Matchbox MB-73 Model A Ford – UPDATE

Érdekes, hogy az embernek hogy változik az ízlése az évek során. Régebben teljesen hidegen hagyott a legendás A Ford. Aztán jött a Motorcity Online és teljesen megváltozott a véleményem. Igazán akkor esett le az állam, amikor végre élőben láttam egy ilyen autót. Sohasem gondoltam volna, hogy ennyire kicsi! Nyilvánvalóvá vált, hogy az apró, könnyű, nevetségesen olcsó autó eszményi alapanyag volt a tuninghoz. Viszont az is egyértelmű lett, hogy a dobfékekkel, diagonál virsligumikkal maga volt a guruló koporsó, amiből 100 mérföld per órás sebesség fölötti tempót vasaltak ki a nagy, V8-asokkal. Mit nem adnék egy ilyen autóért!

A gyűjteményemben már eddig is volt pár darab az ötablakos A Ford kupéból, de most egy viszonylag ritkább MB-73 verzió került a birtokomba. Ennek a bal, azaz a vezető felőli oldalán egy pótkeréktartó van. Igazándiból nem tudom, hogy készült-e ilyen pótkeréktartós változat más színben, mint ez a zöld alváz-krémszínű karosszéria verzió, de gyanítom, hogyha Arehnek nincs belőle, akkor talán nem.

Tulajdonképpen csak most, a fotókat rendezgetve tűnt fel, hogy ez a példány több helyen is gyári hibás, az öntés több helyen is rossz. A pótkeréktartó bal alsó csücskén egy lyuk tátong, előtte a kerék felett a sárvédőn két öntési hiba is van – olyanok, mintha valaki foltokat hegesztett volna egy igazi autó karosszériájára –, és a jobb ajtón is van egy jókora dudor. Nyilvánvaló, hogy gyári öntési hibákról van szó, mert minden dudor és a lyuk gyönyörűen le van fényezve. Minél tovább nézem, annál több rücsköt, egyenetlenséget találok rajta. Igazán rossz minőségű darab, a minőségellenőr – már ha volt ilyen az angliai Lesney gyárban, lévén ez még onnan való – a kelleténél többet pislogott, amikor átengedte. A fényezés hibáiról sem tudom eldönteni, hogy a gyárban szúrták el, vagy későbbi sérülések. Ennyire rossz állapotban a gyárból kikerült darabbal még nem találkoztam. Kár érte.

Matchbox MB-73 Model A Ford pótkeréktartóval. Ha kinagyítjátok, jól látszanak a "foltozások" és a lyuk.

A jobb oldalon nincs pótkeréktartó, viszont van egy bónusz dudor.

A hibákról a fényezésen nem tudom eldönteni, hogy utólag keletkeztek, vagy ezek is "gyári extrák".

Nem szoktam alulról fotózni az autókat, de ezt érdemes volt; így jól látszik, hogy hogyan alakították ki a pótkeréktartót.

Dobozfétis a "Type G" dobozzal.

Szerintem ez az egyik legszebb doboz sorozat mind közül.

Mindig is szerettem volna tudni, hogy ez a téglalap miért van ezeken a dobozokon. Talán a bolt pecsétjét kellett volna ide nyomniuk?

Matchbox MB-53 Flareside Pickup Truck - White Rose Collectibles Collector's Choice No.3

Egyáltalán nem véletlen, hogy ezt az MB-53 Flareside Pick-up változatot teljesen külön tárgyalom és nem része az előbb linkelt postnak. Az ok a származása, miszerint köze van hozzá egy White Rose Collectibles nevű cégnek.

Ahhoz, hogy a gyűjtők mint tekintenek értéknek és mit nem, a logikának vajmi kevés köze van és erre ékes példa a White Rose Collectibles (WR) esete. A cég 1989-ben, kiterjedt licencgyűjteménnyel a zsebében kezdte el a Matchboxokra épülő, NASCAR-témájú szettjei forgalmazását. A történet – gyanítom – onnan indulhatott, hogy a Matchboxnak akkor már 7 éve létezett a Convoy sorozata, tele amerikai vontatókkal és olyan trailerekkel, amiket pofonegyszerű volt NASCAR-os csapatszínekbe öltöztetni. A Kenworth Cabover Racing Transporter meg szinte üvöltött azért, hogy ilyen készletekbe kerüljön. Ikarus 256 kolléga jegyez egy szép szettet a Schrader Racing Team színeiben, ami tökéletes illusztrációja a témának. Evés közben jött meg az étvágy a WR-nál is, így NHL, NFL és még néhány amerikai sportszövetség tagjainak színeibe öltöztetve – illetve mindenféle egyéb cég színeiben –, Code 2-ként számos Matchbox alapú jármű került ki tőlük, mint sport mörcsöndájzing, vagy mint reklámajándék. Mi több, olyan modelljeik is vannak, melyeket nem találunk meg a Matchbox szokásos kínálatában, de a Matchbox gyártotta őket és ezért gyűjtői körökben ugyanúgy Code 1-ként tartják őket számon, mint a szokásos Matchbox modelleket. Ilyen például két kamion is, aminek Convoyos CY-jelzése van, de nagyobbak, mint az 1:100-körüli Convoyok és szerintem közel sem olyan szépek, mint a jól ismert sorozat többi tagja. Megint Ikarus 256 kollégához fordulok illusztrációért, mert ő már feldolgozott a két típusból egyet, sőt két példánya is van belőle, de ő sem becsüli sokra ezt a T600-as Kenworth feldolgozást. Hogy a dolog még bonyolultabb legyen, olyan is előfordult, hogy a WR kifejlesztett egy bizonyos modellt, ami aztán később bekerült az 1-75 sorozatba is. A WR-ról érdemes tudni, hogy nem minden automatikusan Matchbox, ami az ő nevük alatt jelent meg, sőt olyan is előfordult, hogy több darabos szettekbe Matchbox termékeket ERTL és Winross gyártmányokkal házasítottak össze. (Ezen az oldalon érdemes kattintgatni és találgatni, hogy mi az ami Matchbox és mi az ami nem.) Hogy a WR mekkora üzletet bonyolított, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy az Egyesült Államokban eladott Matchboxok 10-15 százaléka rajtuk keresztül talált gazdára. A céget 2001-ben megvásárolta a Fleer Trading Cards. Természetesen ők is készítenek sportrelikvia témájú járműveket, de a kínálatukban már nem találunk Matchboxokat. Nem csodálom, az ilyen bevásárlásoknak mindig a piac, vagy a birtokolt licencek a célja, nem a termékskála.

1994-ben a WR előrukkolt egy 24 tagból álló – lásd a teljes sorozatról készült képet lentebb – tulajdonképpen nagyon attraktív, részletesen kidolgozott „Collector’s Choice” szériával. A sorozat darabjai az akkori, jól ismert, kék alapszínű „ablakos” Matchbox doboz egy krémszínű verziójába kerültek, melyen ott a Matchbox logó is. (Érdekes, hogy a jól ismert embléma azonban egy vastag fekete keretet kapott, ami szerintem elég gyászos.) A hátoldalon viszont ott a terjesztő White Rose címe és egy ígéret, hogy a szériát 1995-ben egy újabb, 48 darabos sorozat követi majd. Nos, végül ebből nem lett semmi. A gyenge marketingnek és a körülményes beszerezhetőségnek (Mi a beszerezhetőség ellentéte? Beszerezhetetlenség?) betudhatóan a sorozat nem lett siker, nem is folytatták. Ennek tagjait is Code 1-nek tekintik, Charlie Mack is egy kalap alatt tárgyalja őket a többi, „tisztán Matchbox” verzióval.

Areh természetesen az MB-53 Flareside-ból is döbbenetes mennyiségű verzióval rendelkezik és a WR-féle is köztük van. Mi több, két olyan verziója is van, ami biztosan a WR-tól származik: „Sport Memorabilia” néven hivatkozik rájuk és könnyű megismerni őket, mert a platójukon valamiféle dobozt hordanak. Nos, ezek szerintem pont ettől a részlettől szörnyűek. Ha már itt tartunk, akkor a Convoy-kerekű „Baja Bouncer” verziókon kívül a többi nem nagyon tetszik, mert olyanok, hogy csak az „Official Redneckmobil” (Hivatalos Bunkóhintó) lökhárítóra való matrica hiányzik róluk. Viszont ez, a fehér-ezüst verzió nagyon tetszik. A szélvédők körüli ablaktömítést imitáló, fekete kiemelés túl vastagra sikerült, de nagyjából ez az összes hibája.

Egyfelől ez is MB-53 Flareside Pick-Up, de ugyanakkor White Rose Collectibles Collector's Choice No.3 Flareside Pickup Truck is. A Convoy-kerekű "Baja Bouncer" verziókon kívül ez tetszik a legjobban.

Erről a Ford felirat sem hiányzik.

Az ablakok tömítését eltúlozták, de nagyjából ennyi az összes baja.

Itt még NRFB.

A cég már nem létezik, de az 1995-re ígért, 48-darabos sorozat sem született meg.

A teljes 1994-es White Rose Collector's Choice széria. Sajnos a fotót nem én készítettem.

Matchbox Light & Sound Update – Ford Sierra XR4i Taxi

Bővült a Light and Sound gyűjteményem egy újabb Ford Sierra XR4i-vel, amiből ki tudja milyen okból taxit faragtak. Bizonyára sok, kétajtós kupé rohangál a világban, mint taxi és ebből is a legtöbb az Egyesült Államokban van – mint ahogy arra, az 555-el kezdődő telefonszám is utal. Arról már nem is beszélve, hogy ezek mindegyike szirénázni is szokott! Abszolút mélypont, ergo kellett nekem egy ilyen. Sikerült még videót is készítenem róla, ami néhány röpke másodpercre helyenként még éles is!

Light & Sound Update – Ford Sierra XR4i Taxi, NRFB

Nos igen! A világban számtalan kétajtós kupé rohangál mint taxi. És mind szirénázik is!

Egyesek azt mondják, hogy egyszer elszámolt a végtelenig és aztán vissza! Hölgyeim és uraim, ahogy mi ismerjük A KÉZ!

Matchbox MB-43 Pony Trailer - UPDATE

Beszereztem egy Superfast kerekű Pony Trailert. Eredetileg egy 1980-as TP-003-as Twin Pack része volt, de sajnos a pacik már rég szétszaladtak és kék MB-9 AMC Javelin AMX sincs meg hozzá.

Superfast kerekű MB-43.

A matrica az oldalán biztos jele annak, hogy valaha egy Twin Pack-hez tartozott.

A pacik már régen meglógtak...

Matchbox MB-53 Flareside Pick-Up

Amikor ti gyerekek voltatok, akkor is divat volt megemelni a Matchboxok elejét vagy hátulját pár milliméterre és figyelni, ahogy pattog és konstatálni, hogy jó, vagy rossz-e a rugózása? Mert amikor én kölyök voltam akkor igen. Ez a darab biztosan nagyon jól szerepelt volna, mert valami egészen döbbenetes utat képesek bejárni a kerekei – mint azt a mellékelt ábra és egy kábelszorító bilincsből kölcsönzött készség bizonyítja.

Ez a darab amúgy újabb epizódja az „üvölt róla, hogy milyen típus, de nincs ráírva” történetnek, mint ahogy az MB-38 Camper, MB-73 TV News Truck, vagy az MB-20 Police Patrol is. Ez bizony egy Ford F150-es, aminek ékes bizonyítéka az MB-57 Wild Life Truck, meg az MB-6 Ford Pickup is – a hasonlóság szembeötlő. Nem fotóztam eléggé szembe a járgányt ahhoz, hogy jól látható legyen – de ha megtettem is volna, akkor is eltakarná a tehénfogó –, hogy ez már a szögletes reflektorokat hordja az orrán, tehát az 1980-86 között gyártott F-100-as sorozat hetedik generációjába tartozik, amit a hangsúlyos övvonal és a lapos motorháztető tesz teljesen egyértelművé. Faji meghatározását tekintve ez is stepside, amire nyelvújítóként az „oldalfellépős” kifejezést honosítottam meg még a múltkoriban, a már említett MB-6 kapcsán. A felfüggesztésről, a platón lévő bukócsőről és a fülke alatti brutális kipufogó konfigurációról azt gondoltam, hogy nagyjából annyira gyári extra, mint az 1200-as Ladán a dupla Koppány és a bólogató kutya, de az ajtó előtti „F150” felirat feletti „Custom” egy pöttyet elbizonytalanított az ügyben. Túrtam picit a netet és a mellékelt ábrákon látható kék szörnyeteget találtam, ami szinte kiköpött a Matchbox, szóval akár még gyári kivitel is lehet ez a szörny, bár a Wikipédia a Custom-ot csak egy felszereltségi szintnek írja le. (Ha valaki többet tud az ügyről, kérem bátran használja a kommentezés lehetőségét!)

Ami a Matchoboxot illeti, az MB-53 Flareside Pick Up először az 1982-es katalógusban jelenik meg, sötétkékben és kicsit más festéssel, mint az én narancssárga példányom. Elemezzük az előző mondatban olvashatókat! Az első és legfontosabb, hogy remek példáját látjuk itt annak, hogy a Matchbox képtelen ugyanazt a szót kétszer ugyanúgy leírni két helyen. A járgány alján Pick-Up kötőjellel, a katalógusban meg mint ahogy fentebb látszik. Az alvázon lévő dátum, csodák-csodájára találkozik azzal az évvel, amikor valóban megjelenik az első katalógusban – tehát 1982! (Taps, zsivaj, örömujjongás.) Továbbá itt az ideje, hogy magunkévá tegyük a „flareside” kifejezést, ami a Ford saját, külön bejáratú kifejezése a „stepside-íves sárvédő a kerék felett-plató” kombóra és újabb jele annak, hogy ez bizony Ford, csak hát ugye nem írták rá. 1983 az év, amikor az én narancssárgában pompázó MB-53-am megjelenik a katalógusban. A katalógust készítő valaki gordiuszi szintre vitte a Pick Up – Pick-Up kérdést: egyszerűen Flareside-nak hívja és ezzel a maga részéről el is intézte a dolgot. Az én példányom bizonyosan 83-ból származik, mert a későbbi példányokon krómozott a hűtőrács-belsőtér-bukócső, ami annak tudható be, hogy egyetlen darab műanyag adja ezeket. Ha jobban belegondolok a fehér hűtőrács kevésbé béna, mint a krómmal nyakon öntött belső tér. A példányommal szemlátomást játszottak, de ez a „Baja Bouncer” feliratból és a rajtszámból következő versenyautó mi volt mellé még felfogható versenysérülésnek is. Rövid kitérő „Baja” – ejtsd: baha – ügyben: ez a Kaliforniai félsziget a híres autóversennyel és nem pedig a város Dél-Magyarországon. „Bouncer” ügyben is egy rövid kanyar: nehezen lefordítható szójáték azzal, hogy a „bounce” pattogást jelent, ami utal a járgány rugózására, míg a „bouncer” jelent kérkedőt és kidobó legényt is. Rakjátok össze!

Az én példányomról az előző tulajdonos lecsippentette a kifelé kanyarodó kipufogóvégeket, de őszintén szólva nem bánom, valószínűleg gyereknek én is ugyanígy műtöttem volna meg. Kicsit viseletes, de a szívemnek kedves darab.

Ez egy Ford F150-es, bár konkrétan a márkajelzés ezen sincs rajta. Mondom én, hogy a kék-oválisos a leggyakoribb márka, amit a Matchbox feldolgozott!

A rugózása a Matchboxok között páratlan!

Egészen hasonlít a Matchboxra, nem?

Ez a felirat is hiányzik a Matchboxról.

Ahogy A Kéz mondaná: "Ezzel nem vesznél el a márkatársak szürke tengerében az indexes topiktalin!"

Ügyes!

Emlékeztek még erre a régebbi, Code 3-ról szóló postra? Megtaláltam az egyik hypermarketben azt a kínai kamiont, amiből az eBay-en rőfölő ember elkészítette a Matchbox Code 3 szerelvényt! A vicces az, hogy valami 200 forint körül volt az ára. Erre mondta a viccbéli Kohn bácsi, hogy "ügyes".

Linkeskedés - Part III. - UPDATE

Jelentem nem tűntem el, csak a szokottnál is jobban megviselt az utazás. Ma sikerült teljesen másnapos tüneteket produkálnom reggel, ami duplán rossz, tekintve, hogy nem előzte meg átmulatott éjszaka, csak egy hosszú és hervasztó repülőút.

Mint azt tudjátok, óriási bőrönddel indultam ki az Egyesült Államokba, hogy majd jól televásárolom Matchbox-okkal, de szinte kizárólag csak Hot Wheels-t láttam hypermarketben, vegyesboltban és játékboltban. Le is akartam őket fotózni, hogy lássátok az arányt, de a mindent látó kamerák miatt nem mertem, nem szeretik kint az ilyesmit. (Ezt konkrétan onnan tudom, hogy amikor az egyik vegyesboltban amikor elkaptak egy tolvajt és pofozkodásba fulladt a dolog, akkor az egyik vevő előhúzott egy fényképezőgépet és azonnal rászóltak, hogy ezt gyorsan felejtse el.) Elkalandoztam! Szóval végül amit meg hoztam az egy kisebb kupac 3-as csomag, amik szerintem szörnyűek és csak azért vettem meg őket, mert nem távozhattam totális kudarcélménnyel. Igyekszem a héten lefotózni őket és elétek tárni, röhögjetek / sírjatok ti is!

Ami sokkal fontosabb, hogy két új link került fel a hazai oldalak gyűjteményébe. Mi sem bizonyítja jobban, hogy a nagy ötletek párhuzamosan születnek meg több ember fejében, minthogy gyakorlatilag egyszerre jelentkezett be Lesney Nielsen kolléga - a zseniális nicken konkrétan szétröhögtem magam, anno valami baráti köri ökörködésnél mi csak a Leszbi Nielsenig jutottunk el - a Matchboxfanatik oldal tulajdonosa és Bog Zoo aki a Matchbox és Más lapot viszi. Örömömre szolgál, hogy bővülünk és sokasodunk, ugyanakkkor fel kell kötnöm a pelust, hogy tartsam veletek a lépést!

Apropó, tartani a lépést! Átgondoltam a "Médiatámogató" rovatot, megpróbálom automatizálni a dolgot, merthogy ti kedves Matchboxszexuális kollégák annyi érdekes tartalmat gyártotok, hogy nem szeretném, hogyha lecsúsznának róluk a Matchbox Memories látogatók csak azért, mert én éppen el vagyok havazva valami melóval. Időközben ez meg is történt, a Blogger erre is szolgált instant megoldással. Így azon kedves szaktársaknak, akinek az oldalán van RSS feed, immár automatikusan megjelennek a Matchbox Memories-en automatikusan. Sajnos Gábor oldala és új, saját gyűjteményéről szóló oldala sem - ezt most elhelyeztem a linkek közt -, valamint Robi Superfast oldala sem.

Szóval tartsatok még ki egy picit, próbálom összeszedni magam és visszaállítani a rendes ügymenetet mielőbb. (Az "autósmozi" kép csak azért került fel, hogy ne csak egy betűtenger álljon itt. A neten találtam, szerintem zseniális az ötlet.)

Matchbox MB-16 '75 Volkswagen Thing

Amikor kissrác voltam, a szüleim megvették nekem a Kolibri Könyvek sorozat – talán – minden darabját. Tetszettek az apró füzetek, lelkesen bújtam őket, függetlenül attól, hogy madarakról, vagy lepkékről szóltak éppen. Persze a kedvencem mindig is az autós volt, meg egy másik, aminek az volt a címe, hogy a „Győzelem Fegyverei”. Ebben a második világháború olyan járműveiről volt szó, melyeket a Szövetségesek használtak. Akkor az ilyesmi szóba sem jöhetett volna, de ma már lehetne egy a „Vereség Fegyveri” is a sorozatban! Mert ha lenne, akkor biztosan szerepelne benne a Dolognak az őse, a Kübelwagen.

Típusismertető ügyben érdemes az őssel, a második világháborús veteránnal kezdeni. A Kübelwagen az volt a német hadsereg számára, mint a Jeep az amerikaiaknak – no, meg a Szövetségeseknek. Olcsó, megbízható, tartós könnyű jármű, négy személy számára. Annak ellenére hogy a Kübelwagen nem volt négy kerék meghajtású és teljesítményben is elmaradt a Jeep-től, terepen a kis tömege és az önzárú differenciálműnek köszönhetően igencsak jól használhatónak bizonyult. A Ferdinand Porsche tervezte és a javarészt a VW Bogárra épülő járműből több mint 50 000 darab készült a háború végéig.

A folytatást, az utódot is nem más hívta életre, mint a katonaság igénye egy olyan járműre, mint amilyen a Kübelwagen volt. A hasonlóság szembetűnő a Type 181 Kurierwagen és a Kübelwagen között, ami nem véletlen, mert az előd is alapvetően a Bogárra épül. A Type 181 meglepő módon éppúgy két kerék hajtású, mint elődje, bár a motorja annak 985 és 1131 köbcentijéről már 1,5 és 1,6 literesre hizlalta fel magát. Az 1969 és 1983 között gyártott 181-es civil változatának az értékesítése 1971-ben kezdődött meg. A civil verzió születése két dolognak köszönhető. Egyrészt annak, hogy Mexikóban ahol az olcsó Bogár hihetetlenül népszerű volt akkoriban, igény volt egy földutakat is jobban tűrő, olcsó, megbízható járműre. Másfelől a Volkswagennél a Bogarakból épített Buggy-kat látva azt gondolták, hogy lenne piaca hasonló feladatra fogható gyári modellnek. Ez lett Mexikóban a Safari, az Egyesült Királyságban a Trekker, illetve az Egyesül Államokban a Thing – azaz a Dolog, Izé, Valami. Érdekes, hogy ebből is – mint elődjéből – 50 000 példány készült.

A 2007-es keltezésű Thing a Matchbox kínálatába az idén költözött be Európába, mint MB-16. Egyelőre csak ez a citromsárga verziója ismeretes. Alapvetően nagyon elégedett vagyok a modellel. Talán az egyszerű forma, vagy a „kabrió” megjelenés teszi, de az olyan apró, belső részleteket is gondosan kidolgozták, mint a műszerfal, bár az érdekes, hogy pont ez a részlet a szélvédőt képező, átlátszó műanyagdarabra került, tehát közel sem tökéletes, de ebben a méretarányban egyáltalán nem nevezném halálos bűnnek.

Ikarus 256 kolléga rendszám kikódolási metódusa természetesen ezen az új modellen is működik és a T89147 sorozat a THING kódot rejti.

Matchbox MB-16 '75 Volkswagen Thing, 2008-ból.

A rendszám THING-re kódolódik ki.

Sok apró részlet, ebben a méretarányban remek.

NRFB európai blister.

Matchbox J-22 / MB-79 Mitsubishi Galant Lambda Eterna

Én pontosan tudom, hogy szeretni vagy nem szeretni az angol / olasz / német / japán autókat nagyjából olyan, mint vallási kérdésekben állást foglalni. Tehát most lehet, hogy rontani – vagy éppen javítani – fogom az imidzsem azzal, hogy kijelentem: Szeretem a hetvenes-nyolcvanas évek japán autóit. Van bennük valami, amitől érdekesek. A formaviláguk valahogy olyan, hogy bizonyosan meg lehet mondani róluk, hogy Japánban tervezték – és jobbára gyártották is – őket. Ráadásul mindnek bugyuta, angol neve van, még a japán, belső piacos modelleknek is. Szeretem a szent, világító kvarcórájukat, a belterük szögletes formáit. Ezek mind együtt olyan egyéniséget kölcsönöznek nekik, ami révén semmiféle más országi gyártók modelljeivel nem lehet összetéveszteni őket. Csak bízni tudok benne, hogy a járgányok szerencsésebb példányai legalább titkos katonai létesítményként őrzött, meg nyilvános japán gyári múzeumokban fennmaradnak, mert rendeltetésszerű használatuk során zömüket már elfogyasztotta a rozsda.

Az egész fejtegetéssel oda szeretnék kilyukadni, hogy szert tettem japán, belső piacos autókat mintázó, japán, belső piacos Matchboxokra! (Aki a japán Matchbox logóból eddig nem jött rá erre, az kérem hagyja el az oldalt!) Charlie Mack agyonhallgatja a történetet, de köszönhetően az amerikai Matchbox klubnak tudok információval szolgálni. Az biztos, hogy a Mitsubishi Galant Lambda Eterna először a japán piacra készült és ott, mint J-22 jelent meg, 1978-ban. A premiermodell piros ebből a kétajtós kupéból, de japánban volt belőle sárga is. 80-ban és 81-ben a modell megjelenik Ausztráliában és az USÁ-ban is. Ekkor már világos, vagy sötét metálzöld, később is megmarad ez a két szín, de rá mindenféle „menő” festéseket is kap, sőt, 81-ben megjelenik Dodge Challenger néven is az Egyesült Államokban. (Ennek a magyarázatát majd később.) Areh, akinek természetesen ebből is van, többek között azt a két verziót is jegyzi, ami nekem megvan. Igen, verziók, mert ugyanebből megvan a világos metálzöld MB-79, ami lévén Amerikából származik, nagy valószínűséggel ott is került egy játékbolt polcára. Nem szokásom különösebben a Matchboxok alját fotózni, de ez alkalommal megtettem, mert a két modell ebben a részletében különbözik egymástól. Míg a pirosat japánban gyártották, a zöld Hong Kong-ban született.

Ami az igazi autót illeti arról a Wikipédia szolgál részletes információval, beleértve a változatos piacokon használt változatos neveit is, mely a Dodge Challenger elnevezést is megmagyarázza.

Hogy mennyire hasonlít a Matchbox és a valódi autó? Nos, szerintem nem nagyon. „Profilból” még csak-csak, de előről semmiképp, hátulról meg... Háááát...

MB-79 balról, J-22 jobbról. Mitsubishi Galant Lambda Eterna

A zöld az amerikai piacra készült Hong-Kongban, a piros a japánra japánban.

A fényképezőgépem nagyon gyűlöli ezt az orrot, nagyjából a tizedik fotó sikerült róluk.

A Lambda Eterna feliratot nem nyelte el a festés.

Az amerikai piacra készült változatban is jobb oldalon van a vezető munkahelye.

Matchbox J-22

Matchbox MB-79

A dobozért teljesen oda vagyok!

A kép meg olyan, mintha az Autóskártyáról lenne, nem?

NEWSFLASH: Új Convoy szpotting!

Mindig megfogadom, hogy mostmár végképp lejövök az eBay-ről, mert iszonyú pénztemető, de a vége mindig az, hogy "na, még ezt"... Találtam két teljesen új szerelvényt, ami gyárinak tűnik és nem az eladó által manipuláltnak. Ráadásul az illető szokatlanul nagy fotókat is mellékelt. Az eladó amerikai, ami összecseng azzal, hogy az új Convoyok ott szoktak először megjelenni. Sajnálom, hogy nincs köztük sem új vontató, sem új vontatmány.

A trailer ablaka tetszik, bár nekem matricának tűnik.

Szép a DAF XF95 festése, sokkal jobban mutat, mint a sötétbordó.

A Ford Aeromax alváza már megint szürke, pedig mennyire jót tenne neki egy kis króm!

A tartálykocsi matricája kísértetiesen emlékeztet a CY-117-nél megismertre, de a cégjelzés nem 76, hanem Conoco.

Matchbox MB-02 '69 Cadillac Sedan Deville - Factory Error

Ejtettem már itt szót a gyári hibás modellek gyűjtéséről, miszerint annak külön szárnyat tartanak fenn a Matchboxszexuálisok kikezelésére szakosodott elmeispotályokban. Ikarus 256 kolléga volt olyan kedves és hozzájuttatott ehhez a remekbe szabott példányhoz. Az idei, MB-02 '69 Cadillac Sedan Deville alá sikerült a Hummer H3 kártyáját illesztenie a kínai munkásembernek.

Rossz kártya a MB-02 '69 Cadillac Sedan Deville alatt.

Matchbox MB-22 TVR Tuscan S

Azt hiszem kétféle ember létezik a világon, az egyik szerint az újkori TVR sportkocsik izgalmas, egyedi megjelenésű gyönyörű járművek, mások szerint iszonyú csúnyák. Én – bevallom – az utóbbiakkal vagyok. Szerintem a sorozatból pont a Tuscan S a legiszonyatosabb űrkrumpli. Nyilvánvalóan organikus formákat mintáz, de pont ezért nem tetszik nekem, bocs. Nem tudtam túl sokat a típus hátteréről, míg a fentebb linkelt Wikipédia bejegyzést végig nem olvastam – például azt sem tudtam, hogy ilyen régi múltja van. Mindössze annyit tudtam róla, ami a Top Gear-ből sikerült megtudni: A híreket az erősen megkérdőjelezhető minőségről – oké, tud valaki valami megbízható kortárs brit márkát? A hangsúly a kortárson van –, a cég hányatott sorsáról és az alapító Trevor Wilkinson közelmúltban bekövetkezett haláláról.

Ami a Matchbox Tuscan S-t illeti, érdekes egy darab. Az alvázon 2003-as keltezés látható, de először a 2006-os katalógusban leltem meg, mint MB-23-at – ez a szín messze jobban áll neki –, 2007-ben Chevy Corvette lesz az MB-22-ből, de idén, a 2008-as modellévben visszatér, mint MB-22 alias Zöld Béka. Sokat dobna rajta, hogyha a világítótestek és más apró részletek ki lennének festve rajta. Areh bőven el van látva változatokból ezekkel is és a Best of British, meg a Superfast szériákban lévő verziók egészen pofásak is, de a belső terük kialakítása pont olyan csapnivaló ezeken is, mint az idei MB-23-on. Nevezetesen a kormány olyan mélyen van, hogy a bent ülő, a térde alatt átnyúlva tudná csak forgatni azt.

Zöld Béka űrlénymobil. MB-22 TVR Tuscan.

Ha az apró részletek ki lennének festve, akkor még szeretni is tudnám.

A kormány egy pöttyet lentre került - úgy térd alá.

Matchbox MB-22 TVR Tuscan S NRFB.

Két éves a Matcthbox Memories!

A mai napon lett két éves a Matchbox Memories. Köszönöm a támogatásotokat, hogy lelkesen látogatjátok gyűjtőszenvedélyem kirakatát, kommentjeiteket, bíztatásotokat! Hogy mire számíthattok a jövőben? Nos, nagyjából arra, amire eddig is: sok-sok Matchboxra és elvétve más járgányokra is. Szeretnék egy kicsit rágyúrni a hazai gyártású Matchboxok történetére, minél többet megtudni ezekről és ha már foglalkozom vele, akkor a Matchbox közeli – értsd: koppintás – hazai járgányokat is „begyűjteni”. Igyekszem az eddigi nagyjából 250 postot visszamenőleg tag-ekkel ellátni, ami még jobban megkönnyíti a keresést az oldalon.