Matchbox MB-48 Vauxhall Astra GTE - Opel Kadett GSi

Az Opel 1937-ben dobja piacra a Kadett sorozat első darabját, melyet kis, családi autónak szánnak. Az első, nagyjából 107 és félezres darabszámban gyártott Kadett leginkább arról híresült el, hogy a háború után a Szovjetek szépen bedobozolták a komplett gyártósort, elvitték Moszkvába, ahol aztán az első Kadett mint Moszkvics 400/420 néven készült tovább, egészen 1956-ig.

Opel Kadett E / Vauxhall Astra Mark 2

Nemes egyszerűséggel az első Kadettről rögvest ugorjunk át az utolsóra! (Attól most tekintsünk el, hogy Dél-Afrikában a Kadettnek hívták azt az autót, amit mi első generációs Opel Astraként ismerünk, mert akkor így helytálló ez az első-utolsó dolog.)

Az E Kadett 1984-ben debütál és 1985-ben meg is szavazzák a szakmai újságírók az európai Év Autójának. (Amúgy nem vagyok túl nagy véleménnyel erről a szavazásról, érdemes megnézni a listát, hogy miket tudtak megszavazni ezek a népek. Többnél fogjátok majd a fejeteket mondván, „De hát miért?!”) Az elismerés alapvetően az aerodinamikus cseppformának szól, mely akkoriban kezd ismét divatba jönni és leváltani a dobozautókat. A General Motorsnál azért biztosra mentek, a három- és ötajtós mellett előrukkolnak a lépcsős hátú négyajtóssal is, ami azért nem olyan óriási nagy váltás a dobozokhoz képest.

1985-ben dobják piacra először a Kadett GSi-t, illetve Angliában – meg mindenhol máshol, ahol Vauxhallnak hívják az Opeleket, szóval ahol jobb oldalon van a kormány – a Astra GTE-t, melyek a csúcsteljesítményű, sportos modelleket jelentik a Kadett kínálatban. (Csak az érdekesség kedvéért: A Kadett E-t Braziliában meg Chevrolet Kadettnek hívták.) A helyzet az, hogy igencsak ellentmondásos adatokat lelni a neten arról, hogy melyik motor mikor is jelent meg ezekben és mekkora volt a teljesítményük. Szóval közel sem biztos, de azt hámoztam ki, hogy 85-ben az 1,8 literes, sornégyes, 115 lovas benzines erőmű az, ami a csúcsmodellbe kerül, mely egyaránt lehet három és ötajtós. A fronthajtású autó ezzel maximum óránkénti 191 kilométeres sebességre tud felgyorsulni. Később – hogy pontosan mikor, arról nem értenek egyet a források, az egyik 1988-at, a másik 1990-et említ – jelenik meg a kétliteres, 16 szelepes motor és kerül a fentebb említett hárombetűs nevű kivitelekbe. A teljesítményükben sem értenek egyet, az egyik 156-, a másik 168 paciról tud. Még az is lehet, hogy mindkét forrásnak igaza van és az idő előrehaladtával megnőtt a teljesítmény – láttunk már ilyet korábban.

A Kadett E szerintem igen jól eltalált forma és ennyi évvel a bemutatása után sem tűnik fájdalmasan elavultnak. Vagy csak megszoktam? Lehet ez utóbbi is, hiszen az európai gyártása 1991-es leállítása után a modell sok néven és formában él tovább – a rossz nyelvek szerint a minőség viszont köszönő viszonyban sincs az eredetivel. Az E Kadett adja az alapját a Daewoo LeMans-nak (később Daewoo Cielo, Racer és Nexia), ugyanez Chilében Daewoo Heaven, amit az Egyesült Államokban és Új Zélandon Pontiac LeMans néven árultak. Nincs vége a történetnek! Ugyanez az autó Kanadában Passport Optima.

MB-48 és társai

A Matchboxnál a háromajtós csúcs-Kadett alapvetően két változatban lát napvilágot. Az MB-48 a civil verzió, mely a fém alvázán 1985-ös keltezést visel és 1986-ban kerül be az 1-75 sorba. (Ne feledjük, a www.matchbox1-75.com az angliai kiadásokat listázza, tehát ezért fordul itt elő először 1987-ben.) A piros járgány ajtajai nyithatóak, a kormánya a jobb oldalt található, és látványos GTE logót visel, szóval ez egészen biztosan egy Vauxhall Astra GTE. Később a dolog annyiban változik, hogy az alvázon megjelenik az Opel Kadett GSi felirat is – változik a karosszéria festése is – de a korai példányokon még csak a Vauxhall szerepel. Az MB-48 számozás marad, de 1987-ben „AC Delco” racsingfestést, 1989-1993 között meg „STP Vauxhall-Opel” racsingfestést kap. Ez utóbbiakból nekem nincs példányom és hogy kegyetlenül őszinte legyek, nem is tetszenek igazán, de szerencsénkre Andrewboy megszállott Opel rajongóként ezekből is felhalmozott példányokat, nála megtekinthetőek.

A másik Kadett változat MB-08 néven fut és 1987-ben debütál. Ennek már nem nyithatóak az ajtajai és megkülönböztető jelzéseket visel. Mivel ilyenből is van pár darabom, egyszer később, külön post keretében szeretnék visszatérni rájuk.

Tulajdonképpen nagyon elégedett vagyok ezzel a járgánnyal, remekül visszaadja az eredetit. Sajnos eredeti, gyári állapotú autóról szinte lehetetlen fellelni képet a neten, jóformán csak szénné faragott, diszkórészerré silányított autókról vannak képek a neten, így az apró részletek összehasonlítása kénytelen-kelletlen elmarad. Cserébe azonban vannak jó reklámok!

Matchbox MB-48 Vauxhall Astra GTE. Jobb oldalt található a kormánya, úgyhogy mi is tekintsük inkább ennek a modellnek...

...bár később megkapta az Opel nevét is. Nem véletlen a két változat csak a nevében és a vezető munkahelyének elhelyezkedésében különbözik.

Nyitható ajtók.

A korai változatok alvázán még csak a Vauxhall megjelölés szerepel.

Két változat, eltérő kerekekkel. Az 1-75 sorban nem is jelent meg más színben, csak versenyfestéssel. Szettekben azonban igen. (Igen, ez egy célzás volt.)

Az egyetlen sajtófotó, amit a GSi verzióról sikerült feltalálnom a neten. A hátuljáról is kéne, hogy a részleteket összehasonlíthassuk a Matchboxon.

Ma vannak még ilyen hosszú tévéreklámok egy autóról?

Ez óriási ötlet, az Angol Királyi Légierő bemutatócsapatára, a Red Arrowsra hajazó "kötelékautózással". A Red Arrowsnak van köze a Matchboxhoz, amire egyszer majd még visszatérek.