a tetején levő kitüremkedés - talán levegőbeömlő a motorhoz - is ludas.
Elérkeztünk a pakk legszörnyűségesebb darabjához, ami nem más mint egy Mk5-ös Golf GTI. Míg a Matchbox darabja az eredetit mintázza, addig ez egy Hot Wheels által agyontuningolt verzió, annak minden negatívumával. Ha úgy tekintem, mint egy pályára készült versenyautó, akkor még valamelyest megállná a helyét, de mivel láthatóan utcai verziónak szánták így végképp nem értem ezt a vágott tetős, body kit-es, földgyalut megszégyenítő orrspoilerrel ellátott koncepciót, nem is beszélve a hatalmas szekérre való kerekekről. A hátulja talán még a legnormálisabb, szép a lámpa festése, az embléma is jól mutat, valamint az alvázból kialakított kipufogó és rácsozat is jól sikerült. Elölről csak a piros V alakú kiemelés emlékeztet az ötös Golf GTI-re, egy kis feketét meg lámpafestést igazán nyomhattak volna még ide. A beltere jól sikerült, de a fekete ablakoktól sok nem látszik belőle.
Utolsó páciensünk Volkswagen Bug névre hallgat, ami a csomag legsúlyosabb darabja, ugyanis ennek az alváza is fém. Ez sem mai darab, ugyanis 1988-ban készült el az első példánya, de szerencsére nem cserélték le még műanyagra. A lökhárítók és az első fényszórók is az alvázból lettek kialakítva. Az oválablakos fauvét mintázza a kasztni, ami egyszerű, de részletes, még az ajtók zsanérjai is kivehetőek. A beltere is egyszerű, de minden lényeges elem megtalálható. A kerékválasztás itt is kicsit modern az autóhoz, de az autó piros színével és a dekorációval együtt már egy mai, hot rod stílusban épített autó benyomását teszi, amihez a hátul nagyobb kerék által okozott ék alak is hozzájárul. Egyszerűen szép, jól kombinált darab.
Hot Wheels 5 Pack - Volkswagen, NRFB
VW Bug, VW Golf GTI, Baja Bug, VW Golf Mk2, New Beetle Cup
Szépen kidolgozott és festett darab, ...
... utóbbiból azonban hátra nem került
A bal oldali kis pöcökkel lehet ...
... kioldani a tetejét
Szerintem a csomag legszebb darabja
A feneke picit magas lett
Sokat ront az összképen a tetején levő levegőbeömlő(?)
A motorból szinte csak a kipufogó felismerhető
Azért az elején kicsit lehetne gazdagabb a tamponozás
2006 óta csücsült a játékboltban. Karácsonyra elhoztam, legyen neki jó otthona. CY-114 Convoy Generic Tractor Cab Mario Kart Fishbelly Trailer, NRFB.
