DeAgostini Legendás Buszok a Múltból sorozat – Ikarus 556

Ez az a busz – pontosabban ennek csuklós változata, a 180-as – amiről már annyira eleven emlékeim vannak gyerekkoromból, hogy világosan emlékszem, hogy a személyem elleni sértésnek vettem, amikor a BKV elkezdte lecserélni őket a 200-as sorozatra a budapesti 1-es vonalon. Csak annyira szerettem. (A régi Ikarus-embléma. A sorozat további részeiben már az új emblémával napvilágot látott buszok következnek.)

1965-1973
Az Ikarus első, önhordó karosszériájú városi busza. Újdonsága volt a két tengely közötti, padló alatt elhelyezett motor, mely jelentősen csökkentette az utastér zajszintjét. A korábbi típusokhoz viszonyítva tágabb utastérrel rendelkezett, viszont ezzel együtt csökkent a vezetőfülke mérete, mely az utastérből nyílt. A busznál középső ajtót is alkalmaztak, így az ajtóelrendezés (1-2-2) lett, viszont az ajtóméretek nem feleltek meg: az első ajtó 800 mm, a középső 1100 mm, míg a hátsó 1600 mm széles volt. Az első ajtó egy utas számára széles, a középső kettőnek szűk, míg a hátsó ajtó két utasnak széles, de háromnak keskeny volt. Nagyméretű ablakokkal rendelkezett, melyek jó bevilágítást és komfortosabb utazást biztosítottak. Háromfajta ablaktípust terveztek, attól függően, hogy az autóbusz milyen éghajlatú országban fog közlekedni: Eltolható oldalablak a trópusi éghajlatú városoknak, vízszintesen osztott, alsó kétharmadban eltolható, felül egyharmadban fix üveg a mérsékelt éghajlatú városoknak és vízszintesen osztott, alsó kétharmadban fix, felül egyharmadban befelé billenő ablak a hidegebb éghajlatú városoknak. (Szöveg: Wikipédia) Összesen 5651 példány készült belőle, ebből 275 futott Budapesten.

Az Old-Ikarus.hu-n fent van az eredeti gyári katalógus az összes létező paraméterrel és az ablakváltozatok rajzaival is. Keressétek fel, egyszerűen nem volt képem ellopni!

 

Azért ezt a csehszlovák híradórészletet választottam illusztrációnak, mert úgy tűnik pontosan ilyen verziót mintázott meg a DeAgostini. Ez a hűvösebb éghajlatra szánt ablakú verzió. Egészen meglepődtem, hogy Csehszlovákiában volt busz élet Karosán kívül is.

Hidegre
A fenti leírásból egyértelműen kiderül, hogy az az apró busz, amit a DeAgostini kínál, bizony a hűvösebb klímára szánt változat. Gyanús, hogy a festés a standard exportszínek lesznek, mert nagyon úgy fest, hogy a fenti csehszlovák híradórészlet is ilyen lehet – már amennyire ugye a fekete-fehér képsorokból ez megítélhető. A minőség a szokásos „deagosztínis”: lehetne sokkal jobb is, de akkor sokkal többe is kerülne. A kompromisszumok vállalhatóak. Például az oldalsó viszonylatjelző ablakocska – amit szintén szerettem a BKV-buszokon anno – a modellen csak jelzés szintjén létezik, nincs „leüvegezve”, de az utasteret a vezető munkahelyétől elválasztó fal az ajtóval megvan. (Érdekes, a csehszlovák buszon nincs ilyen egyáltalán.)

Szerethető modell, nyilván BKV-színekben még klasszabb lenne, de teljesen elégedett vagyok ezzel is.

Eddigi Ikarusos bejegyzések a megmintázott eredetik gyártásának sorrendjében:

• 1951-1957 Ikarus 30

• 1952-1973 Ikarus 66, és egy másik Ikarus 66 post, illetve egy harmadik is

• 1954-1973 Ikarus 55

• 1959-1971 Ikarus 630

• 1960-1972 Ikarus 311

• 1965-1973 Ikarus 556 – ez a bejegyzés, amit most olvasol

  
  Fényszórók a szélvédő anyagából, hűtőrács műanyagból, ablaktörlők szintén, a vezető munkahelyét az utastértől elválasztó fal is megvan... Ezért  a pénzért ez teljesen korrekt!
  
  
  Az oldalsó, viszonylatjelző ablak - amire nagyon elevenen emlékszem gyerekkoromból, ha minden igaz, akkor még ki is volt világítva - csak jelzés szinten létezik, nincs "leüvegezve". Teljesen vállalható kompromisszum! Érdekes, hogy a csehszlovák buszon nincs is ilyen.
  
  
  
  A csehszlovák exportbusz festése megegyezhetett ezzel - már amennyire meg lehet ezt ítélni egy fekete-fehér felvételből.
  
  
  
  Egyszerű, de egyáltalán nem nevezném csúnyának, sőt!