Matchbox MB-54 Ford Capri, MB-67 Hot Rocker és MB-72 Maxi Taxi

Vannak olyan Matchboxok amik nem azért kedvesek a szívünknek, mert hihetetlenül precízek, hanem mert... Mert... Mert csak!

Gyerekként nem volt ilyenem soha, de – természetesen – az osztálytársaimnak igen. Irtózatosan menő járgánynak számított, fel lehetett vágni vele, ahogy kell. Akkor mi a klasszikus, utcai verziót futtattuk, a derivatívákról fogalmunk sem volt. De ne szaladjunk előre, kezdjük a típusismertetővel!

Az európai Mustang
Az a szokatlan helyzet állott elő, hogy a Wikipédián kitűnő szócikk olvasható magyarul a Capriról, úgyhogy mindenkit oda irányítanék, egészen pontosan a Ford Capri Mk I (1969–1974) szekcióhoz. A magam részéről annyit tudok hozzátenni a dologhoz, hogy felvonultatom az 1970-es amerikai katalógust arról az autóról, amivel a Ford az amerikai Mustangnak a sikerét akarta az öreg kontinensen megismételni. Egy réges-régi postban ejtettünk már szót arról, hogy a Mustang nagyjából bárminek konfigurálható volt a kényelmes, szolíd Grand Turismótól kezdve, a Bullit-ámokfutásra termett izomautóig. Elnézve a Capri motorválasztékát, nos ezzel az autóval is nagyon hasonló volt a helyzet!

Majd fogjátok látni a képekből, hogy egyszerűen nem láttam értelmét külön-külön tárgyalni azt a három kisautót, amelyek egymás derivátumai – meg mocskosul jól is mutatnak egymás oldalán.

A szelíd

Az első a sorban a legszolidabb utcai változatot mintázta meg a Matchbox 1971-ben – bár jókora csavarral. Az MB-54 premierváltozata elvben rózsaszínű, fekete motorháztetővel. A hiba nem a Ti készüléketekben van és nem a fényképezőgép volt az, ami nem tudott mit kezdeni az árnyalattal, ez tényleg ilyen narancssárgába hajló színű. Olyannyira, hogy én is a Matchbox Bibliából tudom, hogy ez rózsaszín akar lenni.

Ha megnézitek az 1971-es Matchbox katalógust, akkor abban a transition modellek (a régi, gombkerekűek Superfast kerékhez átalakított változatai) az uralkodóak – a legkedvesebb szériám az 1-75 sorból. Nagyon kilóg az MB-54 Capri a túlzó, túl széles kerekeivel. Érdekes, hogy hasonlókat a Majorette is elkövetett jóval később, sőt náluk akár egész „úthengerkerék” korszakról lehet beszélni, amihez a Mustang SVO-jukat, Mazda RX-7 értelmezésüket, vagy a Porsche 911-üket (a piros) tudom citálni mint bizonyíték. A vékony Superfast kerekekkel ez egy teljesen más karakterű kisautó lenne. Megkockáztatom, hogy nekem úgy jobban tetszene.

A katalógusfotókat elnézve még jobban megerősödött bennem az érzés, hogy baj van az arányaival. A szélvédő előtti része nem elég hosszú. Biztos, hogy a kilógó, vastag kerekek rá is erősítenek az érzetre és nyilván nem tudom tudományos módszerekkel igazolni, vagy cáfolni magam, hogy kissé bumfordi lett az egész cucc, picit talán karikatúra szerű is.

Mint az jól látható, a motorháztető nyílik. Meglepő módon a motor megmintázása egészen élethű, ez a premiermodell, 1,6 literes, sornégyes, Ford Kent blokkja. Ha megnézitek, a kisautó jobbkormányos. Britanniában pedig 1970-ben ez volt a csúcsmotor – a másik egy 1,3 literes blokk volt.

Ami az utóéletét illeti, az 1-75 szériában egészen 1976-ig marad, de már egy metál-sötétbordó árnyalatban. 76-ban még két Twin Pack-ben is előfordul, mindkettőben narancssárga színben.

MB-54 Ford Capri, 1971. Jobbkormányos kivitel, az orrában az évjárat-helyes, 1,6 literes, sornégyes blokkal.

A kerekek kilógnak oldalra és óriásiak az autó méreteihez képest - legalábbis 1971-ben. A vonóhorog indokolt.

Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy az orra túl rövid az eredetihez képest.

Én is csak a Matchbox Bibliából tudom, hogy ez a szín nem fakó narancssárga, hanem rózsaszín.

Kevés dobozos kisautóim egyike. Rajongok ezekért a grafikákért!

A magyarázat a "behavazott vasaló" piktogramhoz itt olvasható.

A valószínűtlen
Valaki nagyon szerethette ezt a modellt, mert 1973-ban MB-67 lesz belőle és Hot Rocker névre keresztelik, ami egy nehezen lefordítható, ámde igen buta szójáték. Leszerelik a motorháztetejét és egy valószínűtlenül nagy V8-as blokkot kap, úgy Mad Max-módra. A bal első kereke megkapja a jellegzetes pöcköt, ami alulról böködi a motorblokkot, amitől az ugrál – a tűzfal felőli oldala van rögzítve valamiféle tengelyen – és buta, csattogó hangot hallat. Igen, Rola-Matics lesz belőle. Dragster ide, vagy oda, a korszakra jellemző vonóhorog megmarad. 1973-ban és 1974-ben metál-világoszöld – nem nevezném különösebben szépnek –, 1975-től 1977-ig pedig sötétvörös színű lesz – na ezt viszont nagyon dögösnek találom.

MB-67 Hot Rocker. Ez a konkrét darab 1975-1977 közt látta meg a napvilágot.

A dög nagy V8-as blokk csattog és ugrál, ha gurul a gép. Igen, Rola-Matics. A vonóhorog indokolatlan.

Az elmebaj
1982-ben és 1983-ban visszatér a Hot Rocker, de már Maxi Taxi néven és csak az Egyesült Államokba. A festést leszámítva teljesen megegyezik a Hot Rockerrel. Természetesen a vonóhorga ennek is van.

A trió. A jobb oldalon MB-72 Maxi Taxi. Csak amerikának és csak 1982-83-ban.

Ugyanaz, mint a Hot Rocker, csak az indokolatlan vonóhorog mellé nehezen magyarázható taxifestést kapott. Az ajtón tarifatáblázat.

Az én példányom ilyen általános dobozban lakott, bár létezett saját - amúgy nagyon szép - doboz is hozzá. Ez az első kép a postban, ami nem 12 éve ül a számítógépemen és várja hogy napvilágot lásson.

Minden oldalán más grafika - nem feltétlenül olyan járművekkel, amik léteznek is, ilyen megjelenéssel, mint Matchbox.

"Gyűjts össze mind a 75-öt!" Oké, rajta vagyok.

Amerikai egyendobozra, amerikai autókat!

A másik oldala is ilyen, csak ott el van mázolódva a pecsét.