Médiatámogató - Ford Escort és Mack CH600

Remek post olvasható Tomminál egy kevéssé ismert gyártó Ford Escort értelmezéséről! Rauscher Tomi pedig az egyik kedvenc Convoy vontatómról közöl érdekes anyagot kitűnő fotókkal. (Mondjuk ez utóbbiak valamiért pokoli lassan jönnek csak le nálam, de nem kizárt, hogy a hiba az én készülékemben van.) Ne hagyjátok ki!

Pontiac Firebird Extravaganza – A második generáció

Kedves Matchbox rajongók! Cikizni fogom a céget! Nem kicsit, nagyon. Gyengébb idegzetűek inkább hagyják abba az olvasást most! Én szóltam!

Mit tagadjam, kedvelem az ötvenes-nyolcvanas évek amerikai autóit. Mindegyik maga az eleven túlzás. Túl nagyok, túl nehezek, óriási teljesítményű benzinzabáló motorokkal, arra tervezve, hogy Amerika széles, hosszú, egyenes útjain menjenek velük lassan. Ugyanakkor kényelmesek és szinte kivétel nélkül mind stílusosak, izgalmasak. Magam sem tudom miért, a Pontiac Firebird második generációja korábban nem tudott megérinteni. Talán nem volt elég szögletes az ízlésemnek. Nos, ez változott. Az első-második-harmadik generációért is képes vagyok rajongani. De lévén nagyjából az ugató kutyát nem érdekli, hogy nekem mi tetszik, vagy mi nem, inkább olvasgassátok a típus történetét, amit a Wikipédia igencsak becsületesen összefoglal!

A Matchbox előszeretettel dolgoz fel amerikai izomautókat, de szerintem pont ezek között van a legtöbb, rosszul sikerült, elszabott modell – ugyanakkor briliánsak is vannak szép számmal. Sajnos a Pontiac Firebird második generációi is inkább az elrontottak közé sorolhatók. De haladjunk sorban! A Matchboxnál az első megjelenése a Pontiac Tűzmadaraknak az MB-04. Szokás szerint 1975-ös keltezés van az alvázán, de az 1976-os katalógusban szerepel először. Ez a kivitel 1976 és 1980 között marad a szériában. Sajnos ilyenem nincs, de mint mindig, Areh masszív gyűjteménye rendelkezésre áll normális felbontású kép ügyen. A motorháztetőn lévő két jókora, krómozott „tégla” miatt hajlamos vagyok ezt a darabot Pontiac Firebird Formula 400-asnak gondolni. Ha az, akkor a Matchboxon nagyon rossz helyen van a két légbeömlő, sokkal előrébb kéne lennie. Ha nem az, akkor viszont elképzelésem sincs, hogy mi a csuda lehet. A hátuljával sem vagyok kibékülve. Rossz szögben áll a hátsó világítótest – szerintem, ha ilyen lenne az igazi, akkor az eget világítaná –, a lökhárítót pedig nemes egyszerűséggel elhagyták. Vegyétek szemügyre tüzetesebben majd lejjebb az eredetiekről készült fotókat, egyet fogtok érteni velem.

1979-re datálták az alvázon, de először az 1981-es (!) katalógusban bukkan fel az MB-16. Valószínűleg azért kapott 1979-es keltezést, mert először ebben a modellévben jelenik meg a Pontiacnál a négy különálló – nem tudok rá jobb szót – lyukba süllyesztett, szögletes ikerfényszóró. Egyértelműen nyomon követhető a modell evolúciója és a tervező „dolgozzunk keveset, nem érhet baleset” hozzáállása. Amihez hozzányúlt, amit megváltoztatott – a hátsó világítótestet leszámítva – az egyértelműen az A-oszlop előtt terül el, minden mást úgy hagyott, ahogy az az MB-4-en volt. Ez pedig felettébb helytelen! Már 1975-ben megváltoztatták, alaposan megnövelték a hátsó ablakot és onnantól a teljes második-generációs szérián úgy is marad. Teljesen megváltozik az alakja, a hajlított üveg jókora darabot „kiharap” a C-oszlopból. Tehát a szinte sík hátsó üveg teljesen helytelen ezen a Matchboxon! A hátsó világítótest megmintázása elmegy – bár a döntés szöge egyértelműen itt is rossz –, ha Trans Am-ot akartak csinálni, akkor a hátsó spoiler elmegy, de változatlanul nincs hátsó lökhárító. Ezek után az, hogy a „Screamin’ Chicken” a motorháztetőn csak kicsit hasonlít az eredetihez – gondolom költség hatékonyan kezelték a színezés kérdését –, már csak apróság, mint ahogy a Smokey és a Bandita-stílusú, fekete változaton a T-top borzasztóan el van szabva, illetve az A-oszlop „elefántfület” kapott. Mondjuk egy dolog bizonyosan látszik az MB-04 – MB-16 pároson: a Pontiac lényegesen könnyebben adja a nevét, mint a Peterbilt.

Hogy mire utaltam a bevezetőben azzal, hogy nagyon le fogom alázni a Matchboxot? Nos, a legutolsó kis-gyűjteményben amit vettem, négy Yatming-féle Pontiac Trans-Am is volt – az előző tulaj nem lehetett különösebb módon típusfixált. ;-) (Vigyázzatok a kattintással, a Yatming oldala zenél és akkorát szól mint egy ágyú!) Az 1-75 sorozathoz méretarányban közeli darabok egyértelműen az 1977-es Trans-Am-ot mintázzák, melynek már négy fényszórója van elől, de az „összevont szemöldök” mögött, ami nekem a legjobban tetsző frontend mind közül. (Jelzem, a már előbb említett Bandita Trans-Am is ilyen.) Annak ellenére, hogy a Yatming a hetvenes évek végén, nyolcvanasok elején reputációban a közelében sem volt a Matchboxnak, a Trans Am értelmezésük a porba alázza a Lesney Firebird-öket! Az frontend kifogástalan, a nagy madár majdnem rendben, a T-top arányai jók és még az ajtók is nyithatók. Ciki, nem?

MB-16, 1979-es Pontiac Firebird-nek szánt tárgy.

A hátsó szélvédő helytelen ebben az évjáratban, a világítótestet az előző tulaj pimpelte meg, hogy emlékeztessen egy kicsit az eredetire, a lökhárító egyszerűen kimaradt. A T-top elszabva, az A-oszlop mögé elefántfület is fabrikáltak - gondolom, hogy erősebb legyen.

"Code 3"? Az előző tulaj Corvette-stílusú, oldalsó kipufogókat ragasztott az aljára. Az eredeti állapot visszaállítása a barna kulimász miatt reménytelen. Ebből és az MB-04-ből is kéne egy tisztességes állapotú darab.

Matchbox-alázó, 1977-es Trans Am-ot mintázó Yatming kollekció. Lényegesen akkurátusabb munka mint a lényegesen jobb nevű cégé.

1973-as Firebird. Ilyennek kéne lennie a nagy madárnak.

1974-es Firebird.

Jól látszik, hogy ez még tényleg kis hátsó szélvédős és hogy milyen kéne, hogy legyen a Matchboxok fara.

1977-es Firebird. Ezt mintázzák a Yatming-ek. Nem tökéletesen, de látszik a nagyobb hátsó szélvédő.

1979-es Firebird és Trans-Am. Minden a Matchboxon elrontott részlet jól látható rajtuk.

Néhány (nagyon rossz) Matchbox tévéreklám

Matchboxon kívüliek: 2007-es Coca-Cola karácsonyi promo kamion

Karácsony környékén a Coca-Cola szokás szerint ismét elővette a kivilágított kamionok motívumát és ilyen témájú reklámokat nyomott a tévékben. Ennek kapcsán a négyes csomag kétliteres üdítőhöz az egyik szupermarket láncban, Coca-Cola festésű kamionokat adtak ajándékba. Geistwald és Ytse kolléga – ez úton is hálás köszönet nekik ezért – is meglepett egy-egy ilyen darabbal, úgyhogy itt az ideje, hogy végre felkerüljön az ajándék az oldalra!

Minőségben nem vártam sokat az üdítők mellé ajándékba adott játéktól, de el kell ismerjem, hogy egészen pofásak és a minőségük is teljesen elfogadható. Igaz, előröl nézve az amerikai mintára készült, csőrös, sleeper cab-es vontatót, olyan, mintha oldalról összelapították volna. Az első szélvédő is furán túlnyúlik az ajtókon, de oldalról kifogástalan a látvány. A gyártó ismeretlen, mindössze a vontató alvázán van egy „CHINA” felirat, és a csomagoláson Hong-Kong van megjelölve, mint származási hely. Nyolc liter kóla mellé ajándékba teljesen rendben van.

2007-es karácsonyi Coca-Cola promóció ajándék kamionja.

Az ismeretlen kínai gyártótól származó modell oldalról nagyon pofás.

Szemből azonban olyan, mintha rázáródott volna a liftajtó.

Az első szélvédő messze túlnyúlik a kabin ajtajain, attól olyan fura.

Code 3 – Érték vagy átverés?

Még 1977-ben volt, hogy a brit Matchboxnál egy Ray Bush nevű úr bevezetett egy belső jelölési rendszert, ami nem csak az 1-75 sorozatra, hanem a teljes termékskálára vonatkozott. A jelölési rendszer változott az idővel és nem is minden gyűjtő ért egyet az értelmezésében. Szóval elég nagy a káosz de én tartom magam a Charlie Mack könyvében olvasható meghatározásokhoz ezzel kapcsolatban – lásd alább.

Code 1: Minden olyan Matchbox modell, amit a cég gyártott, tett dobozba és az üzletekben meg lehetett vásárolni.

Code 2: Minden olyan Matchbox modell, amit a cég gyártott, de egy másik cég festett, matricázott – vagy mindkettő – át, részben vagy egészében, de mindenképp a Matchbox engedélyével. Ebbe beletartoznak azok az általában hófehér darabok is, amit a Matchbox azért gyártott és adott el például reklámajándékokat készítő cégeknek, hogy aztán azok módosítsák őket az ügyfeleik igényei szerint, de végül azok valamiért úgy maradtak hófehéren. (Példák: Code 2 DAF Convoy szerelvény és egy érintetlenül maradt, hófehér Code 2 Dodge Delivery Truck.)

Code 3: Minden olyan Matchbox által gyártott, de átfestett, átmatricázott, vagy másként módosított modell, melynél a módosításokhoz a cégnek a világon semmi köze.

Code 4: Minden olyan különleges, egyedi, a Matchbox gyártotta modell, amit például olyan alkalmakra készítettek, mint egy jótékonysági aukció, vagy különleges díj.

Több oka van, hogy miért citáltam ezt a kódrendszert. Mielőtt belevágnék a fejtegetésbe, szeretném előrebocsátani, hogy egyetlen dolog van, ami a gyűjtésben motivál: tetszik egy darab, vagy sem. Nem fogok csak azért megvenni egy darabot, mert az ritka és drága, ha nem tetszik. Ugyanakkor hajlandó vagyok olyasmiért pénzt adni, amit mások azért tartanak értéktelen szemétnek, mert valaki átfestette, esztétikusan módosította, ha az a darab elnyeri a tetszésemet. A fentiekből világos, hogy a Code 3 a merengésem tárgya.

A Matchbox gyűjtők általában értéktelennek tartanak minden módosított darabot. Példának okáért egy megviselt, lepattogzott festésű, de épp regular wheel modellért hajlandóak mondjuk 5-10 fontot adni, míg ugyanazt a darabot értéktelennek tekintik, ha valaki fémtisztára pucolja és újrafesti, restaurálja. Mi több, egyenesen odáig mennek, hogy egyszerűen hamisítványnak tekintik az ilyeneket. Egyszerűen azért, mert azt már nem a Lesney tette olyanná amilyen, hanem X.Y. Tulajdonképpen látom benne a logikát, de nem tudok vele azonosulni. Én úgy gondolom, hogy ezek értékek, mindaddig míg nem próbálják őket tökéletes állapotú eredetiként elsózni. A kérdés az, hogy mi teszi a Code 3-at. Az világos, hogy például amit Rauscher Tomi tett ezzel az egyébként már végletekig leharcolt Corvette-el, az értéket képvisel – az én szememben nem is kicsit, hiszen én egyszerűen nem rendelkezem a szükséges kézügyességgel. Gyakorlatilag szemétnek tekinthető állapotú valamiből hozott létre újat. (Na, nem mintha nekem lenne lelkem kidobni olyasmit, ami már olyan állapotban van, hogy a gyűjteménybe nem találom elég jónak. Erre a célra van a roncstelep cipősdoboz.) Az is világos, hogy egy percig sem tette kétségessé, hogy ő festette át. Azt hiszem pont ez a Code 3 esszenciája, az én szótáramban egy ilyen beavatkozás teszi a Code 3-at.

Viszont nem tudom értékelni azokat a Code 3-akat, amivel amúgy tele van az eBay. A színes nyomtatók és a már-már szinte maguktól dolgozó grafikai programok korában nem vagyok hajlandó meghatódni attól, hogyha valaki rábiggyeszt egy céglogós öntapadós matricát egy kutyaközönséges 1-75 sorozatú darab oldalára. Ennek ékes példája az alább látható MB-7 Scion xB, melyet az eBay-en árul egy egyértelműen ilyen műveletekre szakosodott ausztrál iparos. Ezt én is értéktelennek tekintem még úgy is, hogy az eladó őszintén hirdeti, ez biza Code 3. Bevallom egyszer elcsábultam egy Code 3 Convoy szerelvényre, de ennek pusztán az volt az oka, hogy az egyik legritkább Convoy vontatót, a Mercedes Benz Actrost párosította egy újfajta tartálykocsival az elkövetője. (A képet lásd alább.)

Viszont a napokban találtam egy Code 3-nak kikiáltott Convoy szerelvényt, ami alaposan elgondolkodtatott. Az Code 3 lenne, hogy valaki fog egy csőrös Kenworth vontatót, utána akaszt egy Low Boy trailert, amire felpakol két hatalmas kábeldobot, ami jócskán nagyobb, mint az 1:100 közeli Convoy szerelvény? Mert ilyet én is tudok! A roncsok közül kivettem egy repülőgép szállító vontatmányt, aminek el volt törve a műanyag felső része, ami eredetileg a repülőt tartotta, letörtem róla a csonka műanyagdarabokat. Mögé fogtam egy az 1-75 sorozatban szereplő, 2005-ös MB-71 Mercedes Actros vontatónak, majd turkáltam egy kicsit, hogy mi az, ami felfér a Low Boy-ra, de abban a formában sohasem párosította össze a Matchbox. Az 1979/1980-as MB-47 Pannier Tank Loco pont kapóra jött, de az 1973-as MB-21 Rod Roller is tökéletesen illeszkedik ide. Akkor ez a nagy katyvasz most egy Code 3 lenne?

A kommentjeiteken kívül, most először várom a szavazataitokat is! (Több válasz is megjelölhető!)

Na, ezt totál pofátlanságnak tartom! Egy céglogós matrica, nesze, kész a Code 3, fuss vele messzire! Ne már! (Kép az eBay-ről.)

Az egyetlen Code 3 amiért valaha pénzt adtam, a viszonylag ritka Mercedes Actros vontató okán. A készítője vette a fáradtságot és átfestette a vontatót, fel is matricázta. A vontatmányon is matricát cserélt, igaz elszúrta a méretet, kisebb lett mint kéne. Azzal együtt szeretem ezt a szerelvényt. Mondjuk ha fehér lenne a tartály és nem szürke, akkor lenne igazán szép.Ezt a csőrös Kenworth szerelvényt egyenesen gyártás előtti mintának (pre-production) árulta valaki, elképesztő pénzért az eBayen. A kábeldobok egy Yat Ming Road Champs kamionról valók. A vontató és félpót Matchbox Convoy. Ésszerű áron, Code 3-nak oké lenne, de így nagyon szemét dolog.

Saját gyártmányú "Code 3"! MB-71 Mercedes Actros 1857 vontató, Low Boy Trailer és egy 1973-as MB-21 Rod Roller.

Vagy itt egy másik: MB-71 Mercedes Actros 1857 vontató, Low Boy Trailer és egy 1979-es MB-47 Pannier Tank Locomotive. Nem néz ki rosszul, de nem neveznék egy ilyen mixet Code 3 valaminek.

Matchbox MB-27 Mercedes 230 SL

Én eddig abban a tudatban éltem, hogy nagyjából ismerem a korai Superfast modelleket, de valahogy ez a darab nekem teljesen kimaradt. Ugyanannak a gyűjteménynek volt a része, aminek a Corgi Juniors U.S. Van mentő is, és rá nem jöttem volna, hogy ez egy transition Superfast Matchbox míg meg nem néztem az alját.

Az állólámpás SL Merci, regular wheelként 1966-ban debütált, 1970-ben megkapta a keskeny Superfast kerekeket – amilyenek az én példányomon is láthatóak – és krémszínű mellett megjelenik a sárga változat is, amit 1973-ig gyártanak. Areh szép gyűjteménnyel bír, amire már csak azért is érdemes egy kis időt szánni, mert jól látszik, hogy Areh vékony Superfast kerekű változatainak hátsó kerékjárati íve sokkal kisebbre vannak szabva, mint az enyémen. Nála ez a nagy ív a kék, bulgáriai kiadású verzión – a kifutott modelleket sok esetben gyártották tovább az eredetitől eltérő színű és feliratozású verziókban Bulgáriában, de például nálunk Magyarországon is – jelenik meg. Látszik az ok, hogy miért, az már széles Superfast papucsokat visel, ezért kellett megváltoztatni a karosszériát. De! Az előbb belinkelt, 1973-as katalógusképen jól látszik, hogy ott már szakasztott olyan látható, mint az enyém, de előtte egy évvel még olyan, mint Areh-nél. Ritkán sikerül ilyen pontosan behatárolni, hogy pontosan mikori kiadású darabbal van dolgom.

Azt kell mondjam, hogy a Matchbox értelmezése igencsak jól sikerült. Győződjetek meg róla ti magatok, mellékeltem egy képet egy 1964-es kiadású eredeti SL-ről. Ugyan a műszerfal és a kormány elnagyolt, de ebben a méretarányban azt gondolom ez normális. Nagyon hiányzik, hogy a mai Matchboxok már közel sem „tudnak” ilyen sokat. Mikor láttunk utoljára nyitható ajtókat? Még egy vonóhorog is ritkaságszámba megy! De félek, tudom az okát: ha egy mai kissrác letöri a nyitható ajtót és mondjuk feldugja az orrába, akkor a szülő azonnal szénné pereli a gyártót.

A fotókhoz első alkalommal élesben bevetettem Hitch ‘n Haul: Speed Bump twin pack egyik figuráját, így már nem olyan rettenetesen steril a kép.

MB-27 Mercedes 230 SL. Ez a konkrét példány 1973-ból.

Bár a mai Matchboxokon lennének ilyet mozgó alkatrészek, mint a nyitható ajtók!

Ilyen az eredeti.

Matchboxon kívüliek: Corgi Juniors U.S. Van – UPDATE II.

A nem Matchbox gyártmányok közül a Corgi Juniors sorozatából a U.S. Van az, amiért őszintén rajongok a korábban már ismertetett okokból. Most újabb példánnyal bővült a gyűjteményem ebből a járgányból. Előfordul, hogy licitálgatok az eBay-en kisebb gyűjteményekre az esélytelenek nyugalmával és ritkán, de bejön az, hogy végül bejön a dolog és egy elfogadható összegért az enyém lesz egy kupac valami, amiből aztán végül csak azokat szoktam megtartani, ami tetszik. Ez a U.S. Van is így került hozzám, kiszúrtam egy kisebb gyűjteményben, egy-két másik érdekes darab mellett. A múlt héten landolt a csomag. Nem tudom mi ütött a fényképezőgépembe, de valahogy most erősen kiemelte ennek a darabnak a hibáit, a valóságban nagyjából fele ennyire van leharcolt állapotban. A feldolgozás témája egyértelmű: mentőautó. Annak viszont borzasztóan gáz! A legkomolyabb hiányosság, hogy nincs rajta fényhíd – jelzem ezt a „bűnt” Matchbox is elkövette már a múltban és a jelenben is, miszerint Police, illetve Polizei feliratú járgányok e fontos kellék nélkül maradtak. A matrica grafikája nagyjából annyira fantáziadús, mint egy A4-es lap kettőspontokból álló sormintával, ennél lényegesen izgalmasabbat is össze lehetett volna hozni két és fél órával több tervezőmunkával és semmivel sem több szín használatával mint az itt felhasznált fekete és piros.

Most komolyan! Azért ennél lényegesen fantáziadúsabb matricát is össze lehetett volna hozni egy pici munkával ugyanennyi színből.

Nem tudom mi ütött a fényképezőgépbe, a valóságban nincs szegény U.S. Van ennyire leharcolva.

Matchbox Twin Pack kamionok – már majdnem Convoy – Negyedik rész TP-25

A Twin Pack Peterbilt szerelvények utolsó tagja talán a legizgalmasabb a sorozatból, hiszen mint játékszer ez tudja a legtöbbet – persze ha eltekintünk a konténerszállítótól. Még a kezdet kezdetén írtam már erről a szerelvényről, de mivel a teljes Twin Pack kamionsorozatot szeretném bemutatni, indokolt ismét elővenni.

Az eredeti bejegyzéshez képest keveset tudok hozzátenni. A „conventional cab” Peterbilt vontató jól ismert, egyedül az Articulated Trailer utolsó változata érdemel szót. Az utánfutó két műanyag konzolt kapott, mely a rajta lévő három műanyagcsövet ugyan nem tartja a helyén, de az oldalsó hornyaiba akasztott két befőttesgumival már igen. Bevallom, nagyon tetszik ez a fajta gondolkodás, semmi spéci vacak, ami öt perc használat után tönkremegy, hanem kutyaközönséges befőttes, ami ha elpattan, akkor a legbénább kezű papa is másodpercek alatt képes pótolni azt.

Az összes többi TP vontatmánnyal ellentétben a Convoy sorozatba nem került bele a csőszállító, illetve... Illetve mégis. A CH600-as Mack mögé fogott utánfutó nagyon hasonlít a Twin Pack-re, de ez kapott oldalfalakat is. Ami nekem ebből megvan az egy blister, CS60, azaz Construction Set 60 néven. A Convoy Project mint CY031 hivatkozik rá és állítja, hogy mint több Construction Set-nek is része volt. Ennek kicsit ellentmond az a darab, amit az eBay-en láttam. Ott bizony Convoy dobozban látható – bár erre nem érdemes mérget venni, számtalan nem a korrekt dobozában lévő Matchboxot látni itt.

Ami a TP csőszállítót illeti, Charlie Mack hat különböző verziót említ, amiből a sárga és bronz színű vontatós változat akár 50 – 100 dollár körül is érhet. Nem tudom, nekem ez, a leggyakoribb zöld tetszik a legjobban, a kanárisárgát mindig kifejezetten idétlennek találtam.

TP-25 Pipe Truck. Talán a legsokoldalúbb az összes TP közül, hiszen a rakományból lehet vezetéket építeni!

A Convoy sorozatban jó sokára megjelent, ritka utódjával egy képen.

A leggyakoribb TP-25 változat, mint NRFB.

Ha sárga a vontató, akkor megér akár 50 dollárt is. Csak így nekem kifejezetten nem tetszik.

A kép szerint Convoy dobozban is létezett csőszállító, bár a Convoy Projekt csak CS-ről tud.

Matchbox Hitch ‘n Haul: Speed Bump

Itthonról háromsaroknyira rábukkantam egy játékboltra. Szemlátomást nem csak én nem tudtam, hogy itt játékbolt működik, mert az első dolog, ami szembe jött velem, az egy 2006-os kiadású Twin Pack. Már régebben gondoltam rá, hogy kéne ezekből venni, mert tetszettek a mellékelt, méretarányos figurák, amikkel fel lehetne dobni a fotókat. Sajnos kettő már nem volt belőle, ezért NRFB-mentesítenem kellett a cél érdekében.

Az ötlet alapvetően tetszik, végre fantáziamentes Mórickák is tudnak olyat játszani, hogy a „vezetőbácsi nekiment a táblának és most elviszik a kocsiját, há-há”. Nekünk, nem annyira fantáziamentes Mórickáknak az ilyesmi kiegészítők nélkül is ment kölöknek – fogtuk és proaktívan felborítottuk a sérült autót és mondtuk hozzá, hogy kabumm –, mostanság rá kell segíteni. Ez van.

A csomagolásból igazán nem látszik, csak a kibontás után derül ki, hogy a limónak óriási nyitott napfényteteje van, amin keresztül bele lehet látni a belsejébe. A kissé Batmobilos beütésű, Limousine 2002-ben jelenik meg katalógusban, mint MB-66, az alvázon 2001-es keltezés olvasható, míg az „EA 1856” jelölést egyáltalán nem tudom hová tenni. Az 1-75 sorozatból aztán el is tűnik rögvest, csak spéci csomagokban bukkan fel újra és újra. A festése... nos, az ízlés kérdése, nekem nem tetszik egyik sem igazán.

A vontató, amit a frappáns Tow Truck – azaz vontató – nevet viseli, hasonló történet. Az első katalógus amiben előfordul, mint MB-2 Auto Medic az a 2005-ös, az alvázon természetesen 2004-es keltezés olvasható. Az alvázon van még „MB 661” és „1896 EA” felirat is, mindenki ossza be ezeket magának. Tulajdonképp a festése szép és még akkor is funkcionális, hogyha a gémje merev, mert az azon kialakított kis pöcökbe szépen beleakad a limó és megy is utána lelkesen. Úgy tűnik, hogy a vontató csak mint MB-2 és csak mint ennek a csomagnak a részeként szerepelt. Areh is csak a premierváltozatot és ezt a Twin Packet említi.

A kiegészítők közül a két figuráról már tisztáztam, hogy rendben vannak, a jelzőtábla meglepő módon a tövénél merev műanyag, a felső végénél meg rugalmas. A két bazi nagy terelőbójára legalább egy piros-fehér csíkos matricát rátehettek volna, ha már ilyen túlméretesre sikerültek. Alapvetően azért jópofa, klassz játékszer. A legviccesebb a blister hátulján olvasható: „This totally wasn’t your fault.” (Ez egyáltalán nem a te hibád volt.) felirat. Viszont azt nem tudom, hogy mitől lett „Speed Bump”, azaz fekvőrendőr a neve.

2006-os Hitch 'N Haul: Speed Bumper Twin Pack frissen a boltból, még NRFB állapotában.

Jókora napfénytető a 2002-es MB-66 limón.

Menedzserfazon csípőre tett kézzel telefonozik. Bár ha akarom sofőrfazon is lehet...

A teljes szett üzemszerű használat közben.

A terelőbójáknak nincs ormója: azaz ormótlanok.

A jó munkásember a villáskulcsot lengeti a 2005-ös MB-2 Tow Truck mellett.

Matchbox MB-25 Flat car and container - UPDATE

A PS-1 kapcsán már a kezdet-kezdetén szerepelt itt az MB-25 vasúti pőrekocsi. Az egyetlen ok, amiért elővettem a témát, hogy a birtokomba került az 1-75 sorozatban megjelent változat, a maga kávébarna konténerével. Hogy azért mutasson is, elé kapcsoltam az Matchbox MB-24 Shunter egy a korábban bemutatottnál szebb állapotú változatát.

A 1-75 sorozat pőrekocsija fent, a PS-1-é hozzánk közelebb.

Matchbox MB-68 Mercedes Coach

Az igazán szép regular wheel darabok gyűjtésével egy baj van: az áruk. „Szerencsére” kevés olyan van ami érdekel, mert gyerekként kimaradtak ezek nekem. Persze azért van amikor nem tudok ellenállni egy-egy darabnak, függetlenül az árcetlin olvasható összegtől. (Na, jó, ez határeset, ezt cseréltem.)

Az Matchbox MB-68 Mercedes Coach pont ilyen. Valamiért azonnal beleszerettem. Talán mert egy kicsit emlékeztet a gyerekkoromban olyan gyakori Robur buszokra. Persze a kettő úgy hasonlít egymásra, mint az egyik sörnyitó a másik vízilabdakapura, de talán a sok ablak, meg a hátsó tengely mögötti túlnyúlás teszi. A busz 1965-ben jelenik meg és egészen az utolsó regular wheel évig, 1969-ig gyártják. Az első évben türkiz-fehér kivitelben készül, aztán már csak a narancssárga-fehér verziót gyártják, ezért az előbbi kivitel 150-200 dollárt is megér szép állapotban – legalábbis Charlie Mack könyve szerint. Nagyon szépen kidolgozott modell, egy H0-ás terepasztalon is megállná akár a helyét, főleg hogy ilyen méretarányú. Egyetlen ponton tudok belekötni: A vezető munkahelyét nem alakították ki, mindkét első ülés előtt a puszta tűzfal látható, bár az ajtók elrendezéséből ítélve a vezetőnek a bal oldalon kéne ülnie. Túrtam a netet ez után az oldtimer busz után, de csak annyit sikerült megtudnom, hogy valószínűleg a Mercedes-Benz 0321H sorozatához tartozik, bár pont ilyen, „a vezető ülése az első kerék felett, az utasok ajtaja közvetlenül az első tengely mögött”, kivitelűről nem találtam képet. Nagyon szép darab, nem látszik rajta a közel negyven év.

MB-68 Mercedes Coach. Nem látszik rajta, hogy negyven év körüli.

Olyan szépen kidolgozott, hogy akár egy H0-ás terepasztalon is megállná a helyét.

Ebből a szögből határozottan Roburos. Oké, üssetek!

Ilyen szép kivitelű járgányt nem fogunk a mostani Matchboxok közt látni - sajnos. Ha pedig mégis, akkor az valami méregdrága "collectors edition" lenne. Az MB-68 az 1965-ös katalógusban. Ha valakinek ilyen színben lenne, akkor 150-200 dollárt is elkérhet érte, ha szép állapotban van.

Egy kicsit erre a keletnémet csodára, a Robur teherautó alvázára szerkesztett buszra emlékeztet.

Nem lennék meglepve, hogy a DDR-ben láttak volna ilyen Merci buszt, mielőtt rajzasztalhoz ültek.

Nem egészen ugyanaz, de a hasonlóság szembeszökő: Mercedes-Benz 0321H oldtimer.

Kár, hogy a hátsó feléről sehol nem leltem képet.

Matchbox légpárnások: MB-72 és MB-02

Ha megveszel egy kupac valamit a neten, akkor abban a kupacban biztos lesz valami olyasmi, amiért egyébként eszed ágában sem lenne egy piculát is adni úgy amúgy. Aztán amikor már megvan, akkor úgy vagy vele: „eh elfér, maradjon”. Az 1-75 sorozat légpárnás hajói sohasem tetszettek, gyerekként sem, meg most sem. De a fentebb említett módon a birtokomba került a teljes szett, az összes légpárnás jármű, ami valaha is előfordult az 1-75 sorozatban. Mind a kettő.

Az első, az MB-72 Hovercraft SRN6 egyidős velem, 1972-ben debütál. Minden hagyománnyal szakítva nem csak ez az első év, amikor katalógusban megjelenik, hanem az alsó felén is ez az évszám olvasható. Hihetetlen, nemde? Az SRN6 egy valóban létező jármű, a hatvanas években tervezték a brit hadsereg számára és 1965-ben állt civil szolgálatba a kis, 38 személyes kétéltű. Régi legenda, hogy a neten még a transzvesztita náci eszkimóknak is van oldala és úgy egyáltalán minden fent van, de ezt akár a Hendrickson Relay Truck-al is tudnám cáfolni. Viszont az SRN6-ról találtam egy komolyabb összefoglaló oldalt! Tessenek megvizsgálni igény szerint. Az MB-72 érdekessége, hogy még Areh mester is csak egyetlen változatot jegyez belőle és az is szakasztott olyan, mint az én változatom, ellentétben az 1972-es katalógusban látható ezüst légcsavaros verzióval. Érdekes még, hogy milyen sokáig gyártották a brit ipar szeme fényét! Az 1-75 sorozatban 1972 és 1979 találjuk meg, aztán még ráadásként egy kicsit a TP-008 Twin Pack-be is bekerül 1976-ban egy londoni busz mellé. Tehát vagy hihetetlen népszerű volt, hogy eddig húzta, vagy annyira nem akart fogyni, hogy ennyi év kellett, hogy kifusson.

Inkább az előbbi lehet valószínű, mert 1977-ben, debütál az MB-02 Hovercraft, tehát jó darabig együtt fut a két légpárnás, merthogy az MB-02 kihúzza egész 1980-ig. Légpárnás ügyben teljesen tájékozatlannak vagyok tekinthető, de gyanítom hogy az MB-2 nem mintáz valódi járművet. Viszont a színével sohasem voltam kibékülve, mondjuk úgy, hogy érdekes. Areh több színváltozatot is jegyez, de egyik sem szebb, mint ez, sőt!

A két szerkezet arányai nem véletlenül hasonlóak, ugyanis osztoznak az alsó műanyag alkatrészen, mely négy apró kereket rejt. OK, kipipálhatom, vannak ilyenjeim is.

Anglia hatvanas évekbéli büszkesége: SRN6 Hovercraft. MB-72.

Sokáig gyártották, mindenféle változtatás nélkül.

A másik légpárnás az 1-75 sorozatban. Az MB-02.

Végre hasznát látom a konténerkikötő rajzolt hullámainak.

A hasonlóság nem véletlen, az alsó részük tökéletesen egyforma.