Matchbox Collectors 2022 MB-09 1964 Chevy C10 Longbed

A Mattel mind a Matchbox, mind a Hot Wheels márkanév alatt ontja mostanában a speciális, gyűjtői kiadásokat. A skála széles, az ocsmány lehúzástól – most tényleg srácok, sima 1-xxx modellek más nyomatú kártyás blisterpackban? – a kitűnőig tart. Ennek a postnak a tárgya az utóbbiak közül került ki.

Tesók
Borítok minden szokásunkat! Márciusban írtunk a 2021-ben kiadott, 1963-as, Chevy C10 Stepside-ról. Jelen postunk tárgya az egy évvel későbbi kiadású, 1964-es, hosszúplatós C10-es. Ez ugyanaz a széria, az eltérés annyira minimális – a hűtőrács más, de mintha csak fejjel lefelé fordították volna az 1963-asét – hogy keresni kell. Szóval érdemes visszakattintani arra a postra! Ugyanakkor megvan az 1964-es katalógus is, tessenek parancsolni!

 

Ami jó...
A mostanában megjelent speciális kiadások közül a fentebb már linkelt Stepside-ot és ezt a C10-est tartom az egyik legjobbnak. Az előbbi a gyári állapota miatt, az utóbbi ennek pont az ellenkezőjét megjelenítő megjelenése miatt tetszik nagyon. A rozsdafoltok nagyon jók és még a lökhárítókról, illetve a hűtőrácsról és környékéről hiányzó krómot is meg tudom neki bocsátani! Hiszen a megfakult, lekopott krómot nem is tudom mivel lehetne hitelesen megjeleníteni. Ez a fehér – pontosabban színezetlen – műanyag afféle köztes megoldás, de én teljességgel elfogadom. Érdekesség ugyanakkor, hogy ott nem csaltak, ahol lehetett volna, a motortér eltérő a kettőnél.

Ütve, kopva, rozsdásodva!

A motorháztető kitámasztásra használt figura nem tartozék!

Megbocsátom a krómozás hiányát, elképzelésem sincs, hogy hogyan lehetne a kopott, kifakult, lepattogzott krómot másként megjeleníteni.

"Matchbox Kis Alkatrész kiszállítás". Az "El Segundo, California" részét nem hiszem, hogy magyarázni kell, de biztonság kedvéért: Mattel főhadiszállás terül el ott.  A Hedman Hedders meg egy létező cég a szintén kaliforniai Whittier-ben.

A hátulja is rozsdál.

A plató is, meg a teteje is.

A lustaság csimborasszója, hogy a rozsdafoltok a két oldalán szimmetrikusak! Viszont a Hedman Hedders logó csak a vezető oldalán van...

Dobozpornó. Szeretem ezeket a grafikákat.

Mindig eszembe jut, hogy micsoda posztereket lehetne ezekből gyártani.

Mondjuk azt változatlanul nem értem, hogy miért "Collectors" (gyűjtők) és nem "Collector's" (gyűjtőké, gyüjtői) a széria neve.

NRFB

EFSI 408 Volkswagen 1600 TL

Ha a címkefelhőben megkattintjátok az EFSI tag-et, akkor túlsúlyban lesznek a haszongépjárművek. Pedig míves személyautókat is készítettek szép számmal!

Type 3
A Volkswagen 1600 TL-t a Matchbox is megmintázta – mint az közismert – és az arról szóló postban alaposan körbejártuk a típust – kattintsatok át típusismertetőért!

Éppen ezért az EFSI értelmezésről nehéz bármi érdemlegeset mondani. Egyfelől kisebb, mint a Matchboxok. Egy aukciós oldal szerint 1:66 a méretaránya, ami akár stimmelhet is. Másfelől némileg elnagyoltabb, nem dolgozták ki az apró részleteket aprólékosan és amit igen azt is hajlamos felfalni a festék – amiből az én példányom egyik oldalára bőven jutott, a másikra meg pont hogy alig. Ugyanakkor szerethető kis járgány, a Regular Wheel Matchboxokra emlékeztető kerekekkel, hasonló részletességben és méretarányban. Sajnos az alváz nem hordoz évszámot, ezért nagyjából lehetetlen megmondani, hogy mikorról való.

Hozza a Regular Wheel Matchboxok minőségét.

Ezen az oldalon jó vastag rajta a festék.

Valamivel elnagyoltabb, mint a Matchboxok, de abszolút szerethető.

Innen úgy fest, mintha durván elállna a lökhárítója, pedig nem.

Ide meg alig jutott a festékből. Ki érti?

Sajnos keltezés az nincs az alvázon.

Majorette Volvo FMX Tipper

A Volvo könnyű terepre szánt teherautó sorozatát a Majorette egészen kiváló minőségben dolgozta fel. A még bőven a „kitűnő játékszer” kategóriába sorolható betonkeverővel kezdtem a sort ebben a postban – mely a Volvo FMX szériát is körüljárja. A folytatás a dömperről szól, mellyel kapcsolatban némileg fel vagyok háborodva!

Árukapcsolás
A Majorette FMX-ek közül a dömper is remek! Mintha évtizedeket mentünk volna vissza az időben, a „#regenmindenjobbvolt” jegyében. A dömperplató – vagy mi a csudája is van egy ilyennek – emelhető, ha felnyitjuk úgy marad. A rajta lévő csapóajtó – hívják hivatalosan bárminek is – nyílik és úgy is marad ha kell. Masszív, részletes, nagyon meggyőzően hozza az eredetit. A játékszer kategóriában a csúcs, ha még több részlete lenne kifestve, akkor már a felnőtteknek szánt, dekorációs modell szintet is simán megugraná.

Már a betonkeverőnél is ejtettem szót arról, hogy nem véletlenül van vonóhorog az alvázon – melyen a három teherautó osztozik –, ezt használja is a Majorette. A dömperhez kitűnő, kéttengelyes, Volvó feliratos, dömperplatós pótkocsit készítettek. Viszont ez – mikor e sorokat írom – csak és kizárólag egy cirka 20 000 forintos készlet részeként elérhető, mely árukapcsolás okán fel vagyok háborodva és mely eljárás előhozza belőlem a játékgyűjtő Karent! Ejnye Majorette, ejnye!

Nagyon ügyesen rejti, hogy oszlopot szállít!

Nagyon kevés helyre lehetne még plusz festéket elhelyezni, hogy a játékszer kategóriából szintet lépjen!

Nem csak masszívnak látszik, az is.

Felnyitható és úgy is tud maradni!

Hoppá! Nyitható, csukható és úgy is marad a csapóajtó - már ha úgy hívják - a plató végén!

Vonóhorog, ami nem marad kihasználatlan, ha...

NRFB

...egy ilyen, amúgy kitűnő, de cirka 20 000 forintba kerülő szettben beszerezzük! Másként nem kapható!

Nagyon klassz ez, gyerekként imádtam volna, de gyűjtőként, csak a pótkocsiért nem vásárolnám meg.

A járműpark a készletből. Az első sort kérem - nyilván a furgont is!

(Utolsó három kép: Majorette termékfotó)

Matchbox MB-09 AMX Pro-Stocker – UPDATE

Ha a kisautógyűjtésnek van istene, akkor az afféle Loki-szerű karakter lehet. Esetleg olyan, mint a Star Trek, Next Generation-ből Q. A véletlen már a harmadik AMX Pro-Stocker verziót (itt az első, itt meg a második) sodorja elém, de Mercim, Rollsom, Citroenem és BMW-m változatlanul nincs magyar. Jó, én is tudom, hogy ez afféle „1^st world problem”, de kedves jó kisautó istenség, segíthetnél a fentiek ügyében! Köszi szépen előre is! (És most valami teljesen más: Ez a 2250-ik bejegyzés a blogon. Semmi jelentősége, csak megütötte a szemem a szám a szerkesztőfelületen. "Érdekes adat".)

Ez az orr... Hát... Nem szép, na! Viszont remekül tolhatja a havat.

Irtózatosan fúrja az oldalam, hogy miért pont azokat válogatták be a magyar gyártási sorba, amiket!

A piros is nagyon jól áll neki, de ez a fehér is!

Annyira szeretem, ha nem kopasz a hátsó traktus!

A hátsó lámpák és környékük, a beltér műanyagjából kialakítva.

Megvan a csomagolása is. Ezt a bubit még tisztességgel odaragasztották a kártyához, nem tűzőgépkapcsozták - gondolom ezért is bontotta ki így az első gazdija.

Nem hittük el, nem vettük komolyan, de kiskamaszként nem is értettük.

Hot Wheels '47 Chevy Fleetline

A Hot Wheelsnek az amerikai autók a „hazai pálya”. Az már változó, hogy az agyatlanságig csicsázott változatok mellett, molesztálatlan utcai változatok is készülnek-e egy adott modellből, mint ahogy az 1936-os Cord 810-ből, az 1937-es Ford Woodie-ból, vagy az 1935-ös CadillacTown Cabriolet-ből igen és ezért óriási kedvenceim. Jelen esetben én léptem ki a saját komfortzónámból, mert ez bizony egy csicsás darab, ugyanakkor Hot Rodnak teljesen hiteles és hát... Azannya'!

Amikor minden amerikai autó ugyanúgy nézett ki
A negyvenes évek amerikájában annyira fájdalmasan egy kaptafára készültek az autók, hogy ember legyen a talpán, aki első ránézésre megmondja egy adott autóról, hogy a Chrysler Motors, a Ford, vagy a GM készítette – és akkor még nem is beszéltünk az akkor még nagyon aktív kis gyártókról.

Bár lentebb ott az évhelyes katalógus, az a kor divatjának megfelelően színes rajzokat tartalmaz és közel sem adja vissza, hogy micsoda kiállása van ennek a járgánynak! A napellenző utólagos, de nagyon gyakori extra. Így kéne, ahogy van, a fehérfalú abroncsokkal. Nem száguldozni, krúzolni és rock and rollt hallgatni. Nézzétek meg a többi képet a forrásnál, érdemes! (Kép: Motortrend.com)

Jelen postunk tárgya a Chevrolet Fleetline Aerosedan sem kivétel. Ez az – engem legalábbis – nagy bogárra emlékeztető farkiképzés megvan a konkurenseknél is és úgy általában nekem nagyon tetszik! Az a szerencsés helyzet van, hogy tudom prezentálni az 1947-es Chevrolet katalógust, tehát a típusismertető első kézből jön. Tudni kell, hogy a második világháború közbeszól, 1942-ben leállítják a személyautók gyártását az Egyesült Államokban és a hadi gyártásra állnak át. Majd csak 1946-ban indítják újra és egészen 1952-ig folytatják. Nagyon érdekes, hogy a 47-es katalógus mindenféle műszaki részletet ismertet, de a teljesítményadatokat egyáltalán nem. A 216 köbhüvelykes, azaz 3,5 literes, sorhatos motor ebben a modellévben 90 (!) lóerőt szabadít a hátsó kerekekre, egy háromfokozatú, a kormányoszlopra szerelt karú váltón keresztül. Az utolsó fokozat direkt, azaz sem nem lassító, sem nem gyorsító áttétel. 1950-tól emelnek a teljesítményén, bár nem sokkal, mindössze 105 lovas lesz a ménes és egy nagyon kelletlen, nagyon lusta, kétfokozatú automata váltóval is rendelhető lesz. Az overdrive is opció, de nagyon ritka. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a sima „three on the tree” váltóval is bőven képes meghaladni a 80 mérföldes sebességet óránként (nagyjából 130 km/h), ami abban az időszakban veszélyesen soknak számított. Ha a jelenlegi legális maximum sebességeket nézzük az egyesült államokban, akkor sem kevés. Jellemzően 75 mph a maximum, egyes államokban a 80, míg Texasban, az Austint elkerülő autópálya szakaszain pedig 85 mph ami a legmagasabb az országban.

A Fleetline Aerosedan mikor már olcsó használt autó lesz, népszerűvé válik a street rodderek körében. Nem túl bonyolult beavatkozás a 350 köbhüvelykes, V8-as „small block” beépítése, a GM Turbo Hydra-matic 350-es, vagy 400-as, háromsebességes automata váltókkal párosítva. (Ezzel nem tudok betelni, 5,7 liter mint „kicsi blokk”. Muhaha!)

Jól szemlélteti a negyvenes évek amerikai autóinak változatosságát ez a rajz. Ugyan 1939-es, de az ötajtós szedánok, a második világháború néven elhíresült torzsalkodás okán vajmi keveset változtak az 1950-es évekig. (Kép: Elfelejtettem feljegyezni a forrást, ha meglelem pótlom!)

Megszámlálhatatlan változatban
Az öntvény 2004-ben debütál a Mainline-ban. Nagyjából megszámlálhatatlan verzióban kerül speciális kiadásokba és multipakkokba is, 1-1 év kihagyással egészen 2015-ig. Nekem a 2005-ös, fekete változat a kedvencem, ami kiköpött olyan mint a post kezdőképén látható gyönyörűség. Semmi csicsa, csak az első feletti napellenző – ami nagyon gyakori, nagyon hasznos utólagos extra volt az igazi autón is, nagyon örülök, hogy nem hagyták le róla – és egy csinos, „sokküllős” kerékszett az eltérés a gyári állapotától. Olyat nagyon szeretnék!

2022-ben veszik újra elő, de retooling után – a kifejezés magyarázatát keressétek a Szlengszótárunkban. Kisebb lesz a napellenző és egy alkatrész a karosszériával. Szerintem előnyére vált a töpörítés, bár az első verzió sem rossz.

Ebben az évben két verziója van, ez a matt fekete alapszínű és ugyanezekkel a motívumokkal egy sárga alapszínű. Nem kérdéses, hogy ez sokkal menőbb, mint a sárga! Állítólag 2024-ben majd még visszatér, de igazából részleteket még nem tudni.

A megjelenése egyértelműen street rod. A Good Year feliratot nem kell rajta magyarázni, a Hot Wheels-t még annyira sem, de a Moon Eyes-t már talán igen. A kaliforniai cég legendás a teljesítményfokozó kiegészítői okán. A Moon család 1936-ban költözött Kalifornába, Santa Fe Springsbe ahol kávézót nyitottak. Dean Moon – aki közeli barátságot ápol egy bizonyos Caroll Shelby nevű úrral – 1950-ben nyitja meg a fentebb említett akszesszoárokkal foglalkozó cégét, ami mind a mai napig ott működik mint a megnyitásakor. Bár a kínálatukban többek közt szelepfedél, üzemanyagtank is található, a „teli” keréktárcsák lettek ikonikusak. Porsche Willys street rod átalakítása visel nagyon hasonló stílusú ilyeneket. Az eredeti Moon Eyes Discs laposabb, de a lényeg az, hogy javítja a légellenállást és olyat is olvastam, hogy akár 5 lóerő plusz teljesítménnyel is felérnek akár – persze ne felejtsük el, hogy a rodderek legalább olyan hitelesek elért teljesítmények és csúcssebességek emlegetése terén, mint a horgászok a halak méretét tekintve.

Nagyon jól sikerült öntvény, az autó szerintem nagyon vagány, ez a rod meg még pont az a szinten kapott esztétikai beavatkozásokat, amit nem csak megemészteni tudok, de még tetszik is.

Figyeljetek ti ott a Mattelnél! A KRÓM AZ KRÓM! NINCS PÓTSZERE! Értem? A fényszórókra én még igényelnék némi kiemelést.

Én állítom, hogy a Moon Eyes annak is köszönheti a népszerűségét, hogy a logójuk olyan mókás amilyen. Emblémák nélkül jobban szeretném, de így sem rossz!

Ez a "nagy bogár hát"... Hát.. Ettől megremeg a térdem, na!

Már nem emlékszem hogy hol, kitől és mikor, de egyszer régen úgy hallottam kiejteni a Good Year-t, hogy "godzsár". Azóta ha meglátom valahol, akkor ez azonnal bevillan, és újra kihordom lábon ugyanazt a kis agyhalált, mint akkor. Ismerős a jelenség? "Gardán", "négyesindeksz", "zsipp", "kartel" így se?