Matchbox Memories: Matchbox MB-08 1955 GMC Scenicruiser

Ritka, de szívemnek kedves, amikor a Matchbox visszanyúl a gyökereihez és újra-feldolgozik egy-egy olyan járművet, amit akár 30-50 évvel ezelőtt is megmintázott már. Mostanság van egy ilyen irányzat a cégnél és én örülnék ha meg is maradna. Első fecskeként egy 57 évvel ezelőtti modell újraértelmezését mutatom meg ezek közül.

Kilátásoscirkáló
A GMC PD-4501 Scenicruiser-t a General Motors a Greyhound busztársaság számára gyártotta 1954 és 1956 között. Az önhordó karosszériás, háromtengelyes – melyből a középső volt hajtott – buszt egészen a hetvenes évek közepéig használta a cég.

Az utazóközönség szerette, de ez közel sem jelentette, hogy problémamentes lett volna. A légrugós, légkondicionált busz remekül festett és kitűnő kilátás is esett belőle. Az ötvenes években közel sem volt magától értetődő az az utazási komfort, amit az alsó szinten 10, a felsőn 33 utas számára nyújtott és a Greyhound ezt nem habozott alaposan promótálni.

Greyhound promóciós kiadvány a Scenicruiser gyártásának utolsó évéből, 1956-ból. Egy Highway Traveller nevű busz is szerepel benne, de nyilván a zászlóshajóra koncentrál.

1961-es Greyhound képeslap. Ebben az évben kezdték átépíteni a hajtásláncot rajtuk.

A hajtáslánc azonban bonyolult volt, hajlamos a meghibásodásra a sofőrök és a karbantartók is utálták. Mivel a GM nem rendelkezett megfelelő teljesítményű és méretű dízelmotorral akkoriban, más beszállítótól származó használata meg szóba se jöhetett, két négyhengeres, egyenként 160 lóerős dízelmotort építettek a buszba, egymás mellé. Hidraulikus tengelykapcsoló kötötte össze a kettőt. A hat előremeneti sebesség úgy jött össze, hogy volt egy háromsebességes manuális váltója és egy kétsebességes manuális kuplungja is. A cég addigi buszainak négysebességes váltója volt, ami azt jelentette, hogy a Scenicruiserekre át kellett képezni a vezetőket. Már a kézi kuplung is előrelépés volt, mert eredetileg egy elektromos kapcsolású egysége volt, ami „digitálisan” működött, vagy zárt, vagy nem. Minden váltás és elindulás rántott egy nagyot a járművön, feleslegesen igénybe véve a hajtásláncot. Nyilván az utasok sem szerették. 1955-ben cserélte le a GM az érintett alkatrészt és azt az addig legyártott buszokban is kicserélték.

1961 és 1962 között az akkorra megmaradt 979 busz hajtásláncát teljesen átépítették. A GM 9,3 literes V8-as, 8V-71 motorját építették be, ami kiviteltől függően 304-370 lóerő közti teljesítményű, – csak széljegyzetként: az Ikarus 280-as, amerikai piacra szánt csuklósában (Crown Ikarus 286) is ilyen dolgozott. A váltóját pedig egy négysebességes manuálisra cserélték. 13 millió (!) akkori dollárjába fájt a cégnek a beavatkozás.

Kicsit sokallottam, hogy hét év alatt az eredetileg legyártott 1001 buszból 22 „fogyott”, de a rossz nyelvek szerint a sofőrök és a szerelők is annyira utálták a típust, hogy előbbiek nem bántak velük kesztyűs kézzel, utóbbiak meg elhanyagolták a karbantartásukat.

Újratöltve
Mint arra a bevezetőben utaltam, a Matchbox nem először dolgozza fel a típust. 1966 és 1969 közt MB-66-ként futott a Regular Wheel verziója, amiről itt írtunk, ki sem merem számolni hogy hány évvel ezelőtt. Ugyanezzel a számmal és dekorral 1970 és 1971 közt vékony Superfast kerekű verziója is létezett, de sajnos olyannal nem szolgálhatok. Különlegességük, hogy a Matchbox azért, hogy beférjen az 1-75 széria dobozaiba, illetve ne kelljen nevetségesen apró méretarányban – így se valami nagy, 1:159 a méretaránya – elkészíteni, lecsalt egyet az oldalablakok közül. Ha megnézitek az eredetiről készült képeket, azon az „emeleten” négy oldalablakot számolhattok meg, a Matchboxon csak hármat.

Az újrafeldolgozás továbbviszi ezt a jellegzetességet és én pont ezért szeretem. Afféle belsős visszakacsintás a múltba. 2018-ban debütál az a változat az 1-125 sorban, amit ebben a postban láthattok. Egy kicsit nagyobb mint az elődje, 1:125 a méretaránya. 2019-ben még egyszer szerepel az 1-100-as sorban egy kék-ezüst dizájnnal, ami nem fogott meg, de csúnyának sem nevezném. Két további változata ismert, az egyik a 2021-es Collectors Series-ből, a másik pedig egy Code 2, de őszintén szólva azokat én kifejezetten csúnyának találom.

A Matchbox elrontotta azonban az elnevezését. A buszt Scenicruisernek híják, hasonlóan a Macskafogó „Macskond” nevű járművéhez, aminek a neve a „macska” és a „vakond” szavak összevonásával született, a GM is összevonta a „scenic” (festői /kilátás/, tájképi) és „cruiser” (cirkáló) szavakat és egybe írta őket. A Matchbox következetesen „Scenic Cruiser”-nek hívja ami tévedés és én ezt voltam bátor javítani is a címben. Először arra gondoltam, hogy a Mattel meg akarta úszni a licencelést, de ez kizárt, hiszen ott van a GMC a blisteren, de annyira hogy még a copyright kis „r” betűs jele is. (Senkiháziak kezében van a popszakma.)

Egy Greyhound festésű verzióra vevő lennék, de a magam részéről én azt hiszem megállok a jelenlegi készletnél. Az a helyzet, hogy teljesen véletlenül sikerült mindkét kerékváltozatát beszereznem. Csak itthon tűnt fel, hogy az NRFB „megtartósnak” és a „felbontósnak” szánt darabok bizony eltérnek, ezért maradnak mindketten NRFB-k.