Matchbox Memories: Corgi Superhaulers

Nem sok maradt már hátra a Corgi Superhaulerből, ez az utolsó előtti példányom a sorozatból. Hogy előre lelőjem a poént: Ez egészen jó.

Természetesen ehhez a darabhoz is az ETS2 adta az indíttatást – az egész haszongépjármű szexualitásról bővebben itt. Ugyan a játékban alapból FH12 nincs, csak az egy generációval későbbről kezdve a második és harmadik generációs FH16-ok, de modként elérhető. Nyilván kellett nekem ilyen.

Első generáció, 1993-1998
Az alcímből kiderül, hogy a svédek mettől-meddig gyártották az FH12 és FH16 első generációját. A név a ~~macska és a vakond szavak összevo...~~ izé a „Forward control High entry” (kb. Bulldogfülke Magas beszállás – értsd: fel kell mászni a kabinba, nem alacsony padlós, mint az újabb szemetesautók) és a motor kerekített lökettérfogatából jön. Az FH12-vel rögtön 1994-ben be is söprik a „Truck of the Year” díjat. A nem kevésbé legendás F-szériához képest a Volvo igyekezett igazán nagyot dobni. A galvanizált, nagy szilárdságú acélból készült fülke könnyebb lett, mint a korábbiak. Áramvonalasabbra formálták és ebből a tükrök sem maradtak ki. Végre a vezető köré tervezték a munka- és pihenőhelyét, nem pedig szükséges rosszként kezelték a vezetőt, ami kell a jármű működtetéséhez. Teljesen új motorokat terveztek az alapoktól kezdve, amihez fogható fejlesztés ezen a téren a Volvónál az 1950-es években volt utoljára. A D12A és D16A – amúgy a hengerűrtartalmat lefelé kerekítették az elnevezésben, a valóságban 12,1- és 16,1 literesek – azok amikkel az egész világon kínálták a gépeket. Kivéve Ausztráliát, ahol 1998 és 2006 közt rendelhető volt egy 14,91 lityis Cummins dízellel is. Az erőforrások egy teljesen új, hatásosabb motorfék rendszert kaptak és egyben ez volt az első CAN-buszos nehézteherautójuk. A mai napig több mint 400 000 járművet értékesítettek, de persze ez a több köztes ráncfelvarráson átesett, jelenleg a harmadik generációjánál tartó, teljes szériára értendő.

Első generációs Volvo FH12 szerelvény napjainkban, Fehéroroszországból szeretettel. Szemlátomást látott már szebb napokat. Ez pontosan olyan kivitel - kis fülke légterelővel - mint a Corgi Superhauler. (Kép: Wikipédia)

Egészen jó
A bevezetőben már céloztam rá, hogy közepesen vagyok elégedett. Nos, a traktor a játékszer kategóriában hibátlan! Fém mindene, sok részlete kifestve, gumiból vannak az abroncsok, a fekete fényezés a Lotus emblémával ütős – talán egy Britsh Racing Green fényezés lenne ütősebb, de ne legyünk telhetetlenek.

A félpót viszont már teljes egészében műanyag. Picivel jobb, mint amit – azt hiszem joggal – szapultam a Gyuriszállító Scaniánál. A kerekeken itt még gumi feszül, a gyönyörű Lotus motívum az oldalán tamponnyomású, nem matrica Ebből kifolyólag nyílik is rendesen a hátsó ajtó. Szerintem amúgy az egy Lotus Exige sziluett, ami a szerelvény 2000-es keltezéséhez teljesen stimmel is. Elég csehül állok hellyel a vitrinben, de ha úgy látom befér, akkor nem leszek rest és kitúrom hozzá a bontott példányom, a fentebb linkelt Matchbox értelmezés eléggé versenyautós kiállású amúgy is.

Szóval a félpótnak egy baja van: műanyag! De teljesen! Na, itt időzzünk picit! Ezt a korábbi Corgikhoz képest tartom negatívumnak. Igazából semmivel sem rosszabb, mint egy jelenkori Welly, fémet csak a tengelyében tartalmazó félpótjai. Hogy akkor miért csinálok mégis ekkora ügyet belőle? Az ára miatt. Az első néhány, hazai beszerzésű Corgi Superhauleremmel mázlim volt. Ezek viszont már Britanniából jöttek, jelentősen drágábban. Mivel 20+ éves játékok, szükségszerűen nem olcsók, a szállítás szintúgy drága, nem is sorolom tovább. Na, ehhez képest ezek már nem érnek ennyit! Persze aki bír brit előretolt helyőrséggel, annak ezt a konkrét verziót ajánlom a figyelmébe, mert ez bizony nagyon szép, még egészen közelről is.