EFSI MAN Container Truck Trans-Bavaria-Tex

Pár bejegyzéssel ezelőtt riogattalak titeket az EFSI túladagolással. Ezzel a posttal megkezdeném az óverdózist. Cserébe szintet lépünk, olyan EFSI – jellemzően – nyergesvontatókat fogok mutatni, amik még nem szerepeltek az oldalon és azokhoz képest amilyenek meg igen, egy másfajta minőséget képviselnek.

Mindkét világ legjobbja
Azok az EFSI járművek melyeket e lapokon láthattok, egyértelműen a játékszer kategóriában indulnak. Igényes darabok, felveszik a versenyt bármely kortárs márkával, de terepasztalra nem tenném őket. Egyetlen kivétel talán a Jonckheere Bermuda busz, de a Mercedes-Benz LP-ket meg NG-ket, bizonyosan játszani szánták, hiába 1:87 a méretaránya az előbb felsorolt mindegyiknek, ami a vasútmodellezés világában a H0. Igazából én nagyon rossz vagyok ezekben a méretarány dolgokban, az 1:110 Convoyok mellé nekem sem ezek, sem a köztes 1:90-ek sem lógnak ki a sorból, nem igazán látom bele a nagy eltérést, ezért is kezdtem ezekbe az irányokba is mozogni. A terepasztal kiegészítők meg sohasem vonzottak. Hiába gyönyörűek, egyrészt műanyagok, másrészt elképesztően drágák, nem az én világom az ilyesmi.

Elnézve a friss beszerzéseimet – merthogy egy elég komoly flottát sikerült leigazolnom porsche kolléga segítségével – ezek a nyergesvontatók a két világ összes erényét egyesítik. Meglepően részletesek, tehát elég jók ahhoz, hogy egy igényes terepasztalon is ott legyenek, ugyanakkor túlnyomórészt fémből készültek ezért játékszerként is megállják a helyüket. Az árakról nem nyilatkozom, az amúgy is olyasmi, az ilyen 30-40 éves holmiknál, hogy kinek, hogy sikerül szert tenni az ilyesmire.

Talán emlékeztek, hogy még az ős-EFSI postban említettem, hogy a cég eredetileg csökkent munkaképességűek foglalkoztatójának indult. Elnézve ezeket a szerelvényeket, rá kellet csodálkoznom, hogy úgy lettek tervezve, hogy olyan könnyű legyen őket összerakni, mint egy LEGO készletet. Ugyanakkor az alkatrészek együtt akarjanak maradni, sőt! Ne is igazán legyen könnyű szétszedni őket. Lenyűgöző mérnöki munka!

Meglepően sokféle alkatrészből építkeztek az EFSI-nél. Az alvázakkal némileg csaltak, mert felfedezhető ugyanaz az alváz eltérő típusú kamionok alatt is, de többféle létezik ebből is. A félpótok fém alváza többféle kivitelű (dupla, szimpla) kerekekkel szerelt és kétféle tengelyszámú lehet, a felépítményekből is sokfélével dolgoztak. Ahogy elnézem csak dobozosból létezett háromféle.

Nagyon kevés EFSI katalógus férhető hozzá a neten, a dokumentáltsága a közelében sincs a Matchbox Convoyokénak – pedig az sem valami rózsás. Ezért roppant nehéz gyártási éveket, típusokat, vagy verziókat kutatni. Ami biztos, hogy a cég nem tett különbséget a fentebb már citált egyértelműen játékszer Mercedes-Benz LP / NG-k, illetve a sokkal részletesebb széria közt. (Funfact: Ebből is van MB NG.) Mindkettőhöz odaírja a katalógusokban, hogy 3 év felett ajánlottak és nekem az a benyomásom, hogy inkább a céges ajándékok piaca felé kacsingattak, mintsem a vasútmodellezők kegyeit keresték. Ebből kifolyólag elképesztően sok verzió létezik belőlük, nekem több olyanom is van, amiknek nyomát sem leltem a neten. Pont ezért is nagyon érdekesnek találom őket! Az is szembetűnő, hogy sem abban a kevés katalógusban amit felleltem, sem a nekem meglévő példányok közt nincs matricázott szerelvény! Minden felirat és embléma bizony szitanyomott.

MAN F8
Tehát az első fecske az általam önkényesen prémiumnak tekintett sorozatól az MAN F8-as sorozatának egy tagja. A helyzet az, hogy nem találtam olyan EFSI katalógust, amiben szerepelne ez a nyergesvontató, de az összes többi nyergesnél egységesen egyáltalán nem jelöl meg pontos típust, megelégszik a gyártóval.

Szóval ami biztos, hogy az MAN F8 szériájának egy korai kiviteléről van szó. A bulldogfülke nappali- és háló kivitelben is létezett és meglepő módon a francia, azóta a Renault-ba beleolvasztott Saviem-el együttműködés gyümölcse. Az 1967 és 1987 közt regnáló szériában kezdte el a cég használni azt a pontos altípus megjelölést, amit a mai napig is alkalmaz. A xx.xxx formátumban az első szám a jármű összsúlyát tonnában-, míg a második a motor teljesítményét jelöli lóerőkben kifejezve. Az 1970-es évek közepén a MAN felvásárolta a Büsinget és az addigi V-elrendezésű blokkjai helyett a tőlük jövő, soros elrendezésű, alacsonyabb fordulatszámon pörgő, de nyomatékosabb motort kezdte használni. Érdekes, hogy ez mindössze 280 lóerőt tudott a konkurenseknél a korszak jellemző csúcsát jelentő 320 lóerősekhez képest, de takarékosabb volt és – állítólag – mindent tudott, amit azok. 1978-ban a 19.280, melyben ez dolgozik, bezsebeli a Truck of the Year díjat a szakújságíróktól. 1980-ban menesztik a Büsing eredetű erőforrást, mert már nem felel meg az akkori zajkibocsátási normáknak. A D25 motor már MAN fejlesztés, hathengeres soros, turbó feltöltéses, köztes hűtős és már nem csak 280-, de 320 lovas kivitelben is létezik.

A korszakból származó MAN katalógus egy háromtengelyes kivitelt mutat be és bár nem tudom, hogy melyik évből származik, egészen biztos, hogy még a Büsing-származék motor hajtja. Teljesen véletlen, de vicces, hogy pont a holland importőr, holland nyelvű kiadványa.

 

Ez mi ez?
Mint ahogy azt fentebb is írtam, ennek a szerelvénynek a nyomát sem találtam a neten. Az egyetlen támpont, hogy mikor készülhetett, az eredeti gyártásának ideje és mivel egészen biztosan az első generiációt mintázták meg – ez látszik az első lökhárítóból – akár a díjnyertes 19.280 is lehet. A többi észrevételemet inkább majd mondom a képeknél.

A Trans-Bavaria Gmbh egy mai napig is létező cég, úgyhogy az is elképzelhető – sőt nagyon is valószín –, hogy ez is céges promóciós kivitel. Erre utal az is, hogy semmi nyomát nem leltem sehol.

Összegzésképp csak ismételni tudom, magam: Meglepően részletes, kitűnő minőségű, akár terepasztalon is a helyét megállni képes járgányok ezek, ugyanakkor elég masszívak ahhoz, hogy játszanak velük.

Az orrkiképzésbe nincs mit belekötni, az látszik, hogy a legelső F8 generáció. Beltér bár elnagyolt, de legalább van. Ez amúgy a hálófülkés kivitel.

A teljes szerelvény. Legalább háromféle kereket használtak ehhez a sorozathoz - már a pótkocsikat is beleértve -, midegyik külön abroncs-felni kivitel és műanyag. A Trans-Bavaria ma is létező cég, link fentebb.

Az alvázakkal is érdekesen variálnak - majd később látni fogjátok. A fülke és az alváz is fém, ami itt műanyag az a beltér és a kerekek. Az a hengeres dolog az alvázon pótkeréktartó. Az fakultatív, hogy van-e rajta abroncs, vagy sem. Gyanús, hogy ezen gyárilag nincs, semmi nyomát nem látom, hogy lett volna valaha is rajta.

A traktor és a vontatmány 90 fokban elfordítva illeszthető össze, illetve szedhető szét. Örökéletű megoldás, nincs ami kikopjon a pótkocsi fel- és leakasztásakor. Mondom én hogy játékszernek is zseniális!

Az alváz fém. Hogy hány tengelyes és milyen kivitelű kerekek kerülnek rá, az változó. Láttatok már független felfüggesztést játék kamionon? A konténer az alváz kis pöckeibe illeszkedik, le lehet szedni és egymásra is stószolhatóak - lásd alább. Én nem bolygattam, mert ez olyan kikopós megoldás, inkább maradjon a helyén!

Fent pöckök a konténerek egymásra pakolásához, alul megfelelő helyen mélyedések.

Hátsó ajtók nyithatóak - ez látszik a résekből - de inkább nem feszegettem, nagyon paszentosak. Érdekes, hogy három tengelyes a pótkocsi, de csak szimpla kerekek vannak rajta. Végülis ha hiszünk a feliratnak, hogy konfekcióruhákat fuvaroznak, az nem igazán nehéz rakomány.

NRFB. Az UV már megtámadta kicsit, de még nem vékonyodott el. Nagyon érdekes, hogyha megfigyelitek, akkor felső rész úgy van kitalálva, hogy egy papír inzertet is bele lehetne tenni az egyik oldalába. Ez most pont a kamerához közeli oldala, a másik oldala merevítve van két ívvel.