Katalógusok: Corgi 1960

A külön megvásárolható teherautó rakományok - deszkák, cementeszsákok, tejeskannák, téglák - milyenek már?!

Majorette No. 259 Mercedes-Benz Unimog 1992

Az egyik kedvenc haszongépjárművem a Mercedes-Benz Unimogja. A Matchbox maradandót alkotott a 406-os (gömbölyű) és a 425-ös (szögletes) széria megmintázása terén. A csuda gondolta, hogy a Majorette 425 értelmezése jobb tudd lenni, mint a Matchboxé! Pedig pont ez a helyzet.

425

Bár számos Unimog verzió megjelent már nálunk, a típusismertető elmaradt. Az Agrárinform.hu alapos anyagot jegyez a témában, ajánlom felkeresni őket ez ügyben, különösen az „1974 – egy új korszak kezdete” alcím alatti rész ami e post tárgyának szempontjából érdekes.

Érdekes módon katalógust nem tudtam felhajtani, de van egy kitűnő, „Az Unimog a mezőgazdaságban” című, gyári promó videónak tűnő anyag a neten, azt beszúrom ide. Egy érdekesség: A 425-ös sorozat – melyet 1975 és 1988 közt gyártottak – katalógusa utáni kutatás közben fedeztem fel, hogy a derivátumait a Mercedes-Benz Defence Trucks, azaz a cég katonai járművekkel foglalkozó üzletága a mai napig kínálja.

Nem hiányos!

A 425-ös Unimog 1976-ban debütál a Majorette kínálatában – tehát egy évvel később, mint a valódi jármű. Ez a verzió funkcionáló villástargonca emelővillát „visel”. (No. 215) Igazából soha nem voltam érte oda, mert bár az Unimog az tényleg olyan, hogy a világon mindenféle kiegészítő létezik hozzá, én az emelővillát valószínűtlennek gondolom – bár szénabála rakodó karral mondjuk pont van. Ez a verzió 1982-ig készül és mind ponyvás, mind ponyva nélküli kivitelei is vannak, de erről majd kicsit bővebben alább.

A hótolóval szerelt verzió 1977-ben kerül be a kínálatba mint No. 224. Rögtön a premiermodell szakasztott úgy néz ki, mint postunk tárgya, de más kerekekkel szerelik. 1980-ig marad a 200-as szériában. Ötféle festési változata létezik és szerintem egyik jobb, mint a másik. A korai Majorette Unimogok – tehát a 215-ös és 224-esek – fülke kialakítása erősen eltér attól, amit ebben a bejegyzésben láthattok. A kabinnak nincs fém teteje, hanem az ablakokkal és a megkülönböztető jelzéssel egy alkatrész műanyag adja ki ezt az alkatrészt. Ha engem kérdeztek, a késői változat sokkal jobban fest!

1992-ben újra előveszik az öntvényt és debütál az a verzió, amit ebben a bejegyzésben láthattok. Négy festésverziója ismert, ebből kettő a zöld alapszínű, csak abban térnek el, hogy piros, vagy kék a szélvédőjük. A négyből az egyiken van ponyva.

Sokáig azt hittem, hogy az én példányom hiányos, hogy hiányzik a ponyvája. Nos, nem, ez nem kapott a gyárban ilyen kiegészítőt.

FIGYELEM! Matchbox Memories Pro tipp: A Majorette Unimogjairól – az összes változatról – úgy lehet megmondani, hogy tartozék-e a ponyva, hogy az plató oldalfalán egy-egy téglalap alakú lyukba kapaszkodik a ponyva rögzítőfüle. Ha ott vannak lyukak, akkor kell(ene) hogy legyen hozzá ponyva, ha nincsenek kivágva, akkor nem.

Mint a mellékelt ábra mutatja, az én példányom is ponyva nélkül került ki a gyárból.

A bevezetőben azt mondtam, hogy a Majorette 425-ös Unimogja lepipálja a Matchboxot – pedig azt is nagyon szeretem. Nos, ezt azért gondolom, mert a Matchbox hótolója műanyag és fixen van az alvázhoz rögzítve – pontosabban azzal egy alkatrész. Végtelenül masszív, nagyjából elpusztíthatatlan darab. Én még egy olyat sem láttam, amiről a Vérpistike leműtötte volna ezt az alkatrészt. A Majorette-é viszont fémből készült és vízsintesen mozgatható. Cserébe a lökhárító végeiről leveri a festéket, de hát valamit valamiért.

Érdekes, hogy francia barátaink nem implementáltak vonóhorgot erre a modellre, pedig remek lehetett volna a 300-as szériába valamilyen vontatmánnyal.

Nem tudom megállni, hogy ne rosszmájúskodjak kicsit! A Matchbox szögletes Unimogja 1983-ban debütál, tehát hét évvel később. Hogy-hogy nem, az is hókotró szerepben és megkülönböztető jelzéssel a tetején. Igaz ők nem hagyják ki a ziccert, hogy vonóhorgot is kapjon és nagyon klassz twin pack-eket is kreáltak – ezeket linkeltem már feljebb.

Amiben a Majorette ráver a Matchboxra: A fém, mozgatható hótoló!

A Matchbox Memories pro tipp illusztrációja: Mint jól látható, ennek nincs lyuk a plató oldalfalán, tehát nem volt tartozéka a ponyva.

Hogy miért nagyjából német-rendőrségi zöld - de semmiképp sem khaki - színű és miért kék a megkülönböztető jelzése, azt a tervezője sem tudná megmondani.

Amiben a Matchbox ráver: Annak van vonóhorga és remek twin packekben szerepel! Jól látszik ezen a a képen (is), hogy "rendes" fém teteje van a fülkének, tehát ez egy késői darab.

Matchbox MB-31 1957 Chevrolet

Igazán büszkék lehettek rám, hiszen függő létemre egészen visszafogottan adagolom az 1957-es Chevroleteket! A Tri-Five addikcióm olyasmi, amit ismert tényként kezelek és nem tárgyalok tovább. A két, 1957-es, hardtop Chevy Matchbox öntvény közül ez az újabb, de mivel sokkal közelebb áll a gyári verzióhoz, a szívemnek kedvesebb. Ebben a postban láthattátok e lapokon először – és véletlenül pont itt foglalkoztunk alaposabban az eredeti történetével is.

Amit ebben a bejegyzésben láthattok, az az 1998-as MB-31, ami egyúttal az öntvény első változata az 1-75 szériában – a Premiere First Edition kiadás pedig úgy általában volt az első, egy évvel korábban.

Egy fontos részletével azonban nem foglalkoztam eddig! Az övvonal felett minden műanyagból van, de ez úttal egyrészt remekül néz ki, másrészt nehéz észrevenni. Az első-hátsó szélvédők – s velük az oldalsó kis ablakok – egy alkatrészből vannak, az ez alkalommal fekete tető, pedig szintén műanyag, csak egy teljesen másik darab plasztik rögzítve hozzá olvasztásos módszerrel. Megkockáztatom, hogy mindhárom változatnál ami nekem megvan – a másik kettőre ott a stratégiai link fentebb – nagyon jól néz ki ez a megoldás és ránézésre nehéz megmondani, hogy miből készült! Összehasonlíthatatlanul igényesebb – megkockáztatom –, teljesen elfogadható és egyenesen szép, szemben a kortárs Matchboxok és Hot Wheels-ek, „az övvonal felett minden egy darab műanyag, sikerül ahogy sikerül” kialakításával.

"Minden, mi fényes és króm". Szerintem tudjátok, hogy honnan idéztem és miért. A lámpákra elfért volna egy pici festék, de határeset, elfogadom.

Az oldalán a motívumra se magyarázat, se mentség. Igen, a szerelem vak, én is tudom!

A beltér is részletes és a kormánykerék hozza az eredeti alakját! #regenmindenjobbvolt

Itt volna még helye némi festéknek. Megmondanátok, hogy a tető két darab műanyag?

A modern felnik sem állnak neki rosszul, sőt!

Matchbox 2023 Convoys 2/10 Ford Cargo + MBX Dump Trailer - Quarry King

Nehezen veszem rá magam, hogy haladjak ennek a szériának a bemutatásával, mert mint azt korábban már kifejtettem, egyáltalán nem vagyok róluk valami nagy véleménnyel. Ez a Convoys azonban annyiban kilóg a sorból, hogy bár fémet változatlanul csak nyomokban tartalmaz, cserébe klassz játékszer.

Az eredeti Convoy sorozatban is voltak dömper nyerges szerelvények, de az egész sorozatot tekintve a ritkább változatok közé tartoznak. Meglepett, hogy a Matchbox elővette a témát a Convoyshoz és meglepően klassz játékszert alkotott.

A Convoys szériáról a legfontosabb tudnivalókat ebben, a SuperKings-nél kisebb léptékű Matchbox kamionok családfakutatásával foglalkozó írásban foglaltam össze.

Nézzük mi van a csomagban! A 2013-as Ford Cargo már szerepelt e lapokon miután szólóban bekerült az 1-120 sorozatba MB-03-ként 2015-ben. Erősítendő a próféta imidzsemet, döngethetem a mellem, hogy „én már akkor megmondtam, hogy lesz megint Convoy”. Hát, tényleg lett, csak ne lenne ennyire műanyag! 2020-ban amúgy kapott egy retoolingot, de ez csak annyiban merül ki, hogy nagyobb lett rajta a lyuk a Convoys félpótkocsijai, az eredeti Convoynál nagyobb királycsapszegei számára.

A dömper félpót teljesen új. Klassz játékszer, mert nyílik, csuklik, emelkedik, de annyira műanyag, hogy szerintem a reptéri kézi fémkereső is lemondóan legyintene csak rá, de nem pittyegne. Mint a mellékelt ábra mutatja, az én példányom NRFB, de találtam egy remek „unboxing” (kibontós) videót a YouTube-on, ahol a gyűjtő kolléga minden szolgáltatását bemutatja – lásd alább.

A Quarry King homlokrakodó szerepelt már nálunk, de akkor is csak mint NRFB. Szerencsére a fentebb már említett videón ezt is részletesen bemutatja a szőrös karú, ámde festett körmű elkövető.

Mint játékszer, amivel jót lehet játszani, ez a Convoys pakk remek. Mint Matchbox, ami apáról-fiúra képes szállni és minden bántás ellenére remek játékszer tud maradni egy fillért nem ér. Sajnálom, ez van. Kérlek értékeljétek, hogy én megvettem, hogy nektek már ne kelljen!

A teljes pakk madártávlatból. Mint játékszer remek. Mint Matchbox katasztrófa, mert fémet csak nyomokban tartalmaz.

Quarry King, mozgatható a kanala, jót lehet játszani vele.

Valahogy mindig NRFB marad a gyűjteményemben. Határozottan tetszik, hogy "összeöltöztek" a kamionnal.

Nem egy rossz öntvény, csak hát a fémtartalma ennek is elég alacsony.

Jó a festés, jók a részletek, nyílik, emelkedik, pakolható, kiönthető, csak hát műanyag. Teljesen. #regenmindenjobbvolt

A Ford Cargoról nem spórolták le a festéket.

Ezek a kis feliratok mennyire jók!

Nyílik!

A gyűjtő kolléga remek videót lőtt a szettről, nem csak kibontja, de azt is megmutatja, hogy hogyan lehet vele játszani. Azonban a körmeitől elhatárolódom.

Playart Toyota Corona Mark II 1900 Hardtop SL Police

A hatvanas évek végéről, és a hetvenes évekből származó japán autóknak van egy olyan sajátságos bája, ami engem teljesen le tud venni a lábamról. Egyáltalán nem értek hozzájuk, de csodálom a külső-belső dizájnjukat. Ebből az érából származó kétajtós, Toyota kupé a mai bejegyzés sztárja, egy alsó polcos gyártótól. Hozzá még gyerekkori példányom is!

Corona Mark II hardtop coupe (T70)

A címben azt az elnevezést követtem, amit a kisautó aljára írtak, de nevezzük nevén a gyereket, a pontos neve az, amit az alcímben olvashattok. A Toyota Mark II kezdetben egy kompakt, később közepes méretű szedán volt, melyet 1968 és 2004 közt forgalmaztak. Természetesen idővel más karosszériaváltozatok is megjelentek, a névhasználaton is változtattak de mindig a szedán, és a névben a Mark II volt a hangsúlyos. A kilenc generációja közül mi most koncentráljunk a legelsőre!

Az 1968 szeptemberében debütáló, első generációs Corona Mark II afféle köztes modell volt, ügyesen beillesztve a kínálatba a valamivel kisebb és kevésbé jól felszerelt Corona fölé és a Crown alá. A négyajtós szedán kódneve T60. Nagyon nem akarok elkalandozni a post tárgyától, de említésre méltó, hogy akkoriban ez volt a Toyota kínálatában az egyetlen típus, melynek pickup változat is volt. Mi több, duplakabinos, de még mindig kétajtós verzióban is kínálták, ami egy eléggé érdekes megjelenésű autót adott ki.

Az 1965-ben piacra dobott Crown 1600GT hardtop kupéra épülő Mark II hardtop kupét 1965 szeptemberében mutatták be – ennek a kódneve a T70. Kétféle felszereltségi szint és kétféle motor közül választhatott a kedves vásárló. A csúcsot az 1900SL (Sport Luxury) képviselte, az olcsóbb kivitel az 1900 Deluxe volt. Az SL olyan hívságokat is felvonultatott, mint a motoros odalablak-mozgatás, fűtőszál a hátsó ablakban. Négyféle színből állt a választék, de a beltér mindenképp fekete volt. A műszerezettség tekintetében nagyon is jól felszereltnek számított. Alapáras volt a kör alakú fordulatszámmérő, sebességmérő – jóhogy –, feszültségmérő, hűtővíz hőmérő, olajnyomásmérő és természetesen üzemanyagszint kijelző. A Deluxe-hoz szintén négyféle színpaletta társult, a beltere lehetett piros, vagy szürke, de az 1970-es években divatos, egészen „Lada-stílusú” sebességmérője volt, vízhőmérővel és üzemanyagszint kijelzővel.

Mindkét felszereltségi szint ugyanazt a négyhengeres, SOHC, 8R-C kódjelű motort kapta, mely maximum 109 lóerőt adott le 5500-as fordulaton, de a maximális 174 Newtonméteres nyomatéka már 3600-as fordulaton rendelkezésre állt. (Ezek az Kaliforniába szánt modellek adatai.) A Mark II a hátsó kerekeit hajtja, de az piaconként eltérő, hogy hány sebességes és milyen kialakítású váltón keresztül! Japánban a manuális váltó lehetett négy- és háromsebességes is, míg az automataváltó csak kétsebességes. A háromgangos automatával csak az exportpiacokra gyártották! A „születési helyén” még Toyopetnek hívták, az exportpiacokon viselte a Toyota nevet.

1969-es szeptemberében a kupé kap egy ráncfelvarrást. Az 1900SL lesz az alapmodell melyhez társul az 1900GSL és az 1900GSS is. Az utóbbi erősebb motort is kap. 1972-ben váltja a második generáció.

Azt gondolom, hogy a Matchbox Memories egyik egyedi vonása, hogy mindig igyekszünk katalógusokat is prezentálni a bemutatott kisautók eredetijéről. Az alább látható USA brossúrát a forrás az 1970-es modellévre datálja, tehát 1969-ból való kell, hogy legyen és még pont azt a premierverziót mutatja, ami minket érdekel. Ugyanakkor a Toyota japán oldalán található egy egészen szenzációs katalógusgyűjtemény is, amivel kapcsolatban arra biztatnálak benneteket, hogy semmiképp se hagyjátok ki, lapozgassátok végig!

Saját kútfőből?

E post főszereplője gyerekkori darabom. Azt hiszem ráfoghatjuk, hogy egészen vigyáztam rá. Ugyanabból a szettből való, amit ebben a postban említettem a Camaro kapcsán. Igen, ez az a „más” ami a képen látható szedán járőrautó helyett szerepelt az én csomagomban.

Érdekesen ellentmondásos darab. Magának az öntvénynek a minőségével én teljesen elégedett vagyok és rá merem fogni, hogy felveszi a versenyt gyerekkorom „pedigrés” kisautóival. Még az alváza is fém. Ugyanakkor az összeszerelés minősége gyalázatos! A hátsó futómű gyárilag leszakítva érkezett hozzám – becs' szó nem én voltam – és a szélvédő is furán áll benne, ami leginkább a hátsó ablakon látszik. Gyanítom ez az impozáns fényhíd pontatlan belső rögzítése miatt van, egyszerűen lenyomja a másik műanyagot. Civil változata is van, 10 körüli változatot adnak ki a különböző szín- és kerékváltozatok.

Hogy úgy fogalmazzak, a Playart szellemiségétől nem áll távol, hogy más kútfőből merítsenek. Sokkal jobban kéne ismernem a távol-keleti kisautók világát, hogy magabiztosan ki merjem jelenteni, hogy másolták-e valakiről a Mark II értelmezésüket, vagy sem. Az biztos, hogy a Tomica is megmintázta a típust, de az ő feldolgozásuk nyitható ajtókat is felvonultat, illetve az első-hátsó lökhárítók is az alvázzal képeznek egy alkatrészt. Hogy a Playartnál vettek-e mintát a Tomicáról? Nos, erre a válaszom egy magabiztos „talán”.

Tomica Toyota Corona Mark II hardtop coupe. (Kép: eBay)

Az a kérdés is felmerül, hogy a Mark II kupé hiteles-e mint rendőrautó. Próbáltam kideríteni, hogy a szigetország rendőrei használtak-e Mark II-kat. Nos, úgy fest, hogy későbbi generációs, négyajtós szedánokat igen. A Yonezava készített 1:43-as méretarányú Diapet Mark II kupé járőrautót – már a ráncfelvarrás utánit. Sőt, a Tomy is dobott piacra második generációs Mark II kupéból fekete, Kojak-lámpás, jelöletlen rendőségi járművet – mocskosul vagány amúgy. De úgy tűnik, hogy az első generációs Mark II mint járőrautó teljesen légbőlkapott.

Elfogult vagyok vele, hiszen gyerekkori példány és összeszerelési bajai is vannak, de szívemnek kedves kisautó!

A króm nem pótolható semmivel. Szürke műanyaggal meg végképp nem. Hallod Mattel fiam? #regenmindenjobbvolt

A kisautókon az eltúlzott méretű fényhidak mutatnak jól. A Playartnál támogatták a fényhíd-ipart!
#regenmindenjobbvolt

Már leszakított hátsó futóművel vettem ki a dobozból. El is voltam miatta szontyolodva, emlékszem.

A szélvédő műanyag alkatrészét, a fényhíd pontatlan rögzítése nyomja le. Ilyen összeszerelési nyűgjei vannak, közben az öntvény remek és még az alváza is fém! #regensemvoltmindenjobb

Króm... Ja, már mondtam.

A kisautó civil változata gyakoribb, 10 körüli verziója van, amit a fényezés a kerékváltozatok adnak ki.

Japán rendőrei későbbi generációs Mark II szedánokat biztos használtak, de hogy első generációs kupéval felszerelték volna őket, arra nem találtam bizonyítékot. Mondjuk ez nem is japán "egyenruha"...

A 17-es rendőrőrs valószínűleg fantáziaországban terül el. De ettől ez még egy klassz játékszer.